Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-27 / 13. szám
Budapest, 1918. március 27. 3 Az ügyosztály jelentése tehát, amelyet talán már a legközelebbi közgyűlésen alkalmunk lesz hallani, mindenekelőtt arról fog beszámolni, hogy mi az oka a vízhiánynak. Pragmatikus sorrendben és az érvek sokaságának felvonultatásával, a tudomány megállapításával fogja kimutatni, hogy mi az oka a tarthatatlan állapotnak, amely a viz kérdésében felütötte a fejét. A jelentés másik része arról fog beszámolni, hogy mik azok az apróbb eszközök, amelyekkel ha kiküszöbölni nem is, de talán enyhíteni lehet a vízhiányt. Arról van szó, hogy ex abrupto is kell valamit csinálni, bár a végleges megoldás éppen óriási költségei és a mai viszonyok között elvégezhetetlen munkálatai miatt ebben a pillanatban lehetetlen. Ezek a pillanatnyi segítséget célzó intézkedések egyrész- ben újabb rendszabályokban, másrészben pedig ki- sebbrendü beruházásokban fognak megnyilatkozni. Van azonban az ügyosztálynak egy olyan terve is, amelyet a célszerűség titokban tartat. Ez nem fog a jelentésben szerepelni, de minden egészséges gondolkozást! embernek ujjongva kell az ötletet üdvözölnie. Ez a terv nem más, mint a rendelkezésre álló vízmennyiségnek igazságos megosztása. Ez ideig ez az elv érvényesült minden olyan anyagnál és minden olyan létszükségleti cikknél, amelyben nem lehettünk bőségben. Jogos és természetes, hogy a víznél is igy legyen. Nem szabad t ii r n i, h o g y majd a nyáron a ha d i- milliomosok v i z z e 1 árasszák el diszké r t j e i k e t, pálmáikat és páfrányaikat, amikor az ötödik emeleteken napszámban nem lesz v i z. Értesülésünk szerint a vízmüvek igazgatósága olyan ötlettel állott elő, amelyek ezeket az anomáliákat le tudják küzdeni. A vízből is egyformán fog mindenkinek jutni csak úgy, mint a kenyérből és ennél megnyugtatóbb, becsületesebb cselekedetet nem is vihet véghez a gondos ügyosztály. A módot, amelyekkel ezt a célt el fogják érni. nem szabad nyilvánosságra hozni, nehogy a gazdagok, az előkelőségek oífenzivát indítsanak a maguk jogtalan kényelme érdekében. A jelentés harmadik része a nagy beruházásokkal foglalkozik. Mindenki tisztában van vele, hogy a vízmüveket ki kell bővíteni. Erre a célra máris óriási összegek vannak előirányozva, Budapest azonBé'csben akárhány osztrák miniszter felesége és leánya sem látott még udvari bált. Nem igy Budapesten. Sok gondot okozott ezWenckheim Béla bárónak, aki miniszter korában sokat törte a fejét azon, hogy a hölgyek közül kit lehet meghívni. Megkérdezte Deák Ferencet, mi a véleménye a dologról. A haza bölcse azonban nem foglalkozott ilyen kicsiségekkel, amit Wlenckheim és társai úgy igyekeztek kihasználni, hogy az udvari bálokra a má-gnáshölgyeken, a, titkos tanácsosok és kamarások családtagjain kivin csak „az előkelő földbirtokos nemeség“ hölgyeit akarták meghivatni. A vérmesen arisztokrata miniszterrel szemben azonban a demokratikus törekvések érvényesültek és maga a király is ilyen értelemben döntött, úgy hogy mindenki, aki az udvari bálra hivatalos, annak a felesége is ott lehet, még ha polgári származású is. Csak egy feltételt kívántak meg: azt, hogy a meghívandó hölgyek a meghívó kibocsátása előtt egy héttel valamely udvarképes hölgy társaságában bemutatkozzanak a főudvarmestlernél. Hogy milyen volt az udvari bál, bizony már jobbára el is felejtettük. A milliós diszmagyarokat a csukaszürke egyenruha és a bapjonett váltotta föl. Ebben a harminc év előtti könyvblen még ott csillog szép emlékként ez a pár színes sor : Mi.g 3> felségék körutat tesznek a teremben, elbűvölve ragyogó megjelenésükkel és igéző szívélyességükkel mindazt, akit megszólításra, méltatnak, mindazt, aki előtt elvonulnak. A honatyák és egyéb éltesebb kitűnőségek ellepik a melléktermeket és falatoznak a buffetben abból a na.gyszerii lazacból, fácánból, tokajiból, pezsgőből, amelynek párja nincs talán sehol. A falatozással azonban még nincs kimerítve egy ilyen udva.ri élmény. Mesteri cukorkákkal rakják tele a nyusztos menték zsebeit ravasz áhítattal mosolygó lakájok és kínálják még a távozni készülőket