Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-09-17 / 39. szám
Budapest* 1919. szeptember 1/. Kisasszonynap után való csütörtökön délután, s onnan a felső-őri Őrhegy felé menekült. Nosza az alispán stafétával értesíti azonnal Zalamegye alispánját, aki meg is kapja a sürgős levelet ikrét hét múlva. Parancs megy erre haladéktalanul a sümegi pahdurhadnagy- hoz, hegy Hatlábu Jóskáékat hol keresse. Ki is küld az egy őrmestert öt legénynyel Almádiba, Ikik aztán nagy sebten odaérnek Kisasszonynap után egy hónappal. Hatlábu pedig ezafatt végigsétált egész Zalán, égés« Göcsejem., egész Muraközön, kifosztotta a A városházára szakadt rémuralomnak, sőt az egész proletárdiktatúrának kétségenkivül Biermann István az egyik legmarkánsabb és legerőszakosabb egyénisége. Ha kezéhez közvetlenül nem is tapad vér, ha nem is bizonyi- tottá,k rá eddig százezrek és milliók elsikkasz- tását, meg kell állapítani, hogy ő volt a polgárságnak kgkönyörfcelenebb ellensége, ő volt az., aki hajlandó lett volna gondolkodás nélkül vérbe fullasztani Budapestet, csak azért, hogy a proletárdiktatúra egy nappal is tovább maradjon fenn. Az egyszerű zsidó családból származó, alig 26 éves banktisztviselőcske neve a proletár- diktatúra előtt is hírhedt volt. A fronton teljesít katonai szolgálatot, majd bankja*, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank felmenteti, és Biermann csaknamár vezetője és mozgatója lesz a - pénzintézeti tisztviselők mozgalmainak. Fanatikus meggyőződése, szónoki képességei sok sikert szereznek neki, ő a lelke a Kereskedelmi Bankban a múlt év végén kitört sztrájknak. A sztrájk balsikerrel végződött és Biermann az első volt, akit a bank elcsapott. Balsorsa Kun Bélával hozza össze* Biermann István most már vörös lobogó alatt, orosz aranyak segítségével, folytatja agitációját a banktisztviselők Között és rövid idő múlva a kommunista mozgalom vezetői közé küzdi fel magát. Március első napjaiban őt is letartóztatják, a börtönben szoros barátságot köt Kun Bélával, aki a kommunizmus hatalomra jutása esetén magas hivatalt igér az elcsapott banktisztviselőnek. Március 21-én előtte is megnyílik a gyűjtő- fogház kapuja. Biermann István reggeltől estig dolgozik, Kun Béla vezérkarában ő a bank- tisztviselők képviselője), napokon át agitálva járja a vidpket, egy-egy vasárnap négy-öt gyűlést végigszónokol, mindegyiken a proletárok hatalmát és a burzsoázia teljes leveretésének kérlelhetetlen szükségességét hirdetve. Kun Bélán kívül senki sincs a szovjeturalom vezetői Kiűzött, legyedül Biermann, aki önmagához ■annyira következetes lett volna, annak hangoztatásában*. hogy a proletáruralom fenma- radása a polgári elem tönkrezuzásához, sőt kiirtásához van kötve. Jó megjelenése, a szokványos agitátorokén messze tulemelkedő szónoki képessége, a népbiztosok általában korlátolt észbeli tehetségét felülhaladó intelligenciája bizonyos' megkülönböztetett helyet biztosítottak számára a gyilkosok, rablók és sikkasztok díszes társaságában. Mikor arról volt szó, hogy a városháza ellenforradalmi érzelmű tisztviselőinek megfékezésére* általában a teljes züllésnek indult városházi élet rendbehozására a gyengének bizonyult Preusz-Dk'nes- Vincze-féle direktórium helyére másokat kell küldeni, Kun Béla keresve se találhatott volna céljainak megfelelőbb embert, mint őt. A „szovjethormány“ szerint a kerületi munkástanácsok kiküldötteiből alakult úgynevezett „nyolcvanas intéző bizottság“ választotta meg a munkástanács elnökéül négy társával egyetemben Biermann Istvánt. A polgármesteri állás hatáskörének megfelelő „elnöki tanácsiban Biermann azonnal magához ragadta a vezetést. Meggyőződéses, fanatikus hive a proletárdiktatúrának, Kun Béla bizalmas barátságával dicsekedik* és ami a legfontosabb, az öt elnök közül, ő az egyetlen, aki rendesen bejár hivatalába. Mi sem áll tehát útjában annak, hogy az elnökség