Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-20 / 8. szám
2 Budapest, 1918. v vr február 20. A háziurak kivonulnak a lakásbiróságokból Újra kezdődnek a házber-harcok A háztulajdomosok uj csatára indulnak és a Budapesti Háztulajdonosok Szövetségének választmánya egy határozati javaslatot fogadott el, amely a kormány legutóbbi rendeletének némely sérelmes intézkedése ellen tiltakozik. Az e határozatban foglalt sérelmeken kívül újabban a háztulajdonosok főként a Uikáshivata! Ítéletei miatt keseredtek el. Annyira ment ez az elkcse- dés, hogy az a kétszáz bérbeadó, aki ma ;a, lakáshivatal, illetőleg a lakásbirósagok keretében működik, már legközelebb le fog mondani erről a tisztségéről, mert a lakásbiróságok Ítéleteid elfogultaknak tartják. A háztulajdonosok kérése a kormányhoz és a fővároshoz. A budapesti Háztulajdonosok Szövetségének választmánya által elfogadott határozati javaslatot c hét folyamán reputáció fogja átnyújtani W e k e r 1 c Sándor miniszterelnöknek, Vázsonyi Vilmos igaz- sátgiigyminisztcrnek és Bárczy István polgármesternek. A háztulajdonosok mindenekelőtt azt panaszolják föl, hogy a kormány csak az 1500 koronától 5000 koronáig terjedő bérek emelését engedélyezte, holott a háztulajdonosok annakidején az 1200 koronáig terjedő béreknek 15 százalékkal, az 1200—2400 koronáig terjedő béreknek pedig 25 százalékkal való emelését kérték. A mostani 10 százalékos béremelésből a, háztulajdonosrak mindössze 6 százalék marad meg szemben az 1000 százalékkal növekedett terhekkel. Tiltakoznak az ellen is, hogy a kormány kiterjesztette a béremelési tilalmat, illetve korlátozást az üzlethelyiségekre és az 5000 koronán felüli lakásokra is. Tiltakoznak a rendelet ama intézkedése ellen, mely valósággal lehetetlenné teszi a budapesti háztulajdonosoknak a. közvetlen leszármazottjai részére, hogy saját házukba beköltözhessenek. Ez a tilalom csak a vidékről beözönlő meggazdagodottakkal szemben jogos. Követelik, hogy a had b a vonultak la k- bérhátralé'kát az áll ,a m azonnal tizes- s e k i. Követelik, hogy egy uj kormányrendelet hatalmazza fel a háztulajdonosokat,- hogy 1000 ko.roBudapestnek a maga felfelé való törésében, a maga nagyszerű kialakulásában eddig nem igen volt oka elzárkózni a bevándorlás elöl. Tárvanyitva voltak a- kapuk és aki akart bejöhetett, letelepedhetett, hacsak erkölcsi szempontból a rendőrségnek nem volt valaki ellen kifogása. Most a világháború alatt is nagy vök a bevándorlás. Ennek az adatai külön érdekességek lesznek, hiszen épen a világháborúban lett Budapest milliós várossá. A legfontosabb probléma azonban az, hogy mi lesz a háború után? Mi lesz, ha megtörténik a leszerelés, mi lesz ha hazajönnek a frontról, a hadifogságból? Budapest, amelynek ma szinte nincs egy lakatlan szobája sem, kétségbeesve tekint a jövő elé. Már tér vélik is a módokat, ahogyan gátakat lehetne vetni a bevándorlók beözönlésének. Milyenek lesznek ezek a sorompók, alig lehet egyelőre meghatározni, de már sejtetik velünk, hogy leginkább csak az jöhet vissza, aki csakugyan vissza jön, aki azelőtt is ittlakott. No meg persze az, akinek ittlétére külön szükség lesz. Például ha az építkezéseknél kevés lesz az ács, vagy á kőmives, akkor jöjjenek az ácsok, meg a kömivesek. A város- kapujánál tehát minden esetre fel foglak állítani a nagy rostát. Hogyan és milyen módon, ma még nem lehet sejteni. nik voltak, milyen számban voltak és honnan jöttek eddig a bevándorlók?, — ezek is igen aktuális kérdései ennek a nagy témának. Pikier J. Gyula, a statisztikai hivatal aligazgatója, a háború előtt igen értékes adatokat gyűjtött erről. A bevándorlás évtizedről-évtizedre nagyobb volt Budapest életében. Nemcsak a bevándorlók száma lett állandóan nagyobb, de percentekben kifejezve is állandó emelkedés tűnik az ember szentébe. 