Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-12 / 47. szám
Budapest, 1919. november 12. halljuk, a vádakkal szemben a polgármester sajtóperre szánta el magát. A közvélemény természetesen megfeszült érdeklődéssel várja ezeknek a sajtópereknek lezajlását!, de mindez nem változtat azon, hogy a tanács népszerűségét semmiképpen sem emeli az, ha tevékenysége sehol sem talál elismerésre, sőt a polgármester és; egyes tanácstagok szereplését koncentrikus tűz alá veszi a: sajtó. Letörik az druuzsordt Bajok az ármaximálás körül. — Az árvizs jjjfáió bizottság elnökéíiek nyilatkozata rÁ pesti üzletekben ma a legnagyobb anarchia uralkodik Egy és ugyanazon, portékáért a leg-külön bözöbb árakat kérik a boltosok. Filléres haszonra senki nem dolgozik. Ma egy kiló hagymán annyit akarnak keresni a kereskedők, amennyit normális viszonyok között egy vagonon kerestek. A hatóság pedig, legalább is ugylátszik, tűri eze két az állapotokat. Senki nem tudja, hogy van-e egyáltalában maximális ár, vagy a maximálás kői szaka végleg megszűnt. Csak azt veszik észre az emberek, hogy nyomban eltűnik a piacról az az áru amlniek az árát megmaximálták. A maximálás csal a nagykereskedelemben veri fel az árakat, viszon azonfoiatn a Maximálás megszüntetése szintén men segit a helyzeten és rendszerint csak azt eredményezi, hogy a zugkereskedelmi árak egyszerre legális áraknak lépnek elő. Csalódtak azok, akik azt hitték, hogy a maximálás megszüntetése és a kínálat növekedése árcsökkenést idéz majd elő. Hiába vannak tele az üzletek portékával, az árak nem csökkennek, sőt lassú, de tartós és következetes áremelkedés állapítható meg az egész vonalon. Felkerestük Degré Miklóst, az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság elnökét, akitől ezekre az állapotokra vonatkozólag kértünk íelvilágositást. Megkérdeztük az elnök úrtól, hogy van-e, vagy nincs maximálás? Az alábbi felvilágo sitást kaptuk: — A zsír, a sertéshús, a hús és a húskészítmények ma szabadforgalom tárgyát képezik és az! ezekre megállapított maximális árak megszűntek. Ezeket az élelmiszereket tehát jegy nélkül lehet árusítani. Ugyanez áll a tojásra is, valamint a zöldségféléikre, főzelékekre és gyümölcsre. Egyáltalában a helyzet az, hogy a közszükségleti cikkek legnagyobb részét a kormány szabadforgalmu cikknek nyilvánította és csak egyes kivételes cikkeknél, mint például a cukor, liszt és kenyér, tartottuk fenn a maximális árakat. — A szabadforgalom iniem jelenti 'természetesen azt, hogy nrolsit már vígan lehet ,zsarolni. Konkrét feljelentés esetén vizsgálat tárgyává tesszük, hogy jogosan követelhető-e száz vagy százhúsz korona egy kiló szalonnáért és igyekszünk megállapítani, hogy a kereskedő nem vette-e negyven, ötven, vagy hatvan koronáért ezt a portékát. De ilyen vizsgálati mindig csak konkrét feljelentés, alapján indul meg, rendészeti osztályunk létszáma, sajnos, csökkent és rendészeti osztályunk személyzete túlságos mértékben el van foglalva azokkal a rendszeres vizsgálatokkal, amelyeket az érvényben levő rcn- deletek betartása érdekében indít, — Bizonyos tapasztalaitok kétségkívül arról győznek meg bennünket, hogy a maximálás megszüntetése nem föltétlenül veziet jóra. így, hogy csak egy példát említsek, a bolsevizmus bukása után megszüntettük a vendéglői árak maximálását, a tapasztalatok áronban arra kényszeriíet- tek. bennünket, bogy a vendéglői étlapokat újra revízió alá vegyük és az1 árak körül bizonyos szabályok betartását követeljük meg a vendéglőstől. A tejtermékeknél is újra életbe kellett léptetni a maximális árakat, mert nem lehetett ölhetett kezekkel nézni azt a hallatlan uzsorát, ami a vaj, túró, tejfel, sajt és a tej körül keletkezett. A textiláruknál és a divatáruknál tájékoztató árak vannak megállapítva, hasonlóképpen a fánál is, a bútorkereskedelem «tincsen még szabaddá téve, a butoirfa azonban a szabadforgalom tárgyát képezi. — Hogy a jövőt illetőleg milyen intézkedősek lesznek majd szükségesek, azt e pillan itban előre megmondani nem lehet. Gazdasági élétüik ma igen bizonytalan alapzaton ál, kereskedelmünk nem abban a szellemben dolgozik, ahogyan kellene, az emberek sokait akarnak keresni és szeretnének meggazdagodni máról holnapra. Eme elvek miatt kétségkívül a fogyaisz'tókö- zönség szenved legtöbbet, E szenvedéseket akarjuk megszüntetni mi, eme igyekezetünk azonban igen sóik nehézségbe ütközik. Beszélgetésünk végén elmondotta az elnök ur azt is, hogy az iparengedélyek kiadása tekintetében változás nem történt, az eljárás még mindig szigorú, azonban ennek ellenére is nagyon sokan kérnek iparengedélyt. Délutánra nem szerződtem,.. Polónyi is szocialista — önmagával szemben Hát bizony n|a'gy fantázia kellene ahhoz, hogy az ember pont Poló'öyi Gézáról tételezze fel, hogy szocialista. Pedig az, — de csak ö,nm(?jgával szemben^ — A kedves, okos hallatomul agyafúrt, ki érdemelt politikus most öregen, de meg nem töröt ten olyan törtetést visz véghez, amilyennek párját még egy fiatal fogalmazó sem tudja fölülmúlni, aki pedig egy délelőtt húsz bizottsági tagnál is viziteli, ha éppen arról via'n szó, hogy jegyzőnek válasszák meg. Ki| ne emlékeznék rá, hogy az. örökké fiatal Géza bácsi milyen harcot vivott a Károlyi-kormány alatt, hogy megmentse a közmunkatanácsi elnökségét. Valósággal megostromolta a miniszteri szolgákat. memorandummal rontott neki a kormánynak, igaz, hogy ez a memorandum szelíd és fuvolás hangon volt megírva, de mégis memorandum volt. Az öreg ágyú azonban az volt, hogy a Közmunkatanácsban Géza bácsi személyesen indítványozta : nevezzük el a Gizella-teret Károlyi Mih á 1 y-t érmek. A szívtelen kormányra ez sem hatott: Géza bácsit eltörölték. Megszűnt a Közmunkatanács és csodálatosképpen Kun Béla sem keltette ezt életre. Jött aztán a Friedrich-kormány, amely a szigorú legitimitás alapján áll és gy természetesen visszaállította a Közmunkatanácsot is, amelyet egy forradalmi kormány szüntetett meg. Ez azonban! még nem jelenti azt, hogy Friedrich István élne-halna Közmunkatanácsért. A közmunkatanács azonban 1918 október 31 előtt megbukott, a legitimitás azt diktálja, hogy ma is meg kell lennie. Azt gondolná az ember, hogy ezek után Po- lónyi Géza a legszorgalmasabb államhivatalnok, mert meg akarja hálálni Friedrich jóságát. Hát szorgalomban; nincs is hiány, de Polónyi nem ajándékoz semmit az államnak. Reggel rendes időben bemegy hivatalába és a hivatalos idő leteltével vaszi kabátkáját és (megy — politizálni .Eppujgy;, mint a kőművesek. A városházán inem ilyen rigorózusok az emberek, főként a tisztviselők, akik délután is dolgoznak és ha kell, este is teljesitik a ‘kötelességüket. Ebből egy kis kollizió is keletkezett Polónyi Géza és Bódy Tivadar polgármester között. A Közmunkatanács ama tagjai ugyanis, akiknek a városházán van a hivataluk, többször megkísérelték, hogy rábírják Polónyit: tartsák a Közmunkatanács üléseit délutánomkint, mert nekik délelőtt egyéb elfoglaltságaik vannak. Polónyi nem volt hajlandó. Elmondták, hogy eddig mindig kedden este meghatározott, pontos időben volt a Közmunkatanács ülése, most meg délelőttönkint apropos-szeriiem ci- bálják ide őket. Polónyi reájuk sem hederitett. Most azután kiderült, hagy a Közmunkatanács elnöki székében' ülő Polónyi Géza jó szociálista, legalább — önmagával szemben. Ki tudná megmondani, hányadszor — nagyobb súlyt adandó a dolognak, — ezúttal maga Bódy polgármester szólalt föl, kérvén a Közmunkatanács üléseinek délutánra való áthelyezését. Polónyi rideg volt, mint egy jégcsap, öntudatos, mint egy kőműves és röviden ennyit válaszolt: Délutánra m e m szerződtem. Az ülések idejét nem változtatjuk meg. Punktum! Bezzeg, amikor Gschwindték és a DGT. ügyeit intézte Polónyi, akkor délutánra Is leszerződött. Hja, mire* megvénülünk... Lánckereskedés a hotelszobákkal Razzia a szállókban — Újra szabályozzák az árakat Budapesten még mindig rengeteg sok idegen és menekült van. Ezért nem íjavulnak a lakásviszonyok és ezért lesz