Fővárosi Hírlap, 1920 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-01 / 1. szám
1. szám Kilencedik évfolyam Budapest, 1920. január 1-én ^Q(?iq;ifái!mii<nnii3tiiDiiiaiíin!Hai»iaisgnitmiiiniiiK^íaiIí^iíiBii!CHiaiiiaiiiau!OiHi5;i^oHmiimiFii.rFn| mxúwsziRTÉsi Városi, X&éatx évr»e ........ <V<> K. évne .............—» -ti) ,K. JK &yas sxtimoft ftcspYia- tóft a fxiadLóftiucLiaíüav*. politikai és kö F'aLeíös mxanftasxtö: Dacsö Slíü// hetilap JWc*qrfelen ff/ minden imp» ■ídn. Szcn&esztöséfgi ém fit ti/ló hivatal t VI, A<rr. Sr.iv-utca í<9. mm dim Telefon 1J7-SJ •• a •• « Köszöntünk ujésiztendő, köszöntünk meghurcolt, megtaposott szívvel és igyekezünk al múlt isöíét éjszakájába eltemetni a leg keserűbb, iái legfájdatma- sajbb magyar esztendőt, amelyről borzongva fogbak olvasni utódaink a histófllai könyvekben. Orömtüzet! mégsem gyuj’tunk és nem ürítjük fené,kég a remény poharát, mert tudjuk, hogy az az esztendő, amely ma teríti elénk szűz szőnyegét, hogy szentélyébe lépjünk, nem lesz t|ele boldogsággal. A miagyar ököl keményen összecsukva marad, a mlaigyar bánat fájdalmiajsan horgászná le fejét és á magyar elszántság most vészi át birodalmát. Megalázva, megszégyenítve, tönfcretéve, a föld poraitól tekintünk a miajgasbaj, ahol a mi helyinek van. És ebben a piltllaüatbalnl még senki sem tüdja, hogyan es mi módon küzdjük visz- sza magunkat oda, ahonn;aini lezuhantunk, de nine« ?c r -’í->r g nincsen agy. lalmely el ne. lenne ■ . • i. '■ V' - . nü-he * nem maratlhtaláumk. Dolgozz! — ez ma az egyetlen parancs, amelynek minden magyar ember engedelmeskedni tartozik. És almikor eninek a parancsnak engedelmeskedünk, tegeiföli kell járat Buda- pestnek, amely kifelé és befelé is példaadója lesz az uj időknek. Oh, züllött, rongyos, megkopott város, hogyan köszönjünk neked boldog ni esztendőt;? Miit kívánjunk, hogyan mondjuk meg, hogy az árva ország gyámjává, a nemzeti érzés szentegyházává, a múlt visz- .szaszerzésének első harcosává kell Lenned r1 Lcsz-c erőd. lesz-e tehet'sláged mindehhez? Viíogy végign Izünk az utcán, iái családi asztalon, a műhelyekben, kevés, nagyon kevés a reménységünk. Az utca kedvetlenül, bá- itauvau í.ézengők tanyája, aszfaltja szétmá1- iott. fáját kivágták, .ármüvei a tönk szélén. A család asztala könnyen viseli hátán az ünnepi ebédet, a férfiak fele elhullott, vagy meg fogságban sínylődik. A gyerekek betegek, cse- uevészek. A műhelyek nyersanyag nélkül, a kohók és katlanok hitedének. A történelemben még soha nem látott erő kell ahhoz, hogy kiemelkedjünk ebből a: fájdalmas sorsból. Ezt az esztendők vem lehet dallal', ezt! csak imádsággal lehet elkezdeni. Ma ne kívánjunk egymásnak baldog uj esztendőt!, hanem mondjuk meg becsületes meztelenséggel, hogy adjon az Ur nekünk erőt, kitartást és akaratot ahhoz, hogy ezt its elviselhessük, ege is keresztül harcolhassuk. Mire tnégegyszer felénk köszöntji szivárvá- ny-os kendőjét egy uj esztendő, akkorra talán minden más lesz i/.t körülöttünk. Akkor majd a remények és örömök szava is megcsendülhet. Ma nzdnbán egy nemzet sírja előtt állunk. Oda kell feküdnünk a sore ásójjaj-kapája elé. hogy ezt a sirgödröö soha, de sohla) be ne lehessen hamolni. Innen a sir széléről kiáltjuk egymásnak: ember küzdi és bízva bizzál! • • V A szemét-kokszról sok szó esett már ezeken a hasábokon. Sőt rámutattunk már arra is, ami miatt a kispesti kapitányság nn st egy Darvas Imre nevű vállalkozó urai lecsukatni készül. Ibinek az urnák nem imponált az, hogy a pnrifikáló szándékokéul dolgozó Nemzeti 'szövetségnek az alvállalkozóid, de még azt a humanitárius szempontot sem vette figyelembe, hogy szegény tisztviselők szenével nem illik meg nem i ngedeft üzleteket csinálni. Az apró rendé i hirecske, amely az esetről megjelent, nem domborítja ki kellően, hogyan és milyen visszaéléseket követelt cl Darvas ur de eleget mond ez is, mert megtudjuk belő e, hogy hat hónapot és húszezer korona pénzbüntetést kapott. Az elitéit persze fellebbezett, de aligha szenved kétséget, hogy bárhova fellebbez iS, nek, hogy fázó, nyomorgó tisztviselők bőrén aketrí meggazdagodni. Az idegen, aki végigmegy Budapest utcáin — alig férhet hozzá kétség —- megnézvén a kirakatokat és látván a csomagokkal siet őket, nem fogja állapotainkat Szomorúnak látni. Kivesz a zsebéből egy