is, utánuk futva az aranytálak remek tartalmával, mintha csak tudnák, hogy iegész más a magyar ember fogalma a. mulatságról, mint ahogy mulatni szoktak az udvarnál — Bécsben. így éltek és vigadtak a budai várban, amig Ferenc József volt a háziga-zda és Erzsébet királyné a háziasszony. ban olyan rohamosan fejlődik, vízfogyasztása olyan mértékben emelkedik, hogy mire az uj kutakat megásták, máris újak tervezéséről kell beszélni és mire az újak elkészülnek, a legcslegu.iabbak fúrásának meg kell kezdődnie. Lakásrekvirálás az Impex-né! Az Erzsébet-penzió földönfutó lakói. — A hajléktalan belügyminiszter. — Reiss Jenő dr. fogadótermei. A Lakáshivatal ismét jói fogást csinált. Lgy most alakult részvénytársaságnak a nagyzási mániáját sikerült némileg megfékeznie, bár úgy látszik, ha még egy kicsit körülnézünk, újabb akcióra lesz szükség. A mai lakásínségben mindenesetre a legnagyobb figyelmet érdemli meg az az eset, amely az újonnan alakult Nemzetközi kiviteli és behozatali r.-t. (röviden: Impex) körül játszódott le. A részvénytársaság — mint a Fővárosi Hírlap is megírta — néhány hét előtt alakult meg tíz millió korona alaptőkével és vezér- igazgatója Reiss Jenő dr. lett, aki előbb a Hadi- termény igazgatója volt. Az uj vállalatnak lakásra volt szüksége és Reiss vezérigazgató megindult lakáskereső kőrútjára. Úgy látszik túlságosan megszokta a vezérigazgató azokat a hatalmas arányokat, amelyekbe a Haditerménynél csöppent bele és igy az embrionális állapotban levő Impex számára egy ötemeletes házra vetett szemet. Ha a Haditermény egész utcákat foglalhat le, akkor úgy vélte a vezéiriga(zgató, az Im- pexet is megilleti egy ötemeletes palota. A boldog palota, amely Reiss ur tetszését megnyerte, a Vilmos császár-űt 7. szám alatt van és előbb az Frzsébet-penzio volt benne elhelyezve. Rövid alku után az önfeláldozó penzió-tulajdonos több százezer koronára rugó lelépési dij ellenében útilaput kötött több tucatnyi lakójának talpa alá és Reissék beköltöztek a palotába. Hogy a penUgyanakkor, amikor Bcirczy István dr. polgármester az uj lakásépítést előkészítő bizottság szerdai ülésén nagy beszédet mondott a háboruvégi problémák egyik legnagyobbikának megoldásáról, fönt a miniszterelnöki palotában minisztertanács volt, amelyen elhatározták, hogy Budapest székesfővárosban betöltik a főpolgármesteri állást és a kormány a királynak azt az előterjesztést teszi, hogy első helyen a főpolgármesteri állásra Bárczy István dr. polgármestert jelölje. Hogy Bárczy mellett a másik két jelölés pusztán formalitás, azt mindenki nagyon jól tudja, de a kormánynak mégis előterjesztést kellett tenni ebben az irányban is és igy a másik két jelölt Kuncz Jenő dr., illetve Radocza János udv. tanácsos lesznek. Még szerdán este megjelent Bárczy polgármesternél Tóth János belügyminiszter és felajánlotta neki a főpolgármesteri állást, amit Bárczy el is fogadott. Csütörtökön reggel már hire terjedt az eseménynek a fővárosban, de azok, akik Bárczytól akarták a liirek megerősítését hallani, azoknak le kellett mondani erről, mert a polgármester ekkor már útban volt Lovrana felé, ahol most részben az utolsó hetek nagy munkáját és izgalmait piheni ki, részben pedig magával Vitt egy csomó fontos előterjesztést, amelyeknek- megalkotása még az ő nevéhez, az ő kormányzatához fog fűződni. A híreket azonban részben kormánykörökből, részben pedig Bárczy István közvetlen környezetéből a leghatározottabban megerősítették. Úgy tudjuk a kormánynak a király jelöléséről szóló értesítése már a legközelebbi napokban le fog érkezni a fővároshoz és a forgalomban levő hírek szerint az április 10-iki közgyűlésen már meg is történik a főpolgármesteri állás betöltése, amikor is Bárczyt egyhangúlag fogják megválasztani. Bárczy, ha visszaérkezik Lovranából, már nem tér vissza többé polgármesteri hivatalába, melyet már ma is Bódy Tivadar dr. alpolgármester vett át és vezet a polgármester távollétében. Bárczyt a székesfőváros törvényhatósága legközelebb már a főpolgármesteri székben fogja üdvözölni. Az április 10-ikét követő lieigelső közgyűlésen pedig a polgármesterválasztáson Bárczy mint