Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Nyolcadik évfolyam Budapest, 19/9. január 1-én 1/ szám. ^ j I sfnrinimimiiiniiiDiíiiaiiiaiiiaiiiaiiiaiimiiiDiimiiiDiiinELQiiiDugaiiimiiaHiaiiiDUiaiiioumiiiaiiiHiiiqnlHg EEÖFIEETÉSM JtjRHKt Egész, évre .......... tC* Fe l évre ...........— 20 K. Eg yes számok kapha­tók a kiadó hivatalban. Városi9 politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t OOLCSÓ Emii Megjelenik minden szer­dán, Szerkesztőség óm kiadóhivatalt VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon «..•••••»» 131-13 Bárczytól nem lehet csak úgy búcsút venni, mint a töb­biektől, akiket az uj [elük uj posztra állítottak, vágy épen skartba tettek, őt nagy és eredmé­nyes munka után díszes pozícióba emelték az események, amely pozíció nem volt megfelelő az uj idők szellemének. Nem lehet senki ebben a városban, aki ne tudná, ne érezné, hogy a súlyos időkben, amikor a város kormányzásá­hoz nemcsak ész, tudás és rátermettség, de ta­pasztalat és szív, veszedelmesen, fájdalmasan nagy szív is kell: akkor nem lehet Bárczy Istvánt nélkülözni. Ne értessünk félre, nem a főpolgármesteri állás fölött, amely már régen megérett a lehul­lásra, siránkozunk: hanem pusztán Bárczy el­vesztése fölött érzünk őszinte bánatot, mert ha Budapest nagygyátétele körül nem is lenné­nek olyan elévülhetetlen érdemei, mint amilye­nek vannak, akkor is ő volt az, aki az elkövet­kezett nagy idők szántára a talajt forgatta és ő volt az, aki a forradalom mámoros, szent bo­rához a szőllőt kapálta. Ez az az óra, amelyben sem dicsérni sem siratni nem jöttünk Caesart, mert az ő ideje nem járt le ott, ahol az uj világ megkezdődött, ö mindig azok között volt, akik az uj élet vas­kapuját csendesen, szótlanul emelgették kemény sarkaiból. Mások lármásan követelték, amit ő cselekedett, vagy épen felforgató munkának tekintették azt, ma azonban az idő cséplőgé­péhez ök tartják a zsákot. A nagy reformerek örök sorsa érte el Bárczyt: de megvan neki a nagy reformerek csendes, nyilvánosságot nem kereső benső öröme is, hogy a diadalmas épü­letnek ő rakta le az alapjait. Mi azonban azt is érezzük, hogy nemcsak az alapok lerakásánál volt nélkülözhetetlen Bárczy István, hanem ma is, amikor a kiállott nagy viharok után összediilöfélben van a me­sepalota. Alkotásai, cselekedetei nyitott könyv előttünk és a távozó után a legtisztább meg­győződés szavával kiáltjuk: — Amit tettél szép volt és nemes, amit al­kottál el nem múlandó, életedben nem volt soha Tegnap, te mindig csak a Holnapot ismer­ted. íme megérkeztek közénk a te örök Holnap­jaid: nem lehet az, hogy a magról, amit te ve­tettél, neved említése nélkül mások arassanak... Az alkotások légiója, a felfedezett talentu­mok hadserege tanúskodjanak a mi állításaink mellett. Hangzatos kritikák az ő bűnének rójják fel a bukott rendszer minden hibáját és minden ostobaságát. Pedig csak nem irtott tüzes vassal, hanem szekerébe fogta a régi rend embereit és anélkül, hogy azok észrevették vclna; vágta­tott velük az uj jövendő, a forradalmi Magyar- ország felé. ö nevelte Budapestet az uj élet számára: a gyerek most kiszabadult az iskola­padból és elfelejt köszönni a tanítónak . . . Az uj esztendő nem hoz piros örömet, nem hoz bort, huzat, békességet: de eljön o maga átláthatatlan sötétségével, amelyből céltalanul pislog ki a gyenge emberi szem Zsoltáros szóval, költői mondatokkal, lengetett kalappal nem ■ tudunk köszönteni: 19i9! Lenyűgözött or­szág rabsorson sinylőcö fővárosa vagyunk és Budapest, ez a szépséges város reszkető kínokban vergődik. A ragyogó utcák gyász- fátyolt tűznek fel éjszakáira, a szilaj muzsika halotti dalra változik es — ó jaj nekünk — bársony zekénkre koldus-tarisznyái akasz­tunk! A bárok Budapest tengődő, nyomorék kis életének uj, hitvány parazitái azt mondják, úgy el­szaporodtak, hogy színre ők uralkodnak raj­tunk., A forratíkru,. Aga .dűiÉniUeg az /-A volt, hogy a törvényszerű alkoholtilalom megszegésére bárok nyíljanak. És milyen szapora ez az újfajta lebuj! Egyetlen napon annyit büntetnek meg, amennyit a régi be­csületes korcsmák közül éviizedienkint sem. Hát persze hogy visszasírjuk a régi jó Tát­rámul at ót, ahol mindössze székekkel vertük be egymás fejéi, de ahol soha, de soha sor- tiizet nem adtak egymásra a részeg verdé- gek . . . A törvény, amelyet minősítési törvénynek