Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-09-24 / 40. szám
Budapest, 1919. szeptember 24. o A tejlefölöző haramia Vajbőségr a szovjetházban — A dőzsölő népbiztosok — Óvás a lefölözött tej ellen — Düsing Miksa tej-Napoleon karrierja Azok a nehézségek, melyek a főváros köz- élelmezésében! mutatkoznak, fiokozott mértékben tűnnek elő a főváros tejelSátásában. A közlekedési mizériák, a hütőkocsik hiánya, az elégtelen szénatermés és számtalan egyéb ok játszik közre, hogy a tejfelhozatal napról-napra csökken és a felhozatalra kerülő tej kétharmad része savanyú állapotban érkezik a fővárosba. A tejfelhozatal most naponként átlag ötvenezer literre tehető, melyből harminc-harmincötezer litert már sa- i vanyu állapotban kap a Központi Tej hivatal, mely az érkező tej szétosztását központilag intézi. Ez a tejmennyiség oly csekély, hogy a Tejhivatal már a betegek és kórházak tejszükségletét sem tudja teljesen ellátni. A tejfel hozatal csökkenésének egyik legfőbb oka, hogy a vidék kevesli a két korona nyolcvan. filléres tejárat, különösen akkor, mikor a kávésok és kávémérők bevásárlói hat-tiz koronát adnak egy liter tejért. Noha az a rendelet, mely ai kávéházakban és kávémérésekben eltiltja a tej és a tejtermékek bármily alakban való feldolgozását, érvényben van, a legtöbb pesti kávés reggelire és uzsonnára tejeskávét, tejes csokoládét ad a vendégeinek. Hogy a tej- j felhozatal további csökkenésének útját álljuk, ! a betegek és a kisgyerekek érdekében a leg- j szigorúbban érvényt kell szerezni a kávéházi j tejtilaliomnak, egyben fel kell emelni a két ko- j róna nyolcvan filléres tejárat, mely még a termelési költséget sem fedezi. A proletárdiktatúra egyetlen okos intézkedése az volt, hogy a fővárosi tehéntartók két literen felül való tejtermelését lefoglalta kizárólag a betegek számára. Ebből eleinte napi 3500 liter fiiiss édes tej-többlet örvendeztette meg a tej igazolvány osokat, ez a mennyiség azonban a rosisz takarmányozási viszonyok és egyéb okok miatt lecsökkent napi 900 literre. A diktatúra egyik hallatlan gazságáról kell itt lerántanunk a leplet. Diising Miksa, a proletárdiktatúra „tejügyi biztosa“ elrendelte annakidején a fővárosba érkező tej lefölözését. Betegek és kisgyerekeik egyetlen táplálékának a fölét szedte le Düsing „elvtárs“ azzal az ürüggyel, hogy az igy összegyűlő vajjal a zsir- hiányon kell segíteni. A zsirhiányon ugyan nem segített a lefölözés, az azonban tény, hogy a szovjetházban állandóan vajaskenyeret tízóraiztak a népbiztosok és családtagjaik, miközben jófajta borocskákkal öblögették igazán rosszabb sorsra érdemes torkaikat, a Le- nin-fiuk tanyáin és a Hungáriában pedig a, bőséges ebédeket kiváló vajastészták fejezték be, a rablógyilkos és országcsaló elvtársak nagyobb gyönyörűségre. Természetszerűleg a nagyon is titokban tartott lefölözés és a szó szoros értelmében „tejben-vajban fürdő“ szovjethez között igazán nem nehéz megtalálni az összefüggést... A proletárdiktatúra bukása után természetesen azonnal beszüntették a tej lefölözését. A közönség nagyrésze ezt azonban még nem tudja cs egyes lelkiismeretlen tejkereskedők visszaélve a közönség tudatlanságával, a hozzájuk lefölöző lilén állapotban kerülő tejet lefölözik és úgy szolgáltatjáik ki vevőiknek. A Központi Tcjhivatal ezúton közli a közönséggel, hogy a íejkereskedöknek a Iegszigorubban meg van tiltva a tej lefölözése. Felszólítja a Központi Tejhivatal a közönséget, hogy a kereskedőtől vagy tejcsarnoktól lefölözött állapotban ne fogadja el a tejet, a lefölözött tejet árusítani akaró árust azonnal jelentse be a központi Tejhivaíalnak (V., Bécsi-utca 1. sz.), mely minden esetben a legerélyesebb eljárást fogja folyamatba tenni. A legfurcsább a dologban, hogy Düsing Miksa országos tej ügyi biztos, aki Erdélyi Mór volt népbiztos kreatúrája és aki mellékfoglalkozásképpen a Budapesti Általános Tejcsarniok R.