font sterlinget, vagy egy holland forintot és miután jól bevásárolt, még vissza is kap a pénzéből. Az a pes'ti ember jut eszünkbe, aki békében csináltatott 2000 koronáért egy városi bundát, most eladta Svájcban 20.000 frankért és a húszezer frankon vett Németországban egy takaros kis házacskát. Persze ez nem jut eszébe az idegennek, aki végigmegy Budapest utcáin. Azt az egyet azonban gyakorlott szemmel ő is megállapítja, hogy a budapestiek jól beosztották maguk között. Mert itt az emberek egyik fele árdrágítással foglalkozik, a másik pedig éhezik. Huncut, aki ennél jobb beosztási tud mondani. Talán bizony éhezni is az éhezzék, aki ár drágít? Kitalálnak nálunk mindent. Csak az a baj, hogy mindig ugyanazt találják ki. A rajonirozást is harmadszor vetette felszínre az ínség, hasonlatosképen az élelmiszerjegyekkel való visszaélést is nem először hangoztatják a hivatalos körök. Az élelmiszer összeírás sem uj ötlet. Mindegyikkel kísérleteztek már eddig is. És soha sem volt egyiknek sem kellő eredménye. A rajomrozásröl az utolsó pillanatban mindig bebizonyosodott, hogy kivihetetlen. Az élelmiszer összeír ásnál a házkutatás sem használt. A jegyeket pedig soha sem azok lopták el, akiken keresték. Az egyetlen módszer eddig még mindig az volt, hogy élelmiszert szereztek. És ebben a módszerben ma is hiszünk. És hiszünk abban is, hogy amint eddig mindig, most is sikerül majd szerezni. . . . Körséta a városházán A tanács téli álma — Csönd a kormánybiztos kinevezése korül — A fővezér ajándéka — A karácsonyi cikk Ha ugyan, az még lehetséges, a karácsonyi ünnepek még újabb penészt hoztak a városházára, hol az ünnepi hangulat úgy terpeszkedik, •úgy nyújtózkodik cl. mint 'egy loboncos, nagy- szőrű komondor a kánikulai napsütésben. Semmi, de semmi nincs a világon, ami ezt az épüüetrengeteget, amely a proletárdiktatúra óta süllyedt ebbe a megmérhetetlen unalomba, ebbe a szomorú nembánomságba, megmozdíthatná. Ujcsztendei elmélkedésnek való, hogy iigyles-bajos embert aranyakkal se lehet becsalogatni, ide kJz elhagyott, nckibusul folyosókra. A tanács tagjai begubózkodnak a szobájukba, a hivatalnok-kis*asszonyok megfogyatkoztak, igaz. hogy vigasztaíásképcn a legszebbek maradtak itt. »Néhány házőrző újságíró lézeng a polgármesteri szobák, a tanácsterem környékén. Maga a polgárrnc-sö Gíidig n:h* ’ varf soha annyit még nem ’árt;a: Közmunkatanácsban, meg a ;niní.--ztériuniükban, no u. bankokban, ahol egy-egy húszmilliós váltét kanyarit alá. A kormánynál is mindig elintézni valói vannak. Annyi a függő ügy, hogy nem volna csoda, ha Budán kellene lakást bérelnie. Persze, ha az autó előáll, a rassz nyelvek azonnal készen vannak a kérdéssel1: — Vájjon kinek a kormánybiztosságát keil megint megakadályozni? Akár igaz azonban, amit a rossz ; yelvek mondanak, s ami tulajdonképen nagy dicsősége a polgármesternek, akár nem igaz, , a kormánybiztos kinevezéséről és mi mindenről úgy elhallgatott a fáma, mintha soha sem esett volna róla szó. Egészen különös; de igy van. Már nem is beszélnek róla, már senki sem fél tőle, már népi is mumus a kormánybiztos, de talán épen ez az, ami aizt bizonyltja — mondják mégis imitt-amott — hogy most már biztosiam feltartóztathatatlanul jönni fog. igaz, hogy Mahunka Imrének, a keresztény-pánt városi szakosztály bek elnökének, egyelőre más dolga van, mittlthcgy kormánybiztosról gondoskodjék, öles plakátok hirdetik, hogy a XVIII. válasz teker ifiét képviselőjelöltje lett és kemény ellenfelekkel, a közép- párt)': dr. Lengyel Ernővel és a szociáldemokrata Preusz Mórral, kell felvennie a küzdelmet. Te Ián ez az oka anlniak, hogy a kormány- biztosról most hallgat a krónika Azért a gondterhelt arcok nem fogynak ki a városházáról. Folkusházy alpolgármester tele van élelmezési gondokkal, Vita Emil tanácsnokot szén1, fa és petroleum miatt zaklatják. Fock Ede a kereskedelmi kikötő miatt borong. Kemény Gézának a felfüggesztett tisztviselők ügyének megoldása mii Itt fő a feje — fegyelmi tanács nélkül. Bérezel Jenő tanácsnok viszont a boldogságtól! derült arccal száguld végig a folyosón. Hóna alatt egy pompás könyv, amelyet a főváros nevében karácsonyi ajándékképen nyújtott át Horthy Miklós fővezérnek. A köinlyv díszes kiállítású, gyönyörű fényképeik: sorozatai van benne a Ge'llért-fürdőröl,