1850-ben Budapest lakosainak száma 1.3 százalékát teszi az ország lakosságának, mig 1910-ben már 4.2 százalékát. Sokkal ét dekesebbek azonban azok a számok, amelyek a bevándorlásnak a természetes szaporulat fölött való túlsúlyát mutatják. Budapesten ugyanis az egyesüléstől a világháború küszöbéig 724.650 ember született és 556.196 ember halt meg. n á i g 15°/o-k a 1 emel h c s s é k a b é reke t, 1000 koronán fel ü 1 pis d ig a lakbér és általa^ ban az összes helyiségek bére szabad egyezkedés tárgya legyen, a ház jövedelmezősége, fen tartási költsége és a lakó anyagi viszonyai szerint egyénileg elbírálandó é's a lakáshivatal elé csak meg nem egyezés esetén kerüljenek vitás kérdések. Kimondja, hogy eláll minden béremelési kérelmétől az esetben, ha s> kormány hasonló elszántsággal kísérli meg az áraknak a béke- árakra való vissz,anyomását, minden élelmi, közszükségleti, ipari és kereskedelmi cikkeknél. Tiltakoznak a legújabb adójavr.slatok ama kon- tcmplált intézkedése ellen, mely szlerint a jövedelemadó alapjául szolgáló jövedelem kiszámításánál az előző évben fizetett adók nem levonhatók. Tiltakoznak végül az ingatlanok értékének mai aránytalanul magas megállapítása ellen, s oly igazságos és a valódi helyzetet figyelembe vevő intézkedésekét követelnek. Nem építünk! A háztulajdonosoknak van egy hatalmas tromfjuk is akkor, amikor kívánságaikat előadják. Egyenesen kimondják, hogy ha a sérelmes kormányintézkedéseket meg nem változtatják, akkor, dacára a nagy lakáshiánynak, a háztulajdonosok nem fognak’ építtetni. Ez a szigorú fenyegetés a következőképpen hangzik a határozatban : '„Megállapítja a Budapesti Háztulajdonosok Szövetségének választmánya, hogy a sérelmes és a háztulajdonost üldöző rendeletek a legélesebben, belevágnak a magántulajdonba, és alkalmasak arra, hogy a magán- tulajdon szentségéből a sérthetetlenségébe vetett bitet megingassa. Ezért nem tartja kívánatosnak, hogy újabb építési vállalkozásba bocsájtkozzék, mindaddig, --- még akkor sem, ha lehetséges lesz - inig a kormány a háztulajdonosokkal szemben kiadott igazságtalan és sérelmes rendeletet hatályon kiviil nem helyezi.“ A lakáshlvataiok ellen. A memorandum ipég nem emlékezik meg .a. lakáshivatalok ellen való elkeseredésről. Ebben a tárgyban megkérdeztük H e 11 a i Bélát, a Szövetség igazgatóját, a,ki , következőket mondotta: A kerületi lakáshivatalok működése ellen Szövetségünkhöz súlyos panaszok érkeztek. Ezeket a panaszokat tárgyilagosan megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a lakásbiróságok Ítélkezései egyoldalúak, a háztulajdonosokra nézve minden tekintetben sérelmesek és félő, hogy a jövőre is kihatással lesznek. Meggyőződtünk róla, hogy a bérbeadó háztulajdonosok céltalanul fordulnak a lakáshivatalhoz, igazságos elbánásra ott nem számíthatunk és nemcsak vesztett ügyük van a panasz tárgyában, hanem még inzultusoknak is ki vannak téve. Ezért mi tarthatatlannak látjuk a helyzetet, hogy a lakás- bíróságok Ítélkezéseinél a bérbeadók is asszisztáljanak, mert az ítélkezésnél nekik döntő befolyásuk az Ítélethozatalra nincsen, amit az is bizonyít, hogy az eddig hozott Ítéletek egyoldalúak, elfogultak. A lakáshivatal bírói tisztségét viselő bizottsági tagok összetételében aránytalanság tapasztalható és így történik- az, hogy minden alkalommal a háziurak húzzák a rüvi- debbet. Mi ehhez a játékhoz segédkezet nyújtani tovább nem vagyunk hajlandók és ezért az orvoslás módjára nézve egyöntetű eljárást akarunk létesíteni. E tárgyban a Budapesti Háztulajdonosok Szövetsége a lakáshivatalnál működő bizottsági tagokkal értekezletet fog tartani és ott a közös érdekek szempontjából egyöntetű határozatot fogunk hozni. Nincs kizárva, hogy a lakáshivatalnál működő bizottsági tagok elhatározzák, hogy mandátumukról lemondanak, mert hiszen végeredményben egyre megy, hogy jelen vannak-e a panaszok elbírálásánál, vagy sem. Igazukat úgy sem tudják képviselni és igy célszerűbb, ha az elfogult ítéletek meghozásánál nem nyújtanak segédkezet. Szabó Imre dr. tiszti főügyész nyilatkozata. A háztulajdonosoknak arról a tervéről, hogy be fogják jelenteni a lakásbiróságokból való kilépésüket, megkérdeztük Szabó Imre dr. tiszti főügyészt, a lakáshivatal elnökét, aki a következőket válaszolta a Fővárosi Hi r lap munkatársának kérdésére :- Ezideig a