neveznek és amely a városházán sok érdemes embernek szegte fölfelé vivő útját, valószínűleg szin­tén csendes agóniában szenved, miután az emberi érvényesülés kínai falai mindenhol Üdülőiéiben vannak. A budapesti városhá­zán lehetett valaki a legnagyszerűbb láng­elme, megpenészedhétett a rajzoló-asztal mellett, mert egy ostoba törvény útját szegte. Most azonban rossz idők járnak az ostoba törvényekre és még megesik, hogy a budapesti városházéin okos ember­ből is lesz valami, még ha nem is jogász. A harmadik hullám most következik a spanyolban — mondja Szabó, a főfizikus — és amint az már a mai megszállásos időhöz illik, francia pél­dára hivatkozik. Közben a színházakat a szénhiány címén csukják be, de két hullám nekünk nem elegendő arra, hogy a harma­dik ellen komolyan védekezzünk. A harma­dik hullám minden eddiginél borzalmasabb lesz — sóhajt a főorvos, amivel aztán az ügy a lovagiasság szabályai szerint el is van intézve. Ha pedig tényleg el is jön az a bizonyos harmadik hullám, akkor ismét elegendő idejük lesz az uraknak azon vi­tatkozni, hogy a halálraszánt betegeket mi­lyen blankettán kell bejelenteni? NT»ib^\ ;\‘wT í.S' íú A Közmunkatanács likvidáláto Garancsy, Zsigmondy és Szilágyi miniszteri tanácsosokat nyugdíjba küldték Nagy Vince belügyminiszter a Tóvárosi Hírlap karácsonyi számában bejelentette, hogy a Közmunkatanács fölött is megkondult a ha­lálharang, egyszóval beteljesedik a főváros régi vágya, hogy ez a mindig fölösleges, de sokszor veszedelmes intézmény végre eltűnik a föld színéről. Ahogy Bódy Tivadar dr. jelle­mezte ugyancsak a Tóvárosi Hírlap-ban a dol­got: nem lesz többé az a semmirevaló szerv, amely nem csinált egyebet, mint amit a fővá­ros mérnöki hivatala is elvégzett. Mindenki tisztában van azzal, hogy a Köz­munkatanácsot el kell törölni a föld színéről, csak az egyetlen Polónyi Géza ragaszkodik az állásához, vagy ha úgy tetszik, méltóságához. A belügyminisztériumban bejáratosak azt mond­ják, hogy Nagy Vince miniszter életét a politi­kai pártharcokon kívül egyedül Polónyi ke­seríti meg. Ö fordul meg legsűrűbben a mi­niszter előszobájában és a jobb sorsra érde­mes miniszternek már vagy ötvenedszer kell végighallgatni az öreg koma gyámoltalan ér­velését a Közmunkatanács fentartása mellett. Ügyanama Közmunkatanács mellett, amelynek eltörlését senki vehemensebben nem sürgette a. főváros közgyűlésén, mint éppen Polónyi. Dacára annak, hogy a Közmunkatanácsnak lomtárba való helyezése ma már teljesen be­fejezett dolog, Polónyi csak érvel és okvetet- lenkedik. De nemcsak érvel, hanem alkot is. Most például már napok óta azzal kilincsel a minisz­ternél, hogy el kell valahogy keresztelni az Er- zsébet-hidat. Tessék ejképzelni a minisztert, aki országos gondok közepette, akkor, amikor egész Magyarország lángban áll, végig kell hallgatni Polónyit, aki az Ezsébet-hid uj nevé­vel babrál. De a Közmunkatanácsban is olyan tevékenységet fejt ki még ma is, amilyenre eb­ben a düledező épületben soha sem láttak. A főváros által delegált közmunkatanácsi ta­gok például folyton azt kérik, ne vegye el Po­lónyi a délelőttjüket holmi közmunkatanácsbeli fecsegésekkel. Géza bácsi azonban úgy találja, hogy nincs fontosabb dolog, mint ami a Köz­munkatanácsban történik: az isten világáért nem hajlandó az üléseket délutánra tenni, még a délelőtti időponttal is súlyt akarván adni a maga hivatala fontosságának. Ez azonban nem sikerülhet többé, mert hi­szen a közmunkatanács likvidálása máris meg­kezdődött. Három miniszteri tanácsosi máris nyugdíjba küldtek. Ma már nyugdíjas a Köz­munkatanács alelnöke, Garancsy Mihály min. tanácsos és nyugdíjasok Zsigmondy Géza. és Szilágyi Lajos miniszteri tanácsosok is, akik a műszaki osztály élén állottak. Aktivak ma már csak a magasabb tisztviselők közül Zub- riczky József dr. min. tan., akinek tehetsége és nagyszerű munkaereje máshol is kiválóan hasz­nálható lesz és Jász Dezső min. osztálytaná­csos, aki most a műszaki osztály vezetését vette át. Polónyi azonban vár és fontoskodik. Vájjon mire várhat? Talán az ellenforradalomra? Egyetlen dolog van csak bizonyos: az, hogy a lakáskeresőknek pompás lakást tudunk a közel jövőben rekvirálásra ajánlani. Az adressz: Döbrentei-tér■ 4. Pompás kilátás a Du­nára. Ugyanott kényelmes bőrdivánok eladók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom