Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-03-12 / 11. szám
Budapest, 1919. március 12. A falusi ember Pesten Depufáció-járás a földosztó miniszterhez Pár hét óta mindenfelé az országban, a borsodi falvakban éppen úgy, mint a vasmegyei tanyákon nagy útra készülnek a falusi emberek. Vonatindulás előtt megpödrik még a bajuszukat, kolbászt, szalonnát, barna kenyeret tesznek a tarisznyába, megtöltik a kulacsokat is, azután lassan elballagnak az indóház felé. És útközben egyre többen ülnek a íöröttablaku, hideg vasúti kocsikba, amelyek mostanában csak úgy öntik a falusi embereket a pesti állomásokon. Valóságos népvándorlás indult meg a főváros felé. ... Az emberek jönnek a föld miatt... Reggelenként íeketéllenek azok az utcák, amelyek az Országház-térre torkollának a különböző városrészek felöl. A Báthory-utcán, az Alkotmány-utcán, a Kálmán-utcán, a Fáik Miksa-utcán, a Nádorutcán keresztül százával jönnek a 'falusi deputációk, valamennyien a földmivielésiigyi minisztérium épülete felé ballagnak, néha összebarátkoznak egymással, elsírják egymásnak a bajukat, azután befordulnak a minisztérium boltíves kapuján, ahol az egyenruhás portás szinte gépiesen igazítja útba az embereket: — Első emelet, jobboldal, ott van Szabó István miniszter ur, ahhoz menjenek csak. Mivel pedig az emberek nagyon korán jönnek, — hajnal felé kezdődik meg mindennap a deputációjá- rás. A miniszter még nincs a hivatalában, hát a kifáradt falusiak bizony leheverednek a lépcsőkre, elszundikálnak a miniszteri előszobában, azok pedig, akik megéheztek, minden teketória nélkül elöszíedik a csillagos bicskát, a kolbászt, szalonnát, sonkát, meg egyéb hazaiakat és jóizüen falatoznak abból, nem törődve azzal, ha a minisztériumba igyekvő tisztviselők irigy szemekkel nézik a disznóölésből megmaradt kedves, emlékek nagymértékű pusztulását. Kilenc óra felé azután bejön a hivatalba S z a- b ó István népgazdasági miniszter, társaságában van rendszerint Szemző Ernő államtitkár is és. ilyenkor felszedelőzködik a lépcsöház. az előszoba, mindenki egyszerre a miniszter elé kívánkozik. Szabó István nem fogadja egyenként a deputá- ciőkat, hanem maga jön ki az előszobába, ahol kilenc óra után már több száz ember szorong egymás mlellett. Az egész ország képviselve van. A legtöbb ember katonaruhában feszeng. Tépett csuka- szürke, rozsdabarna foltokkal, amik valamikor vörösek és melegek voltak a Doberdónál, vagy a lengyel hómezőkön. Egyik-másik jövevénynek hiányzik a lába. a másiknak mükanja van, olyiknak fekete kendövei van bekötve az egyik szeme. A nagy tolongásban is ki lehet venni, hogy kik tartoznak együvé. Három-négy ember rendszerint körülvesz valakit, akinek írás van a kezében. Bélyeges írás, szép, egyenes betűkkel összerótt sorok, csak éppen az aláírások bizonytalanok egy kicsit. Aki irta az instanciát, az ért jól a betűvetés nehéz mesterségéhez, azok akik a nevüket odapingálták a kérvény alá, inkább csak az ekeszarva körül járatosak. Amikor kinyílik az ajtó és Szabó István miniszter kijön a küldöttségek közé, egyszerre húszán is kezdenek beszélni. Egy jól megtermett atyafi tolja félre az előtte állókat és mikor keresztülveri magát a miniszterig, hozzákezd a mondókájához. — Nagytiszteletü miniszter ur —- szólítja meg a minisztert, de tovább nem folytathatja, mert a háta mögött már más. kezd beszélni. — Tisztölt miniszter ur, mondja Ficzere János Borsodivánkáról, mink messziről gyiittünk, itt vétünk már tegnap is is, tessék a mi szavunkat meg- hagatni most. Mert minekutána hogy ... A derék Ficzere János sem folytathatja tovább, mert jelentkezik Sipos József uram a vasmegyei Nyögérből és. ö sem röstelli kivágni a rezet, hogy Nyögér mindenesetre van annyira fontos, mint Bor- sodivánka és a nyögériek nem érdemlik meg, hogy őket megelőzzek, hiszen ők már éjfél