háztulajdonosok nem jelentették be, hogy le akarnának mondani a lakáshivatal kebelében viselt tisztségeikről. Hiába jelrfnVagyis 168.460-nal született, több, mint halt meg. Ez csak mástélszeres természetes szaporodást jelent, holott a tényleges szaporodás ez idő alatt megháromszorozta a lakosságot. Az összes 600.000 főnyi szaporodásból levonva a mintegy 200.000 főnyi természetes szaporulatot, negyven esztendő alatt 400.000 főnyire tehető a bevándorlás. A bevándorlóit nők száma általában kisebb mint a férfiaké, bár az utolsó évtizedekben a nőbevándorlás emelkedőben volt. Pikier beszédes számaiból azt is meg lehet állapítani. hogy a világháború küszöbén 1910-ben Budapesten volt 569.264 idegen az idők folyamán honnan vándorolt be? A fővárosi népességnek 1880. óta állandóan körülbelül Pestmegyéből 8 százaléka, Fehérmegyéből 4 százaléka, • Nyitramegyéből 2.4 százaléka, Veszprémmegyéből 2 százaléka származik. Alig nehány származási helynél mutatkozik észrevehetőbb különbség a múlthoz képest; 1880-ban 1910-ben Somogymiegyei születésű volt a főváros lakosságának 0.6°'/o-.a. K6°/°-a Vasmegyei 0.7°/o-a 1.8°/°-a Zalamegyei 0.6°/°-,a 0.2°/o-a Liptóinegyei 1.3°/o-a 0.4n/°-a Cseh-Morvaországi és sziléziai 0.5°/o-a 1.4°/°-a Állandóan a legnagyobbnak volt tehát mondható a bevándorlás Pcstm’egyéből, Fehérből, Nyitrából és Veszprémből. A somogyiak, vasiak és zalaiak később kaptak nagyobb kedvet a bevándorlásra, a liptóiak és a csehek viszont vesztettek a kedvükből. Általában a külföldi születésűek bevándorlása a világháborúig állandóan csökkent. 1880-ban ugyanis mig a külföldi születésűek még 10.7°/o-át, 1910-ben pedig mar csak 5.4°/«-át teszik a főváros népességének, amely arányszám azonban a háború alatt valószínűleg megváltozott. Feltűnő, hogy a városok lakosságában nagyobb a fővárosba való vándorlás iránt a hajlandóság, mint a megyék lakosságában. Úgy látszik ebből, hogy a vándormozgalom jórészt úgy alakul, hogy a vidéki lakosság íelőbb faluról a vidéki városba költözik és ezek ivadékai vándorolnak csak Budapestre. Az egész ország népességére számítva (természetesen Budapest kivételével) száz-száz lakóra 2.6, vagyis minden 38-ik emberre esik egy olyan, aki vidéken született, de most Budapesten lakik. Hasonlítsuk még össze a budapesti bevándorlást a külföldi nagyvárosok bevándorlásával. Kétségtelen, hogy a bevándoroltak nagy számaránya nem egyedül Budapestre szorítkozó jelenség. A budapesti bevándorlást ezek a számok tüntetik föl: 1880. 204.000 fő, vagyis a népesség arányában 57.3°/o 1890. 295.000 fő, vagyis a népesség arányában 60.7°/° 1900. 445.000 fő, vagyis a népesség arányában 63.3°/° 1910. 569.000 fő, vagyis a népesség arányában 64.7°/o A rendelkezésre álló adatok szerint az európai nagy városokban a bevándorlottak aránya kevés kivétellel fölül, sí kszor jóval fölül van az 50 százalékon. Így az 1905-ik év körüli adatok szerint Becsben 40 százalék volt a bennszülött és 60 százalék volt a bevándorolt, ugyanígy Berlinben és Boroszlcb.an, inig Párisb.m minden 100 lakó közül 65 volt a bevándorolt. A legnagyobb volt ezidöben a bevándoroltak arányszáma a következő városokban: Szent- pétervárott 73.5 százalék, Moszkvában 77.6 százalék és Stockholmban 80.8 százalék. Érdekes, hogy Stockholm hatalmas arányszámával szemben a testvérváros Krisztiánja csak 56.6 százalékos bevándorlást tüntet föl. ötven százalékon aluli volt a bevándorlás Kölnben. Brémában, Amsterdamban és Ko- penhágában. A bevándorlásnak mindig meg voltak a maga jó ’ és rossz oldalai Eddig Budapest, az ifjú város, amely komolyabb ostromnak, gyors, hirtelen és meglepő népözönlósnck nem volt kitéve, csak inkább jó oldalait látta. Ha azonban a számítások nem csalnak, a háború után hatalmas népáradat veszi útját az ország fővárosa felé. A stációt, amely eddig a falu és a főváros között a vidéki városban volt, ezúttal nem fi gják betartani A lövészárkokból a legtöbben egyenesen Budapest felé szeretnék útjukat venni. Föltétlenül azt kell mondani, hogy. iitöt az óra, amelyben ebben a kérdésben is dönteni kell.
