Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-03-05 / 10. szám
Enfda,pest, 1919 március 5. A lerongyolódott téglagyárak Lukács József nyilatkozata Az Üllői-ut végén levő Mária Valéria- telepen megkezdődött a kislakásépités. Négyszáznyolcvan kislakásos barakktelep épül. Májasra kész is lesz, be is lehet költözni. Megkezdődtek az építkezési megelőző földmunkálatok is a telkek egész során. A legnagyobb küzdelem az anyaghiány nyal és pedig főként a téglahiány nyal folyik. Garbai Sándor kormánybiztos abban reménykedik, hogy a téglát kőanyaggal tudja majd pótolni. A tégla-krizis dolgában kérdést intéztünk Lukács József vezérigazgatóihoz, a Magyar tégla- és agyagáru-gyáro- sok országos egyesületének elnökéhez, aki rendkívül pesszimisztikus nyilatkozatot tett. Téglakészlet nincs, a téglagyárak pedig rettenetesen lerongyolódtak. A megváltás csak egy lenne: szén, szén és mindig szén. Lukács József nagybecsű nyilatkozata különben, amelyet a Fővárosi Hírlap munkatársának tett, itt következik: — Szerkesztő ur, ha jól értettem, nem any- nyira a téglaipar jelenlegi helyzetéről, hanem inkább annak kilátásairól és jövőjéről szeretne képet kapni. Nagy baj, hogy becses Lapja nem szépirodalmi irányú, mert ha igy volna, egy utópista novella keretében mondhatnám meg mindazt, amit igy, reális gazdasági helyzetről lóvén szó, meg nem tehetek. A helyzet siralmas, a jövő és a kilátás reménytelen. — A helyzet röviden ugyanis aiz, hogy az Országos Lakásügyi Tanács a budapesti téglagyárak mintegy 7 millió darab égetett tégla- készletét zár alá vette, a tavasszal megindítandó lei s Tlaik ás építési akció céljára. Ez a minimális mennyiség természetszerűleg távolról sem elegendő az említett akcióra, belevéve még azt a — tudomásom szerint — 17 millió darab homoktégla készletet is, mely a pénzügyminisztérium kispesti munkástelepén rendelkezésre áll.- A hiányt az Országos Lakásügyi Tanács természetes kővel akarja pótolni és ez irányban már intézkedéseket is tett, amennyiben a sóskúti, tétényi és egyéb helyen levő kőbányákat üzembe helyezi. Hogy vájjon az itt termelt kő mennyisége elegendő lesz-e, hogy annak minősége az égetett tégla iránt támasztott követelményeknek megfelel-e: —• a jövő titka. A téglagyáraknak tehát egyéb építkezési céloknál fölhasználható készleteik nincsenek. Valamelyes nyerstégla készlet még van, amelynek egy kis hányadát kiégethetjük, azzal a csak jóakarattal szénnek nevezhető őstermelési anyaggal, amelyet a szénkormánybiztos ur jóvoltából a szerbiai Kosztolácból méregdrágán kaptunk. — Az uj termelés: a nyerstégla-gyártás március hó vége felé szokott megkezdődni és lévén ez a folyamat az időjárás viszontagságainak nagy mértékben alávetve, csak 6 hónapig, szeptember végéig tarthat. Kazántüzelésre megfelelő szenünk egyáltalában nem lévén, egyrészt kilátástalan az, hogy az üzemet kellő időben megkezdhessük, a teljesítőképességre azonban majdnem klaltasztrófális az a körülmény, hogy a háborús évek alatt a téglagyárak teljesen lerongyolódtak és a felszerelések pótlása a jelenlegi viszonyok között egyrészt majdnem lehetetlen, másrészt olyan anyagi áldozatokat kivan, amelyeknek — tekintve ia teljesen bizonytalan jövőt— alig tudnánk megfelelni. — Tudvalevőleg a száritó-szimk legfontosabb tartozékai a téglagyáraknak. Tessék csak szemlét tartani a budapesti téglagyárakban. A száritó-szinek túlnyomó részéről hiányzik a deszkaboritás, csupaszon állanak és még jó, ha az oszlopokat meghagyták. Munkásaink ugyanis mind a telepen laknak és tüzelő-anyagokkal mi láttuk el őket. Ennek a régi szokásnak a háborús években megfelelni nem tudtunk, ott vették tehát a tüzelőanyagokat, ahol lelték. Ezeknek a száritó-szineknek a helyreállítása, a