Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-30 / 5. szám
4 Budapest, 1918. január 30. a háromszáz milliós beruházó kölcsön és a beruházó Programm, a közkórházak költségvetése és a villamos balesetek elhárítására vonatkozó tanácsi előterjesztés. Ennek az utolsó pontnak a története az, hogy Szálai Mihály bizottsági tag indítványára a közgyűlés' annak idején kimondotta, hogy a tanács tegyen előterjesztést aziránt, miképen lehetne a villamos baleseteket meggátolni, helyesebben korlátozni. Ebben a kérdésben azóta sokat anké- teztek, végre a szerdai közgyűlésen Rényi tanácsnok ismertetni fogja a tanácskozások eredményét. Hegyen-völgyön lakodalom — Közgyűlési mozaik — Szerda, január 23. Régen volt ilyen közgyűlés, amely a szó szoros értelmében csupa, lakodalomból állott. A tárgysoioza- ton nem igen szerepeltek olyan témák, amikből au a lehetett volna következtetni, hogy ma hegyen-völgyön lakodalom lesz. Legfölebb a háromszázmilliós kölcsönt mondta volna annak Kassai Ferenc, ha. ugyan eljött volna. Meg is lesz győződve arról, hogy azért nem hallatszott ezen a közgyűlésen ellenzéki hang, mert ő nem volt jelen. Mondom, a tárgysorozat szürke, színtelen volt, némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy unalmasnak ígérkezett. Igazán nem lehet megmondani, hogyan történik az ilyesmi, a tény az, hogy az álmoskás tárgysorozatból nem láttunk, nem hallottunk semmit, elintézték azt úgy a bajuszuk alatt az előadó urak, miközben kint javában folyt a csemegézés és csevegés. Szinte jó, hogy az elnöklő polgármester, amikor egy-egy csomó tárgysorozatbeli dologra rákerült a sor, azt nem mondta, hogy öt perc szünet, vagy fiz perc szünet. Vigasztalásul legyen mondva, erre nem igen volt szükség, mert a városatya urak sokkal tapasztaltabb emberek ezen a téren és tudják, mikor kell menekülni a,z unalom elől. Olyanok már, mint az alföldi gazda, csak felnéznek az égre, vagy ráfigyelnek a tyúkszemükre és percre megmondják, mikor jön vihar, mikor kell beterelni a nyájat, sőt azt is megállapítják, mikor készül lakodalom. Ezek az időjósok többnyire a törzsfőnöki cimet és jelleget is viselik és ez az egyetlen szempont, ami miatt kár lenne a törzsfőnöki intézményt kiirtani. így történt, hogy a szerdai közgyűlésnek nem voltak sebesültjei, csak hősei. És pedig Váz s o n y i Vilmos, a magyar nemzeti hadsereg és S z t a n k o- vics Szilárd'. A lakodalmakra eljött a, meg nem hivott közönség is. Azok, akik a templomajtóban szoktak granulálni a fiatal párnak. Eljöttek a, demokraták R ad vány i Izidor vezérlete alatr és eljöttek a birkózó bajnokok, az úszók, a, labdarugók, a síkfutók, talán a sportújság- írók is, akik izgalmas riportot fognak írni arról, hogyan nyomta két vállára Sztankovics Szilárd S a 11 a y t, a nehézsúlyú bajnokot. Szerencsére Sal- lay Árpád ga.lambszivii ember és nem köt bele minden csekélységbe. Mert ha akarna, lehetne. Kijelenthetné Trockij mintájára, hogy nem gilt a választás, mert az ellenséges csapatokat a választások megejtése előtt nem vonták vissza a megszállt területről. A karzaton ugyanis az egyik Czája ütötte föl főhadiszállását és méltán lehetett attól félni, hogy amúgy texasi módon beleavatkozjk a választásba. Nem tette, mert szerencsére a közgyűlés Sztankovicsot választotta, meg és mi is sietve igyekszünk itt leszögezni, hogy magunk is Sztankovics-pártiak voltunk, nehogy az a látszata volna a dolognak, mintha Czája. úrral ellenvéleményen lennénk. Lakodalma volt különben a- magya.r nemzeti had- seregnek is. Ennek képviselői azonban elmaradtak a karzatról, mert sürgős ügyben a Piave mellé voltak testületileg hivatalosak. Hogy egy kicsit komolyabb oldalát