Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-01-15 / 3. szám
Budapest, 1919. január 15. kor a ónban Garbai végzetes komolysággal szólalt meg : ,. —, Nekem újabb kétszázezer koro ári van szükségem. , —,,K étszáz e er! Tehát már stájgerolt a lakáshivatal elnöke. Most n ár csak az a kérdés, hogy ezentúl minden alka ómmal kétszázé rét fog-e kívánni ? A I nács tagjai nagyon jól mulattak az eseten, meg is jegyezte valaki : — Amíg nem tárgyaltunk vele, elég volt neki a százezer korona, most hogy tárgyaltunk, már kétszázezer kell neki. Hogy nem rosszindulattal mondták, annak legfőbb bizonysága az, hogy e bonmot szerzője egyik szociáldemokrata elvtársa. De legfőbb bizonyíték, hogy a százezres sorozat után r z első kétszázezret is minden kifogás nélkül megszavazták. Budapest anyagi válsága ijesztő képet mulat. A V‘ Kő városi .Hírlap ma vezércikkben foglalkozik ezíd az életbevágóan fontos kérdéssel és megállapítja azt. bogy a főváros háztartását nem pazarlás, vagy könnyelműség tette tönkre, hanem a háború. Ezt a n zetel osztja ma a főváros néptanácsa is. - ame ynek kétségkívül igen nagy fejtörést fog okozni, ha’Budapestet ebből a kátyúból ki akarja, aminthogy akarnia kell, vezetni. A napilapok megírták, hogy a főváros háztartásának nyers mérlege már elkés>ült és ebből kitetszik, hogy a háború kitörése óta a főváros deíi- ’éitje körülbelül 170 millió koronára szaporodott. A Fővárosi Hírlap ebben a kérdésben ille ékes helyre fordult információért, ahol a következő választ kapta: — A néptanács felszólítására a polgár- mester kimerítő képet szándékozik adni Budapest anyagi helyzetéről. Elkészültünk egy nagy vonásokban lelépitetí költségvetéssel, amely azonban kellő tájékoztatást nyújthat. A költségvetéstervezet már a " ‘nyomdában van és a néptanács tagjai azt íriinél előbb meg fogják kapni, hogy péntekre, mikor a polgármester expozéját elmondja. mindenki tisztában legyen a helyzettel. v1' — A napilapoknak az a hire, mintha a főváros háborús deficitje százhatvan millió lenne, nem fedi teljesen a tényeket, mert a deficit csak százharminc millió körűi mo- ■ i<: zog. í|: : — Hogy hogyan képzeli a néptanács ennek a deficitnek leküzdését, hogyan tudjuk majd a főváros háztartását rendbeémberek szive: most ültek össze a bolsevisták a Vigadóban. A puccs — gondolták az emberek — elmaradhatatlan. És már el is képzelték, hogy hét Órakor ostrom alá kerül a Népszava Konti-uícai palotája. libabőrösek lettek a hátak, amtKor-a Károlyiéit elé felvonultak a gépfegyverek és a hidakat elálltak a népköztársaság katonái. A nyulszivüeknek azonban jó példát mutatott Oarbai Sándor, aki égyesegycdiil elment az oros lánbarlangba és vitát 'kezdett Kun Bélával és Vágó Bélával. (Valaha a magyar politikában nagy szerepet játszottak a Zol- : fánök, most a Bélák ettek a fenegyerekek ) És amíg az emberek a Vigadó (elől várták a szenzációt, egyszerre másfelől robogott be. Pénteken éjszaka a ' szerkesztőségek nem győztek ki fonon válaszo ni és senki sem kérdezte, hogy mit csinálnak a kommunisták, hanem azt :-s Igaz e, hogy rálőttek Gombaszögi Fridára? És szombaton reggel mindenki csak Szabó Jenőre, a kis exaltált, szőke vésnökinasra volt kiváncsi. A szenzáció egyszerre az a két pofon lett, amit 1 a szegény színésznő adott a szerelmes kisfiúnak, s amely két pofonért a zavaroslelkü kamasz revolver- golyókkal fizetett. A szegény Gombaszögi igy váltotta meg vérének hullásával a szorongó pesti lelkeket a bolsevismus rémétől. Ha többre nem. egyet- lén napra. A szánalom pedig, amelyet Gombaszögi iránt mindenki érez, a legigazságosabb. Az őrület áldozata lett, amelyet