Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-12-03 / 50. szám
Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. december 3-án 50. szám jkjz&fszk tési XfSMKi Vámosi, politikai és közgazdasági hetilap Mfegr jeleníti minden sz:eg*~ SSffésx évvé ........ SO K. dón. Szenfiüsxtöad® én Fé l évve 40 ,K. Felelőn nzevkesxtö > DOCSÓ Emii «SíIS Ju*£, S&sjjp&s sx&vn&fe tSzkvt-iiztca «•<»«•• *&• 9X& Ét&ls <z étiadó faival aló tan* Telefon •<•■■••»« 137-31$ Siralmasabb közélelmezési állapotaink, minti ma, a kom- miin-t természetesen mindig leszámítjuk, még soha sem voltak. De mi ezért nem vádolunk senkit, mert mindenkiben meg volt a jóakarat, hogy segítsen az éhező fővároson A kommiin letörése óta akárki tilt a köz- élelmezési miniszteri székben, hívták azt Pol- naynak, Erckynek, vagy nagyatádi Szabó Istvánnak, mindenki megtette a maga kötelességét. Valahol azonban bajnak kell lenini és mi ebben a pillanatban nem megyünk túl a bajok forrásának keresésében a magunk; portáján: a városházán. Mert itt is felelősek Budapest élelmezésének szomorú sorsáért. És a városháza urait — fájdalom — nem tudjuk védelmünkbe venni. Nem tudunk felhozni semmit a mentségükre. Sokszor megállapítottuk már azt a tényt, hogy Bárczy István távozása óta a városházán szomorú, veszedelmednek Ígérkező dekadencia van. Nem lehet benne kétség, hogy egy olyan kolosszusnak, mint a városháza, minden dolgát nem tudja '■ egy kéz irányá/ianii. Mégis más volt azelőtt a városházán a szellem, teremtettek az emberek a legkisebbtől a liegn agy óbbig, mindenki -a munkája javát adta, mindenki gondolkozott, mindenki alkotott. Voltak hibák, iimoitti-amott komolyabb vádak is keltek szárnyra, de nagyjában és egészében produkiv műhely volt a városháza. Ma mindenki úgy dolgozik itt, mint egy gályarab, vagy, ami még szomorúbb, mint egy bürokrata . . . Vegyük csak a közélelmezésit. Amikor Folkusházy Lajos volt a közélelmezési tanácsnok, olyan egészséges és bölcs politikát folytatott, olyan kitűnő családfő és egyben olyan ügyes kereskedő volt, hogy tevékenysége előtt később a legel kés ered ettebb vádlói is meghajtották a zászlajukat. De mit hajtsunk ma meg Marker Aladár és ügyosztálya előtt? Maga a tanácsnok a szorgalom eleven szobra, de hol van belőle mindaz a tehetség és rátermettség, féket nem ismerő készség, amivel egy Folkus- házy rendelkezett. A közéi címezést nem lehet agyonadminisztrálni, amihez Marher kétségtelenül ért és nem lehet a Jdritzok üjzleti zsenijére bizni egy város életét, vagí^ éhenpusztulását. Ha bizalmunk lehetne a főváros, közélelmezési ügyosztályában:, akkor minden bizonynyal tovább mennénk és távolabbi fórumokon tapogatódz- nánk a közélelmezési bajok eredete után. De amikor idehaza, a magunk portáján, közélelmezésünk legalsó lépcsőfokán csak a gyámoltalanságot tudjuk megállapítani, akkor sürgető módon kell kimondanunk, hogy a lépcsőnek ezt a legalsó fokát meg kell javítani, mert ha itt megakadunk,. akkor ha amodébb fönt minden rendben van is, mégis minden összeomlik. A főváros mai tanácsa, jöjjön a politikában akármi, legnagyobb részében halálra van Ítélve. Néhány ember posszibilitásán kívül, mindnyájan tudják, hogy bukott ''emberek. Mi élhisszük, hogy a siralomházban nem szoktak az emberek világmegváltó ötletekkel előállani. De az Isten szent szerelméért, bárhogy űs: megértek az urak a bukásra, vannak szigorúan emberi kötelességek, amelyeket teljesíteni kell, ha törik, ha szakad. A főváros szekerét már a kátyúból úgy sem ők fogják kiemelni, de legalább a betevő falatunkat szerezzék meg nekünk. Akik nem értenek hozzá, álljanak belátással, becsületesen félre és álljanak elő, akik bíznak a saját erejükben. 7i/zrj7A%rojz 9 9© Szénszünet van az iskolákban. A gyerekeink megint nem tanulnak, aminthogy nem sokat ért az a tanulás sem, amit a habom izgalmas, idegölő levegőjében vittek véghez. Aztán jött a kommunizmus. Akkor bezzeg kellett tanulni. Szegény viaszielkii gyerekek torkukszakad- tából fújták, hogy „ez a harc lesz a végső!" És rabjai a földnek beléjük verték a szegény gyerek-koponyákba a különféle Nyiko- lajok zagyva, zavaros, beteg és gonosz tanait. Sőt a „felvilágosítás" is megkezdődött. Meddig tart, inig mindezt a sok konkolyt ki fogják irtani a gyermekek leikéből. ‘"Most azonban szénszünet van, nem lehet iskolába járni. De, kérdezzük illő tisztelettel, hogy ha iskolába nem lehet járni, miért nincs akkor szénszünet a mozikban is? Azzal a szénnel, amit a mozikban hetenkint elf ötének, legalább hetenkint kétszer be lehetne melegíteni az. összes budapesti iskolákat Hogy a szén a mozik