egyre tűrhetetlenebb a visszaélésnek az a fajtája, amelyet az egyes szállodák alkalmazottai és sok esetben tulajdonosai is elkövetnek. Az idegen ma Budapesten hotelben alig kap szállást, az előkelő hotelek külföldiekkel vannak jobbára tele, a másod- és harmadrendű szállodák szobáival pedig valóságos lánckereskedés folyik. IJóllehet; hatósági intézkedés rendeli el, hogy minden szállodai szobában ki kell függesztem a szoba árát feltüntető kartonlapot, e rendelkezésinek csak a nagyobb szállodák tesznek eleget, inig az úgynevezett garni-hote- lek annyit zsarolnak ki a szobáért, amennyit éppen, akarnak. A hatóság azonban most rendet akar teremteni a szállodák körül is. Az elöljáróság utján minden budapesti szállodát felszólítottak arra, hogy záros határidőn belül terjesszenek a főváros tanácsa elé pontos kimutatást a szállodai szobaárakról. E felszólításnak csak a nagyobb szállodák tettek eleget, a kisebbek — a számuk mintegy hatvan — amelyek mindig üzérkedtek a szobákkal, most is ki akarnak bújni a hatósági ellenőrzés alól. E tervük azonban nehezen sikerül, mert a hét végén egy bizottság kezdte meg a szállodák ellenőrzését. E bizottságnak P e r t i k Béla dr. fővárosi tanácsjegyző az elnöke, tagjai pedig Palkó vies Ede szállodai ipartársulati elnök, Marencsics Ottó, a Dunapalota igazgatója, 111 i c s Gyula, a Bristol igazgatója, K i 11- n e r Mihály, a Metropol tuladonosa és a rendőrség képviselője. A bizottság sorra járja az összes szállókat, ellenőrzi, hogy a szállodai szobák ára nem tuimagas-e és hogy az árjegyzék valóban ott lóg-e minden szoba falán. Az eddigi tapasztalatok nagyon szomorúak. Ezekről a bizottság egyik tagja igy informált bennünket: — Csak elvétve akadtunk olyan kisebb szállodára, amely a hatósági rendelkezéseket betartotta volna. A legtöbb helyen árjegyzéknek még csak nyomára sem akadtunk és szinte ritkaságszámba ment, ha valahol árjegyzéklapot találtunk a szoba falán, A tulajdonosok, amikor kérdőre vontuk őket, mintha összebeszéltek volna, egyformán adták elő la védekezésüket. Azt mondották, hogy a kommunizmus előtt készült árjegyzőlapokat a diktatúra alatt megsemmisítették, akkor uj árakat állapítottak meg és uj árjegyzéket is nyomattak. Ezeket Ladányi „elvtárs“ irta alá, már pedig a Ladányi elvtársi által aláirt árjegyzéket ma még sem lehet kifüggeszteni. — E kifogás természetesen nem áll meg, mert hiszen a jogi helyzet az, hogy a március huszadiki állapot lépett életbe, az akkori árak irányadók és a szállodatulajdonosoknak augusztus elseje óta módjukban állott volna, sőt ez kötelességük is lett volna, hogy uj árjegyzéket nyomassanak, és azt láttamoztassák a hatóság által. Ahol tehát árjegyzék nincs, ott kihágás esete forog fenn és- ilyen értelemben is fogunk eljárni. — Ezidö szerint legsürgősebb dolgunk az árak megállapítása és a szállótulajdonosok rákényszeri- tése, hogy ezeket az árakat ne csak kifüggesszék, hanem be is tartsák. Ugyanez vonatkozik a penziókra is, amelyeknél szintén sok a visszaélés. A hatóságnak mindenesetre rendelkezésiére állanak majd olyan eszközök, amelyekkel a szállodákat ellenőrizni és a visz- szaéléseket megakadályoz ni tudja. — Ezenfelül gondunk lesz rá, hogy a garniszállók száma csökkenjen. Azokat a garni-szállókat, amelyeknek garni jellegét novemberben megszüntették, rendes hoteleknek nyilvánítjuk és ha ez a hatósági intézkedés a tulajdonosoknak nem tetszik, akkor a hatóság intézkedni fog, hogy e szállodákat szüntessék meg és azokat menekültek részére vegyék igénybe. Egyjébkjént a mai napon két ilyen értelmű átirat ment a bizottságtól a lakásügyek kor- m á; n y b í- z t (í s á h o z. Ebbe n ‘a z átiratban két garni-szállónak hajléktalanok részére való igénybevételére tettünk javaslatot. Mindkét szállóban a legnagyobb ifokn visszaélést állapítottuk meg és valószínű, hogy e javaslatainkat újabb javaslatok lógják ^övetni. Az álláspontunk e tekintetben különben az, hogy nem szabad megengedni a találkozó helyek visszaéléseit
