Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-03-19 / 12. szám
Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. március 19-én 12. szám ü}»aiiiaii;niiioniaiiit8iiiaiiiaiiianiPiiiainaiiioiiiaiiii3iiiniiinuiaiiiaiiiaiiiniiinniniiio»maiHaiiiHmatwe mr,fiFsz&TÉsi st&rrrci JSffésx évre ........ 49 K. Fe l évre ............ ’20 K. Eg gyas sxtímoft írafjftaéöit a MadtófiivataJLban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős sxerframxtö t I&OICSÓ Emil ntegrfelentb minden mm*9 dián. Sierkes*tÖ9éQ dm Ma dó hívat at t VJ* átér. Szív-utca 18* mxdnm Telefon ............. 137-13 Bu dapest gyomra hatalmtais ur, Csák Máté szerény jobbágy volt hozza képest. Budapest gyomra parancsol1, uralkodik, lázad és pusztít. Budapest gyomra rémü- letes moloch, amely borzalmas tömegben nyeli el az élelmiszert, ennek ellenében azonban pennája és esze az országnak, amelyet egyben mérhetetlen mennyiségű ipari cikkel, külföldi szál- litmánynyal lát el. Budapest kétkézi és szellemi proletariátusának gyomrát megtömni, kielégíteni tehát országos érdek. Ezen nem kételkedett eddig senki, mert a kapitalista termelés nagyszerű üzletet talált abban, hogy Budapest gyomrát megtöltse. A nagybirtok azonban ma már a múlté és a felaprózott földet egy óriási város élelmezésére megszervezni valósággal lehetetlen. Hiszen nem lehet benne kétség, ezek a kisbirtokosok meg fogják majd találni egymás ke- zéh hog'y összefogva kereskedjenek termékeikkel, de ez a hatalmas moloch, ez a Budlapest egy pillanatig sem maradhat anélkül, hogy a mindennapi kenyerét biztosítsa. Mindez: azonban nem pusztán földosztási tapasztalat, hanem la) birtokszerzés kényszerét már a háború parancsolta ránk. Becs városai már a gránátok és bajonettek véres esztendeinek rémiiletes szükségébe]* sietett a maga számára gazdaságokat berendezni. Ekével törette föli a szűz gyepeket, ahol iaddig császári vadak karcsú lábai száguldottak. Még a régi, bűnben fogant törvényhatósági bizottság is rájött arra a gondolatra, hogy Budapest környékét belterjes gazdálkodásra kell serkentem, olyan termelésre kell szorítani, amilyenre a főváros lakossá- gánlalk van szüksége. A régi közgyűlésben néhány jóindulatú ember hangoztatta ezt, de a többiek, akik hozzá voltak szokva, hogy á sült galamb a szájukba repül, nem törődtek vele. Most hatvanezer hold földet kap a főváros, de tulajdonképen kétszázezer hold magyar humusz fogja nagyszerű áldásait önteni felénk. A magunk gazdái leszünk. Fehér-, Esztergom-, Veszprém-, Heves- és Pestmegye drága kincseit fogja élvezni Budapest lakossága. Boldog örömmel! gondoltaink arra, hogy ezi a drága, robotos nép, amely százszorosán és ezerszeresen szenvedte meg a háború éhségét, gondtalanul fog a jövőben élni. A kispolgár, az ipari munkás, a proiieüairiátus ezerféle fajtája kétségbeejtően szenvedett a háború alatt, miközben nyálacso- rogva gondolt mindarra a jóra, amit az Ausztriának való rekvirálások dacára élvezett a: falu népe. Mi hiszünk, szentül hiszünk a forradalom vívmányaiban, de mégis jólesik tudni, hogy a budapesti bérkaszárnyák függetleníteni tudják magukat a nádfedelü házak kicsi, de mérhetetlenül öntudatos kapitalistáitól. Mi szeretettel gondoltunk mindig paraszt-testvéreinkre, megosztottuk velük oetróleumunkat, lábbelinket, ruhánkat, szivarunkat, cukrunkat, mindent, amit