is nézzük a dolognak, el kell mondani, hogy két remekbe készült beszédet hallottunk. Az egyiket Sprjnger Ferenc, a másikat Glücks thai Samu mondta. Mindkettő Vázsonyiról. Ha azóta Krúdy Gyula meg nem irta volna, hogy a régi jó táblabirákból Vázsonyi Vilmosok leltek, akkor talán nekünk az jutott volna eszünkbe, hogy a régi jó táblabirák Sprjnger Ferencekké fejlődtek. Biz isten, volt valami abból a fajtából, amint kihegyesedő pocakjával, okos, tömör mondataival, szolid szinii floskulusaival Vázsonyit méltatta. Csak a hosszüszáru pipa, a fidibusz, no meg a szüzdohány hiányzott a képből. Beszédének az a része keltette a legnagyobb hatást, amikor, mint az ezüstlakodalmas férj mondja a házasulandó fiának; elbeszélte, hogy huszonöt esztendővel ezelőtt ugyan- ebben a teremben az egész közgyűlés, mint egy ember ugró t föl és nem akarta meghallgatni Vázsonyit. Ma pedig az egész terem, mint egy ember ünnepli őt. Szép és nyílt beszéd volt és a jobboldali első padokban az emberek úgy érezték, mintha a Ferencváros meghajtotta volna a lobogóját a Terézváros előtt. Pókayné azonban nem volt olyan kétségben, hogy melyiket válassza, mint mi, amikor azt kérdezzük: szép volt a Springer beszéde, de a Glücksthal mégis nagyobb szónok. Az irodalmi és szónoki szépségek olyan áradata volt Glücksthal beszédében, hogy a szempillák rezzenésének elfojtásáig lekötötte a hallgatóságot. Vázsonyit úgy jellemezte, mint még kevesen. A beszédnek azonban igazva.lójában politikai szenzációi voltak. Ez a munkapárti politikus úgy beszélt a békéről és az általános leszerelésről, hogy Czernin, a demokráciáról, hogy Vázsonyi és a választói jogról, hogy Károlyi Mihály is megirigyelhette volna. Egy kis látszólagos eltérés azonban mégis volt a két szónok között. Springer erőteljes páthosszal emelte magasba a kezét :- Ez a nagyság útja, uraim ! — mondta. G 1 ü c k s t h a 1 pedig azt fej tette ki, hogy Vázsonyi nem ma lesz díszpolgára. Budapestnek', hanem már régen az. Tagadhatatlan, a két vélemény látszólag keresztezte egymást, de hát itt is szófia,nul, csendben megegyeztek és Glücksthal belsejében nyilván megalkudott a, gondolattal, hogy ha Vázsonyi régen díszpolgára is Budapestnek, ezen a kis formalitáson az utókor szempontjából át kell esni. Még Bárczy polgármester mondta el meggyőző szavakkal, hogy a tanács is egyhangú lelkesedéssel teszi magáévá az indítványt. A mondat végét már állva kellett mondania, mert az egész terem felkerekedett és hosszú percekig állva tapsolta Vázsonyit. A nemzeti hadsereg legszebb diákéveink öreg emléke. Melyikünk nem dobálta az egyetem ódon falai közül a rendőröket és talán olyanok is kevesen vannak, akik ha négyszemközött maradnak a lelkiismeretükkel be ne Vallanák, hogy egy-két rendőrkardtól származó laposvágást ők is szenvedtek a nemzeti hadseregért. Mennyit, de mennyit beszéltek erről a parlamentben, mennyit kiabáltunk az utcán és mind hiába. Furcsa portéka ez a nemzeti hadsereg: amikor mindenki róla beszélt, akkor az elérhetetlenség magasságában volt, ma, amikor már nem is beszélnek róla, akkor demokratikusan leereszkedik közénk. A .öváros közgyűlésén mégis szó esett róla. Komoly és okos szavak. B r ó d y Ernő az osztrák támadásokkal csatázott és a nemzeti hadsereg gazdasági előnyeit fejtegette. Sziget hy János pedig most szólalt föl először a közgyűlési teremben, amióta országgyűlési képviselő lett. Illett, hogy kitegyen magáért és. el kell ismerni, meg is felelt a várakozásnak. Amikor a szavazás megtörtént, a mozgásra, fői- ijedt álmából egy öreg virilista is, aki miközben kiment a ruhatárba a városi bundájáért, önelégülten mormogta:- No, megválasztottam Vázsonyit