a színházi újságok csinálnak. A sajtószabadság örve alatt olyan garázdálkodás folyik, amelyet aligha ártana megfékezni. Igazán nem a színházi lapok lennének az elsők a megfékezendők között, de talán az utolsók sem. A kultúra érdekében aligha cselekszenek annyit, mint amennyit a fiatal lelkek megkótyagosiíásában ti tudnak érni Budapest valósággal ujságdeliriumba esett és nekivadult kamaszok telifüdővel szívják a nyomtatott betűkből a színésznők hódító parfümjét. Valahogy le kellene rémíteni az éretlen gyerkőcöket ettől az élvezettől Valahogy úgy, mint a legújabb színházi 1 op csináti a gyáva pestiekkel, amikor mmuösa/., ezt irta a plakátjára : Rivalda. Amikor ezek a plakátok megjelentek, azon az éjszakán tömegesen jelentek meg a riadt emberek a szerkesztőségekben : — Tessék megmondani — jajgattak — mi készül ellenünk ? — Semmit se tudunk — volt a válasz. De valami lesz, okvetlen lesz valami. — De hát miből gondolják? Miért vannak úgy megijedve ? — Hát hogyne lennénk megijedve, amikor a falakon mindenhol ott van, hogy Rivalda ? Valami ilyen riva’dát kellene bemondani a gyerekeknek is, akik a színházi újságokkal teszik tönkre idegeiket. * A szerencsétlen Gombaszögi azonban ezúttal is segilctt a színházakon. Sz nzációt adott a legsivá- rabb színházi hétnek. Ha Jenőke golyói nem hoznak izgalmat a szinházbujók leikeibe, akkor a színházi történelem szamára teljesen elveszett volna ez a hét. Várkonyi Mihály személyében ugyan uj csillag vonult be a Nemzeti Színházhoz, nagyon meg is dicsérték az újságok, ha ugyan azt dicséretnek lehel venni, hogy ő az ui Beregi Oszkár. Vannak, akik éppen ellenkező véleményen vannak. Egyébként komor volt a hangulat, amü leginkább a Vígszínház gyermekvendégei éreztek meg, mert ők élvezték vé gig a Fejtörő Boldizsár cimü komorságot. Volt premier is. Lengyel Menyhértnek egy darabját adiák a Belvárosi Sz nházban. A darab egyenes ut a drámaköltő lejtős pályáján — lefelé Természetesen a dicséret nem hiányzott a kritikákból, bár akadt egy ember, aki őszinte véleményt mert mondani. Ezt az urat még jobban ünnepelték, mint Garbaií. aki egyedül ment el a bolseviki-gyülésre. Lengyel Menyhértről igazat írni még ma is nagyobb merészség, mint egy szociáldemokratának szót kérni a kommunista- gyűlésen. A színházi dzsungelekben igy mulatnak a bivalyölők. vizsgálásánál mindenekelőtt figyelembe kell venni azt az utat, amelyen a főváros a százharmincmilliós rendkívüli deficithez eljutott. Meg kell állapítani, hogy a főváros pénzügyi helyzete a háború előtt a legjobb utón volt. Olyannyira jó utón, hogy az előbb már törvényszerűvé vált deficit 1914-ben teljesen eltűnt, sőt 1914-ben a költségvetés 54,240 korona fölösleggel zárult, lőtt a háború és vele rosszra fordult a főváros anyagi helyzete is. A deficit növekedésének útja a következő : 1915. év 10'15 millió 1916. „ 16-35 1917. „ 29-37 1918. „ 37-30 „ A fővárosnak fedezetlen kiadásai a következőkben állíthatók össze: 1916. év végén 1917. „ 1918. „ 1919. „ 29-7 millió 57-4 „ 98-8 „ 1300 „ Úgy látszik azonban, a százharminc milliós deficitben még nincsenek benne a most adott fizetésjavitások és béremelések, amelyek mindenesetre igen jelentős összeget fognak kitenni. Mit ad a kormány? A deficit eltün:etésében mindenesetre ki kell vennie a maga részét a kormánynak is. A főváros — mint ismeretes még a Wekerle-kormány idejében b adta azoknak a kiadásainak számláját, amely kiadásokat a kormány helyett fizetett ki a háború alatt. Ez a számla mintegy 60—80 millióról szólott. Megkérdeztük informátorunkat e eknek a kiadásoknak a sorsáról is: — Tudomásom szerint — volt a válasz — döntő elhatározás a kormány részéről ebben a kérdésben nem történt. A polgármester több ízben keresett érintkezésf ebben a dologban a pénzügyminiszter úrral, de hogy mit végzett, arról nincsen tudomásom. Leleplezték a malmokat Liszt, zsir, cukor és tej — Élelmezési kérdések a néptanácsban A főváros néptanácsa ezen a héten külömö- nösen élelmezési kérdésekkel foglalkozott. Nem életbevágó kérdésekről volt szó, de meglátszott, hogy a néptanács nemcspk aziránt érdeklődött, hogy Budapest lakossága enni kapjon, hanem aziránt' is, hogy ez az ennivaló minél jobb legyen. Leleplezésekben nem volt szegény a tanácskozás, mert a malmokról és a hentesekről sok kellemetlen dolog hangzott el. A cukros karhatalom. A főváros nemrég arra kérte a Közélelmezési Hivatalt, hogy a cukorárakat felemelhesse, mert a cukorszállitó vonatokat karhatalommal kel! kísértetni és igy ezekkel a, költségekkel a cukor kilója mintegy - 4 fillérrel emelkedik. Ezt az áremelkedést azonban a főváros nem tartja méltányosnak a kereskedőkre áthárítani és igy. azt a. közönségnek kell megfizetnie. A Közélelmezési Hivatal ehhez az elvhez nem járult hozzá, ellenben kötelezte magát, hogy a cuk űrszállításhoz kirendelt karhatalom költségeit ő f o g i a m e g- fizetni. Ezt azt jelenti, hogy a cukor nem lesz drágább Budapesten. A hentesek kudarca. A néptanácsban nagy csata folyt a hentesek körül. A hentesek ugyanis azt kívánták, hogy a főváros élelmiszerüzeme zsírt egyáltalában ne árusíthasson. Egyszóval nem elégedtek meg azzal, hogy most' már ők is árusíthatnak zsírt, hanem az egész elárusitást maguknak követelték. A hentesek telhetetlenségével legelső sorban Ko n d or Bernát (szociáldemokrata) szállott szembe. Kijelentette, hogy ennek a kívánságnak a leghatározottabban ellene van, mert ez a kívánság megtámadja a községi árusítás elvét, amely annyira bevált, hogy nem s zii k e b b határok közé kell szorítani, hanem ki kell terjeszteni. A hentesek ellen különben is- sok- panasz merült fel hamisítás és rossz mérlegelés c i m é n. Ezzel a hentesek sokat ártottak a közönségnek. Vámos Jenő (radikális) azt kívánta, hogy tagadják meg a hentesek kérését, die mondják ki meghozni, erre a kérdésre ma még nem tudok határozott választ adni. aminek az az oka, hogy a néptanács véleménye sem alakul! ki még teljesen e tekintetben, Szó már volt róla, amikor is azt az impressziót szereztük, hogy a néptanács tagjai bölcsen és igazságérzelről tanúskodó módon nem a fogyasztási adók emeléséből, vagy uj fo- • gyasztási adók behozatalából kívánják a deficitet pótolni, A fogyasztási adók tudniillik minden népréteget, szegényt és gazdagot egyaránt sújtanának. Ezzel szemben a néptanács, amennyiben az elhangzott véleményekből meg lehet állapítani, a lakosság progresszív megadóztatását fogja kívánni. Volt olyan vélemény is. amely ezt a községi pótadó felemelésének formájában látná helyesebbnek és volt olyan, amely az állami ingatlan adóknak a főváros számára való átengedését követeli. Ismétlem azonban, a néptanács még nem döntött abban a kérdésben, hogy a főváros deficitjének kiküszöbölését milyen eszközökkel véli elérhetni. A polgármester expozéjának elhangzása után fog megindulni e tekintetben a vita, amely — reméljük — meg fogja hozni a megnyugtató kibontakozást. Megkérdeztük még informátorunkat, hogy nincs-e sző újabb beruházási kölcsön felvételéről, mire ezt a határozott választ kaptuk : — Uj kölcsön felvételéről egyáltalán nincsen szó. A deficit vándorutja. — A főváros anyagi helyzetének meg Százharminc millió háborús deficit A polgármester pénteken mondja el expozéját — Budapest anyagi válsága