az ipari városok termeltek, de a paralszt és még- inkább a nagybirtokos, az egész háború alatt nyúzott bennünket. A nagybirtok despotizmusát letörte a forradalom, de a kisbirtokosokat mesterségesen tenyésztette. A forradalmi szellem talán átalakítja ezeket is, de mit lehet tudni kérges léikükbe mikorra költözik be a testvériség költői gondolata? Nekünk biztosítani kellett magunkat, Budapestnek kalapjához kellett tűzni a gazdászok zerge toll át. Izmos vállunkat nekivetjük az ekeszarvának és forgatjuk dalolva ía! magyar televényt. Magunk fogjuk termelni, (amit megeszünk és izesebb lesz a falat, amit a mi földünk terem. , «at A koldusbotot többé nem lehet elkerülni. Budapestnek kezébe kell venni ezt a szomorú szerszámot, ami azonban nem azt jelenti még, hogy kéregetésre szorul. Ellenkezőleg: Budapestnek dolgoznia kell, hogy gyorsan, minél előbb múzeumba helyezhesse a koldusbotot, amelyet a háború adott a kezébe. Egyelőre csak annyi a tény, hogy szegények vagyunk ,mint a templom egere. Az eddigi 590 milliós adósságunkhoz még kétszáz milliót vagyunk kénytelenek felvenni, ami azt jelentené az eddig rendelkezésre álló számadatok szerint, hogy csaknem csődbe jutott a főváros. A fővárosnak a háború előtt felvett vagyonleltára szerint ugyanis 850 millió vagyona volt, amivel szemben holnap már 790 millió lesz az adóssága. Ráadásul még a külföldi kölcsönök árfolyamkülönbségeit is számításba kell venni és pedig legalább száz milliós összegben. Eszerint 890 millió passzívával szemben 850 millió aktívát tehetne csak kimutatni. De mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik, mert hiszen a főváros ingatlanainak értéke a háború alatt legalább megkétszereződött és az uj kétszáz milliót is produktiv beruházásokba, elsősorban földbirtokba és annak instrukcióiba fogják fektetni. A csőd tehát egyelőre csak álcsőd és a városházán most minden erővel azon kell dolgozni, hogy ne is valljon valódivá. A lóverseny-ügy kezd egészen utálatos lenni. A'agyon-na- gyon nehéz agyonverni ezt a szörnyeteget, Budapest bűneinek, Budapest könnyelműségének, Budapest nyomorának förtelmes anyját. Mi értjük az embereket, akik ragaszkodnak hozzá, mert általa, becsületesen keresték meg a kenyerüket. De nem ezek az igazán hangosok. Ezek becsületes munkával máshol is meg tudják majd keresni a kenyerüket. Azok tépik legjobban a szájukat és azok bömbölik leg-., inkább Széchenyi István nevét, akik dologtalanul nyerészkedtek. És mégis agyon kell taposni ezt a bünfészket és a lóverseny- forradalomnak is győzni kell. Ha a Habsburgokat el lehetett kergetni, Föld Aurélt sem lesz nehéz detronizálni. Kuniéként mutatkozott be a napokban Wenhardt János a főváros kórházainak igazgató-főorvosa. A régi protekciós rendszer felett tört pálcát, kormányokat és főpolgármestereket vádolt meg orvostenyésztéssel. Rendben van, a városházi régi rendszertől senki sem volt elragadtatva, még azok sem, akik annak mozgatói voltak. Sok kritika hangzott el erről már és nem Wenhardt János találta fel e téren sem a puskaport. De miért éppen ö az, aki kiáll a placcra és panamistát rikolt? Miért éppen Wenhardt János? Kérdezze csak meg orvos kollégáit, akik az ö őszintesége után szintén őszinte választ fognak adni, hogy arra a pozícióra, amelyet ö betölt, nem lehetett volna-e kitiinöbb