Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-03-05 / 10. szám

Budapest, 1919 március 5.

démiának még: mindig nem tagjai): hagynám ki — de mortuis — a kemény Tiszai-strófát. Szó nélkül törültem (bocsásson meg szegény Ady Endre a túlvilágon), a fordítás másnap vasárnap a lap első oldalán, első tárcaközlemény gyanánt (Peisner az ő szellemes „p. i.“ hetitárcáiját szerényen és vendég- szeretően másodiknak tördeltette) és igy lettek másnap figyelmesek a „Budapesti Hirlap“-nál a jubileumra azáltal, hogy telei,onkérdésökre töredelmesen bevallottam a 25 év óta kitűnő segéd-, most felelős szerkesztőnek, Tordai Adorjánnak, hogy épp ötven éve, hogy mint volt szövetségeseink mondják: im Nebenamte műfordítók, magyarból németre, németből magyarra, wie’s kommt, — angolból, franciából is, Gauthier Teofilnek „a magányos király“ című, ma szintén szomorúan aktuális verse 1870. augusztusában jelent meg a — Tóth Kálmán és V a d n a i Károly által szerkesztett — régi „Fővárosi Lapok“-ban.

Ezt aizután megírták kedves fiatal barátaim a B. H.-ban, melynek alapítása, tehát 38 év óta egy- időben — szintén csak délutáni — belső, azóta állandó külső dolgozótársa voltam. Mint azt S c h m i t- tély Józsiéi barátom, a Pesti Hírlap most megjelent 40 éves jubileumi naptárában, fiatalkori arcképeink közlése mellett megírta: az akkori P. H. re- dakcióval együtt én is átmentem kedves komámmal, néhai Csukássy Józseffel a B. H.-hoz és annak egyik első számában jelent meg akkori hivatalos utamról, Berlinből irt tárcám: „A Spree partja mellől.“ A B. H.-ban folyt le Baross Gábor halála után az a reám — talán más alkalommal megírandó —• kellemetlen hivatali és anyagi következményekkel járt — hosszú polémia, melyet az akkor politikai hatalma kezdetén álló H e 11 a i Ferenccel a zónatarifa reformjáról folytattam... A Fővárosi Hírlap keretébe talán inkább tartozik az a 18 „kramplis“ mammuth tárca,, melyet Pest, Buda és Óbuda egyesítésének negyvenéves fordulóján, 1913. november 16-án illlsztris irótársam és budai hegyi szomszédom Rákosi Jenőnek naphegyi villájából leadott szombat délutáni telefonfelhivására még aznap estédén a vasárnapi lap számára megírtam. (Illusztrisnak merem még most is az Otthonelnökségről lecsapott irót nevezni; régi forradalmi érzésű és ezért nemcsak a Heltai-, de sok más esetben is megszenvedett köztisztviselő létemre merem azt is hozzátenni, hogy Rákosi Jenőt, Fáik Miksával és K a a s Ivorral együtt a lezajlott félszázad legnagyobb magyar publicistái közé sorozom.)

így történt, hogy a B. H. következő vasárnapi számában az „Irodalom és művészet“ rovatban, kevesek által észrevéve, megiródott a szerény, [rélszá- zados irói jubileumomról szóló cikk. E kevesek között, kik észrevétték (én magam senkit sem figyelmeztettem) volt e vasárnapon egy érdemes, régi pesti, most speciális budai újságíró V i r a á g h Béla, a Budai Napló szerkesztője és ma, szerdán a F ő v á- rosi H i r 1 a p-ban, mint aféle jó magyar újságíró a voltra is adó D a c s ó Emil szerkesztő és ha jól tudom, Pogány Béla, a Pesti Élet szellemes tárcaírója, a régi kommunális rovatvezető ugyancsak tudomást vettek rólam és városatyai, legtöbbször ellenzéki működésemről.

„Revenons ä nos moutons“ — most már szabad entente-nyeíven idézni, — térjünk vissza, hogy a Fő- városi Iiirlap vendégszeretetét ne tulsoká vegyem igénybe, a Pesti Napló mai vezércikkéhez. Közeledvén a hetvenhez és.panamistának még legjobb barátaim által sem tartatván: Doktor báró Hatvány Lajos szerint, kinek piarista gimnáziumbeli maturáns korában „Paulin nagymamához“ irt és a fiatal iró irodalmi mentora Gyulai Pál által, a tudós Budaipesti Szemlében közölt szép és érzelmes versét ugyancsak én fordítottam németre, csakis a másik kategóriába: a vén „hamvába holtak“, vagyis a „Nyugat“ nyelvéből a pesti nyelvre fordítva: a vén trotlik osztályába tartoznám. „Szomm-ru, szomm- ru!“, mondta vagy harmic év előtt néhai Paule r Tivadar temetésén az özvegynek néhai Ferenc József, midőn hosszas keresgélés után nem találta meg zsebeiben a vigasztaló magyar mondatot tartalmazó cédulát; szomorú a Pesti Naplónak ez a mai osztályzása mireánk öregekre nézve, de legyen vigaszunk, hogy ebben a rossz klasszisben, csekélységemen kívül többen osztozkodunk: a 80 éves Mezei Móricok, R á t h Péterek és R a d o c z a Jánosok és a hetvenéves Havass Rezsők, Hivass is árolyok és Rózsa v íj ’ g y i Gyulák . ..

Budapest, 1916. febr. 26.

b. Szekula Gyula.

j/övdßo^f^Li^iP

Nagy Gyula — miniszteri osztálytanácsos. A minisztertanács Nagy Gyulát, a Közélelmezési minisztérium sajtóosztályának vezetőjét miniszteri osztály- tanácsossá nevezte ki. Nagy Gyula a Közélelmezési Hivatal felállítása, -majd később a Közélelmezési minisztérium szervezése óta vezetője a hivatal kebelében működő sajtó-osztálynak és kiváló képzettségének, rendkívül kellemes modorának tulajdonítható, hogy kényes, hivatásának mindig a legtökéletesebben megfelelt. Az idők és a viszonyok folyamán a hivatal vezetői változtak, de Nagy Gyula állandóan megmaradt pozíciójában és nem csekély része van abban, hogy a Közélelmezési Hivatal mindenkori vezetői mindig jóindulattal és kellő megértéssel kezelték a főváros közellátásának súlyos problémáját. Nagy Gyula egyébként vérbeli újságíró és a Pester Lloyd rendőri rovatának a vezetője.

A Lukácsfürdö jövője. Dr. Márkus Jenő volt fővárosi tanácsnokot, aki most az Égisz vezérigazgatója, a városházán „Schöngeist“-nak ismerték. A hajdani állat- és növénykert helyére ő varázsolta a szemet és lelket gyönyörködtető uj állatkertet, és az ő szépérzékét hirdeti a Gellértiiirdő minden ragyogása. Igaz, hogy ezek az alkotások temérdek pénzt emésztettek föl, de a nagy költségek látható eredményeket nyújtottak, a főváros világvárosi intézményekkel gyarapodott. Megírtuk annakidején, hogy az Égisz megvásárolta a Lukácsfürdőt, amely a Gel- lértfürdő megnyitása előtt a legnagyobb és legmodernebb berendezésű, szállodával egybekapcsolt, gyógyfürdője volt a fővárosnak. Márkus Jenő, aki szépérzékén felül kitűnő üzleti szellemmel is; rendelkezik, gyorsan megérezte, hogy a Lukácsfürdőnek is lépést kell tartani a korral, illetve egyenrangura kell emelkednie a Gellértliürdővel, mert különben mint üzleti vállalkozás is háttérbe szorul. Elhatározta tehát, hogy a Lukácsfürdő szállodáját és fürdőjét nagy- arányuan átalakítja, minden külső és belső pompával ellátja és az intézményt, hogy versenyképes legyen, legalább is a Gellértfürdö nívójára emeli. Tervének végrehajtására tizenkétmillió költségelőirányzattal nagyszabású programmot dolgozott ki és a munkálatokat gyors tempóban kívánja végrehajtani. Az építést már a napokban megkezdik és ez okból a Lukácsfürdő és szálló nagyrészét — az átépítés tartamára — lezárják.

