Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-11-19 / 48. szám

2

cselekedni keil, hogy a város teljesen tönkre ne menjen,

mert ha egy évtized előtt irta is meg egy tó- váló újságíró az Eladósodott Budapestet, ahhoz tulajdonképpen csak most jutottunk el igaizán.

A polgármester most számlál tatja össze a hiányzó millióikat, mioist állítják össze a költség- vetést és most foglalkoznak

a főváros vagyonreviziójáva!.

A vagyonrevizió mindenesetre vigasztaló adatokat hoz majd felszínre, mert kétségtelen, hogy a legutolsó, tíjzi év előtt készült vagyonleltár adatait ma legalább tízszeres összegben lehet felvenni. A főváros azonban szerény és a revíziónál az üres telkiek értékét csak 100 százalékkal veszi fel magasabbra, ami a főváros vagyonát — sajnos nem jövedelmeit — kétszázmillióval emeli. Ismételjük azonban, hogy mindez- igen jó lehet vigaszftaláJsnak, de ennél többet aligha jelent. Mert a vagyonleltár revíziójából megélni nem lejhét.

A tanács ötletei azonban ezzel ki is merültek, mert a vagyonleltár revíziója, ha ugyan nem szimpla érdeklődés, akkor nem jelenthet egyebet, mint hogy

a tanács tudni akarja, milyen vagyona van

a fővárosnak, mennyire lehet ezt a vagyont még megterhelni?

Ha nem csalódunk, egy újabb kölcsön előrevetődő árnyékát látjuk, ami egy izüllésben elköltött esztendő után nem lenne csodálatos, de a fájdalmas az, hogy a tanács mindezideig egyetlen tervet nem hozott nyilvámoissjágra, amely terv csak pár ezer koronával növelné a. főváros bevételeit, amelyekkel ez uj kölcsönöknek csak a kamatait fedezni lehetné.

Most egy éve legalább aizjt láttuk, hogy az uj adók egész sorát gondolták ki. igaz, hogy csupa halva született ötlet volt és alig egy- kettő valósult meg közülök igen kis jövedelemmel. De legalább néhány ötlettel könnyített a tanács a saját lelkiismeretén. Aztán ugyanakkor az üzemeket is megpróbálták nagyobb jövedelmek kicsikarására buzdítani. Az eredmény az, hogy a legjobban hozó üzemek is deficittel dolgoznak. Ez a remény i(si elesett hát, uj ötlet nincs, és kivezető útként nem lát más|t a tanács, mint hogy az amúgy is leszegényedett, lesorvadt államot a fővárossal szembeni fennálló tartozásainak lerovására kényszerítsék és hogy uj kölcsönök fölvételéről tárgyaljanak.

Fájdalmasan Írjuk le a iSjZÓt, de ez az összeomlás, amelylyel szemben hiányzik az egyedüli segitő esizköz: a zsenialitás.

Nem győzünk elég mentséget felhozná a .tanács munkája mellett, mert minden mentség csak szó és a közönség nem lát egyebet, mint az elszomorító tényeket. így van ez

az élelmezési kérdésekben

is. Hiába hivatkozik i)tt az ember a bolsevista uralom pusztításaira, hiába mondjuk el, hogy Budapest élelmiszer-raktárait a nyáron Bier- mann István elvtársnak kellett volna megtömnie, a közönség ma nem lát másít, mint hogy nincs kenyér.

Még Biermann elvtárs sem tudott azonban minden igyekezqte ellenére annyit ártani, mint a román megszálló-csapatok, amelyeknek áljóindulata igen súlyos, bajokba sodort bennünket. Nem akarjuk ezúttal még a legfájóbb példákat sem említeni, mint például, hogy a Népjóléti Központból a szegény, mezítlábas pesti gyermekektől tízezrével vitték el a cipőket, itt csak arról van szó, hogy

a közönség nap-nap után olvashatta, hogy

Mardarescu tábornok ennyi meg ennyi ezer

vagon gabonát és fát szállít Budapestnek.

Meg kell állapianunk, hogy a főváros ígéreten. kommünikén és plakáton kívül semmit sem kapott. Hogy mi volt a célja a sok Ígéretnek és s,ok nyilatkozatnak, nem tudjuk biztosan megállapítani. Annyi bizonyos, hogy Budapest főváros tanácsa igen sok gyengéjét expiálhatja, ha segíteni tud a közel jövőben a város lakosságának lisztszükségletein. Azt kell azonban hinnünk, hogy a tanács a veszedelem ebben az

előrehaladott órájában- nem képes segíteni, a kormánynak kell megragadnia minden eszközt, hogy kilábaljuk a veszedelmet, amelybe a román Ígéretek révén jutottunk.

