Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-13 / 7. szám

b

• ••

Budapest élelmezési kormánybiztosa. Értesülésünk szerint Budapest élelmezési kormánybiztosává az eltérő hírekkel szemben Ivády Béla cs. és kir. kamarást, miniszteri osztálytanácsost fogják kinevezni. Ivády eddig is a Közélelmezési Hivatalban működött és Budapesttel szemben úgy Kürthy báró, mint Hadik gróf ideje alatt mindenkor a legnagyobb előzékenységgel viseltetett. A városházán Ivády kinevezésének hírét teljes megelégedéssel fogadták.

A mozisok és a vigalmi adó. A Fővárosi Hi r- I a p mai számában mondja el Stankovits Szilárd tanácsnok, hogy; a főváros a vigalmi adó ügyében az egyes vállalatokkal lehetőleg pausáléban kíván megegyezni, ami az adó beszedését lényegesen megköny- nyiti. Ügyi látszik ez a rendszer a vállalatok tetszését is megnyerte, mert D é c s i Gyula elnök ajánlatára a Magyar Mozgókép-Színház Tulajdonosok Országos Szövetségének választmánya is magáévá tette ezt a gondolatot, amely1 szerint minden -egyes mozinál annak befogadóképességéhez és üzemmenetéhez képest lehet megállapítani a pausálét. A praktikus indítvány keresztülvitelére D é c s i Gyula elnökségével bizottságot küldött ki, amelynek hivatásai a mozisok vigalmi adója ügyében érintkezést keresni a főváros tanácsával.

Bárczy Irén esküvője. Bárczy Irén, B á r c z y István polgármester heánya, kedden délután tartotta esküvőjét dr. Fráter Iván tartalékos huszárhadnagy, íőispáni titkárral. Az esketést, amelyen a tanács teljes számban, számos bizottsági tag, a politika és a társadalom előkelőségei vettek részt, az erzsébetvárosi plébánia templomban tartották meg. Az esketést Novák István apátplébános végezte. Násznagyok voltak: a menyasszony részéről Balázs Béla ny. főispán, a vőlegény részéről Malatinszky Lajos biharmegyei főispán. A tanács az ifjú párt értékes ajándékkal lepte meg.

Alodern Színpad. A Belváros színháza tovább is a Sárga r i g ó-K a r n e v á 1-miisorát kénytelen játszani, mely' még mindig táblás házak szakadatlan sorában megnyilatkozó vonzóerőt gyakorol.

Jul ius Caesar. Az a hatalmas mozgókép, amelyet most játszanak az U [ á n i á b a n, a legbeszédesebb bizonysága annak, hogy Julius Caesar élete a legko- losszálisabb film-téma. Róma fénykorának tündöklő keretében Sulla, Pompejus és Caesar gigászi birkózása folyik, melyet visszafojtott lélekzJettel kisér a nézők figyelme. Nem történelem ez, hanem regény, sőt még ennél is izgatóbb dráma. A film kiállítása külön kiemelést érdemel. A márványba öltözött Róma pazar szenátus-termével, templomaival, palotáival, diadal- meneteivel, hadseregek csatája, várak ostroma, mind-mind csak mozzanatai a filmnek, de oly tékozló fénynyel, oly szédületes arányokkal, ami már a lehetőségek határát jelenti a film technikájában. A főszerepet A. Novelli játssza., körülötte a legkiválóbb olasz művészek. Az előadások hétköznapokon 5, fél 7, 8 és fél 10 órakor, vasárnap pedig 3, fél 5, 6, fél 8 és 9 órakor kezdődnlek.

Mozgókép-Otthon. Két nagyszerű filmet ad a közönségnek a Mozgókép-Otthon igazgatósága az uj műsorban. Mindkettő páratlan a maga nemében : a vígjáték ötletes, kedves cselekményével a könnyekig megkacagta.t, a drámai játék izgalmas menete pedig minden figyelmünket ébren tartja. A vígjáték cime : „Princ Számi“ éte'főszerepeit Ossi Oswalda és Lubitsch játsszák. Izgalmas, érdekfeszitö, lüktető drá- maiságu kép „A tenger démon a“, .amelynek nagy- része egy tengeri hajón játszódik. Egyes jelenetei viszont a célfranciaországi buja tengerparton, mások meg a kasmirselymes keletien játszódnak. A nagyszerű műsort kiegészíti még a háború legújabb eseményeinek érdekfeszitö sorozata.

Ahol nincs még árúhiány'! A világháború negyedik évében szinte hihetetlenül hangzik, de a magunk két szemével meggyőződtünk róla, hogy ai főváros kellős közepén van még egy ilyen mesébe illő hely : Sternberg hangszergyárának Rákóczi- ú t 60. sz. zenepalotája. A világon létező összes hangszerek és valamennyi kellékeik és alkatrészek kaphatók és nincs hiány még semmiben ! Sokáig persze ott sem tarthat ez a paradicsomi állapot, mert hiszen nincs az a sok, ami el nem fogy. Éppen ezért nem mulaszthatjuk el olvasóinknak ajánlani, hogy most. amig van. biztosítsák idejekorán hangszer-szükségletüket Sternberg Rákóczi-úti gyárában.

a T Rájöttem, hogy az ^

N—z V crL kT> _ általam gyártott^

MODIANO-Clubspecialité- >

azlvarkahüvelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egye- ~ dűli védelem a védjegy és alá- / írásom pontos megfigyelése./LÉ---------*

A T

ŐKE

• • •

Szemle.