-T. vezérigazgatója — még mindig hivatalában van. A közélelmezési miniszter eddig megfeledkezett a vezérigazgató-,.elvtárs“ eltávolításáról, akinek két állása szemérmetlenül inkompatibilis és aki a diktatúra alatt hallatlan brutalitást tanúsított a fővárossal szemben. Mint azonban értesülünk, Biising „elvtárs“ országos biztosi napjai meg vannak számlálva, mert a főváros tanácsa elhatározta, hogy a közélelmezési minisztertől kérni fogja Düsing haladéktalan) eltávolítását . . . Nem leszneK táztaltm ppK A gázgyár, a villamosam vek és a vízvezeték üzemben tartására elegendő szén van A tanácskormány hatalom-bitorlása idején a nyolcvanas városi kupaktanács a gáz- és a villanyárakat olyan tébolyitó módon emelte, hogy annak az emelésinek más magyarázata nem is lehet, minthogy Szovjeték maguk f.s tisztában voltak gyárilag előállított hamisbankóik teljes elértéktelenedésével. Közben azonban annyira tönkretették az országot, hogy ha a főváros ma jövedelmező üzemekké akarná tenni a gázgyárat és a villamosmüveket, akkor azok az egységárak is kicsinyek lennének, amelyeket a vörösök állapit ottak meg. A fővárosi tanács azonban, közszükségleti cikkekről lévén szó, kénytelen volt a tébolyitó árakat leszállítani és a gáz árát köbméterenként 1 koronában, a villanyt pedig hektowattóránikint 35 fillérben állapította meg, ami a szovjetárakhoz viszonyítva az egységárakban a gáznál 50 fillér, a villanynál pedig 5 fillér csökkenést jelent. A munkabérek nagysága és különösen az anyagok hallatlan drágasága azonban épenséggel nem okolja meg ezt az árleszállítást, úgy hogy ha az elektromos müveknél nem is fog majd deficit mutatkozni, kétségtelen, hogy a főváros a gázgyárra az idén mindenesetre rá fog fizetni. Az árak lecsökkenése azonban a közönség megkimélését sem fogja teljes mértékben eredményezni, mert a polgári háztartások jövendőbeli bevételeivel szemben ezek az árak is horibiilisek lesznek. Hogy a közönségre nézve mit jelentenek az uj világítási árak, azt elegendő módon szemlélteti az alábbi tábla: j_ 1916 1917 1918 A szovjet alatt Ma A gázára köbméterenként 20 f. 20 f. 26 f. 1 K. 50 f. 1 K. ÍA villany ára hek- í owaítóránként • 1 6 f. 7 f. 9 f. 40 f. 55 f. A fájdalmas áremelkedés dacára is szinte a csodával határos az, hogy a kipusztult országban gondoskodni lehet Budapest világításáról, hogy otthoniunkban és az uccán méregdrágán, de tűrhető világosság van. Budapestet a gázhoz és villanyhoz, valamint a vízmüvekhez való szénnel csaknem teljes egészében a tatai bánya látja el és csak a villanygyártáshoz szükséges szén egy részét szolgáltatják az esztergomi bányák. A tatai bánya mai termelése a békebeli napi 700 wag- gonímal szemben napi 200 waggon körül mozog, amelyből a gázmüvek 60 wage ont az elektromosművek 58 ,, a vízvezeték 20 j használ föl naponkint. Érdekes még feljegyezni azt a szép emléket, 1 amikor még kétségbe voltunk esve, hogy mi lesz a gázvilágiíásunkkal, ha nem lesz elegendő kár- vini szenünk. Most egy falat karviní szén sen. áll rendelkezésünkre hónapok óta. Gázunk pedig van, nem bőségesen, de a tökéletesen elzüllött viszonyokhoz arányitva tűrhető mennyiségbe». Ennek a rejtélynek megoldását illetékes helyen abban adták a Fővárosi Hírlap munkástársának, hogy ma csak a gázkemencék összeisiégétuek felében termelünk gázt, a többi kemencékből ugyanez idő alatt kifisztogatják a