Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-02-12 / 7. szám
Egye» példftwyAra 80 fillér, Nyolcadik évfolyam Budapest, 19/9. február 12-én 7. szám ^Trnm^isatiiangrallsoiiininaHTmiminiasiiiániaifia^npmaieiQiriaiiiDiiiqBüWröTirantoüiöTíminaHinyTg ztzöFizy. rési jtrtvK* VŰ'PGSi, Egy ész. évwe ........ 4 9 K* f'*■£ évr*e .........— 29 K. Eg /yes sziínw.oft fftijpítíX“ tóit a Maiiéi hivat áxlfran» politikai és közgazdasági Fetí&IiSst *x&n'kwtiXt& t OűíCSÓ i&fölíi fyßtHaUt JM*«rtaton1* mindert **«*•» ^ tíótu Sienftesziösáy ém HaeiéMvata! t V/. Sriv-utca 19. Tata fan *•«**<**•••• 7t 3Tf Öt millsárdot szánt a kormány arra) a célra, hogy ebből épüljön ki az uj Magyarország munkája, öt mil- liardot szárit a kormány arra, hogy dolgozhasson1 az, aki dolgozni akar. A munka nagyarányú megszervezése ez, olyan nagyarányú, hogy * 'WCv' < már a legközelebb mintegy négyszázezer ém-~ bér veheti kezébe a regen nyugvó szerszámokat. Az egész ország életmentése lesz ez, de mégis légióként Budapestre kell gondolnunk, mert az öt milliárdnak is, meg a négyszázezer munkáskéznek is legnagyobb része erre \ városra fog esni. Élet száll a félig áléit város háború roncsolta testébe. Megkezdődik az építkezés, készül a nagy kikötő, hogy belekapcsolódhassunk az újjáalakuló nemzetközi gazdasági életbe. De nemcsak az fontos Budapestnek, ami falai között épül, hanem minden, amivel az ország uj életre kap, közvetve a főváros számára is az életlehetőség fokozását jelenti. Maga a munkának megindulása megmenti a várost a tespedéstől, amely immár a züllés félé soefort bennünket. Megmozdulnak a gyárak, útjukra bocsátják a friss mezőgazdasági gépeket, amelyek hivatottak lesznek megvalósítani a többtermelést, hogy több és jobb falat jusson a város lakosságának, A közlekedési utak kiépítésével és a közlekedési eszközök tökéletesítésével is ai városok ellátása lesz jobb. A perspektíva, amely elénk rajzolódik, feltétlenül kedvezőnek mondható. A fontos most az, hogy ezek a nemes intenciók érvényesüljenek is. Ez a kívánság sehol aktuálisabb nem lehet, mint ebben az országban és ebben a városban, ahol a szociális intézkedéseknek olyan sora nyílt meg, hogy azok hivatottak egy csapásra pótolni a múlt mulasztásait. Ebben az országban és ebben a városban nemcsak azt prédikálják, hogy mindenkinek dolgoznia kell, hanem egyben1 pénzt is adnak a munka végrehajtására. Itt-valósággá vált a szocialista ideál, a nyolcórai munkaidő. Még meg sem kezdődik ai nagy munka, s máris itt lesznek az üzemi választmányok, amelyek a munkásság szabad emberséges életének legfőbb zálogai. Ahol a munkásszabadság és munkásjólét ilyen fejlettséget ért el és annak további utjai is biztosítva vannak, ott virágoznia kell a munkának, s ahol ai munkai virágzik, ott emelkedik a termelés és ott a boldogságnak, jólétnek, fejlődésnek olyan fokúnak kell lennie, hogy az ilyen országot semmiféle hatalom és erőszak sem teheti tönkre. De teljes erejével vonatkozik ez magára Budapestre is. Éppen ezért Budapest minden polgárának külön-külön is szól, amit Garami kereskedelmi miniszter a Munkaügyi Tanácsi megnyitó ünnepén aiz egész országnak mondott: „A jövő számára úgy kell dolgozni, hogy ez a jövő