Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-01-15 / 3. szám

. Nyolcadik évfolyam Egyes példányira 80 finér. I l Budapest, 19/9. ßnuär 15-én 3. szám. EEÖFSEETÉSi JtnrrKt Egész évi*e .......... K. Fi / évr>e ............... 29 K. Egyes száma ft foajßfoa- töfo a foiaeió hivatalban. Vámosi, politikai és közgazdasági hetilap " .S Felelős szenfoesztő < D&.CSŐ EtflH Megjelentfo minden szer­dán. Szenfoesztöség éa kiadóhivatal s V/. her*. Szia-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-13 Fe kete péntek lesz ezen a héten, mert a polgármesterre az a szomorú hivatás vár. hogy megrajzolja, szá­mokban adja az eljövendő Budapest fájdalmas képét. Pénzügvi expozét ad a polgármester és ez az exposé mindennél borzalmasabban, min­dennél szivettépőbben fogja igazolni azt, amit valamennyien előre tudunk és amiről egy rész- ketés ez a város: Budapest a pén7,ügyi csőd határán áll. Nem okolunk senkit, nem állunk elő jeremiádokkai' sem, hanem egyszerűen fel­írjuk a százharminc milliós deficitet a háború számlájára és siránkozás helyett a munka evangéliumát csapjuk fel, hogy mottót keres­sünk a jövő számára. Dolgozni és újra csak dolgozni, anélkül, hogy komoly és maradandó hasznát látnánk : ez a legyőzött népek sorsa. Ha bűnösök vannak, akkor vegyék elő azokat, akik a háborút felidézték és idejuírattak bennün­ket, ahol ma vagyunk. Maga Budapest, de maga az ország is ártatlanul szenvedett. Bizonyára lesznek, akik majd nekidühödten „vádat emelek“-et harsognak és tépik a száju­kat. Nem mondhatja azonban senki, aki komo­lyan, megfontoltan, a dolgokat tisztán látva gondolkozik, hogy mi. akik az anyagi romlást a háború számlájára írjuk, pusztán kényeim! szempontból tesszük ezt. Ha a városházán pa­zarlás, pénzdobálás, vagy rablógazdálkodás folyt volna, régen észrevették és régen megtorolták volna már azok, akik ma a nép nevében ellen­őrzik a tanács működését. Az uj rezsim emberei, akik végre is a városházán is csak azok, akik a minisztériumban ki tudták deríteni és kíméletlenül el tudják majd intézni herceg Közélelmezüsch burgonyapanamáját, bizonyára a városházán sem lettek volna kíméletesebbek. Budapest háztartásában azonban nem tör­tént semmi egyéb a háború alatt, mint egy kis­polgáréban, aki nem lépett . hadimilliomosi pá­lyára. Tessék elhinni, hőgy miként dr. Kispolgár is az öt év előtti kitérdesedett nadrágjában és kifényesedett kabátjában jár, hasonlóképpen tör­ténik ez Budapestnél is. Nem burkolfattunk egy utcát, nem építettünk egy iskolát, toldott-foldotr barakokkal pótolgattuk a hiányokat és mégis tönkrementünk. A bűnös nem lehet más, mint a háború, vagy azok, akik a háborút fölidéz­ték. Budapest számára nem volt üzlet a vér­ontás, Budapest, amig fiai kénytelen-kelletlen idegen érdekekért idegen földön küzdöttek, vér­zettek, elsorvadt idehaza és lassan-lassan fel­került bánatos fejére a fekete fátyol. A kép, amelyet pénteken tár majd a pol­gármester a tanács tagjai elé, megdöbbentő lesz. Budapestet is kirabolta a háború és a megszabdalf ország egykor ragyogó pompával ékes fővárosa tehetetlenül vergődik szegény­sége bilincsei között, amelyek nem engedik, hogy fejlődésének pazar Ígéreteit bevallhassa. Nincs más menekvés, mint a munka, az izzad- ságos, minden mértéket meghaladó munka, amellyel Budapestet ismét visszaterelhetjük a diadalmasnak Ígérkező útra, ahol a nagy, az igazán világvárosi Budapest a célpont. Ne fe­lejtse el senki, hogy ha akármilyen keveset nyesnek is le az ország testéből, Budapestet többé nem tarthatja el ez a szegény köztársa­ság, Budapestnek magának kell megélnie, sőt előljárva a munkában, a megújhodás nagy­szerű építkezésében, példát és segédkezet kell nyújtani az elhagyott, árva országnak, amely­nek egyik legszebb reménye ebben a mi eljö­vendő íünderszép világvárosunkban van. • « e A forradalom régen elmúlt, sok minden történt azóta. Minden kérdésben történt valami komoly, nagyvonalú intézkedés, amely sok-sok hiábavaló haszontalanságot, elnyűtt in­tézményt és szükségtelen kerékkötőt irtott ki a közéletből. Es mégis vannak szívós, csökönyös intézmények, vagy talán még inkább kiirthatatlan, láb alól el nem te­hető emberek. íme, a kitűnő Bárczy mar elvonult, mert hivatala, tisztsége felesle­gessé vált, de Polónyit nem lehet elmoz­dítani. Amikor Lukachichöt az Astoriába vitték a forradalom katonái, már akkor mindenki előtt világos volt, hogy a de­mokrácia és okosság uralma nem tűrheti meg a föld színén a Közmunkatanácsot. Azóta azonban már a második belügy­miniszter szájából hallottuk, hogy ennek az intézménynek nincs létjogosultsága, Polónyi azonban kullancsként ragaszko- kodik a méltóságához, ügy látszik meg­várja, ómig nemesei in effigie, de a va­lóságban is kilökik T Uöbrentei-téri palo­tából. Rájöttek végibe, hogy a főváros hivatalait nem le­het rekvirálni. Akinek lakás kellett, egy­szerűen