faanyag hihetetlen megdrágulása és a munkabéreknek mamutarányai folytán (közönséges téglagyári napszámos 10 órai napszáma, a legújabb kollektiv szerződés szerint 18.45 K és szabad lakás) magában akkora öszegeket emészt fel, hogy ilyen invesztíciókra, ilyen siralmas kilátások mellett, igöizán nem jut, akkor, amikor a munkásság gyorssegély címén tőlünk többet követelt, mint a vasmüvektől (fejenként 600 koronát) és mikor a tisztviselők illetményei tekintetében sem maradhattunk olyan vállalatok mögött, amelyek a háborúban a konjunkturális hasznok millióit tették félre. — Beszéljünk most a téglagyárakról. Az Országos központi árvizsgáló-bizottság múlt év szeptemberében iái tégla irányitó árát, országosan és ezrenként 280 koronában állapította meg. A budapesti téglagyárak felszólalására, helyszíni műszaki vizsgáltait és hites könyvszakértői ellenőrzés után megállapítván azt, hogy a budapesti téglagyárak önköltsége, akkoriban ezrenként 285 korona körül mozgott, a budapesti tégla irányító árát 310 K-ban állapította meg. — íme, 10 százalék haszon volt az alap és mégis egyre-másra azt halijaik, bogy a tégla ára (abnormálisán magás, hogy ilyen módon nem lehet építkezni stb. stb. Akik ezt u'ton- utfélen hangoztatják, azok részben nem tudják, részbeni pedig tudatosan elhallgatják azt, hogy a tégla az épitési költségnek csak igen kis százalékát teszi és hogy az egyéb szükséges. anyagok és a munkabér drágulása, sokkal inkább aránytalanul nagyobb mértékben részes az építkezés megdrágulásában. — Az árvizsgáló bizottság ármegállapítása óta, a téglagyárak kollektív-szerződést kötöttek munkásaikkal s a tisztviselők jelentős fizetésemelést, hadipótlékot és gyorssegélyt kaptak és igy, ha a megélhetési viszonyok nem változnak meg, a tégla önköltségi ára még jelentősen emelkedni fog. — A rekriminálás nem hálás feladat, de azért mégis rá kell mutatnom arra, hölgy már 1916-bant számos, hol ablakos, hol másutt ablak nélkül elcsúszott cikkeimben rámutattam arra, hogy a háború után1, ha nem gondoskodnak mielőbb a téglatermelés lehetőségéről, a berlini 1871-iki lakás-barrikád-forradailom nálunk is, de emennél sokkal fokozottabb arányban, be fog következni. A lakásínség Budapesten már elég régi keletű volt ahhoz, hölgy ezt a próféciát, minden látnoki tehetség nélkül is, meg lehetett tenni. Akkoriban! azonban a bölcs kormányzat az orrán túl nem látott. Besorozta a téglagyárakat — szénellátás tekintetében — a 3-ik osztályba, ami annyit jelentett, hogy ha iuütt-amott ki is utalt szenet a téglagyárak részére, az a téglagyárakhoz rendszerint csak papiros alakjában jutott el, amely anyaggal téglát kiégetni tudvalevőleg nem lehet. — Bezzeg ne lett volna olyan tulon-tul való bőkezűséggel a hadfelszerelési és azzal kapcsolatos ipar iránt, juttatott volna csak valamit belőle a téglaiparnak, akár azzal a megkötöttséggel is, hölgy az igy rendelkezésre bocsátott szénből készült 'tégla csak állami .szükségletek kielégítésére szolgálhat, ugy most az Országos Lakásügyi Tanács, — amely igazán, nagy buzgalommal látott hozzá feladatai 'teljesítéséhez, — nem állana: ilyen súlyos probléma előtt. — Jelenleg, ugy látszik, a belátás megvan, hiányzik azonban a szén kellő mennyisége. Higyjük, reméljük, hogy ez a sivár helyzet valamiképen mégis meg fog változni és akkor a téglagyárak mindent el fognak követni, hogy bár a1 szükség alapján, csökentett üzemmel, a szükségletnek valamelyest megfelelhessenek. — A kormányzat jóindulatában nincsen okunk kételkedni, — olyan emberek állanak az élén, akik nagyon jól tudják, hogy a szociális kérdés nagyrészben lakáskérdés is. Vízvezetéki javítások PDPáNY Budapest. VIII., Rökk Szilárd-n. 30. rUuAllI Telefon: József 