Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-12-17 / 52. szám
Budapest, 1919. december 17. ^ / t* 7 " • I S • -------. j QVrtßa-VJlißlitP 3 I kormány eluüllolta a szM§- muflliák terhelt 17.000,000 korona gondját levették a főváros válláról — Van munka, de nincs munkás A háború és ai forradalmak után a munka- nélküliség1 tudvalevőleg1 olyan mértéket öltött, hogy a kormány és a főváros előtt nem veit n;ás mód, mint hogy a munkásnyomoron szük- vigmunkákkal segítsen. A szükségmunkák meg is indultak és azoknak költségei 11.300,000 koronára rúgnak, ami bizony rendkívüli összeggel terhelné meg a) fővárost. Nem fór hozzá kétség, hogy a főváros kasszája, amely a lehető legsiralmasabb helyzetben van, ezt az óriási kiadást nem bírná meg. A tisztviselők fizetésére is nyakra-főre kölcsönöket kell fölvenni, ugyanakkor a főváros természetszerűleg nem vállal- lta:ta a munkásság f elősegítésének hatalmas terheit. Felirattal fordult tehát a főváros a kormányhoz és kérte, hogy ezt a súlyos kötelességet vegye le vá llairól, amelyek miár amúgy sem bírják terheiket. Kifejtette a főváros azt is, hogy azok a műn kállaik, -amelyeket sziük- ségmunika! óimén most végeznek, nem tartotta volna olyan: sürgőseknek, hogy azokat most sürgősen kelikine megvalósítani. Volna töméni- te'en olyan nuiuka, amelynek elvégzése szakis merefet követel, amelyre azonlban nincs költsége a fővárosnak. A szükségen unkák legnagyobb része földmunka. amelyeket pusztán aizért végeztetnek most el, hogy kenyerük legyen a. munkánélküliekniek és hogy a kormánynak erre vonatkozó rendelkezéséit végrehajtsák. Miindemez okok alapján kérte a főváros, hogy a 17,300.000 koronás költséget vállalja- az állam, amelynek elsősorban kötelessége a1 munkáméiküliiségnek ilyen módon való enyhítése. Most érkezett meg a vállalsz a főváros feliratára. A kereskedelmi miniszter tudatja, hogy a kormány fösmenii a fővárost a szükségmunkákra szükséges 17,300.000 korona viszszatéritásétői és etilnek költségeit m&gára vállalja. Ebben a kérdésben értekezlet volt a keres- kcdelmii miniszternél, iakí, mint a tárcaközi bizottság elnöke, hozta meg ezt a döntését és erről aiZ elhatározásáról értesítette a pénzügy- minisztert iis. A munkálatok különben — miatt értesülünk - teljes folyamatban vannak. Egyelőre azonban nincs elegendő munkás és a főváros felkereste a munkaközvetiitő-intézetejt, hogy a munkauéMvülieket sürgősen irányítsa a fővároshoz. Sajnos, fájdalmasan érezhető az a már régebben megállapított tény, hogy amiyen nagy a munkanélküliség, éppen olyan mértékbe« megcsappant a munkakedv is. Az emberek a háború és a forradalmiak könnyű pénzkereseti viszonyait között elszoktak a munkától és ura is legszívesebben állanak a zug- és lánckereskedelem szolgálatába. Így történhetik meg az, hogy amikor a kormány és a főváros a munkanélküliség -enyhítésére jelentős áldozatokat hoznak, a munkások néni kapnak az alkalmon, sőt almikor a statisztika rendkívüli munkanélküliséget tüntet fel, valósággal lámpással kell keresni a munkásokat. A munkáslüány melléit természetesen nagy az anyaghiány is, nincs cement és nincs kavics, ami ismét a szén és szállítási eszközök hiányára vezethető vissza. A munkálatok legnagyobb részben azonban földmunkák és így nem szenved kétséget, hogy ezek nélküli az anyagok nélkül is akadna bőven! tennivaló, ha volna, akii ásóhoz nyúl. Megindulnak természetesen a csatornázások is, amelyek terén szintén rendkívüli; mulasztásokat kell helyrehozni. A most folyó munkálatok zömének színhelyei különben a Viílányi-ut, az Apafi-utca, a Szüretutca és a Rózsadomb. Polónyi Géza 100.000 koronáért autózik A Közmunkatanács