megállapíthassa, hogy ez a mai nemzedék nemcsak lerombolni tudta ami a pusztulásra megérett, de alkotni, építeni is tudott: le tudta rakni szilárd, megingathatatlan alapjait a boil dóig, dicsőséges jövendőnek.1' • * a A mentéik szegények, csődbe jutottak. Kovács Aladár a mentöegyesiilet igazgató-főorvosa a „Fö'JLPfiárosi Hírlap" mai számában elmondja a kétségbeejtő helyzetet, amely ennek a példátlanul nemes intézménynek osztályrészül jutott, ök dolgoztak, küzdöttek, minden szimpátiát és minden jóindulatot megérdemlő módon önzetlenül működtek és mégis odai kellett jut m ok, hogy holnap nem tudnak falatot dugni Budapest legmunkásabb embereinek, a mentőknek a szájába. Hogy milyen szégyen ez, arról ma nem akarunk beszélni, de felelősségre vonjak a régi rendszert, amely az ilyen nemes és humánus intézményt szó nélkül arra utasított, hogy menjenek koldu’ni. Ez nem a szavakkal való játék, ez a szomorú valóság, hogy az embertelenségek, a basáskodások, a panamák országa tiszteletreméltó intézményeket, mint a mentők, kitett az utcára és koldulni kűrit e őket. Ha adnak esztek, ha nem adnak pusztuljatok cl És a mentők tényleg el is jutottak a pusztulás küszöbére, szerencsére jött a forradalom, amely orvosságot ad minden sebre, amelyet a régi rendszer ütött. Ma talán mindenek felett a derék mentők fogják megérezni, hogy el kellett jönnie a forradalomnak, mert nélküle még azok a becsületes intézmények is tönkre mentek vo’na, amelyeket még a régi rend alapított meg. 1 A villamos tetején, hátán, ütközőjén utaznak mostanság és préselt, sőt göngyölt hering módjára helyezkednek el, s mindezért harminc filléreket fizetünk. Jogunk van tehát a panaszainkat is elmondani. Nem sírunk amiatt, hogy nincs elegendő kocsi, nincs hely, hogy kellő kényelemmel utazhassunk a villamoson, de el kell mondanunk, hogy a villamoskalauzok nem járnak el kellő lelkiismeretességgel. A szervezett munkásoknál mi eddig más rendszert láttunk. Azt láttuk, hogy a bizalmiférfiak irányítása mellett tisztesebb munkát végeztek, mint akkor, amikor kényurak parancsszavainak engedelmeskedtek. Vájjon miért nincs ez igy a villamosokon is? Miért nem állanak meg a villamoskocsik, amikor meg kellene államok és miért nem mennek akkor, amikor menniök kellene? A fegyver még mindig puffog, még mindig texászi állapotok vannak a külvárosokban, sőt néha a város közepén is. Helyes és okos és jogos, hogy elszedik a fegyvereket, amelyeket nem tudnak jó helyen. Mert fegyvert csak annak szabad viselnie, aki bánni tud vele és aki elég okos, elég tisztességes ahhoz, hogy akkor használja, amikor feltétlen szüksége van rá, De használni fog-e itt egy egyszerű rendelet és meg lehet-e állapítani, kinek van otthon, vagy a zsebében eldugott fegyvere? Valóban annak a humoristának az ötlete jut az eszünkbe, aki a revolver-, manlicher- és ágyú-jegyek behozatalát követeli, mert a jegyrendszer tanúsága szerint ez órák alatt eltüntetné az összes revolvereket, manlichereket és ágyukat . . . Mentőakció a mentőkért Küldöttség a polgármesternél és a népjóléti miniszternél — Kovách Aladár igazgató főorvos nyilatkozata Megindulva és őszinte fájdalommal Írjuk le, hogy a derék jő mentők, az élet és halál között