hallgatagon öt ismerje el vezérészentgróti vásárokat, megsanyargatott egy pár zsidót, kirabolt egy bankárt, elszeretett egy pár csaplárosnét, s most ott mulat a Dráva partján Varasd vármegyében, Almáditól épeim negyven mértföldnyire. Nos hát épen ilyeint, vagy még különb volt Budapest ' közigazgatása, a'mikor Hatlábu Jóskáék Budapesten! a Rákóczi-uton tanyáztak anno Domini 1919. Pöl lehetett volna állítatni a Rákóczi-ut közepére az almádi csárdát, hogy a szelemenfa megmutassa, hol uralkodtak az erzsébetvárosi és hol a józsefvárosi betyárok? nek, annál is inkább, mert a városháza három legfontosabb ügyosztálya* a közélelmezési, a köziegészségügyi és a közgazdasági, tehát a proletárok élelmével, egészségével és tüzelő- szerével foglalkozók, Biermann hatáskörébe tartoznak. Az ötszázas munkástanács és a nyolcvanas intéző bizottság ülésein álalában ö az elnök, ő elnököl azon a történelmi jelentőségű munkástanácsi ülésen is, amelyen a munkástanács a hatalmat a Peidl-kormányra ruházta át. Biermann Isván városházi uralma a szc* rencsétlen tévedések* megdöbbentő fonákságok és szédületes ostobaságok szomorú láncolata A legkisebb dolgok intézését is magának tartja fenn, mindenhez akar érteni, és nem ért semmihez. Kezei között szétfolyik a közigazgatás, hiába van ő benn kora reggeltől késő estig hivatalában, mikor intézkedéseit maga a prole- társág sem hajlandó teljesiteni. Kedvenc vesszőparipája: — Budapest tehermentesítése. El akar távolítani a fővárosból mindenkit, akinek 25.000 koronánál nagyobb összegű folyószámlája vagy takarékbetétje van, számszerűit mintegy 150.000 embert. Éjszakai razziákon elfog 800 galíciait, akiket hazájukba akar küldeni, de a külömböző népbiztosságok részéről érkező protekciók folytán a 800-ból 790-et szabadon bocsátanak. Községesiteni akarja az összes élelmiszer-, vegyesáru-, fa- és szénke- reskedéseket, a magánkereskedelem megszüntetésével kapcsolatban be akarja hozni a rayo- nirozást* melyet az ácsorgás egyetlen gyógy- eszközéndk tart. Hogy a főváros néhány napi faellátását biztosítsa, felére akarja ritkítani a fővárost környező erdőket. Ez az örült terve azonban, amely a főváros amúgy is egészségtelen levegőjét még jobba|n elrontotta volna, szerencsére nem következett be, miért közben a proletárdiktatúra megbukott. Hogy Biermann Isván az elnökség tagjai részére járó fizetésen és az elnökség tagjai részére szabálytalanul kiutalt, ezrekre menő úgynevezett „előlegeken“ kivül kapott és ha kapott, honnan kapott pénzt, — a folyamatban levő vizsgálatok fogják eldönteni. Az bizonyos, hogy városházi működése korántsem mentes az apró panamáktól, kis visszaélésektől és ő egyáltalában nem volt az a gáncs nélkül való lovag, aminek a munkástanácsok és munkás gyűlések szónoki emelvényein ki szerette magát játszani. A vágóhídi munkások előtt nagy beszédet tart a proletárok, egyenlőségéről, mikor azok nehéz munkájukra való hivatkozással a megállapítottnál nagyobb husadagot kérnek, de ugyanakkor a Lenin-fiuknak jegy nélkül külömböző élelmiszereket adat ki a községi élelmiszerüzembők Szigorú rendeletet bocsát ki, mely szerint senkit a Kerepesi temetőbe temetni nem szabad* Bérezik Árpád, Thék Endre és Flöderer piarista tanár holttestét, noha sírboltjuk volt a Kerepesi emetőben, nem engedi ott el'földelni. A piarista tanár temetésére az esős áprilisi naipon saját növendékei sem mehetnek ki a keresztúri temetőbe ... Ugyanakkor temetési engedélyt ad egy polgári nő hullája számára, mikor is az elhunyt családja valamilyen uton-módon meg tudta nyerni a nagyhatalmú Biermann jóindulatát. A népjóléti népbiztosság Biermann indítványára rendeletileg eltiltja a halottaknak egyik helységből a másikba való szállítását, — Biermann kétizben is megszegi az általa iniciált tilalmat, egyszer VácróL, egy5 szer pedig Léváról szállíttat a fővárosba hullát, a hatóságokkal szemben mindkét esetben