költségvetése A Közmunkák Tanácsa, amelyről Polónyi Géza a főváros közgyűlésein valaha számtalanszor bebizonyította, hogy fölösleges intézmény, soha olyan, fölösleges nem volt, mint amióta Polónyi Géza az elnöke. Azóta ennek az intézménynek abban merül ki a tevékenysége, hogy a változó kormányok és re- zsimek szerint való utcaneveket talált ki a számára — Polónyi Géza. A különböző kurzusok szerint például a Gizella-térnek ő adta n Károlyi Mihály-, majd most a Vörösmarty-tér nevet. Komoly, felnőtt emberekkel csináltatja végig Polónyi bácsi ezeket az ő szenilis tréfáit. Ezért keli minden szombaton egy csomó másra hivatott' embernek megjelennie a Döbrentei-téren. Ezen a szombaton azonban szenzációja volt az ülésnek, mert előterjesztették a K ö.z- m u n ka-tanács költse gveté ,s é t, amelynek egyetlen érdekessége az, hogy ennek a halott, improduktív intézménynek a személyzeti kiadásai 646,000 koronát tesznek ki és magának Polónyi Gézának az autója évi 100,000 koronát emészt fel. Minden felháborodás nélkül kérdezzük, hogy megér-e ennek a foglakozásnétkülfi intézménynek a produkciója ennyit? Megér-e ennyit, amikor a Közmunkatanácsnak ma más hivatása nincs, minthogy a főváros technikus ügyosztályaival parallel működjék és velük sziemben .akadékoskodjék. Vagy Polónyi Gézának azért kell-e 100,000 koronás autóköltség, hogy miéden kormányváltozás idején uj nevet adjon a Gizella-térnek? Annál .is inkább feltűnő és könnyelmű jelenség ez, mert hiszen a Közmunkatanácsnak alig van egymilliós jövedelme, amelynek terhére hatszázezer koronás személyzeti kiadásokat róhat. Ugyanaz a Polónyi gazdálkodik igy, aki a parlamentben elmondott beszédeiben állandóan pénz-’ pocsékolíássa! válolta a- fővárost. , Akárhogy forgassuk a dolgot, komoly jövedelme alig lehet más a Közmunlcatonácsnak, mimt az útadó. amelynek egy és fél százalékát a főváros a Közmunkatanács kebeléban levő „fővárosi pénzalapénak fizet be. Polónyi szerint ez 7—800,000 koronát tesz ki. Ez is a fővárostól származik azonban, tehát a Közmunkatonácsot a főváros tartja el. De lássunk hiteles adatokat, olyanokat, amelyek Polónyi Gézának Károlyi Mihály miniszter- elnökhöz intézett tiszteletteljes memorandumában foglaltatnak. Elmondja ebben Polónyi, hogy a Közmunkatanács a fővárossal kötött terjedék-egyezmény értelmében nemhogy pénzhez jutna, le ráfizet az üzletre. Kap ellenben a fővárostól útadó fejében évi 7—800,000 koronát. Szende Pál pénzügyminiszter — ezt is elsírja Polónyi — eltörölte- a hidvámot is, amelyből a Közmunkatanácsnak évi 1.800,000 korona jövedelme volt. Mint jövedelem, a Margit-sziget sem számit, hiszen Polónyi maga konstatálja az emlitett pikáns emlékiratban, hogy „a Margitszigetnek még a kezelése is uúlyos veszteséggel és nagymérvű ráfizetéssel jár.“ Hogy mit jelent ez a deficit, azt is kiszámítja a Közmunkatanács elnöke. Miután leszámítja a leszámítandókat, azt mondja: „Maradna tehát 15.000 korona. Ámde ezt magának a margitszigeti felügyelőnek a fizetése felemészti. A bérösszegből tehát egy fillér sem marod. Hátra van még a felügyelő í'avadalmazásán kívül eső egész kezie\lés költség, az adók, a hatvan éven át a tőfce- vagyon-érték és a beruházások utáni kamatveszteség és éríéktörlesztés. ’Maga a kamatveszteség 5 százalékkal S25.000 korona.