Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-12-17 / 52. szám
Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. december 17-én 52. szám JIGÖriVETSSI AKJSKt Vfír>OSÍ, politikai és közgazdasági hetilap JHegfelenfft minden««Bgésx évr*a *•> K. dtin. Szemhesxtö*4gr ém Felébe .....' K F..*.o. Dacsó « JXí sz áma h napiio- oziv-M/ca "»• mxatsm t&ÍA £3 ftiatióhivataiban. Telefon •<«•»••*» J37»fí „ — ■ - fi .............................................. /v>,'«rrli-rln- . - ? — ----------— . a—.i-ii i~m n ■ >1 - - r nnm> ■■■nr> rwfMi A mm tőke — amint az előre látható volt — máris érdeklődni kezd Magyarország szűz termete és speciálisan Budapest iránt is. Egy háborúban megvert, gazdaságilag tönkrement ország számára tu valósággal szerencseszámiba megy, de megfontol mii kell bánnunk az örömmel, mert bizony ennek az örömnek megvannak a maga mérhetetlenül szomorú következményei is. Nyersanyagunk nincsen és Így egészen kézenfekvő, hogy mi az oka annak, ha a magyar földet, sürgősen keresi az idegen tőke? A dolog megfejtése igen egyszerű és az egész akció — fájdalom — a gyarmatok sorsára emlékeztet: a győztes országbeli tőke idesiet, kész a nyersanyag ideszállitásának költségeit is fedezni, miért itt olyan olcsó munkaerőt kap, hogy mindezt a kiadását busásan behozza és lényegesen magasabb profitot ér el, mint odahaza. Hogyne, egy leszegényedett országban, ajhol még Kovács Lajosnak, az öngyilkos vizsgálóbírónak 800 korona havi jövedelme volt. Ka az öxszeg Angliában havi mástfél fontot, Amerikában pedig alig valamivel többet, mint hat dollárt jelent. Örütség lenne, ha a külföldi töke, mely ilyen olcsó munkaerőt kap, azt ki nem használná. Mi, magyarok, pontos és jó adófizetőket fogunk üdvözölni az idegen tőkésekben, aikik a mellényzsebükből fizethetik majd ki közterheiket. Enyhülni fog a munkanélküliség, megindulnak a veszteglő gyárak, de ne felejtsük el, hogy ha fizikai munkásokban nem is, de szellemi munkásokban mindenesetre tulprodukciója van a külföldnek is és igy mem lehetetlen, hogy mérnökeink esi tisztviselőink igen jelentékeny részét a Balkánra fogja majd szorítani az idegen tőke magyarországi urálma, amely, valljuk meg, feltétlenül magán fogja viselni a gyarmatosítás jellegét. Eszünkbe kellett jutnia ennek akkor, amikor jelentős külföldi ajánlatokat kapott a főváros a Gellért-fürdő és a Széchényi fürdő megvételére. A főváros tanácsa megérezte ennek az ajánlásnak a lehetetlen voltát. A Gellért-fürdő harminc milliójába került a fővárosnak. Ha. a dollárt 120 koronába számítjuk, akkor ennek az összegnek ma 250.000 dollár felelne meg. Ennyit pedig játszva adnának meg a külföldi válkíko- aók, de a főváros nem érne eL vele annyit, mint amennyit a fürdő — mondjuk — harminc esztendő múlva ér. Reális üzletekét kötni ma nem lehet. Pén- ügyi viszonyaink olyan kivételesek és annyira alá vannak vétve a forgamdóságnak, hogy lehetetlen kiokosodni belőlük. Úgy vagyunk vele, mint a görög őrnagy, aki történetesen Bécsben vacsorázod. Nemi spórolt ai jóval és amikor Űzetett, igy szólt a kíséretében levő osztrák lisztekhez: — Nem értem az urakat. Önök arról panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni a gázsijukból. Én azt, hiszem, hogy önök nem tudják jól beosztani a pénzüket. íme, én jól megvacsoráztam, fizettem egy száz-draclimással és visszakaptam több mint kétezer koronát. H nem csalódunk, a mi külföldi üzletfeleink m valahogy ilyen üzleti számítással akarják megvásárolni ma megfizethetetlen kincseinket, fürdőinket. Legújabb tipp: - Polónyi Gáza Harctéri jelentés a kormánybiztosi frontról öt esztendő után, aiz orosz földet; kivéve, elcsendesedtek a harcterek. MogszálJó-csapaí- tok vannak még távol hazájuktól és a magyar földön vannak még erőszakos demarkációs vonalak: egyébként csönd van, az agyoncsigá- zott ember visszatért családi tűzhelyéhez, fób benhagyott munkájához, hogy ujracpitse azt amit önmaga épített. Csak egyetlen harctér hangos még: az, amelyen a budapesti városházáért vívnak elkeseredett csatákat. Kik vívják? Magunk sem tudjuk jóformán. A csatázó felek