Hz angolok a M Közélelnráénok megjoultásáér!

G°rd°n őrnagy tárgyalásai a románokká! — A főváros szindikátusba akarja tömöríteni a kereskedőket

Budapest közélelmezése, amint ezt már sokszor megírtuk, nem fordult kedvezőbbre. A közönség az élelmiszerjegyeket vagy sehogyan, vagy csak a legnagyobb nehézségek árán tudja beváltani, a jegyhez nem kötött élelmiszerek ára pedig olyan horribilis, hogy azt már a polgári középosztály sem képes megfizetni. Hiába vannak tele hússal a- mészárszékek, nem akad vásárló, mert tuldrága a hús. Az üzletekben tojás és baromfi is van bőven, de kinek van annyi pénze, hogy' öt koronát adjon egy tojásért és ötszáz koronát egy libáért?

A hatóság ezeken az állapotokon változtatni nem tud. Ha maximálják az árakat, akkor nyomban minden élelmiszer eltűnik, ha pedig szabadjára engedik a vásárt, akkor meg az árak szöknek fel a torony magasságára. A tulmagas áraknak egyik oka kétségkívül .az, hogy legális utón ma aránylag kevés élelmiszer érkezik a fővárosba, de csempészmódra annál több. Már pedig a becsempészett élelmiszerek után a vámszedés haramiái hallatlanul magas ösz- szegeket követelnek. Ez a hlairácsolás egy-egy vagon élelmiszernél tiz-huszezer koronát is kitesz, de hallottunk olyan esetről is, amikor az illegális vám elérte a százezer koronát is.

A hatóság teendője tehát az lemre, hogy kieszközölje a román, jugoszláv és cseh-szlovák hatóságoknál azt, hogy e területekről az élelmiszerek legális utón jöhessenek Budapestre. Ez nagyon nehéz feladat. mert hiszen az élelmiszerek ellenében Budapest rekompenzációt adni nem tud. Budapestnek semmiben -sincs feleslege. A (főváros hatósága tehát hiába tárgyalt, Ígéreteken kivid egyebet eddig nem tudott szerezni.

Most váratlanul támogatására siettek ennek a szerencsétlen városnak az angolok, akik különben is nagy jóindulatot tanúsítottak Budapest éhező lakossága iránt. A budapesti angol katonai misszió itárgjyáfásokat kezdett :a román kormánnyal és e tárgyalások tényleg pozitív eredménnyel kecsegtetnek.

E tárgyalásokról1 ,f 1 i e t é k e s helyen munkatársunknak a következő felvilágosítást adták:

— Közvetlenül a proletárdiktatúra bukása után már nagyszabású akciót indítottak az angolok Budapest közélelmezésének megjavítása érdekében. Akkor Tolnamegyében szereztek élelmiszert. Az akció közben abbamaradt, a budapesti angol misszió, kii'önösen pedig Gordon őrnagy, most ismét felvették aiz! elejtett fonalat és újra lépéseket tettek olyan irányban, hogy Budapest élelmiszerhez jusson és a mai rettenetes árak elviselhető nívóra szánjanak le. Gordon őrnagy érintkezést keresett a nagyszebeni román kormányzó tanácscsal és valószínűleg sikerül neki kieszközölni azt hogy a kormányzó tanács nagyobb mennyiségű bac rom.fi, tojás és élőállat kivitelét engedi meg. A behozatal olyan vidékről fog történni, ahol e cikkekben jelentős feleslegek vannak és ahol ennélfogva az árak is mélyen alatta vannak a pesiti áraknak;. Az eddigi tanácskozásokon a főváros közélelmezési ügyosztálya nem vett részt és Budapest közönségét ott Folkusházy Lajos alpolgármester képviselte.

— A behozatal, illetve a bevásárlás leginkább Békésmegyében és a Bánátban történnék és csak tájékozásul említjük meg, hogy e vidékeken a tojás ára harminc és ötven felér között váltakozik, a levágott baromfi, hízott liba és hízott kacsa kilója pedig tizennyolc koronánál nem kerül többe.

— A tárgyalások mai már elég előrehaladott stádiumban van'niak, úgy, hogy a főváros a lebonyol'tásra is megteheti az előkészületeket. A fővárosnál az első rillanatban arra gondoltak, hogy az érkező élelmiszereket a hatósági üzletek utján hozzák forgalomba és az import/

Budapesti, 1919. november 19.