Az Omke és a politika. — Pihen a börze.

A bankok és a bankhivatalnokok. — Megint

a reformok.

Az Omke és a Kereskedelmi Csarnok fúziója megbukott: ez még nem volna tragikus dolog és se a magyar kereskedők, se azok, akik politikai okokból szívesen látták volna ezt az egyesülést, nem kell, hogy kétségbe essenek miatta. A Csarnok konzervatív alakulat volt, az Omke modern, a Csarnokban kávéztak, az Óinkéban politizáltak, tehát mindenképpen bajos lett volna ezeket az ellentéteket összehozni. Nem lehet helyeselni, ha igaz, hogy miniszterek avatkoztak bele ebbe a házi ügybe s valóban rémületes perspektíva nyílik a magánszabadságok számára, ha a jövőben két egyesület se fuzionálhat, csak ha-a miniszter urak is helyeslik. Most nem akarták és a fúzió megbukott. Reméljük, hogy ez a precedens nem lesz perecedens, mindenesetre azonban jó lesz, ha kereskedőink és iparosaink meggondolják a politizálás mérveit és határait. Utóvégre háború van és ezt a tényt mégsem lehet kiküszöbölni s ha az Omilze politikai hatalom akar lenni, jól teszi, de ezért még nem kell az egész magyar kereskedővilágot - háborúba vinni. •

A tőzsde fellélegzett az ukrán béke hírére, de lehet, hogy holnap már elveszti a fejét és nagy eséssel honorálja a világbéke közelgését. Ilyen jelentős napok jelzik legjobban, hogy milyen pálfordulás következett be a Szabadságtéri palotában. Emlékszünk még arra az időkre, amikor gazdát cserélő papirok egy nap alatt százötven koronával emelkedtek, mert sütött a nap s a napsütés jót tett a bank cukorrépa-telepeinek s nem felejthettük el a hajózási papirok ugrándozásait egy elsülyesztett halászbárka szenzációs hírére. Ma ?— ma olyan csekélyek a differenciák felfelé és lefelé, hogy az értékpapíroknál szolidabb, rendesebb, sőt olcsóbb árucikket egész- Magyarországon nem lehet találni. Ennek tulajdonképpen örülni kellene, ha általános olcsóbbodást jelentene, igy azonban joggal lehet felvetni a kérdést, miért csak a papirok olcsók s miért drága a cukor, a harisnya, a szén, a fa és a cérna? Nincs logika az olcsóságban, minthogy nem volt logika a drágaságban sem, ennek a tanulságnak azonban oly nagy ára volt, hogy legalább is egy kis reakciót vártunk tőle a pénz vásárlóerejének javulása szempontjából. Ez a reakció elmaradt s azt látjuk, hogy a börzére nem jár más, csak aki a napi költségét akarja megkeresni.

Az első nagy mérleg, a Pesti hazai takarékpénztáré, a legközelebbi napokban már nyilvánosságra kerül. Hire jár, hogy ez a mérleg lesz a legkedvezőbb a háborús éveké között s valószínű, hogy ugyanez a tünet fogja jellemezni a többi takarékok és bankok mérlegeit. A tavalyi évben kulminált a háborús konjunktúra s ha We- kerle adójavaslatai és a börzekrach meg nem félemlitették volna a ■ bankok igazgatóságait, akkor — még jobbak lennének az 1917-es mérlegek. Mindenesetre el kell ismerni, hogy a bankok rengeteg munkaszolgáltatást végeztek: a redukált személyzet mellett a lradikölcsönöket lebonyolítani, a rendes folyóüzletet ellátni s emellett a háborús speciális feladatokat is megoldani, ez nemcsak a bankigazgatókat, de a bankhivatalnokokat is alaposan igénybevette. Épp ezért fel kell tételeznünk, hogy a pompás mérlegekben megfelelő hely jut majd a tisztviselők javadalmazásának is. Kell, hogy a milliókból valami cseppenjen azok számára, akik összehordani segítettek s akik valamennyien két, sőt három munkaerőt pótoltak. A banktisztviselők valóban nélkülözhetetlenek voltak a háború alatt, ezt a tényt azonban honorálniok kell a bankoknak, nemcsak a munkaerők kihasználásával, hanem okos megbecsülésével is. Az 1918. évben nem szabad elégedetlen tisztviselőknek lenniük, s ha a bankokra több adó is esik, ezt még nem lehet az alkalmazottakon megtakarítani, akik miaguk is adófizető polgárok.

