Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-05 / 46. szám
2 jaira mii egyáltalában nem számítunk, nekünk •gyeniets, erős, tehetséges, kitűnő emberek kellenek; közülünk valók, mert hiszen hogy bi|z- Siatoiánk álltájában azokban, akiket a régi törvényhatóság bizottsági tagjainak bizalma juttatott ebbe az állásukba? A végigevett kerületi vacsorák, a bizottsági tagqknak tett szolgálatok minálunk csak nem kvalifikálhatnak valakit vezető állásra! i — A tanácsnak igen sok a bűne. Ha a tanácsban gerinc lett volna, sok minden másképpen történt volna Budapesten. De a tanács alázatos szolgája volt a régi törvényhatóságnak. Ez talán érthető is, ha a régi törvényhatóság a maga embereit ültette be a tanácsba. De akkor mórt fcuruckodik most a tanács? Mért akar folytonosan belerugdalni a régi és már örökre tehetetlen törvényhatóságba? Hiszen e:z|zel nem mutat mást, csak azt, hogy a múltban meggyőződése ellenére cselekedett! Nekünk azíolnban meggyőzödéses emberek kellenek, tem pedig olyanok, akik a politika fordulatára nyombairt szint változtatnak. — Nem, nekünk nem kell ez a tanács, abban az összeállításában, ahogy az(t a régi törvóniy- featóság ránkhagyta. Túlságosan terhes ez az örökség és senki sem kötelezhet bennünket' arra, bogy' elfogadjuk. Mérlegre fogjuk tenni a tanácsot s ak i könnyűinek találta tik, az bizony követni fogja megválasztóit a jótékony pihenésbe . . . Körséta a városházán Tömörülés a hideg1 elöl. — Mardarescu tábornok üzenete. — A tanács a fölfüggesztett tisztviselők közül is választott A városházán most fűtési gondok vannak. A városházán is, minit mindenütt. Végre, hogy egyszer a városháza is osztozik a közönség gondjaiban. Végre, hogy a városházán is fáznak, amitől mi fázunk. Mert most úgy van. A Károly-kasizámya másfélméteres vastag falai is csak akkor őrzik meg a meleget, ha belül intenek. De ha nem fütenek, akkor csak a hideget óvhatják meg az utca levegőjétöL Megszületett tehát a legújabb spórolási rendelet. a polgármester szigorú ukázt adott ki a tüzelőanyaggal való takarékoskodásról. A rendelet szerint gondoskodni kell róla, bogy a kecske is jóllakjék, de a káposzta is megmaradjon, vagyis: sokait ne kelljen fűteni, de azért a munka ne álljon meg. Egyéb korlátozások mellett a legfőbb jelszó: tömörülni. Az egyablakos szobákban 3—4 egyénnek, a kétab- lakosakban 5—6 személynek kell dolgoznia. így remélik, hogy egész csomó helyiség megszabadul a fűtés gondjától és a tüzelővel tényleg takarékoskodni lehet. Jelentékeny része van a rendelet kiadásában Bérezel Jenő dr. tanácsnokinak, aki mint a fővárosi erdők legfőbb patronusa, természetesen lelkes hive a spórolásnak. Át van hatva a gondolattól, hogy ezen az utón igen sok tüzelőanyag meg fog maradni abból, ami talán) nincs is. Lelkesen beszél a polgármester rendeletéről, amikor megjegyezzük: — Es ha föllép a spanyol? Mi lesz ajkkor a tömörített tisztviselőkkel? — Spanyol? Ugyan kérem, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni — mondja. Sajnos, a bajok nem szoktak egyedül járni, de mégis ebben a pillanatban tényleg jobb optimistának lenni annál is inkább, mert ha pesszimisták leniniéník is, azzal sem lennie egy kilóval több szenünk. A tüzelő mellett az élelem a fögond. Ezek persze egymást kiegészítő gondok, mert ha volna is liszt, tésztát főzni még sem lehetne tüzelőanyag nélkül. És mindkét okból a városháza minden reménysége Mardarescu tábornokban központosul. Ha valaki tud segíteni, az ö. És örvendetes hírek jelcininek meg arról is, hogy akar segíteni. Gabonát és fát ad a Tiszántúlról az éhező és fázó budapestieknek. így történt az, hogy a városháza számára az idén örömnap volt a halottak