addig fuvarozták ° pesti embereket, amíg most nekik maguknak van szükségük mentőakcióra. A mentők mindig szegények voltak, mint a templom egerei, az állam és a főváros pedig csak valami olyan közbülső intézménynek tekintette őket, mint ama „jótékony“ egyesületeket, amelyek ezrenként jelentkeztek pár száz koronás évi szubvencióért. Pedig ki ké- telkcdhetik benne, hogy a mentők becses és lelkiismeretes, nemcsak pénzzel, de hálával is megfizethetetlen munkáját az államnak kellett volna, mint min*- den közegílszségiigyi intézményt, honorálni. Ehelyett a magyar állam volt szives a mentőknek nyakába akasztani a koliíustarisznyát: menjetek, kuncsorogjatok a jószívű embereknél, vagy gondoskodjék rólatok az, aki a mezők liliomát felruházza. A régi, nyomorult, hitvány rendszernek az erkölcstel msége volt ez, amely nem szégyenlctte a gyermekvédelem, a tüdövész elleni küzd lem mellett a mentők dolgát is a társadalmi koldulás útjára küldeni. Most aztán ez a korrupt, feneketlenül erkölcstelen gondolkozás is a szemétdombra kerül, ele a szegény mentőknek —- legalább átmenetileg — meg kell szenvedniük a mások által a múltban elkövetett bűnöket. Ma odajutottak a mentők, hogy úgy élnek szegények, mint a Toldi Miklós lova. Mint a könnyelmű diák, nem tudják, hogy miből ebédelnek holnap. Ha az állam, vagy a főváros gyorsan és radikálisan nem segít, becsukhatják a boltot. Városi, állami és rendőrségi szubvencióik, a szállításokból befolyó pénzek és a kegyes adományok mintegy 300—400,000 korona jövedelmet adtak ki évenkint. Ez békében is kevés volt, most pedig ezzel a jövedelemmel szemben csak a személyi kiadások összege az egy millió körül jár, mig a dologi kiadások is kitesznek vagy 700,000 ko- lonát. De egyébként is úgy néz ki a mentők egész instrukciója, mint a kárvallott ember háza. Tönkrementek a háborúban, lovuk nincs, az automobiljaik romokban hevernek. Napok kérdése — ha ugyan közben men tő-kéz nem jelen'kezik — hogy a mentők bemondják a „nincs tovább“-ot. Megkérdeztük Kováé h Aladárt, a mentők igazgatóját, a mentőügy apostolién lelkes vezetőjét, aki a Fővárosi Hirlap munkatársának a következőket mondta el a mentők szorult helyzetéről: — A mentők ügyének csődbejutása bizony fájdalmas valóság. Odajutottunk, hogy ha nem kapunk sürgős segedelmet, akkor a katasztrófa kikerülhetetlen. Épen ezért már el is készítettük a memorandumunkat, amelyet legközelebb fogunk átnyújtani a polgármester urnák és a népjóléti miniszter urnák A memorandumban a fővárostól és a kormánytól szubvenciónknak tetemes felemelését kérjük és pedig sürgősen, miért a veszedelem egészen imminens. Emlékiratunk alapján mindenesetre megindulnak majd az alkudozások, amelyek eredményeképen a mentők ügyének akár jobbra, rkár balra el kell dőlni, mert a társadalom jószívűsége iránt nagyon hálásak vagyunk, de egy olyan intézmény fenntartásához, mint amilyen a mentőegyesület, egy kicsit túlságosan labilis alap. — Mindenekelőtt a személyzet kívánságai, igényei növekedtek meg, ami a mai viszonyok között egészen természetes is. Az orvosokat, sajnos, nem igen számithatom be »ebbe a sorba, mert — fájdalom — olyan orvosokkal kell dolgoznunk, akiknek a mentőegyesületnél viselt ál-