Böhm apó. Ezer vérző seb kínjaiban fetrengünk, de azért a könnyelmű, drága pesti humor nem halt ki belőlünk. A legújabb pesti vicc:

(1950-ben vagyunk, a negyedik elemiben, történelem órán.)

Tanító: Mondjad fiacskám, kik voltak az 1918. évi forradalom legkimagaslóbb vezéralakjai?

T anuló; Károlyi, Kunfi és, ... (a fiú gondolkozik.)

Tanító: Nos és...

Tanuló: (a fiú hirtelen észbe kap)... és — Böhm apó.

Az iskolák megnyitása. Kérdést intéztünk dr. Várossy Gyula tanácsnokhoz, a közoktatásügyi osztály vezetőjéhez, hogy nem történik-e intézkedés a fővárosi iskolák megnyitása dolgában. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy mivel a szénellátás nem «'avult, az iskolai oktatás, egyelőre, tehát e hónap első felében semmiesetre sem kezdődhetik meg és most már nem, maradt más, hátra, mint bevárni azt az időt, amikor majd fütetlen- helyiségekben is meg lehet tartani az előadásokat.

A tanács a hadviselt iparosokért. A főváros tanácsa egyik legutóbbi határozatában kimondta, hogy a kiadásra kerülő közmunkáknál mindig előnyben kívánja részesíteni azokat az iparosokat, akiket a háború súlyosan érintett és a jelenlegi viszonyok között is nehézségekkel küzdenek. Ezt a határozatát a tanács az összes érdekelt ipartestületeknek tudomására hozta. Az erről szóló átirat igy hangzik:

„A tanács szükségesnek tartja, hogy munkaalkalmak adassanak a hadviselt, valamint általában a háború következtében létfentartásuk eszközétől megfosztott budapesti iparosoknak és hogy általában az egyes munkák kiadásánál azok a szempontok érvényesüljenek. miszerint a háború által legjobban sújtott és a jelenlegi viszonyok között a legsúlyosabb nehézségekkel küzdő iparosok jussanak legelsősor- ban mltr.kához. Ennélfogva felhívja a tanács az ösz- szes ügyosztályokat és a kerületi elöljáróságokat, hogy a munkák szabadkézből, valamint sziikebbkörü versenytárgyalás utján való kiadásánál ezentúl az illetékes ipartestületek közbenjöttével járjanak el, j vagyis minden egyes esetben kérjék fel az illetékes j ipartestületet, hogy a kijelölendő, illetve a szükebb- i körű verseny tár palások alkalmával felhívandó ipa- | rosokat az előLmlitett szempontok figyelembevéte- 1 lével nevezze meg. Erről a tanács az összes ügyosztályokat és kerületi elöljáróságokat, továbbá a budapesti építőmesterek, kőműves, kőfaragó és ácsmes- ■

terek ipartestületét (VIII., Német-utca 22.), az aszta- los-ipartestiijetet (VIII., Bérkocsis-utca 12.), a lafca- tos-ipartestületet (VII.. Nyár-utca 6.), a bádogos- : ipartestületet (VI.. Liszt Ferenc-tér 11.). a szobafestő és mázoló-inartestületet (VII., Wesselényi-utca 73.), a pala- és cserépfedő-ipartestiiletet (IX.. Bakácstér 2.) és a villanvfelszerelők ipartestületét (VII., Wesselémyi-utca 59.) értesíti.“