a maga személye helyett a fővárost, mint hatóságot állitván előtérbe. A polgári lakosság között akkor vergődött Biermann szomorú hírhedtségre, mikor az országos szovjetben tartott beszédében a burzsoázia teljes letörésének szükségességét hangoztatta. Ha közvetlenül ő maga nem gyilkolt iíy, ezzel a beszédével mintegy igazolta a Szamuely Tibor és a Lenin-fiuk által a burzsoákon lelkövetett kegyetlen gyilkosságokat, rablásokat és bátorította őket iizelmeik folytatására. Mikor a június 24-iki ellenforradalom alkalmával mintegy 200 Ludovikást fogtak cl a Lenin-fiuk, Biermann azt a véleményét nyilvánította, hogy ezek a fiatalemberek úgyis teljesen elvesztek ^ a proletárság számára, ezeknek ideológiáját semmiféle nevelő munkával megváltoztatni nem lehet, a legjobb lenne felakasztani valamennyit. Nem csoda ilyen körülmények között*, hogy a proletárdiktaty holsó napjaiban a tisztviselők megtizedelésén^ 'm- hire, — mely talán igaz is volt, — Búk., _n nevéhez fűződött, és a városházi naiv lelkek — talán nem is alaptalanul — olyképpen képzelték el a megtizedelést, hogy az összes tisztviselőket lehívják a városháza udvarára és Biermann kijelöli közülök azokat a megbízhatatlanokat, akiket a Lenin-fiuk ott nyomban felakasztanak ... Doby Andor. I vörös karnevál emlékeiből — Maploj egysetek — Az ember a tenyerébe hajtotta a fejét, busán, elkeseredetten. Az agyvelőnk kifogyott már a mentő lehetőségekből, a szivünk pedig a reménységből. A vörös karnevál őrjöngve táncolt körülöttünk, a házmesterem kétfogatu gummirádlison érkezett haza a hivatalából, valamelyik elöljáróságról, ahol elevenek és holtak fölött. Ítélkezett, én meg borzadva kerültem el a Teréz-körut másik oldalára, hogy csak raesz- Siziről lássam, ha már látni kell, a terroristák veszett agyának riasztó szülöttét, a Batthyány-palota kapu- aljában felállított világoskék ravatalt. Lehetett-e ezekben a napokban gondolkozni, vagy épen dolgozni? Hol vannak azok a vasidegek, amelyek ezekben a reítegésteljies, vésztörvénys-zékes napokban rendszeres munkára lettek volna képesek. Az embernek nem volt türelme arra, hogy a történelmi kútfők legotrombább hamisítványait, a kommiin újságjait félretette volna. Egyre lett volna kedvem. Naplót vezetni. Ötvenszer belefogtam, de mindig abbahagytam. Nem csoda: hiszen közönséges lény léíemre négy házkutatást szenvedtem végig: ki tudja, mikor tették volna rá a kezüket az én naplómra? Fehér naplós emberi senki sem mentett volna meg a gajdé,sztöl. .. Mégis voltak pillanatok, amikor Szamuielly kötelével sem tudták volna kivenni a kezemből a ceruzát. Könyvek margóján imitt- amott megtalálhatók a vörös karneválról hevenyén termett gondolataim. Ha majd egykor a fiam ol- 'vasni fogja őket, megsejti-«, hogyan, milyen körülmények között jegyezte fel azokat az apja. Egy-kettőt kiböngész az ember belőlük. Friss emlékei egy borzalmas korszaknak. A leláncoít kövek Egészen röviden ez volt a helyzet: Kun Béla és társai kiszabadul fák a tolomcházból, egyenesen a bársonyszékeknél állapodtak meg s talán pontosan egyidejűén Wekerle Sándor minisztertársaival futotta meg ugyanazt az utat megfordítva: Wekerléék kerültek, mint túszok keserves fogságba ... — Micsoda frappáns hasonlatosság, érdekes, — mondta -egy volt államtitkár az Otthon-körben, — eszembe jut a pozsonyi anekdota, ami egyébként megtörtént eset, a menekülő galíciairól. .. Elmondta a történetet. Egy öreg galíciai került Pozsonyba. Este későn, amikor már sötét volt, hazafelé igyekezett a szállodába. Egyszerre megrémítette valami. Egy veszett kutya rohant a nyomába. Egyenesen az ijedt ember felé futott. A galiciai nem volt rest: menekült sietve, mind erősebb iramban, de a kutya mindenütt a nyomában. Kiáltozott segítségért a szerencsétlen. A városházi véreb Biermann István karriérja — Elcsapott bankfiuból ,.polgármester“ — Aki legjobban gyűlölte a „burzsuj“~í