napja, mert a nagyszerű hirt véletlenül ezen a napon hozták tudomására a tanácsinak. Délelőtt tizenegykor különös mozgolódás: támadt a városházán; a szolgák lepuculták a tanácsnok urak cipőjét, föl segítették a télikabátoit és megindult a népvándorlás a közélelmezési minisztérium; felé. Folkusházy alpolgármester, Marker, Vita, fíerczel tanácsfniokok. Vájná főjegyző, Reich Samu meg a többi élelmezési és fűtőanyag-szakember ek nagy tásikákkal mentek a piaristák régi székháza felé: átvenni a román tábornok kedvező válaszát S nyilván arra gondoltak, nem akadna-e egy Mardarescu tábornok, aki a főváros pénzügyi szénáját is rendbehiotzná. Mert az sincs — de mennyire nincs! — rendben. És a tanács sem ezen. sem amazon nem tud egyedül siegiteimL A tanács még mindig .nem unta meg a politikát, ami ajz:t jelenti csak, hogy ugyanazt csinálja, amit az egész ország. Ám egy kicsit engedett a héten a politikai láz és hogy a főváros hóna alól kivettük a hőmérőt, tapasztaltuk az esést. A tanácsi választásoknál történt az, a megnyugtató eset, hogy megválasztottak több olyan tisztviselőt, aki fegyelmi alatt ál! ugyan, de akinek olyan kicsi, jelentéktelen a bűne, hogy előreláthatóan tisztára tudja magát mosni. Ez mindenesetre embersége^ gondolat volt és nem ártana, ha a tanácsban egyáltalában felülkerekednék ez a szellem, amely ellen bizony több esetben vétették. Derengeni kezd mindenfelé, ráfér ez a városházára is, ahol talán szintén meghallják majd a budapesti polgárság sóhaját: több kenyeret, több szenet, több fát és kevesebb — politikát . . . Civakodnak egymással állam és főváros Miért nem kezdődnek a közmunkák? A sajtóban a Fővárosi Hírlap először adott hirt azokról a nagy fontosságú tárgyalásokról, melyek a szeptember 22-iki minisztertanács határozatából a tárcaközi bizottság ülésein folytak a munkanélküliség minél gyorsabb leküzdésére. Ezeken a tárgyalásokon Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter, a tárcaközi bizottság elnöke meghívására résztveítek a fővárosi tanács kiküldöttei, Fociz Ede tanácsnok és Kflj- liriger Mihály igazgató is, akik a miniszter azon kijelentése alapján, hogy a munkanélküliség leküzdésére megkezdendő közmunkák túlnyomó nagyrészben a főváros területén és a főváros javára fognak történni — még szeptember havában hosszabb felterjesztést intéztek a kereskedelemügyi miniszterhez, melyben megjelölték a legsürgősebben létesiteinldő közmunkákat, és megjelölték azit az összeget is, melybe a nagyobbrészt uí- és csatoirmaépitélsiek földmunkálatai kerülnének. A tárgyalásokon hangsúlyozták Fock és Kajlinger, -— és ezen véleményüknek az Írásos Telterjesetésekben! is. nyomatékosan kifejezést adtak — hogy a fővárosnak a mintegy 18 'millió koronába kerülő közmunkákra fedezete nincsen, a főváros kasszái teljesen üresek, a munkanélküliség elletni akció költségeinek nemcsak megtérítéséit, hanem előlegezését a főváros az államtól várja. Mindezeket már megírta a Fővárosi Hírlap és közleményeinket a napisajtó is átvette. A kormány az elmúlt hét végén azután, ahelyett, hogy a ként 18 milliót kiutalta volna, a következő kommünikét tette közzé a Magyar Távirati Irodában: Egyik napilapban oly értelmű közlemény jelent meg, mintha1 a főváros az általa elvégezni szándékolt közmunkákra már szeptember végéra kért volna pénzbeli segélyt a kormánytól. Ez a közlemény tévedésen alapszik. A főváros felhívásra: szeptember legutolsó napján bemutatta ugyan a legsürgősebben végzendő sziikségmiK’kák programmját, a fővárosnak a sziik- scigmunkák előkészítésére létesített tárcaközi bizottBudapest, 1919. november é. Ságba kiküldött képviselője emliteáe is c bizottságnak eddigi ülésein, hogy e