főpolgármester fog elnökölni. Igen kiizió lakói hova lettek ebben a nagy szálloda- és Iakássziikében, ez igazán nem érdekelhet egy export-import társaságot. Szerencsém a lakáshivatal sokkal inkább törődik az ilyen csekélységekkel és törődnek azok, akiknek lakásra van szükségük. Többek között ilyen sorban volt Tóth János belügyminiszter is, aki több tálasával azon a véleményen volt, hogy az Impex mellett még ők is elférnek az ötemeletes házban. A Lakáshivatal aztán kiderítette, hogy az Impexnek egyelőre csak programmja van, de működési köre annál kisebb, sőt ezidöszeriut mindössze vagy húsz hivatalnoka foglalkozik saját kezének ma- nikiirözésével. A Lakáshivatal tehát a tények ismeretei alapján elrendelte a negyedik és ötödik emelet rekvirálását és pedig a negyedik emeletet Tóth János belügyminiszternek, az ötödiket pedig Glósz dr. belügyminiszteri titkárnak és másoknak ítélte oda. Lz az ítélkezés azonban csak részben kielégítő, ha a Lakáshivatal mégegy- szer szemlét tartana, látná, hogy az Impiex kezén maradt három emelet tágas termeiben még mindig fogócskát játszhatnak a hivatalnokok, ugyanakkor, amikor előkelőségek kuckókban kénytelenek meghúzódni és a vidéli utasok a pályaudvarok várótermeiben bóbiskolják át a szép pesti éjszakát. A helyzet még mindig az, hogy aki Reiss vezérigazgató úrhoz akar jutni, előbb egy tágas előszobába, onnan pedig egy fogadóterembe jut, ahonnan viszont egy huszméteres állandóan használatlan, fényesen berendezett tanácsterembe lehet belátni és csak azután nyílnak Reiss vezérigazgató ur termei. Ugyanazt1 a Reüss Jenő dr.-éi, aki pár esztendő előtt még ötödmagával tudott szorongani a Hitelbank kis udvari szobájában. Itt viszont most a tanácsterem maga akkora, hogy az Impex összes hivatalnokai elférnének benne. Aligha lehet benne kétség, hogy egy kissé rigorózusabb vizsgálat kiderítené, hogy még jó néhány család hajlékot találna az lmpex-el egy fedél alatt. lönbözők azután azok a kombinációk, amelyek arról szólanak, hogy hogyan és miként kívánja Bárczy a főpolgármesteri méltóságot tartalommal megtölteni és közelebb hozni Budapest lakosságának szivéhez. Ezek a kombinációk azonban Leginkább akkor juthatnak majd a megvalósulás útjára, ha a kormány végleg hozzálát a fővárosi törvény revíziójához, ahol valószínűleg a főpolgármesteri állás is uj fényt és uj cselekvő, alkotó hatáskört fog kapni. Vannak még hírek Bárczy István dr. főrendiházi tagságáról és titkos tanácsossá való kinevezéséről. Mindezek a hirek azonban bármilyen valószínűen hangzanak is, ezidéig véglegles megerősítést nein nyertek. Bódy Tivadar dr. — polgármester. A polgármesteri állás betöltése körül fölösleges minden kombináció, a polgármester minden kétséget .kizáró módon Bódy Tivadar dr. polgár- mester llesz, akinek megválasztása minden valószínűség szerint egyhangú lesz. Az a páratlan népszerűség, amelylyel Bódy nemcsak a törvényhatósági bizottság tagjai között, de városszerte is rendelkezik, emellett hivatottsága és rátermettsége is egyenesen méltatlanná teszik, hogy bárki is próbálkozzék vele szemben. Az első órákban még beszéltek róla, hogy Déri Ferenc dr. alpolgármesteir, Harrer Ferenc dr. tanácsnok és Melly Béla árvaszéki elnök is gondolnak a polgármesterségre. Déri azonban sietett kijelenteni, hogy Bódyval szemben nem lép fel, hasonlóképen megcáfolta a jelöltségéről szóló híreket Harrer tanácsnok is, Melly pedig a IX. és X. kerület szimpátiáját nem tartja elegendőnek arra, hogy Bódyval mérkőzzék. Bódy megválasztásának egyhangúsága ilyenformán biztosítva van és Budapest közönségét megnyugtathatja az a tudat, hogy az eljövendő nagy időkben a város gyeplője a talentumos, példátlanul munkás és praktikus Bódy Tivadar dr. kezébe kerül. Egy uj alpolgármester — három u.i tanácsnok. Bódy Tivadarnak polgármesterré való választásával első alpolgármesterré automatikusan Déri Ferenc dr. lép elő, mig Folkusházy Lajost, az alpolgármesteri címmel és jelleggel fölruházott tanácsnokot a közgyűlés minden bizonnyal egyhangúlag alpolgármesterré fogja választani. Az Bárczy főpogármester, Bódy polgármester — A kombinációk áradata —