díszpolgárnak cs megszavaztam az önálló hadsereget. Ennyi elegendő is mára. És igaza is volt az öreg virilistának. Ennyi elég egy napra. Meg kell azonban várni, hogyan ragyogsz arca az uj tanácsnoknak, hogyan fénylenek a boldogságtól Sztankovics Szilárd örökkön mosolygó szemei? A vőfélyek már kimentek érte és már tiszteletteljesen ott is all az elnöki emelvény előtt. Bárczy beszél. Érzik a szaván, hogy büszke az uj tanácsnokra, aki az ő fefedezése, az ö tanítványa. Aztán a sportról szól és fönt a karzaton boldogan izegnek-mozognak. a nehézsúlyú bajnokok. Sztanko- vics nemesen egyszerű szavakkal felel, hajában ezüstös szálak villannak meg, a fiatalos arcán pedig az életöröm elfojtott mosolya vibrál. Aztán a taps pergőtüze következik, majd a gratulálok hatalmas, gomo- lyagába sodródik az uj tanácsnok, akinek meghatott szemei csak feléje nyújtott kezeket látnak. Csak ke, zek és kezek. Hogy kinek a kezei? Ki tudná megmondani és ki törődik most ezzel? És a gomolyag magával ragadja ezt az edzett sportembert és sodorja ki ellenállhatatlan erővel a pipázóba. Csak az emelvényen maradnak ott a polgármester és az alpolgármester. A padsorokban senki sincsen és igy nincsen hiteles értesülés arról sem. hogy berekesztették-e a szerdai közgyűlést, vagy titokban még mindig tart? Városházi kabaré * • • $ galabürger. Harminc törzsin hintóba ül, Szilaj lovak utat törnek, Oklevelet visznek épen Az újdonsült pecsétőrnek. Fölvonulnak büszke sorban: Glücksthal, Springer, Bródy, Bárczy S boldog, aki velük tarthat, Városatya, minden párti. „íme itt van — mondják majdan - Díszpolgárrá lettél nálunk, Mi mindnyájan, akiket látsz, Veled bukunk, veled állunk." ,,Megnyilvánult irányodban Szörnyű mód a közszeretet, Vádiak! el hát — kérve kérünk - Ezt az újabb disz-szerepet." És a költő máris látja, A pecsétül' mint mosolyog, És agyában ezerféle Komoly s vidám dolog forog. „Óh a szivén ilyenkoron Sok-sok érzés nyillalhat át, Olyan ez a sok dicsőség, Mint egy csomó ócska kabát." „Egy se tetszik az embernek, Egybe benő, másból kinő, Hol is van a puha ingmell, Hova lett a posztó-cipő?" „Diszmagyar, meg frakk s cilinder Lett az újabb ruházatom, S ezentúl már galabürger Kartársaim sem szidhatom." Kortesnóta a közélelmezési ügyosztályból. Jaj de kövér, jaj de kövér Ez a tejárusitó, Ugyan lesz-e majd belőle Sztankovicsra szavazó? Hogyha nem lesz Sztankovicsra szavazó, Dögöljön meg Ez a tejárusitó. f/legrovási kaland a sporttelepről. Nincs a földön már igazság, Tik-tak, tik-lak, Tik-Jak, tik tak: A Sztankovics tanácsnok lett, A Slózi meg iktat, Iktat, iktat ... Majorság a temetőben Gazdálkodik a közeg-észség-ug-yi ügyosztály A háború elején valósággal lázban volt az egész Budapest, hogy minden talpalatnyi üres területet be kell vetni, nehogy az entente kiéliez- tetési politikája sikerülhessen. A berlini példa — legalább elméletben —• igen nagy hatással volt a budapesti közönségre is. Később azonban alábbhagyott a láz és az emberek megbarátkoztak a gondolattal, hogy anélkül is meg tudnak élni, hogy az Andrássy-uti iák tövében krumplibokrokat ültetnénk. Ma már tatián a főváros iskoláinak akciója is abbamaradt és legfölebb néhány sportoló csoport foglalkozik nyaranta krumplikapálással. Pedig nem oktalan dolog még béke idején sem az üres telkeknek ilyen fölhasználása. Tanúságot tett erről a főváros közegészségi ügyosztálya, amely a rákoskeresztúri temető egyik üres részében valóságos majorságot létesített és igén szép hasznot tud produkálni. Az ötlet különben nem egészen uj, mert hiszen minden faluban a pap ille tményei közé tartozik ti temetőkben való széna-kaszálás és a temető üres részeinek kihasználása.