óta strázsál- nak a tisztöt miniszter ur kapuja előtt. A miniszter látja, hogy ma ismét nem jutnak zöldágra és miután nagynehezen szóhoz jut, megérteti az emberekkel, hogy senki sem jut célhoz, ha előbb nem engedi a másikat kibeszélni. Nagynehezen aztán megindul a tárgyalás. Elsőnek Ficzeiie János mondja el, hogy Buclita Andrással, Nagy Sándorral és Krizsia Istvánnal azért jöttek fel Ivánkáról Pestre, hogy itt elmondjak. miszerint odahaza nincs legelőjük, nincsen egy darabka sem, illetve hogy ami van, az víz alatt van, ennélfogva tehát nincsen. Azért jöttek föl, hogy sürgősen legelőt adjon a miniszter, hogy mentül hamarébb kezdjék meg a földosztást, nekik nincs nagy bizodalmuk azokhoz az emberekhez, akik lejöttek hozzájuk, ők os.ak a miniszterben tudnak megbízni. Szabó István nyugodtan meghallgatja az embereket, azután elveszi tőlük az Írást, meg is nyugtatja őket, hogy menjenek csak haza, majd gondja lesz rá, hogy Borsodivánkában megkezdjék a földosztást és legelőhöz jusson a község. Az emberek megköszönik szépen a miniszter szavait, mielőtt azonban elmennének, bátortalanul néznek körül. Forgatják kezükben a kalapjukat, látszik, hogy mondani szeretnének még valamit. Zeöke Antal dr„ a miniszter titkára bátorítólag szól hozzájuk: — írás kéne? — Hát tetszik tudni kérem, mondja egyszerre mind a négy boldogan, Írást szeretnénk kérni, arról, hogy itt voltunk. Odahaza mégis bizonyítani szeretnénk, hogy mögjártuk Pestet. A titkárnál már vannak előre elkészített „igazolványok“, a legtöbb deputáció kér ilyen Írást, mert enélkül könnyen megtörténik, hogy odahaza lel se hiszik nekik, hogy ,a miniszterrel beszéltek. Közben pedig egyre uj csoportok jönnek a terembe. Amikor az ivánkaiak kifordulnak az ajtón, akkor jönnek be azon a letenyeiek, Zalamegyéből. Amazok megkérdezik az újonnan jöttéktől: — Kentek is a reform miatt gyónnék? — Nem, — felelik emezek — mink a föld végett gyövünk Letenyéröl, nagyközség, Zalamegye. Befordulnak a letenyeiek a nagyszobába, ahol elpanaszolják, hogy náluk a községben a földesur fölemelte a haszonbérekéit. Száz koronát követel már egy hold földért. — Nohát akkor —- mondja nekik a miniszter — megérett az a föld arra, hogy menten fölosszák. Jólesik a beszéd a letenyeieknek, a szónokuk, akinek fekete kendővel van felkötve a bal karja, odasandit a többiekre és hangosan mondja: — Lám, megmondtam! Csak akkor szomorodnak el, amikor a miniszter nem ad Írást róla, hogy a fölemelt haszonbért nem kell megfizetni. Ez a bíróság dolga, nem a miniszteré. A döbrönteiek Veszprémmegyéből azon panaszkodtak, hogy a faluban nem lehet csizmát meg bakancsot kapni. Szegény döbrönteieket majd kidobták a szobából a többiek. — Mégsem járja, —• kiabált Szinger Ágoston Já- noshidáról, — hogy a tekintetes miniszter urat ilyen haszontalanságokkai bántják! Nekünk sincs bakancsunk, mégse panaszkodunk miatta! Az a gyűrű, amelyik a minisztert körülvette, egyre sziikebbre szorult össze. Miniszteri tisztviselőknek kellett rendet csinálni, hogy a miniszter legalább lélegzethez jusson. Közben a tömeg egyre szaporodott a teremben. Egy székely deputáció érkezett Petrozsén.yböl, a szónokuk a magyar Alföldön kért földet ötszáz székely család részére. Mások azt kérték, hogy ne a szomszédba, hanem a saját falujukban juttassák feket birtokhoz. A miniszter pedig mindenkit meghallgatott, de már nem győzte két kezében tartani a sok kérvényt. Lassanként telerakta a kabátjának az egyik zsebét, azután a másik zsebre került a sor, később már Zeöke dr. szedte az instanciákat, de azok csak nem akartak fogyni. Egy óra után a miniszter panaszkodott már, hogy neki félkettőkor egy amerikai bizottsággal van tárgyalása, de az emberek csak nem akartak elmenni. Amikor a miniszter azt mondta, hogy el kell mennie, egyszerre felbomlott a rend a teremben: — Nagyságos miniszter ur, egy perc alatt végzünk! — Csak minket tessék meghallgatni, mink Korlátról, Abaujmegyéből jöttünk! — Tekintetes ur kérem, ne tessék elmenni! — Miniszter ur! Mink már reggel óta várunk! Ilyen és ezekhez hasonló fölkiáltásokkal kérték a minisztert, hogy várjon még egy kicsit. Szabó Istvánnak azonban sürgős dolga volt és hiába marasztalták, blefnent ,a szobájába. Vagy buszán akartak utánamenni. A titkár alig bírta visszatartani az embereket. (p. j.) Kí;érlMelMi tejelsz iflttűrQ Naponta 2000 liter tejet koboznak el — Gazdák tejszálíitási ajánlata, hogy a földosztást elkerüljék Február 10-én kezdte el a tejhivatal a pályaudvarok és a vámok őrzését, azon célból, hogy igazolvány nélkül ne kerüljön tej a fővárosba. 78 tisztviselő tart 200 karhatalmi katona kíséretében állandó inspekciót a vámoknál és pályaudvarokon és ha a tejhivatal igazolványa nélkül akar valaki tejet vagy te/itenjnéket behozni a fővárosba, azt irgalmatlanul elkobozzák és a bűnös ellem még a kihágási eljárást is megindítják. A tej behozatalának ellenőrzéséröv és Budapest tejellátásának helyzetéről a Központi Tejhivatalban a következő érdekes információkat kaptuk: — A tejbehozatal ellenőrzése a legnagyobb szigorúsággal folyik. Budapest napi tejfelhozatala 48—50.000 literre tehető, amiben nincs benne a mintegy 26.000 litert kitevő tejmennyiség, amit a kávéházak és kávémérések külön engedély alapján hoznak fel ia fővárosba. Az ellenőrzésnek a kofáié a legnagyobb ellenségei, akik minden lehetséges és lehetetlen utat megkísérelnek, hogy kibújjanak az ellenőrzés alól. Naponta átlagba» 2000 liter tejet, 50—60 kiló vajat, ugyanannyi túrót kobozunk el, amelyek mind igazolvány nélkül akartaik becsúszni a fővárosba, de már olya» napunk is volt, amikor atz az elkobzott tejmeny- nyiség 4000 literre, a vaj 314 kilóra, a tejföl 1200 literre rúgott. Az elkobzott tejet a tejkereskedők utján, a tejtermékeket pedig a fővárosi élelmiszerüzem utján bocsátjuk a közönség rendelkezésére. — A behozott tejnek 3.8 százalékos zsirtal- taíi'munak kellene lennie, azonban már olyan tejet is próbáltak becsempészni, aminek alig másfél százalék volt a zsírtartalma, annyira vizezve volt. Különösen rossz minőségű a kávéházak é* kávémérések részére behozott tej, amit zsirtlalr- táiom tekintetében nem ellenőrizünk. Február 10-ike óta különben tejhamisitás miatt nagyszámú milimári ellen indítottuk meg a kihágás! eljárást. — Hétfőn járt le a íöldmivelésügyi miniszter ál tail kitűzött határidő a földosztás alól való mentesítésre azok számára, akik hajlandók a fővárost tejjel ellátni. Mintegy 20.000 hold területről: érkezett tej ellátási bejelentés a Központi Tejhivatalihoz. A bejelentett kisebb és nagyobb ura- dallrnak évi tejtermelése 40—45 millió literre rúg. Ez körülbelül napi 120.000 liter tejnek felel meg. Ha visszaemlékezünk arra, hogy ia háború előtt a napi tejfelhozatal 250—280.000 liter volt, akkor örömmel kell konstatálnunk,, hogy a 120.000 liter újonnan bejelentett tejszál Utassal együtt a Budapestre kerülő tejmennyiség csaknem a háború előtti színvonalra fogja visszahelyezni a tejfelho- zatalt. Zöldség- és főzelék- termelési szerződések. Az Országos Zöldség-, Főzelék- és Gyümölcsforgalmi rt. ezúton is felhívja a gazdaközönség figyelmét arra, hogy az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető Minisztertől nyert felhatalmazás alapján a folyó évben is köt termelési szerződéseket és pedig tejeskáposztára, kelkáposztára, kalarábéra, sötétszinü sárgarépára, petrezselyemre és gumós zellerre. Az érdeklődőknek a rt. igazgatósága (Budapest, IV., Városház-u. 4) ad közelebbi felvilágosítást. NEW-YÖRK KAVEHAZ ! Esténként symphonikus zenekar hangversenyez, j Elsőrangú étterem A Karban Oszkár zongorázik kávéházban minden délelőtt n leveskulonlegességek s A