áruk egész mennyiségükben egy hatósági, akciónak képezik m|ajd az anyagát. E terv eilen az angoloknak voltak aggályai, akik semmi körülmények között nem egyezitek volna bele a legális kereskedelem kikapcsolásába. Az angol azt tartja, hogy a hatóság arra való, hogy közigazgatást csináljon, a kereskedő pedig arra, hogy kereskedjék. Éppen ezért az angolok kikötése az volt, hogy az akciót csak a kereskedelem bevonásával lehet lebonyolitiani.

— A főváros tehát tárgyalásokba bocsátkozott az érdekelt kereskedelmi vállalatokkal, azok testületiéivel és e pillanatban az a helyzet, hogy egy nagyszabású szindikátus van megszületőben. A szindikátusban a baromfi kereskedők, tojáskereskedők, mészárosok, hentesek, azután a főváros két vállalata, az Élelmiszer- üzem és a Húskereskedelmi r.-t. vennének részt, de úgy, hogy e szindikátusban nemi a főváros, hanem az érdekelt kereskedőle lennének majoritásban. Az érkező árut a szindikátus vennié á|t s abból minden kereskedőnek juttatna, kikötve természetesen azt,, hogy az élelmiszert csak a szindikátus által megállapított áron lehet eladni a fogyasztó részére. Az a kereskedő, aki a szindikátus által megállapított feltételeket nem tartaná be, nem kapnia többé árut. Az árusítást nem akarják jegyekhez kötni, mert kilátás van rá, hogy ha egyszer a szállítás megkezdődik. akkor jelentős mennyiségbe«! érkezhetik áru, mindenesetre annyi, hogy az igények ki • elégíthetők lesznek és «lem kerül sor arra, hogy téiviz idején ácsorgás legyen az üzletek előtt. Egyébként is az árusításnak tervbe vett, nagyszabású decentralizációja már eleve kizár minden csoportosulást.

Ez a terv. Hogy a gyakorlati megoldás milyen lesz, azt persze tudni nem lehet, hiszen ma senki nem bocsájtkozik jóslásokba. Az azonban bizonyos, hogy ebben az ügyben nem a főváros tanácsának egyikmásik piszmogó tagja, hanem egy angol katona tárgyal és ez a tény kétségkívül megnyugvással töltheti el az annyi idő óta nélkülöző pesti embert.

Megkezdődött az adóbehajtás

Nincsen ex-lex — Kitűzik az adóárveréseket — Az adóhivatal igazgatójának nyilatkozata

A régi jó idők kezdenek visszatérni. Iratcsomó- val a hóna alatt megjelenik a pesti lakásokban a régóta nélkülözött barátunk: az adóvégrehajtó, zsebében a lecsavarha'ó födelü, elmaradhatatlan tintatartóval és kíséretében a becsüssel. Látogatását követi néhány nap múlva az árverés elrendelése és ha ennek sincsen foganatja, akkor bizonj- megtartják az árvierést is. Az elöljáróságokon kéts'gbeesett arccal járnak-kelnek mostanában az adóalanyok, panaszkodnak, hogy sokat ártott nekik a diktatúra és kétségbeesett arccal kérnek halasztást, vagy részletfizetési kedvezményt. Rendszerint mind a kettőt megkapják.

Az adófizetés a középosztály leromlott kereseti viszonyainak ellenére is, csodálatosképen a rendes mederbe terelődött és a hatóság örömmel állapítja meg, hogy a kommiin bukása óta az adók a normális viszonyoknak megfelelően folynak be. Ilyen értelemben nyilatkozott munkatársunk előtt Jámbor József, a főváros központi adóhivatalának igazgatója:

— A kerületekből beérkező jelentések alapján — mondotta az igazgató — örömmel állapíthatjuk meg. hogy az adók éppen úgy folynak be, mint rendes körülmények között. Ennek legfőbb oka kétségkívül az. hogy dacára a proletárdiktatúrának és dacárai a (forradalomnak, a kereskedők sokat kerestek, egyes emberek jövedelme hihetetlen módon megnövekedett, adójuk azonban még mindig a régi és magától értetődik, hogy ezek az emberek sietnek a jövedelmüknek egyáltalán meg nem felelő kisebb adót megfizetni.

— Az államnak a mai nehéz és súlyos viszonyok között fokozottabb mértékben van szüksége az adókra és ez az oka annak, hogy a kormány rendeleíe folytán az adóbehajtást most különösen forszírozza. Jóllehet nincsen parlament által megszabott költség- vetés, mégis a kormány a mai helyzetet nem tekinti ex-lexnek, abból a kétségkívül helyes álláspontból indulva ki, hogy az államnak sulyos kötelezettsége, vannak és amikor az államnak kötelezettségét fokozott mértékben kell teljesíteni, akkor a kötelesség-