Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-01 / 1. szám
2 Budapest, 1920. j«anuár 1. hogy a fővezérnek örök emléke maradjon azokról a napokról', amelyet, mind a főváros kedves Vendége, a Gellért-fürdőben töltött. A fővezér lekötelezőén kedves volt Bérezel tanácsnokkal szemben, nagyon megörült az ajándéknak és kijelentette, hogy az mindenkor rendkívül kedves emléke marad. Hangoztatta rtzonban Horthy Miklós azt is, hogy nem kívánja már sokáig igénybe venni a főváros vendégszeretetét, vissza akarja! adni a Gellért-fürdőt er’edeti rendeltetésének, al betegek gyógyulásának. Gödöllőn már tatarozzák is a fővezérség uj hajlékát és mihelyt ott minden rendbe jön, azonnal átköltöznek. Ha aízohibrtn mégis volt igazi szenzációja karácsony hetének a városházán, akkor — nem iehet benne kétség — az mindenesetre Bódy Tivadar dr. polgármester karácsonyi cikke volt a „Bűnös Budapest“-röl, amelyre válasz i.s érkezett onnan, ahova a polgármester tényleg adresszálta fejtegetéseit. A beavatottjaik azonban úgy tudják, hogy a polgármester okos és őszinte megnyilatkozása mély hatást keltett: célt ért. Kétségkívül végre egy éber being vo'lt mai, amikor a tanács tiszteletreméltó csökönyösséggel alussza téli álmát. Harc a kereskedelmi kikötőért Az állam kicsavarta a főváros kezéből — Végétért az első felvonás __ A földmi velési minisztérium spórolási tervei — Föloszlatták az autonóm, paritásos bizottságot A Fővárosi Hírlap karácsonyi számában elmondtuk, hogy a íöidmiveHési minilszteráumnak hirtelen az az ötlete támadt, hogy a, budapesti kereskedelmi kikötő építésében megszakítja azt a viszonyt, amely eddig az állam és a főváros között fennállott. A terv az, hogy a kormány és a főváros ezentúl külön-kiilön építenek. Ez nyilvánvalóan végét vetné anlnlaík a kitűnő, sima1, zökkenés nélkül való munkának, amely a paritásos alapon való munka idején mindenkinek szemébe ötlött. A földmivelési minisztériumnak ez az ötlete teljesen joggal hívja ki a kritikát, mert olyan megegyezést kíván felbontani, amely minden vonatkozásában kitünően állotta meg a helyét. A kikötő építése tiiaijdönképen az 1919. év eleje óta kezdődött meg. Harminckilenc esztendő zajlott le azóta, amióta nem történt semmi, csak nehány lelkes ember agitált szakkörökben, irta cikkeit, amelyeket senki, vagy nagyon kevesen olvastak el. Most, a negy- XAneTrtK-“ rs'/tíöíiöi'r^r * jepzal üüört m .rvjzitiv. munkai, amelynek 'íme ujiabb gátakat akarnak vetni. A mii álláspontunk é» a fővárosé is az, hogy ebben a mérhetetlenül fontos kérdésben kísérletezéseknek nem szabad helyet adni, mert a kikötő ma Budapestnek egyik legjelentősebb életi él tétele. Mutatja ezt a legújabb törekvés is, amely idegen (tőkével kíván a kikötő építésének szolgálatába állan'i. Az idegen töke felismerte, hogy miről van szó, ugyanakkor pedig idehaza az uj megegyezések, az eWálási komédiák hínárjába akarják be’fevinnli ezt a mérhetetlen fontosságú kérdést. Fock tanácsnok nyilatkozata. A városházán a kikötő kérdése leginkább Fock Ede tanácsnok szivéhez nőtt hozzá, aki a múlt évi megegyezésért nagy lelkesedéssel küzdött. Déri Ferenc alpolgármester és ők voltak az ügy legfőbb mozgatói és boldogok voltak, hogy végre biztosítani lehetett a kikötő építéséinek jövőjét. Most, hogy a főváros és a kormány munkálatainak elválasztása kisért, megkérdeztük Fock tanácsnokot, megfelelnek-e a \ alósagnak a Fővárosi Hírlap információi. Bárhonnan verte is a Fővárosi Hírlap információit, azok — mondta a tanácsnok — teljesen helytállók. Minden úgy vajn, ahogyan: önök megírták. Újabb esemény nincs. Változás azóta nem áKort be. A függöny legördült, ez zJ felvonás befejeződött, mi most várjuk a történendőket. Az autonóm bizottság feloszlott. Az egyezmény felbontása Dubrovszky Róbert földművelési