Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-01-22 / 4. szám

1 deficitjét és amelyeknek alkalmazása rendbe­hozná a főváros háztartását. Ezek között a módok között első helyen említette a pótadóemelést. A mai pófadó 45" „. Ki­mutatta a polgármester, hogy az 1%-os pót­adóemelés 700,000 koronát jelentene, vagyis WO^io-os pótadó 70,000.000 koronát tenne ki A másik mód tenne a jövedelemadó és hadi nyereségadó meg- * pótlékolása, ami feltétlenül szociálisabb és progresszivebb adó lenne mint a 111. osztályú kereseti adó után fizetett pótadó. A harmadik mód a reál adók (házbéradó) átengedése, amit már évek óta kér a főváros az államtól. Ennek kezelése igen egyszerű, amellett pedig feltétlenül megilleti a fővárost, mert hiszen a budapesti emberért tö bet tesz a főváros, mint az állam. A jövedelmek emelésénél felemlítette még a polgármester a vizdijak télemelését. A vízvezeték eddig önfenntartó intézmény volt, most pedig deficittel dolgozik. A vizdijak emelésének olyannak kell lenn', hogy a költségeket behozza és emellett még némi hasznot is biztosítson a fővárosnak. Ennek orvossága a vizdijak igen lényeges id­em elése, ami az átalányban fogyasztott víznél 200°;o-ot, az óraszeriní fogyasztóiméi pedig /őO"!0-of fesz ki. Emellett fel kell emelni a háziszemét fuvarozási illetékeket is, amelyek ma a házibér 0'4"'„ teszik. Itt az eme­lésnek legalább tízszeresnek kell lennie Á főváros vagyona. — Képét adta a polgármester a főváros vagyonának is, A háborít kitörése előtt vettek fel erről utoljára teltért. Az akkori értékek sze­rint a főváros vagyona 850 milliót ér, amivel szemben az adósságok 590 milliót tesznek ki. Eszerint is 260 millió korona lenne a főváros vagyona. Ezek azonban ma már nem reális értékek, mert 1914 óta a főváros ingatlanainak az értéke legalább is megkétszereződött. (A pol­gármester nem említette, de ezzel szemben áll az a tény is, hogy a főváros külföldi kölcsöneinek értéke is lényegesen emelkedett, ami azt jelenti, hogy adósságai is többet reprezentálnak 590 milliónál.) Még hetven millió. — Rendkívül érdekesek voltak a polgár- mesternek azok a fejtegetései, amelyek a fő­város külföldi kölcsönétté vonatkoztak. Ezek a külföldi kölcsönök a következők: az 1897. évi 4" ,,-os 100 milliós kölcsön bői fennálló tartozás egy jelentős része a Disconto-Gese Ischaft. a Bleichröde bank­ház és az Amsterdam'sehe Bank révén Né­metországban és Hollandiában van elhelyezve az 1910. évi 91’5° „ árfolyam mellett a fő­város a londoni Lloyds Bank és a Neumann, Luebeck et C. bank cég utján 2 milli font ster/inges kölcsönt vett fel, amelyet a két cég angol tőkések körében plasszirozott, 1911-ben 4%-os kötvényekre 100,000,000 koronát, illetve 105,000,000 frankot kapott a fő­város egy szindikátustól, amelynek külföldi tagjai a Crédit Lyonnais, a Banque de Paris et des Pays Bas, a Comptoir National d‘Es- compte de Paris, valamint a Sociélé Generale volt, s amelyek a reájuk eső kvótát francia kezekbe továbbították, 1914-ben 4'5%-os típusra 158.000,000 koro­nát, illetve 154,300,000 márkás, 165,900,000 frankos, illetve 79,000,000 hollandi forintos köl­csönt vett fel a főváros egy nemzetközi kon­zorciumtól, amelyet a Drezdener Bank hozott össze és amelyl en resztvettek: a Darmstädter Bank, a Kommen - und < iscon.o-Bank, a M. M. Warbúrg et. Co. amsíerdami bankcég, a Frankfurter Effekten- und WechsePBank, a Schweizerische- Bankverein, a Crédit An- versois, a Banque de Bruxelles, az Amster­dam'sehe Bank és a londoni Morgan cég. Ez a kölcsön csaknem teljes egészében Német­országban, Hollandiában, Belgiumban és Angliá­ban nyert elhelyezést. — Ezeknek a kölcsönöknek kamatait — természetesen azonban csak békeárfolyamban — a háborús évek alatt is felvette a főváros költségvetésében. Ezek az összegek záró­száma dásiiag fenn is vannak tartva. Pénzünk értéke azonban rendkívüli módon leromlott. Ezeknél