embert találni? De hát az uj rezsim előtt alibit kell bizonyítani és ezt úgy teszi legkényelmesebben az ember, hogy visszafordul és nagyot köp a múlt felé, amelynek ö is egyik szerény támasza volt. A kétszázmilliós kölcsön Déri alpolgármester nyilatkozata A főváros pénzügyi bizottsága pénteken tárgyalta a főváros kétszázmilliós uj köleseméről szóló ügyosztályi előterjesztést, amelyet kedden a néptanács tárgyalt. Hangoztattak a bizottsági ülés felszólalói, hogy ez a kölcsön nem a folyó kiadások, illetőleg a háborús deficit fedezésére kell, hanem olyan beruházásokra, aknák elkerülhetetlenek. A kölcsön felvételéről és annak hovaforditásáról Déri Ferenc alpolgármester a következőkben volt szives nyilatkozni a F Ő v á- r o s i H i r 1 a p-nak: — A kölcsön felvételének engedélyezéséről a néptanács keddi ülése fog dönteni, de annak felhasználására vonatkozólag még nem teszünk előterjesztést a néptanácsnak. Hangsúlyozom, hogy nem a háborús deficit fedezéséről van szó, mert annak fedezését Szende pénzügyminiszter már megígérte és nem is a folyó kiadások ellátásáról, mert erre teljesen elegendők lesznek a növekedő fővárosi bevételek. Ez a kölcsön be- ruházó-kölcsön, melynek felvételével a főváros munkaalkalmat akar adni a munkanélkülieknek, hogy amig a normális gazdasági életbe vissza nem térünk, közmunkák végzésével gondoskodjék egyes: társadalmi osztályok exiszten- ciájáról. Másrészt halaszthatatlanul sürgős egyes közmunkáknak elvégzése, hiszen a háború ötesztendeje alatt, minden közmunka megállt, azoknak pótlásáról pedig és a meglévő közüzemek javításáról a főváros van hivatva gondoskodni. — A felveendő kölcsönből elsősorban az útburkolatok javítása a legsürgősebb feladat. A háborús megterhelés, különösen a vasabroncsos teherautók, annyira lerongyolták a pesti utca kövezetét, hogy már a közlekedés biztonsága is veszélyeztetve van. — A már épülő kereskedelmi és ipari kikötő költségeinek felerészét az állammal kötött szerződés értelmében a főváros köteles viselni. Ez a kiadási tétel is kezd már aktuálissá lenni. — Sürgős és fontos teendő az elektromos energia-termelőtelepek kibővítése is. Itt a telepek koncentrációjára gondolunk, miáltal nagyobb mértékű szémmegtakaritást érünk el. — Nem halasztható a megyeri vizmütelep kiépitése sem, a főváros: lakossága szinte nap- ról-napra szaporodik és maholnap ott tartunk, hogy vizet sem tudunk adni a számukra. — Fedezetre szorul a főváros iskolaépitési pro grammja, is. Hat év óta egyetlen uj iskola sem épült a fővárosban, sőt a háború alatt jó néhányba közülök katonaság költözött be. Ezeket ugyan nagyobbrészt visszakaptuk, de még igy is az a helyzet, hogy egy-egy iskolaépületben két-három iskola tartja az előadásokat. — Számos egyéb kulturális és gazdasági beruházás szüksége is mutatkozik, amik mind indokolttá teszik a kétszázmilliós kölcsön sürgős felvételét. De a legfontosabb indok a pénzpiac mai kedvező helyzete, mely kiválóan alkalmas egy ilyen nagy fővárosi kölcsön kibocsátására. — A pénzügyi bizottság — fejezte be az érdekes beszélgetést az alpolgármester ur — a maga kebeléből albizottságot küldött ki, mely a tanáccsal egyetértőleg meg fogja állapítani a kölcsön: módozatait. Ez a bizottság minden valószínűség szerint még ezen a héten összeülhet, úgy, hogy a kölcsönt rövidesen nyélbeütjük.