államtitkár müve volt. Még a F r i e d r i c h-kormány alatt történt, hogy a főváros leiratot kapott, ^ amelyben egyszerűen tudomásul adta a földmjvelésügyi miniszter a fővárosnak. hogy a kikötő építését vezető paritásos bizottságot föloszlatta. Egyben tudatta a miniszter azt is. hogy a főváros és az állam kozott! viszonyt meg akarják szüntetni és az a tervük, hogy ezentúl mindkét fél külön-kiilön építkezzek. . hzen az dapon az autonóm bizottság 1C * s oszlott és a kikötőépités vezetése a földmivelésügyi minisztérium vette át. Ennek több, miint egy hónapja és fel kell jegyezni, hogy azóta a földmivelési minisztériumban, ahol uj tervekről álmodnak. semmi sem történt. Egyetlen szerencse még az, hogy a munkálatok tovább folynak, mert a csepeli kikötő művezetösége november, december és január hónapokra három millió korona u.iabb hitelt kapott. Értekezlet a jövő teendőiről. Hmtól (sóikkal több nem is történt eddig. Mindössze egy értekezlet volt még Dubrovszky államtitkár elínö ki ésével Ezen az értekezleten volt az első összecsapás és különösen a főváros képviselői voltak atziok, alkiik vehemens erővel védték a magúik igazát. Elmondották mindazokat az érvekéit, amelyek a mellett szólanák, hogy az építkezésieket az eddig folytatott paritásos alapon kell (tovább vezetni. Meg kei! hagyni az eddiig szerepeit autonom bizottságot, amelynek .jn^rkmuiviti a '% adminisztrációt, kiküszöböli azt ,ai töméntelen fölösleges utat és időt, amit ai minliszeriunToknál való eljárás okoz. Ezzel szemben a kormány kiküldöttei arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a! kikötőből a fővárosnak is,_atz államnak is külön-kiilön kell a maga részét megépíteni, A kormány kiküldöttei különben, akik között a kereskedelmi, földmivelési és pénzügyminisztérium képviselői vditak ott, mint a spórolás szellemei jelentek meg. A kormány, úgy látszik, a legfontosabb kérdéseknél is, laínelyeknek megoldása pénzt jelent, a spórolás jelszavainak béklyóit teszi a saját kezére. Erre mutat az, hogy a megbízottak leginkább atzOn panaszkodtak, hogy sokba kerül az építkezés és mnndenképen azt bizonyítgatták, hogy ha az építkezés nem folyik olyan gyors iramban, mint ma, akkor a költségek hosszabb időben osztódnak meg. Az értekezlet végeredményben semmit sem határozott Dönteni a miniszter, ;sőt valószínűleg a minisztertanács fog. A fővárosnak most az a gondjai, hogy lehetőleg itt is érvényesíteni tudja kétségtelenül helyes álláspontját. Az értekezletről a Fővárosi Hírlap munkatársa informált helyről, amiély a kormány álláspontját védi, ezt iái felvilágosítást kapta: — A kikötő kérdésében összebivotit értekezlet, amelyen ott voltak a főváros kiküldöttei is, eredmény nélkül oszlott föl. A terv az, hogy az eddigi autonom bizottság helyét egy mtjermi- niszteríális bizottság vegye át, amelyben helyet kapnának a főváros képviselői is. Ennek a bizottságnak már a; közeli napokban meg kell alakulnia. A mi álláspontunk aiz, hioigy a kikötő építése állami/feladat és ennek az álláspontunk- nrtk ezen az hton kívánunk érvényt szerezni!. A kikötőépités ügye ebben a pillanatban ilyen stádiumban van. Eiszomorodva látjuk, hogy egyrészt teljesen a kátyubajutás útjára tértek, másrészt pedig a'zt, hogy az állam hatalmi kérdést csinál a dologból és a kereskedelmi kikötőt ki akarja csavarni a főváros kezéből, amely pedig annyi iszép reményt fűzött ehhez. Elzüllőtt oz illőikért Elpusztulnak az állatok — Már a házak is düledeznek Szomorú szívvel jelentjük, hogy a budapesti állatként, amelynek kulturn-ivójára nemcsak a főváros, hanem az egész ország lakossága is büszke volt, az utolsó óráit éli... Elhagyottan, el- ziillötten terpeszkedik az egykor büszke kert a városliget elején s csakugyan nagyon rövid idő kérdése, hogy1 mint fölösleges és