1—48. szám. Mi lesz a royalista utcanevekkel A néptanács dönt róluk Már a forradalom első napjaiban szóba került, hogy a Habsburg királyokról és főhercegekről elnevezett utcák, terek és közintézmények neveit meg kell változtatni. A már azóta megszűnt Közmunkák Tanácsa egyik ülésében foglalkozott is a rojalista utcanevek átkeresztelésével és P o 1 ó n y i Géza a „Főváros Barátai“ nevii társaságra akarta bízni az utcanevek megváltoztatását. Közben azonban a „Főváros Barátai“ Polónyi közmunkatanácsi elnökségével együtt jobblétre szenderiiltek és a. Ferenc József-hidnak, Gizella-térnek, Rudolf-rakpart- nak stb. jelzőtábláin még mindig a régi nevek éktelenkednek. Decemberben az egyik szocialista néptanácsi kiküldött felszólalására a Tanács is foglalkozott az utcanevek megváltoztatásával és a városrendezési ügyosztályt előterjesztés megtételével bizta meg. Az előterjesztés azonban elmaradt, mert a főváros nem akarta az akkor még működő Közmunka Tanács törvényadta jogait csorbítani. Most, hogy megszűnt a Közmunkák Tanácsa, a Néptanácsról szóló néptörvénybe intézkedés került az utcanevek elnevezéséről is. A törvény az utcanevek elnevezését ki- Sejezetten a néptanács hatáskörébe utalta és mint értesülünk, a néptanácsnak már a legközelebbi jövőben alkalma lesz dönteni egyes utcanevek uj elke- reszteléséröl. A tanács csütörtöki ülésében bizottságot fog kiküldeni, mely nemcsak a fentemlitett szempontból, hanem általános esztétikai szempontokból is revízió alá veszi az összes pesti utcaneveket és még március havában konkrét javaslatot tesz a néptanácsnak. * • • „Ifjú panamisták és vén hülyék“ — Levél a Fővárosi Hírlap szerkesztőjéhez. — Röviden igy, hosszabban ekkép parentálja el a Pe s t i Napló mai első vezércikke a tegnap megalakult néptanács által kiszorított közgyűlést: „Hamvába holt aggastyánok, csalafinta. fiatal ki a 1 a n. dl o r o k, pénzszagba f u 1 ó panamista ügyvédek...“ Ennek ellenében Ün tisztelt Szerkesztő Ur, a Fővárosi Hírlap mai számában ötven. év.es írói jubileumom alkalmából nagyon szeretetremél- tóan emlékezik meg az én elég hosszú, vagy két évtizedes városatyai szerény működésemről is. Tizenkilenc éves másodéves technikus voltam 1869- < ben (akkor még fenn a várban, a mai közigazgatási bíróság épületében volt a műegyetem) midőn Fáik Miksa, a Pester Lloyd rövidéletü képes hetilapjában, az „Ung. Illustr. Ztg.“-ban kiadta első Petőfi fordításaimat és egyidőben a Szervita-téri becsületes nóiszabó-mester, Király János által névleg, K o m ó- csy József által tényleg szerkesztett Pesti Hölgydjvatlap közölte első Heine-forditásai- mat. Hatvankilenc éves vagyok, midőn ötven év múltán Ady Endre halála alkalmából kezembe kerülvén az ö még 1913-ban „Rohanunk a forradalomba, küldöm Garami Ernőnek“ cím alatt prófétai előrelátással irt vad-erős verse, azt hevenyészve lefordítom és az én, kedves, régi iró- és műfordító társamnak, Vészi Józsefnek a Pester Lloyd számára — előzetes teleifonengedély alapján — beküldőm. A teljes kézirat elolvasása után Vészi barátom, ki néhány nappal előbb már kiadta néhány saját sikerült Ady-forditását, meg akadt a „Geszti Vad Bolondról“ szóló egyik versszakon, a fordítást átadtam tehát B r ó d y Lajos barátomnak, ki múlt évben Lévay József halála után több Lévay- verset, az agg költőnek hozzám intézett levelével együtt és valamivel előbb a Tomp a-c enten- nárium alkalmával a hanvai költő „Gólyáját“ közölte az én fordításomban. Bródy Lajos azonnal leadta a kéziratot, kiszedette és csak a kefelevonat közös olvasásánál kért meg P cisner Ignác ! aratom, a Journal kitűnő íőmunkatársa és a Magyar Tudományos Akadémia német kiadványainak külföldön is nagyrabecsiilt tudós szerkesztője (de az Aka-