Megnyílik a Jancsi-aréna. Megírtuk, hogy a városligeti Barokaldi-arénát Morgenrot h Károly (a Viépszerü Jancsi bohóc) és társa, Schmitt debreceni cirkusz-direktor öt évre kibérelték. A bérlemény a fővárosnak az öt év alatt nemi kevesebb, mint -'650.000 korona tiszta jövedelmet fog hajtani, mert a régi bérlő évenként mindössze 3500 koronát fizetett, mig az uj bérlők évi bérösszege 132.500 koronára rúg. Értesülésünk szerint az aréna Jancsi-aréna néveh e nó 15-ém megnyílik. A bemutató-prcgramm elsőrangú sport- és varieté-számokból áll.

\ Radikális-párt e h>ti munkaprogrammja. Március 5. szerda 6 óra: A II. kerület tagértekeziete a Budai Vigadó kávéházban, fél 7 óra: az V. kerület értekezlete. Tárgy: a községi Programm ismertetése. Március 6. csütörtöfk fél 6 óra- A nőcsoport nagygyűlése az Újvárosháza Közgyűlési termében. Előadók: Jászi Oszkár, Stricke,rné Polányi Laura, K. Vámibéry Melanie. 6 óra: Az előadóképző tanfolyam szemináriuma. Március 8. szombat fél 6 óra: a nőcsopoH értekezlete. Előadó: Lukácsné Szende Mária, lárgy; A nők és a pacifizmus. A VI. kerületi pártszervezet uj helyiségeiben (Liszt Ferenc-tér 13. I. em.) naponként összejöveteleket tart.

Medgyaszav Színház. Esténkint ismét nagy hatással kerül színre S z o m o r y Dezső érdekes szín- iátéka: az ^Incidens a z !Ln p) e b o r g-h a n gr versenyen' cimü egyfelvonásos. íngeborg szerepét Bársony István játssza. Utána a mostani műsor nagysikerű újdonsága „A néma asszony“ kerül színre. A két szindarab között Medgyaszav Vilma és Vidor Ferike szólóznak. Szerdán és a hét többi napján, valamint vasárnap délután is Lak a- t o s László ötletes játéka „A császár partra szállt" kerül színre I v á n f i Jenő vendégszereplésével és Medgyaszav Vilmával.

A „Francia négyes“ bemutatója csütörtökön lesz a Belvárosi S z i n h á z-ban. Bíró Lajos uj víg- játékának főbb szerepeit Mészáros Giza. H a r- m;os Ilona, Bánóczyné Ilona. Nagy Margit, továbbá Bánóczv Dezső, Harsán yi Rezső. B é r c z v Ernő és Tompa Béla játsszák. Ugyanezen az estén kerül színre a kiváló és régóta nélkülözött francia vigjátékiróknak. Flers é!s Caillavet-nek „A n é g y s z ö g“ cimü egyíelvonásosa, melynek szerváéit K o r t h v Mira P e t h e ő Attila, Bérczy Ernő és Varsa Gyula játsszák. Mindkét darabot: Bárdos Arthur rendezi.

Az aranyember utolsó hete az Urániában. Hat

hét óta állandóan zsúfolt ház alatt mutatja be az Uránia a _ nagy hírre jutott Jókai f i 1 mi e t. A Corvin filmgyár e nagyszerű müvét a .külföld is kellőképen méltatja: egész export indult meg ebből a magyar művészi filmből. Az Uránia e héten mutatja be utoljára az Aranyembert, amelyet igy ; át tartott állandóan műsorán. Előadások kezdete fél 4. negyed 6 es negyed 8 órakor.

Revü-szinház. „Régi mesterek" cim; alatt S i n- ger hegedűművész bemutatja Kubelik. Sara'sati, Reményi. Paganini stb. mesterek klasszikus müveit, játékban és. maszkban. Darmore, a bukaresti Lirique Színház prímaballerinájának kigyó-tánca, Ch. Torbay, a humoros árnyképei és Szőke Szakáll „Nem akarok katonát látni“ cimü revüje nagysikert aratnak.