haszontalan intézményt, becsukják és megszüntessék. Mi lett a mi állat,körtünkből! Jól emlékezünk rá valamennyien, hogy a főváros nagylelkű áldozatkészséggel, négy és fél millió korona árán létesítette az állatkertet, amely a maga nemében nagyszerű kultúrintézmény volt. Nem kell magyaráznunk a budapesti közön- ségnek, mit jelentett nekünk az állatkert; nemcsak tudományos élvezetet, hanem pompás szórakozást is, mert a komoly célok mellett az egész lakosság népszerű szórakoztatására is be volt rendezve. De az anyagi tőkén kívül óriási szellemi és erkölcsi tőke nyugodott a kert megtervezésében, fölépítésében és évről-évre való [fokozatos fejlesztésében. S most ott állunk, hogy úgy az anyagi, mint az erkölcsi tőkét teljesen elveszítjük. A budapesti állatkertben alig van már állat. A legritkább, legdrágább állatpéldányok elpusztultak. A ketrecekben alig lézeng egy- egy állat. S ne higyjük, hogy az állatok elpusztulását csupán, a szomorú viszonyok okozták. Az állatkert nagyon nehéz megpróbáltatjásokjon meint keresztül a háboru alatt s bízvást elmondhatjuk, hogy a háborús, élelmezést az állatok sokkal jobban megérezték, mint az emberek. Az állatok nem mehettek panaszra a közélelmezési miniszterhez, vagy a polgármesterhez, az állatoknak meg kellett elégedniük azzal, amit kaptak és mégis azt láttuk, hogy ha a háború alatt növekedett is az állatkertben. az elhul- lási arányszám, ezzel szemben a legtöbb állat szaporodott, ami kétségtelen bizonyítéka an- ríá'ívV .Joiy- <VZ v. 1 í'átiÁuk" iiiegTiiiií," vöt': akkor az állatkertet olyan ember vezette, akinek minden gondolata az volt, hogy az intézményt fejlessze és ' tökéletesítse. Tudósnak kell lenni ahhoz, hogy valaki az állatokkal kísérleteket végezzen, hogy megszokott táplálékuk helyett uj háborús! táplálékhoz szoktassa majdnem valamennyinket. Az állatkert a békében naponkint százféle élelmiszert fogyasztott, ez a szám a háboru utolsó esztendejében már nagyon kevésre zsugorodott össze és mégis azt láttuk, hogy az állatkert a szomorú viszonyokhoz mérten nagyszerűen fönn tudta tartani régi nívóját. Közben azonban az történt, hogy — most nem akarunk rátérni arra, hogy miért — fölfüggesztették állásától az állatkert igazgatóját és az állatkert ügyeit ma túlnyomóan olyan emberek intézik, akik lehetnek igen kitűnő tisztviselők s érthetnek nagyszerűen a különböző malacok elkönyveléséhez, de sejtelmük sincsen arról, hogy egy ilyen nagyszabású tudományos intézményt miképpen kell vezetni. Természetesnek kell találnunk, hogy a. vezető nélkül maradt állatkert leromlik, elziillik és elpusztul, de lehet-e, szabad-e ennek Magyarország fővárosában megtörténnie? Yállal.ia-e a polgármester a felelősséget azért, hogy- egyébként talán kifogástalan, de hozzá nem értő tisztviselők annyira tönkreteszik az állatkertet, hogy soha többé föl nem lehet támasztani? Itt van Bercze! Jenő dr. tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője. Ő ma az állatkert ügyeinek legfőbb irányitója. Megengedjük, hogy Bérezel tanácsnok kitünően ért ahhoz, hogy miképpen kell az állatkeirtnek szénát szerezni, azt is elhisszük róla, hogy olcsó vadgesztenyét is tud szállítani, de abban már kételkedünk, hogy éppen ő volna az az ember, aki meg tudná menteni az állatkertet a teljes elziilléstől. Vannak* az állatkertnek kitűnő tisztviselői, akik a maguk helyén pompásan elvégzik .'feladatukat, ha van egy közponü szeiv, amely ellenőrzi és irányítja őket. Ma ez a szerv hiányzik. Az állatkert pusztul, a gyönyörű házak egyre romlanak, az egykor pompás utakat nemsokára fölveri a gaz s a ketrecekben egy-két hírmondónak maradt állat ásitozik ... Sajnos, az állatkert leromlása olyan előrehaladott stádiumban van, hogy aligha lehet remélni a megmentését. A városházán annyira könnyelműen, \