munkák végrehajtására a fővárosnak nincsen pénze, a főváros azonban a bizottság képviselőjéhez intézett annak ,a, felhívásnak, hogy a szükséges pénzért kellő formában forduljon a kormányhoz, mindeddig nem tett e,leget Kitűnik ezekből, hogy nein a kormányon múlott, hogy » főváros a szükségmunkákat mindeddig meg «rem kezdte. A kommüniké tér m ésizetszer ül eg érthető fai - tűnést keltett a városházán, ahol mind a mai napig szinte óráról-órára várták a pénzsegély kiutalását. A kormány cáfolata ügyében különbeni illetékes helyről a következő felvilágosítást kaptuk: — A nyilatkozat azon beállítása, hogy a főváros nem kérte volna kellő formában a közmunkák létesítésére szükséges pénzt a kormánytól — téves. A főváros képviselője a tárcaközi bizottság több ülésén személyese« kérte a kereskedelemügyi müníiszitert a pénzösszeg kiutalására, ugyanét Írásban, külön felterjesztésben, kiérte fel, hagy a szükséges anyagi fedezet ügyében sürgősen járjon d a kereskedelmi minisztérium a pénzügyminiszternél. Mindenesetre -aiz a kérdés, hogy mit nevez a kormány „kellő formának.“ ... Hogy mit ért a kereskedelmi miniszter „kellő forma“ alatt, azt mi sem tudjuk. Csiak azt tudjuk, hogy november van, esik az! eső, Budapesten 150,000 munkanélküli reménytelenül méz a tél elé, az idő pedig telik és maholnap már akkor sem lehet elkezdeni a közmunkákat, ha- a kormány és a /főváros időközben megtalálják a „kellő formákat“ ... Tárgyalások a senki vasutjárál A gazdátlan száz milliók Lapozgatván a Fővárosi Hírlap tavalyi kötetében, ime, milyen harcias nyilatkozatra találunk: Bódy Tivadar polgármester kijelenti lapunk tudósítója előtt: — Semmiféle tarifarevizióba nem miegyünk bele. A Közútit minden körülmények között a város tulajdonába vesszük és nem leszünk tekintettel arra, hogy találkozik-e elhatározásunk Sándor Pál tetszésével, vagy sem. A Városi vasút megváltása pedig nem ütközik nehézségeikbe, mert ott úgyis a mii akaratunk érvényesül. Így beszélt akkor a polgármester. Hogy a Közúti megváltása körül felidézett harc milyen eredménnyel végződött volna, azt most már nem lehet eldönteni. Mert közben kiütött a forradalom és 1918 iGÍkltóber 31-ón Sajó László, a Közúti főmérnöke négy fegyveres katoiűa kíséretében megjelent a Közúti Vaspálya Társaság hivatalában és Sándor Pál vetzérigazgajtó előtt kijelentette, hogy a Közútit és annak affilláit vállalatait a Nemzeti Tanács nevében köztulajdonba veszi. Sándor Pál engedett az erőszaknak és a vasút egész ügyvitelét átadta Sajónak. Ugyanakkor hasonló eljárás folyt le a Városi Villamos vasútnál is, ahol az ügyvitelt Welt ne r Jenő vette át. Azóta persze kiderült, hogy a Nemzeti Tanács a villamos vasutak köztulajdonba vételére senkinek sem adott fölhatalmazást és úgy Sajó László, mint Weltner Jenő eljárása „egyéni akció“, vagy mondjuk ki magyarán: egyszerű rablás volt. A helytelen cselekedet ott történt, amikor a Károlyi-kormány a kommunizmus előfutár jaként ezit a rablást nép tör vénnyel „szentesi teile“, egyben a két villamos társaságot egyesítette. Nem szükséges részletezni, hogy a senki vasútja — mert hisz köztudomású, hogy sem az állam, sem a főváros, sem a részvényesek nem akarják birtokukba venni — milyen görbe pályát futott be. A (tarifát egységessé tették, de nem fillérekkel emelték föl, mint annakidején a részvénytársulaf kérte, hanem mindjárt az ötszörösére, a részvényeseket egyelőre senki sem kártalanította, a kocsik, a pályatest teljesen lerongyolódtak, az alkülmaizottak hasonlóképpen és a deficit rövid egy év leforgása alatt mégis meghaladja a száz millió koronát. Egyelőre az államot terheli az Egyesített Villamos Vasutak üzletvitele, de az állam már