“ Ilyen üzlet ma a Margitsziget és igy néznek ki a Közmunkatanács jövedelmei. Ilyen jövedelemből kell kifizetni 646,000 korona személyzeti kiadásokat és ilyen jövedelemből kell fenntartani Polónyi szórakozását, a 100,000 koronás automobilt. A jövő évben ünnepli a Közmunkatanács ötvenéves jubileumát. Szép költségvetéssel ünnepli! Érdeklődik a külföldi töke A fürdők, az autóbuszok és villamos vasút iránt A napilapok közölték a héten, hogy a polgár- mesterhez külföldi ajánlat érkezett, amelynek értelmében a külföldi tőkések Budapest két nagyszerű ékességét és a jövőben két hatalmas jövedelmi forrását akarják örökáron megvásárolni. A nagyfontosságu kérdésben alkalmunk volt illetékes helyen érdeklődni, ahol a következőket mondták a Fővárosi H i r 1 a p munkatársának: — Az ügy éppenséggel nem olyan óreflt, mint aniilyennelkl a lapok híradásából látjuk. Nenn, konkrét ajánlatról, hanem csak puhata- lódzásról van szó, ame’y természetesen még sok megpróbáltatásnak van kitéve. A tanács a maga felelősségére amúgy sem intézhetné el az ügyiéit, amelynél óriási vagyonok forognak szóban. De még lta időköziben kormánybiztost, vagy ellenőrző-tanáé so ti neveznének is (kS a fővároshoz, az sem vehetné magára azt az óriási felelősséget, amely a Gellért-fürdő és a Széchenyi-fürdő eladásából származnék. A legelső terminus tehát, amikor a dologról komoly un lehet beszélni, május vagy junius, amikorra már remélni lehet, hogy a főváros uj törvény- hatósági bizottsága összeül. Más beavatott forrásból nyert információnk szerint a fürdők eladásának kérdése sí z ó b a k e r ü 11 már a t a ti á c s ü lésen i,s, ahol Bódy Tivadar dr. polgármester említette meg azt, természetesen a titokzatosság ködébe burkolva. A vételi ajánlatot tett személyeket, vagy érdekcsoportokat egyáltalán nem említette meg, hanem referálásában a legteljesebb módon általánosságokban m o z g o 11. A dolog felől igy is élénk vita indult meg a tanácsban Többen szóltak hozzá a kérdéshez és minden hozzászólás megegyezett abban az egy pontban, hogy a tanács ilyen rendkívüli anyagi háttérrel bíró ü g y tr e n amúgy- sem dönthet a maga szakáiéra, az elintézéssel várni kell addig, amig a közgyűlés magára veheti a nagy felelősséget. A vélemények többsége különben is azt hangoztatta, hogy ma nem szabad semmit eladni, hacsak a végső szükség’nem kényszeríti a várost rá. Reális értékekről amúgy sem lehet beszélni. Hiszen néldául a Gellért-fürdő épitése annak idején békeárakban 30,000,000 koronába került. Ha nem akarnánk egy fillért sem nyerni, a dollárt 120 koronájával számítva, ma ez a vételár mindössze 250,0000 dollárt jelentene, amit egy amerikai milliárdos játszva fizetne ki, de amely holnap már semmi esetre sem k é p v i s e 1 né az eladott fürdő tényleges érték é.t. Ilyen körülmények között a tanácsnokok legtöbbje határozottan az eladás ellen nyila t- kozott. Sokkal inkább tetszett azonban az a gondolat, hogy a fürdőket esetleg hosszabb időtartamra, például harminc esztendőre bérbe lehetne adni a külföldi vállalkozóknak. Erre vonatkozólag azonban eddig a, polgármester nem kapott ajánlatot, sőt ha kapott volna is •— úgy látszik — ez is akadémikus értékű lenne mindaddig, amig a fővárosnak közgyűlése nincs. Itt említjük meg egyébként, hogy a külföldi tőke a közelmúlt napokban nemcsak a fürdők, de az autóbusz-vállalat és a villamos vasutak iránt is élénken érdeklődött. körút 28 ‘ mozgókép*Offhon 144-98. S KRISZTUS » A világ leghatalmasabb filmje Drámai misztérium 3 fejezetben « 7 felvonásban. 5 A főszerepekben: Amietto Kovelii és Léda Gys. I 3 __________________________________________* j Pénz ár: d. e. 1/3ll-től ‘bMgj d. u. 3 tői (vasárnap d. u. 2 órától). s ] E öadások kezdete hét öznap: d. u 4, 3/.,6, 1IS és 1/1I0 órako . * laaaaaaBBOHiiBBBBiaeiBiSEeaEssaHBBaBEBaaHaaBB miianiDii] SZENTGYÖHQYI ÉS TáUSA (cégi. SZENTGYÖRGY! JENŐ) KŐZ?@NYl §=ÜTiÉS, StELLŐlTSYÉS ÉS VÍZVEZETÉK BEK3E5«£&£ZÉS8 :::::::: :::::::: BUDAPEST, Vili., BÄROSS-UTCÄ 88. SZ. TELFFQN: JÓZSE 8-97. »>» M0CS0NYÍ-UDVAR.