a kölcsönöknél* amelyeknek kamatai idegen valutában lennének fizetendők, a mi koronavalutánk siralmas állapota folytán a ka­matok kifizetése óriási differenciái jelent. Az 1914. évi márkakölcsön az egyetlen kivétel, amelynek kamatait a Háború platt állandóan pontosan fizettük Ha tehát most ki akarnánk fizetni a külföldi kölcsönök elmaradt ötéves kamatait, akkor arra az összegre, amit éven- kint békeárfolyam alapján visszatettünk,' nem kevesebb mini hetven milliói kellene ráfizet­nünk. •— Ezeknek a kamaiügyeknek a kérdése egyike ma a legkényesebbeknek. A főváros mindenesetre abban reménykedik, hogy e tekin­tetben majd a -béketárgyalás hoz vaiami ked­vező döntést. A béketárgyalás fogja meghatá­rozni, hogyan kell visszafizetni a kölcsönöket. A polgármester abban reménykedik, hogy a kamatok fizetését megegyezés uiján addig le­het majd prolongálni, amíg a konszolidálódó viszonyok révén pénzünk értéke annyira emel­kedik, hogy legalább ilyen katasztrofálisan nagy összeget nem tenne ki a diszázsió. Depuíáció a pénzügyminiszterhez. — A polgármester előterjesztéseiben a de­ficit eltüntetésére vonatkozólag előadott meg­oldási módok közül egyik melleit sem foglalt határozottan állást, hanem a döntést e rek'n~ tefben a tanácsra bízta anélkül, hogy. bármely irányban befolyásolni igyekezett volna. Az ada­tokat a tanács feszült figyelemmel ha lgaíta végig, de vita ezúttal meg nem fejlődött ki. Arra kérték ellenben a tanács tagjai a polgár­mestert, hogy beszédét, valamint a szükséges tabellákat nyomassa ki és osztassa ki a tanács tagjai között. Ennek a munkának áttanulmá­nyozása után a tanács külső tagjai értekezletre gyűlnek egybe, amelyen megvitatják az eshe­tőségeket. 'Amikor aztán ezzel készen vannak, a kormánytól kérendőket memorandumban fog­lalják össze, amely memorandumot a tanács kebeléből képzendő küldöttség fog átnyújtani Szende Pál pénzügyminiszternek, akit szóvai is informálni kívánnak. ^omi^^jííjsmp Nem butítanak többé az iskolák Modern világnézetre neveli a főváros a gyermekeket — Tanfolyam az oktató­személyzetnek Uj iskolái! Ez a kiáltás hangzik végig az egész országon. A mai embereknek tényleg az a 'legfőbb katasztrófája, hogy rossz volt az iskola, amelyben nevelték. Miiiíariszíikus, imperialista ideológia jár­mába fogták be a gyermeket, aki az elemi iskolá­ban szívta már magába a hazugságokat. Csak hogy mást ne említsünk, az emberi ideál volt Kinizsi Pál, aki kél kezében egy-egy török holtlestet fogott, egyet pedig a fogai (mondhatnánk agyarai) között szorongatott és úgy járt valami vad magyar táncot. Ennek a példának, meg a többi száznak el kellel! torzítania a gyermek viaszlágy telkét. Ennek a gya­lázatos, sötét, ostoba tanítási módnak most orszá­gosan hadat kell üzenni és a főváros volt az első, amely megfelle az első nagy lépést. A közoktatási miniszter meg fogja tisztogatni az egyetemeket a ki­vénült bölcsektől és remélhetőleg tűzre fogja do­batni az összes meglevő középiskolai és elemi is­kolai könyveket is, amelyek a gyűlölet és emberte­lenség vad hirdetői. A főváros néptanácsa már megtette az első lé­pést. Egyszerre nem lehel fabula rasal csinálni, de az oktató személyzet már megkapta a direktívákat, amelyek értelmében a nevelést irányítani kell. Erről az első lépésről a Fővárosi hirlap a következő in­formációi kapta : — A Fővárost Hírlap megírta már, hogy az oktatószemélyzet körében reformbizottság alakult, amely előkészíti ezt a munkát. Nem maradt létlen azonban a néptanács sem. amely figyelmeztette már az oktatószemélyzetet, hogy az iskoláknak is be kell fogadniok a diadal­mas aj eszméket. A saját szempontunkkal szemben való elfogultság helyébe a nemzet­közi együttműködésnek tisztánlátása, a nem­zetek szövetségének elve hangsúlyozandó. Rá kell mulatni azokra a még mindnyájunk által BudápesV, 1919.' január 22. keserűen érzeti hátrányokra és csapásokra, amelyekre ennek hiánya vezetett. Az ' ember és ember közöli emelt faji, felekezeti, osztály- és rangeUemétek ellen is vegye fet a küzdelmét az iskola, amely ekként az emberek kölcsö­nös megértésének és az emberiség egyeteme közötti mesterséges korlátok ledöntésének leg­célravezetőbb eszköze lesz. A tanulónak az önkéntes munkátianság legnagyobb megveté­sében kell felnőnie. Ennek a célnak az érde­kében az iskolát is mintegy munkaközösséggé kell fejleszteni, amelyben való részvétel nem­csak társadalmi kötelesség, hanem egyéni öröm is. Hozzátenni az itt elmondottakhoz még csak az kell, hogy a tanács a tanügyi.tanácsnok utján uta­sítást adott a tanulókkal való bánásmódra vonatko­zólag is A tanító tekintélyének — mond a az uta­sítás — nem szabad a büntetésen vugy a meg­félemlítésen alapulnia. „Csak a tudás, megértés és szeretet fölénye biztos that a tanítónak tekintélyt, válthat ki vele szemben szeretetel a tanítvány lel­kében.“ A tanács legközelebb tanfolyamokat fog rendezni, hogy az okiatószem Iyzetet ezekről az ui irányelvek­ről fel világosítsa Nagy feladatok ezek, amelyekről csak az olyan fe.világosodott, modern világnézetekét valló Oktatószemélyzet tud majd végrehajtani, mint amilyennel a főváros rendelkezik A főváros két kórházat kapott A hadügyminisztérium a Zita-kórház ellené­ben a fővárosnak ajándékozta a tizenhatos számú helyőrségi kórházat és a négyes számu tartalékkórházat Néhány nappal ezefőtt egészen csöndben, meg­kezdték a hadügyminisztérium és a főváros megbí­zottai a tizenhatos helyőrségi kórház és az Üllői- inon lévő négyes szánni■ tartalékkórház leltározását, ß.öhm Vilmos hadügyminiszter aláírta már azt 'az okiratot, amelyben a hadügyi kormány ezt a két kórházat, azok minden 'felszerelésével együtt a fő­város közönségének tulajdonába engedi át és a lel­tározás befejezése után, — ami igen rövid időt vesz igénybe — megtörténik e két egészségügyi intézet hivatalos’ átadása, is-. A főváros közegészségügyének jelentős mérték- búi válik előnyére az, hogy. ezt a két kórházat' á hadügyminisztérium polgári betegek számára en­gedte át és ezzel lehetővé tette az immár egyre tűr­hetetlenebbé váló kórházi viszonyok javulását. A főváros ezt a két kórházat voltaképpen cserébe kapta a Zita-kórházért, amelyet viszont a főváros az egyetemnek engedett át, végeredményben azon­ban ebben a kórházban is csak fővárosi polgári be­tegeket fognak ápolni. A fővárosra nézve mindenképpen kedvező cse­rét Böhm miniszter és M a d z s a r József dr. egyetemi tanár, a hadügyminisztérium egészségügyi leszerelési osztályának főnöke nagy előzékenységgel és nagy megértéssel készítették elő és nekik köszön­hető, hogy ez a transzakció ilyen gyorsan lebonyo­lítást nyert. Felkerestük M a (.1 z s . a r tanár urat. aki a csere előzményeiről és a hadügyminisztériumnak a fővá­rossal kötött megállapodásáról a következő részle­tes nyilatkozatot tette a Fővárosi Hirlap mun­katársa előtt: — Nemrég megjelentek nálunk az Egye­tem orvoskarának megbízásából Grosz Emil és Liebermann Leó professzorok. Előadták, hogy az egyetemi oktatás céljaira feltétlenül szükség lenne uj klinikára, mert a meglévők már nem elégítik ki az Egyetem tudományos szükségletét. A professzor urak azt kérték, hogy erre a célra a Mária Terézia-laktanyát és a Ludovikát engedjük át. E két helyen óhajtottak ők klinikát berendezni. E kérést a minisztérium nem tudta teljesíteni, mert úgy a Mária Terézia-laktanya, mint -a Ludo- vika Akadémia ezidöszerint még nem sza­badultak fel és e pillanatban nem is lehet megállapítani, hogy e két épület felett mikor lesz módunkban disponálnt. — A további tárgyalások során a pro­fesszor urak azt mondották, hogy más meg­felelő megoldást nem igen tudnának elkép­zelni, mert azok a katonai kórházak, amelyek e célra esetleg átengedhetek lennének, mind nagyon messze vannak az egyetemi kliui-

Next

/
Oldalképek
Tartalom