magántulajdona? Hiszen szénjegy van, szénkormánybiztos uralkodik fölöttünk! Vagy mióta leit komolyabb kulturszükséglet a mozi, mint az iskola.? Az idők iramlása furcsa és érthetetlen jelenségeket vetnek felszínre. Most egyszerre tele van a piac hússal, de nincs hozzávaló kenyér és ami a legfontosabb, nincs hozzávaló pénz, A kommiin alatt pénz volt töméntelen, kenyér elegendő, has semmi. Érthetetlen dolgok ezek. Azt mondták, a kommunista Budapestnek nem ad a. paraszt, Hát a kenyeret honnan vették a népbiztosok? Mi már csak azt az időt szeretnénk látni, amikor kenyér is lesz, hús is lesz, pénzzel is győzzük. Persze népbiztosok nélkül . . . * A villamosjegy egy korona lett. Szegény villamosjegy, hogy fölvitte az isten a dolgát. Ez aztán karriert csinált. Tizenkét fillértől egy koronáig. De legalább lóghat érte az ember a lépcsőn, a korláton, vagy az ütközőn. Hát persze, hogy jogos az emelés. Másként nem lehetne szenet venni, munkabért fizetni. És a csőd... a csőd... még igy is elnyeléssel fenyeget. Egyszóval tisztelettel megnyugszunk az Ítéletben és ügetjük a koronákat. De ... és itt egy súlyos „de" következik. De ha a villamosjegyet fel tudják emelni, miért nem emeli a főváros az élvezeti, a luxus-adót? Hogy képzelik a városházán: összeillik-e az, hogy a szegény ember kocsijának dijait kétszer is emelik, amíg az élvezeti adó ugyanaz marad? Hát csak annak keli a közterheket viselni, aki villamoson jár, de annak nem kell tudomást szerezni az élet drágulásáról, aki pezsgőt iszik és aki orfeumban, színházban szórakozik. Jó, mi fizetünk egy koronát is a villamosjegyért, de a terhek dandárját viseljék a színházigazgatók, mulató-, kabaré-, orfeum- és mozi-tulajdonosok, a pezsgőgyárosok és az ő fogyasztóik. Körséta a városházán Kormánybiztos-jelöltek tülekedése — Meskó, Bódy, Dévény, Samassa — A kormány még nem döntött Ha van a világnak fásult, unalmas, elalélt helye, akkor az ma a budapesti városháza. Az ember átlépi a Károly-kasizárnya ódon kapuját,, a kiét méteres falak között mázsás unalom telepszik a vállára. A munka láza, amely valaha végig viharzott a folyosókon, az ügyes-bajosok tarka karavánja, a tanácskozó korifeusok nyüzsgése, eltűnt mind, mint a tavalyi hó. Akinek hajlandósága van az életuntságra, kérjük nagyon szépen, ne menjen a városházára. Egy kéti oldalról tűzbe vett polgármester, hónapjaikat számláló tanácsnokok, a sablon munka robotjára kárhoztatott tisztviselők, a tanácstalanság, az ötlettelenség, a fájdalmas nemtörődömség, a „csináljia1 majd, aki utánam jön“: ez a mai városháza, az elátkozott kaszárnya, amely ma megszűnt a város szive lenni, amely ma nem termel, nem alkot, csak „elintéz.4* Ma kongó folyosók merednek elérik, üres tanácstermek, amelyeknek küszöbét senki sem lépi át és a napilapok fővárosi rovatvezetői is a tétlenségbe belefáradt ősizbecsavarodott öreg ura)k lettek. Nincs, itt ma semmi, ami a kedélyeket felizgatná, nincs amivel az újságírónak a telefonhoz kellene rohannia, hogy He ne maradjon a lapja. Lemaradni itt csak a tanács marad le mindenről és mindennel. Ez az a tanács, amely csak a hírlapokból értesült, hogy polgármestere, sőt főpolgármester-helyettese fölé kormánybiztost akarnak kinevezni és hogy ez a kormány- biztos személyében is valóságos pofoncsapás lett volna az egész tekintetes tanácsnak, amely fölé egy kerületi elöljárót! kívántak dirigensnek tenni. Ma azonban körülbelül meg lehet állapítani', hogy Polónyi Géza ötlete megbukott és a Bévény-komblnáció végleg meghiúsult, ami azonban nem jelenti azt, hogy az uj kormány elejtette volna a kormánybiztos kinevezésének tervét. Az uj kormánynak, még nem is igen volt eddig ideje és alkalma a fővárosi kormánybiztos kérdésével foglalkozni. Sokkal komolyabb elintéznivalói vannak, semhogy első napjaiban azon törné a fejét, kit is küldjön tulajdoniképen Bódy Tivadar nyakára és ki legyen az a férfiú, aki elvállalja a felelősséget, amely ma egy budapesti kormánybiztos nyakába .zúdul. Egyetlen egyszer azonban mégis szó esett a kérdésről a minisztertanácsban és pedig a hadügyi államtitkárság betöltése alkalmából, amelyet Meskó Zoltánnak szántak. .Közben azonban győzött az az okos elv, hogy ha már a hadügyminiszter, Friedrich István személyében, polgári politikus, akkor Hegyen mellette a hadügyi dolgokhoz értő aktív katonatiszt, mint államtitkár. Akkor aztán kijelentették, hogy miután Meskó Zoltán elesett a hadügyi államtitkárságtól, majd kap valami más méltóságot, esetleg Budapest kormánybiztosságát. Őszintén bevalljuk, se rosszat, se jót nem tudunk Meskó Zoltán úrról, aki talán igen kitűnő