Az uj rezsim egyik első Ígérete az volt, hogy a sokszor sérelmezett vasúti refakciákat megBudapest, 1918. február 13.

szünteti és véget vet annak az indokolatlan és erkölcstelen kedvezményezésnek, amelyben az^ előző kormányok épp azokat a kartelleket, trösztöket, bankokat és vállalatokat részesítették, amelyek tőkeerejüknél és forgalmuknál fogva a legkevésbbé voltak jóakaratra rászorulva. Az Ígéret jólesett s már majdnem hajlandóak is voltunk komolyan venni, sajnos azonban hamar beköszöntött a kiábrándulás. Hivatalosan publikálták, — bár csak a legszűkebb nyilvánosság számára — a legújabb díjkedvezményeket s a listában kikkel találkozunk: a leggazdagabb cukor- és petróleumvállalatokkal, azokkal amelyek részegre keresték magukat a háborún, s amelyek mögött javarészt bank, sőt bankok állanak. Ez hát a demokratikus kereskedelmi politika? Hiszen, ha ajándékokat akarnak adni a kartelleknek, tehetik ezt nyíltan és őszintén, de akkor ne hencegjenek reformokkal s ne Ígérjék az‘ellenkezőjét annak, amit cselekszenek. Ez a lista mindenesetre jó tanulság azoknak, akik azt hitték, hogy a nagytőkével szemben épp ez a kormány fog teljesen fellépni. Dehogy fog: épp úgy lepaktál velük, mint az előzője s egyben emeli azoknak a cikkeknek az árát, amelyeket kedvezményes tarifa mellett szállíthatnak a szegény cukorbárók s a még szegényebb petróleumgrófok.

Tanulmány fejek

a Déli vasutasok „Vének tanácsa“ bél

A Déli Vasút egyik osztrák tisztviselője mesélte el e sorok írójának a következő jóizii történetet:

— Az évre pontosan már nem emlékszem. Vagy hat-nyolc évvel ezelőtt történt az eset, melynek színhelye Innsbruck volt. Valami tarifa-konfertneiát tartottunk és azon természetesen megjelent a. budapesti üzletigazgatóság kiküldöttje is, névszerint S t u r m Gergely főfelügyelő. A tanácskozás napokon át tartott és bizony napiestig dolgoztak a referensek.

A konferencia utolsóelőtti napján a vasutak kiküldöttjei heves csatákat vívtak és az elnök az ülést a következő szavakkal zárta be :

— Also, meine Herren ! Wir treffen uns morgen bei —- Philippi! (Uraim! Holnap találkozunk — Ph Hippinél.)

Sturm Gergely, a Déli Vasút budapesti üzletigazgatóságának kiküldöttje a „Philippi" szóra felocsúdott csendes szendergéséből és odaszólt szomszédjának, a k. k. Staatsbah n referensének :

— Sagen Sie, Herr Kollege! Wo findet man dieses Wirtshaus „Philipp!“? (Mondja, kolléga ur, hol van a „Philippi" nevű kocsma?)

A k. k. Staatsbahn megbízottja egy ideig kuncor- gott Sturm Gergely jámbor kérdésén, de aztán mégis megmagyarázta a Déli Vasút budapesti föíel- iigyelőjének, hogy az elnök által említett néven Innsbruckban sem ismernek korcsmát, ellenben az ó-korban volt egy Philippi nevű macedón városka, amely a históriában arról nevezetes, hogy a római triumvirek Kr. e. 42-ben itt verték meg a hitszegő Brutust és Cassiust.

*

A Déli Vasút egyik Székesfehérvár o n állomásozó alkalmazottjától kaptuk a következő levelet:

Tekintetes Szerkesztőség! Nagy élvezettel olvastam becses lapjukban a „Vének tanácsáról" szóló tudósításaikat. Szives figyelmüket most arra kivánom felhívni, hogy a Déli Vasutat nem csupán Schlosser Ferdinand, Babos Ödön és Czölder János urak dirigálják. Vannak ott fent szép számmal még. akik a szolgálati időt évekkel ezelőtt betöltötték és mégsem akarnak nyugdíjba menni. Mi pedig itt a vidéken szenvedjük a vidék mártiriumát és nincs kilátás arra, hogy közülünk akár egy is felkerülhessen az igazgatósághoz. Minden jobb helyet tehetetlen aggastyánokkal tölteníek be és ezek az urak azt gondolják, hogy a Déli Vasút üzletigazgatósága az a nyugdíjalap, amely ,a,z ő gondtalan megélhetésükről gon- ' doskodni tartozik. Felhívom a tekintetes Szerkesztőség figyelmét arra a körülményre, hogy Schlosser, Babos és Czölder urakon kivid meg lehet emlékezni Jakob Gusztáv igazgató-hclylettes úrról is. Jakob ur szintén már jóval tul van a csecsemő-koron és eszeágában sincs penzióba menni, nagy bosszúságára a fiatal és’ törekvő vasutas-generációnak. Olvastuk a „D éli H i r 1 a p‘‘-ot is, mely sikeres portrét nyújtott a mi gyámoltalan vezetőségünkről és csak arról nem tettek említést, hogy tulajdonképpen ki is az a Jakob Gusztáv? Ezt a mulasztást mindenki-