láthatatlanok, csak a fegyverek csattogása hallatszik bele a főváros meggyötört csöndjébe. Szinte azt kellene mondani, hogy nincsenek is ellenfelek: a keresztény pártok kívánságát fogja majd a kormány honorálni, természetesen azoknak a tekinteteknek figyelembevételével, amelyeket a koncentrációs állapotok előírnak. Ebben a pillanatban, amíg az ni kormány- biztos, vagy ellenőriző-tanács, vagy mindkettőnek kinevezése a hivatalos lapban meg nem jelent, vagy amíg az uj funjkc onárius, vagy funkcionáriusok el nem foglalták hivatalukat, nincs módunkban egyebet cselekedni, mint a történeti hűséghez híven napok szerint, egymás után adni a harctéri jelentéseket. A kormánybiztosi frontra kiküldött tudósítónk táviratait a következőkben adjuk: Buda magának követeli a főpolgármestert — Kedd, 1919. december 9. — A kormánybiztosi állásért folyó harc tovább tart. A levegőben^ még mindig a régi nevek kavarognak: Sipőcz, Baránszky, Szmrecsá- nyi, Dévény meg a többiek. Egy jelölttel azonban kevesebb: Meskó Zoltánt kinevezték földmi- velési államtitkárnak. A keresztény blokkhoz, a Wenckheim-palotába azonban friss hir érkezik: a budaiak maguknak követelik a főpolgármestert. A polgármester maradjon Pestnek, nekik nem kell, de a főpolgármester, vagy ha úgy tetszik, a kormánybiztos legyen Budáé. Valahogy olyan ize van ennek a kívánságnak, mintha Piastet gyámság alá akarnák helyezni és az öreg Budát neveznék ki a könnyelmű Pest g y á m já v á. Persze szép szavakba burko'ják a kívánságot: — A mostoha gyermek szomorú sorsa — mondják a budaiak — kezd hovai-tovább tűrhetetlenné válni. Most, am'kor Buda szabta meg a politikai kurzust, amelyet a pestiek csak ügyesen kihasználnak, nekünk nem szabad összetett kezekkel várni, amig a politika rohanó szekeréről valami az ölünkbe hull. — A három város egyesítése óta kialakult már a mérleg, mely szerint Pest a folyó élqt, Buda a történelmi múlt városa. Pesten mindig ma van, Budán mindig tegnap, csak éppen Ke- 'lenföldön lesz holnap. Pest a zakatoló élet, a hajsza, a munka — Buda a csendes fürdőváros, a pihenés, a nyugalom. Ezt azután úgy maigya- rázták, hogy minden közéleti, hivatalos disz Pesté, a természet pedig Budáé. — Csakhogy — nem oda Buda! A közéleti disz haszonnal jár, s ebből ránk is férne egy kicsi. Adják nekünk azt, ami e diszben a történeté, ami nem függ össze erősen a folyó élettel. • © © Minden intrika, minden puccs és minden kilincselés hiábavaló volt, Budapesttől nem lehetett elvitatni azt, hogy itt dobog a Duna szive. Az entente győzhetett, de a Duna folyását elvitatni nem lehet. A csehek lehettek az entente szövetségesei, de ezt a kincset mégsem tudják a kezünkből kicsavarni. Bécs puccsot csinálhatott ellenünk, most pedig nagy Ínségében két kézzel könyöröghet: a Dunát mégsem adhatják oda neki könyöradományképpen. Budapestet nem lehetett senkinek és semmi módon kijátszani. Most csak az a fontos, hogy el ne bizakodjunk. Ne feledjük el a Duna egyik leglelkesebb harcosának, Hoszpotzky Alajosnak hires mondását: Bármennyire predesztinálva is legyen Budapest arra, hogy dunai központ tegyen, ha kikötőket nem építünk, modern fölszereléssel el nem látjuk, akkor a hajók nemcsak mini eddig Budapestnek, de ezentúl a dunai központnak is csak fütyülni fognak... Hires mondás, okos mondás, de tamütii illik belőle. A színházak dolga megint más kézbe kerül. Szerencsét próbáltak már ezekkel az elátkozott várakkal minden ügyosztályban, még a közegészségiben is. A színházi intendánsok pedig olyan gyors iramban változtak, hogy még a magyarországi kormányforma sem tudja ezzel kiáltani a versenyt. Márkus, Stankovits, Csupor, Wildner és most Kemény Géza, amennyire meg tudjuk erőltetni a memóriánkat, igy következtek a pünkösdi intendánsok. A végén is kisül, hogy ezekből a műintézetekből sehogy sem lesz énekes halott. Vájjon, nem lenne-e okosabb, ha a Gellért-fürdő és Széchenyi- fürdő helyett az amerikaiaknak és ez angoloknak inkább ezt adná bérbe a főváros. Vagy talán leginkább örökáron adhatná el. Végtére is, jobb ma egy dollár, mint holnap egy óriási deficit.