beninie maradt salakot, hogy újból üzemképes állapotba jussanak. Természetesen ez csak tenigődés és ami a fő rengeteg többköltségbe kerül. Félnivaló azonban a villany és a' gázszolgáltatás terén nincsen, mert az erre és a vízvezeték üzemben tartására sízükséges szenet kitermeli Tatabánya, De hogy mi lesz a tétlenül veszteglő gyáriparral, mi lesz a didergő budapesti lakossággal a télen? — arra nem tudunk felelni. A választ csak az entente tudja megadni. Minden reményünk meg van azonban arra, hogy a legközelebbi napok már erre is kedvező választ fognak nyújtani. Gazdagság - péaz nélkül Séta a központi vásárcsarnokban és a Telekitéren — Ahol sok a fóka, kevés az eszkimó — Kolbász-EIdorádó — A gyanús eredetű áruk piaca — Tízórai Steinhardt kupié mellett Aki a kommiin alatt járt utoljára a központi vásárcsarnokban és ma újra ellátogat oda, bizony a csodálkozástól nyitva felejti a száját. Ahogy belépünk a főkapun, tömegek ömtenek ki, azonban — sajnos — nem túlságosan megrakodva. Bent a vásárcsarnokban, hátul a csarnok mögött a baromfivásáron, künn a Duna mellett levő zöldség-piacon mérhetetlen gazdagság tárul szemünk elé. Mindea- felé hullámzó népáradat, de kevés komoly szándéka vásárló. Ámbár a szándékok is komolyak, csak a pénzkészleteket nehéz annak nevezni. Óriási élelrai- Sizerkészleíek, vágyakozó, sóvárgó tekintetek és üres, vagy félig üres piaci kosarak: ez a mai helyzet Sok a foka és kevés az es kimó. A kép, amely elénk tárul, mégis csak vigasztalóbb, mégis csak reménytgerjesztőbb, mint volt a proletárdiktatúra alatt. Akkor kongó üresség tárult elénk és imitt-amott egy-egy lelógó fejű, 'elszánt „burzsiuj“ lézengett félnapokon át abbani a reményben, hogy hátha mégis lehet mpjd valamit hazavinni. Falatokat lestek, amivel az éhező család száját be lehet tömni. Most minden van. Szinte nem is jut eszébe az embernek semmi olyan, ami béke idején volt és ma nem lenne. Csak egy nincs: — pénz. Pár garasát egy-kettőre elkölti az, aki ide beteszi a lábát. Pedig a drágaság is enyhülőben van. Viszont a kereseti viszonyok napról-napra rosszabbak. Ezt példázza minden kofa kosara, amely bármety kicsi is, nem akar kifogyni. Dél felé jár az idő, de minden elárusító a helyén van, az áruját háromnegyedrészben nem tudta eladni. A nagyobb mészáros cégek elárusitóhleJyeiin, Lesslaue r-nél, L ö b 1-nél. a Húskereskedelminél, meg a többieknél, hatalmas, hizlalt félmarhák lógnak, megnyuzatlan, szelíd borjuoskák csüngnek, a vevők azonban gyéren jelentkeznek. Pedig az árak is. kisebbek itt, mint a városbeli mészárosoknál. Bent a v rosban 56 korona egy kiló hús, itt 44—50 korona ma az ár, a napokban pedig már 42 koronáért is adták. Kék pénz, vagy postatakarék, itt egészen mindegy. Egyik ellen sem emel kifogást senki. Az egyik husszakértő kijelenti: — Nem kell félni, lesz hus> elegendő a jövőben is. Ami körülbelül egyértelmű azzal, hogy olcsóbb is lesz, mert a közönség a mai árakon nem tud vásárolni s igy a termelőknek kell majd a fogyasztókhoz igazodniok. Kocsi áll meg S c h m i e d 1 Dániel cég elárusi- tóhelye előtt és hatalmas ládákban rakják ki a még gőzölgő, meleg, friss párizsit, kolbászt, bécsi virslit. I iindöklően tiszta, gusztusos eledel és a közönség percek alatt ellepi az elárusítóhely környékét és lelkesen vásárol. Az üzletvezető boszorkányos' gyorsasággal intéz el egy-egy vevőt, aki megelégedett boldogsággal vágja hóna alá a vásárolt kincset. A vevők között legtöbb a viszontelárusitó, akik legkevesebb 5—10 kilogrammos tételekben vásárolnak. A környékbeli svábasszonyok is megjelennek a kol- bász-Eldorádónál. Amikor kezükben van a párolgó