tanácskozást tartott a saját véle­ményével és mint biró. kimondta, hogy van-e szükség, vagy nincs a közjótékony­sági ügyosztályra ? Fegyveres katonákkal akartak rekvirálni s az aktákat netán az utcára szórni. A hivatalokban már nem lehetett dolgozni, csak agy nyüzsögtek mindenhol lakásnézők és a lakáshivatal- beli ügyvédalkalmazottak. Es most a ta­nács megtalálta a módját, hogy ennek a komédiának véget vessen. Csodálatos le­leményességgel kimondta, hogy olyan la­kást, amelyben fővárosi hivatal van, nem lehet rekvirálni és az ilyen kérvényt min­den további nélkül el lehet utasítani. Az ötlet szenzációs volt és hi" szerint a La­káshivatal külön köszönőiratot fog intézni a Tanácshoz, amiért legsúlyosabb fel­adataitól megszabadította. Egy órával indul később a villamos, amitől, úgy mondják, a szénhiány orvoslását várják. Nem értjük egészen ezt az intézkedést a a mai demokratikus világban, mert hi­szen hajnalban a munkások kényeimét fogják megzavarni, sőt a munka teljessé­gének akadályokat állítani. Lalán szólni sem kell arról hogy az egy órával meg­rövidített villamos közlekedés aligha le­het kárpótlás a zsilvölgyi bányák elvesz­téséért. Vájjon miért nem valósítják meg azt a rendet, amelynek értelmében csak * a forgalmasabb órákban jár; a villamos, ami talán, ha tényleg veszedelem van, mégis inkább meghosszabbítaná a köz­úti forgalom fenntartásának lehetőségét. Az ilyen foldozó munka nem sokat ér­és csak kényelmetlenséget okoz. Ezek a tapogatódzó nyomorék intézkedések a. régi rendszer szomorú örökségei. Ma el­határozottságot és őszinteséget várunk. Vagy van szénhiány, vagy nincs. Miután pedig van, tessék gyorsan intézkedni. Habsburg Károly kontója Eünös-e az élelmiszerüzem igazgatója ? Preusz Mór, a néptanács tagja, nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak A Fővárosi Hírlap irta meg elsőnek, hogy a néptanács egyik ülésén fölszólalt Preusz Mór és elmondta, hogy a húsipari munkások szaklapja a legsúlyosabb vádakkal ii ette Reich Samut, a községi élelmiszerárusitó üzemvezetőjét. — Ezeket a váciakat — mondta Preusz — a leg­határozottabban tisztázni kell. Hogy igazak e a vá­dak, én nem tudom, meri nem volt módo nban utánna- járni, de még sem kételkedhetem abban, ho°y a vádak valószínűleg nem alaptalanok. Éppen ezért. sürgős vizsgálat megindítását és a bebizonyosodott szabálytalanságok megtorlását kérem, annyival is inkább, mert az üzemvezető ur magaviseleté a mun­kásoknál nagyon ellenszenves, A vizsgálat Reich Samu ellen meg is indult és most Preusz Mór, a néptanács tagja, a következőket volt szives az ügyről a Fővárosi Hírlap munkatár­sának elmondani :- Ennek az ügynek szálai visszanyúlnak abba az időbe, amikor a régi városi fanács, no n pedig a kibővített "éptenáes iguZgdt'a e főváros ügyeit. , Akkor több oldalról beérkezel jelentések és panaszok alapján az Országos Közélelmezési Hivatal vizsgálatot indított a városi közélelmezési üzem ellen. Ez a vizs­gálat egyáltalában nem igazolta a panaszokat, — Nemrégiben — a húsipari munkások lapjában megjelent közlemény alapján — a népíanácsban újból szóvá tettem az ügyet s akkor indítványomra a néptanács utasította az ügyosztályt, hogy a panaszokat az alkalma­zottak meghallgatásával vizsgálja meg. Főleg azt a panaszt hozták fel a városi húsüzem ellen — amely egyébként a közélelmezési ügy­osztálytól teljesen különálló üzem —, hogy a kezelés gondatlansága miatt több száz Buda­pestre felhozott akció-liba annyira megromlott, hogy táplálkozásra teljesen alkalmatlanná vált és zsírjából szappant kellett főzni; több mint egy rnétermázsa libazsír veszett ily módon kárba. A néptanács ülésén Folkusházy alpol­gármester előadta, hogy a liba nem Budapesten, a húsüzemben, szakértelem hiánya miatt rom­lott meg,, hanem a libák már a szállítás alkal­mával mentek tönkre. A szállítás ugyanis aka­dályokba ütközött, a kocsik útközben több napig vesztegeitek, azonkívül éppen akkor három meleg nap volt s a hús emiatt romlott meg. Ennek a tényállásnak megvizsgálására és sür­gős jelentéstételre hívtuk fel az ügyosztályt. Egyébként állandó ellenőrző bizottságot is kiilcf ki a tanács, a városi üzemek szakszerű ellen­őrzésére. Preusz Mór nyilatkozatához még a Főyá* rosi Hírlap nak más forrásból szerzett kö­vetkező információját Chefjük hozzá: A néptanács. legutóbbi ülésén Folkusházy alporgármester referált a Reich Samu ellen indított vizsgálatról és elmondotta, hogy az akció-libahús tényleg romlott volt, de azt kicserélték. A vádak között szerepelt az is, hogy a főváros él el mi szer-üzeme az, egykori való ki­rályi udvartartás számára is szállítóit árukat és az udvar még ma is adós azoknak árával. Folkusházy alpolgármester érre vonatkozólag az a felvilágosítást adta, hogy ezek a szállítá­sok tényleg megtörténtek, de az udvar csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom