Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-13 / 11. szám

2

ff

Budapest, 1918. március 13'.

villamos-díjtételek a Városin a következőképpen fognak alakulni:

A huszfilléres átszállás n é I k ü 1 érvé n y e s menetjegy, melynek árában 2 fillér közlekedési adó bennfoglaltatik, a következő vonalakra szól: Margit-hid—keleti p. u.; nyugati p. u—Borá- ros-tér: Eskü-tér—Városliget; Szabadság-tér—Városliget; Rácfiirdö—Kőbányai-ut; Rókus kórház ferencvárosi p. u.; Boráros-tér—Üllöi-ut; Rókus kórház—Kápolna-tér; Rókus-kórház—Ferenc József-lak- tanya; nyugati p. u.—keleti p. u.; Rókus-kórház— Népliget; Vilmos császár-ut—Boráros-tér; Rákoczi- nt—Eskii-téri várócsarnok; Boráros-tér—Podtríaniczky-utca sarok; Eskütéri várócsarnok—Népszin- ház-utca; Dráva-utca—Ferenc Józseí-rakpart Irányi- utcai sarka; Petőfi-tér—Népliget; Dráva-utca—Eskii- téri vásárcsarnok; Petőfi-tér—Népliget; Eskii-téri vásárcsarnok—Tomcsányi-utca Hungária-köruti sarka; József-körut—Ferenc József-laktanya; Kőbányai-uti végállomás—Kápolna-tér; Rókus-kórház—kőbányai

felső p. u.; Hungária-ut—Akna-utca; Kolozsvári-utcai őrház—ujteme.tői végállomás; Boráros-tér—Erzsébet- íalvai Határ-ut; Mester-utca Markusovszky-uti sarka —Erzsébetfalva belterületére.

A 24 filléres átszállás nélkül érvényes közlekedési adómentes menetjegy érvényes lenne a 4-es, 16-os, 18-as, 24-es, 26-os, 28-as,

30-as és 32-es relációkra.

A 24 filléres közlekedési adómentes egyszeri átszállásra érvényes jegyek érvényesek a hálózat bármely két pontja közti menetre, de a köztemetői vonalion, a Kőbányai felső pályaudvaron kiviil fekvő; az erzsébetfalvai vonalon pedig a Határ-utcán kiviil fekvő részek kizárásával.

A 30 filléres, közlekedési adómentes, egyszeri átszállással érvényes jegyek a hálózat bármely pontjáról a köztemetői vonalnak a kőbányai felső pályaudvaron kiviil fekvő, valamint az erzsébetfalvai vonalnak a Határ-uton kiviil fekvő részeire használhatók.

A Fővárosi Hírlap munkatársa érdeklődött illetékes helyen a Villamos Városi Vasúttársaság tariíareviziójának megokolása iránt, ahol a következő felvilágosításokat kapta:- A Városinak sok gondot okozott, hogy olyan tarifareviziót készítsen elő, amely a vállalat érdekeit is kielégítené és amely, ha részben is, elhárítaná a közelgő deficitet, de amely egyszersmind a közönséget sem terhelné meg túlságosan. Végül is az a felfogás kerekedett fölül, hogy e kettős cél szolgálatában nem lehet szó az átszállásra nem jogosító egységes tarifáról. Hogy csak egy példát említsünk, a közúti vonalat a Városi közlekedésének gerinceként kell tekinteni, amelyről apró utakra való átszállások vannak. Ha az átszállásnélküli egységes huszfilléres jegyről lenne szó, abban az esetben az lenne a következmény, hogy nagyon megdrágulna az átszállás. A városligetbe például egy a kőrútról történt átszállás nem kevesebb, mint

A budai várról.

Sokat és joggal panaszkodunk amiatt, hogy szép, ifjú fővárosunknak kevés a műtörténelmi jellegű és becsii régi része. Igaz egyrészt, hogy nem is igen volt, másrészt azonban a meglevő kevés műemlék és szebb régi városrész a magunk bűne, nemtörődömsége és hozzánemértése miatt ment tönkre a körültekintés nélkül való uj építkezések által. Annál jobban kellene megbecsülnünk a Várat, mely a legutóbbi napokban is történelmi szerepet játszott, mikor a koronázás szertartásának képezte gyönyörű és méltó keretét.

Ez az alkalom is rá kell, hogy terelje a figyelmünket a Várra, hogy legalább mai állapotában őrizzük meg tovább is, imtert bizony avatatlan kezek már eddig is sokat rontottak rajta.

Növeli a Vár fontosságát az udvari élet fölélén- kiilésének biztos remébye, ami egyúttal a Vár életének is uj korszakát nyitja meg.

Hogy a figyelem, törődés, megbecsülés nem mind magától értetődő, természetes dolog, arra, sajnos, iglen sok körülmény és jelenség figyelmeztet, ha a Várban körültekintünk. Mulasztások, mondhatnám, bűnök el nem tüntethető és nem reparálha'tó nyomai ötlenek lépten-nyomon szemünkbe s fokozzák az érdekelt veziető körök iránt érzett nagyfokú bizalmatlanságunkat. Szinte érthetetlen, hogy ma, mikor hál’ Istennek, a művészetek, a lakásberendezés, az architektúra s maga a városrendezés iránt a közönség szélesebb rétegeiben érdeklődéssel, sőt több-kevesebb hozzáértéssel találkozunk, akkor azok, akiknek az a hivatásuk és kötelességük, mesterségük volna, bürokratikus copfok és paragrafusok között tapossák a művészietlenség, sablonosság régi, helytelen útját.

Csak röviden s csak a legszembeötlőbb hibákat \ izsgaiva, legelsősorban a Várnak a térképekbe, bejelölt s helyenkint már a valóságban végrehajtott,

40 fillérbe kerülne. Ha pedig az egységes tarifa átszállásra is szólna, akkor ezt a tarifát igen magas összegben kellene megszabni, úgy, hogy egy ilyen egységes jegy a közlekedési adó beleértésével 27 + 2 fillérbe kerülne. Olyan tarifát kellett tehát tervbe venni, amely arányba hozza a díjtételek magasságát a megtett ut hosszával. Ez a gondolat volt az alapja annak a tarifarevi- ziónak, amelynek jóváhagyását a Városi most kéri a fővárostól. A vállalat számitásai szerint ez a tarifaemelés a Városinak évi három millió korona bevételi többletet jelentene, ami azonban csak az ötödfélmilliós várható deficitnek redukcióját jelentené, de magát a deficitet teljesen kiküszöbölni nem tudná.

996,000 kenyérfogyasztó

A Közélelmezési Hivatal dilemmája

Az újpesti polgármesternek felrótt bűnök között ott szerepel az is, hogy 15,000 darab kenyérjeggyel többet bocsátott ki, mint amennyi lakosa van Újpestnek. A vád, ha be tudják igazolni, mindenesetre igen súlyos, bár igen köny- nyen megeshetik, hogy itt is hasonló eset forog fönn, mint, ami a télen a fővárossal is megtörtént és amelyet Budapest közélelmezésének egyik legfőbb intézője mondott el az újpesti apropóból .a: Fővárosi Hírlap munkatársának.

A Közélelmezési Hivatalnak, vagy minisztériumnak a fővárossal szemben való bizalmatlansága akkorjábain) volt virágában. Akkor küldték a főváros nyakára Enyedi Simont, hogy őrködnék a főváros háborús élelmezése körül, nem történik-e a városházán pazarlás. 0 végre is ismeri a terepet és kellő antipátiával viseltetett a közélelmezést intéző faktorokkal szemben is.

Hogy Enyeditől származott-e a gyanú, vagy sem, igazán nem lehet tudni, egy szép napon azonban a Közélelmezési Hivatal azon kezdett töprengeni, hogy túlságosan sok a,z a kenyérjegy, amit Budapesten elfogyasztanak. A töprengéseket nem fojtották el magukban, hanem értésére adták aggodalmaikat Marker Aladár dr. tanácsnoknak is. Azt mondta a Közélelmezési Hivatal, hogy a legfrissebb statisztikai adatok szerint Budapestnek ugyan több, mint egymillió lakosa van, ebből az egymillióból azonban igen sok a katona, úgy, hogy a polgári lakosságnak nem szabad többet kitenni, mint

750,000 főt. A katonaság kenyeréről ugyanis a kincstár gondoskodik, ahhoz semmi köze. sincs

úgynevezett „városszabályozását“ kell meglátnunk. Ennek estek áldozatul a várkapuk, melyek, ha valami nagyobb művészi becsük nem is volt, mégis hozzátartoztak a Vár karakteréhez. De ezenfelül a, berajzolt jövendő utcavonalakból s a már kiépített járdaszegélyekből megdöbbenéssel látjuk azt, hogy a szabályozást egész egyszerűen úgy vélik megoldhatónak, hogy a görbe utcákat léniaegyenesre kihúzzák, keresztbe megint egyenes utcákat nyitnak, szóval a József- valgy a Ferencváros sivár képét akarják a Várra is ráerőltetni. Nem kell ma már külön hangsúlyozni a görbe utcák jogosultságát, kivált ott, ahol, mint a Várban, azokat a terepalakulatok is megokolná teszik. Általában változatossá, élénkebbé teszik a város képét s ma már egészen uj utcákat s tereket is ilyenformán létesítenek.

Ezzel szemben azonban senki sem törődött azzal, hogy a legutóbb épült uj házakat megfelelőbb fronttal létesítsék. Ez történt a Disz-téren, a honvé'd-szo- bor mögött épült uj bérházon. Az ezen a helyen állott gyönyörű kis Marcibányi-palotára jobb vissza sem emlékezni; de ha, már uj épületnek kellett a helyére kerülni, azt már igazán úgy a térnek, mint az Uri-utcának megfelelő szabályozásával kellett volna megépíteni. így ma az Uri-utcának sarkos, szűk betorkolásán már nem igen lehlet segíteni. Még durvább az Uri-utca egy másik uj bérházának esete, melyet a lebontott, régi ház helyén úgy építették meg, hogy egyik sarka egy méterrel beáll az utca járdá- jába. Viszont az egyébként igazán stílusosnak és szépnek ígérkező uj állami levéltár építésekor meg tekintetbe vették a jövendő szabályozó vonalat, ami azt jelenti, hogy a Bécsikapu-tér szép, kis régi házait le kell bontani, tehát a Várnak legszebb terét is agyon fogják szabályozni.

Fenyegetik a Vár jellegét az ott építeni szándékolt uj minisztériumok és középületek is. Távolról sem akarjuk elvitatni, hogy középületnek alkalmasabb

a fővárosnak, tehát azok számára lisztet sincsen joga igénybe venni. A közélelmezési ügyosztály hiába bizonykodott, hogy ő nem is vett számításba egyetlen egyenruhás lelket sem, kivéve azokat, akik katonai kórházakban vannak ápolás alatt és akiknek kosztjáról a főváros gondoskodik. Hiába volt minden, a Közélelmezési Hivatal ragaszkodott ahhoz, hogy ő kitünően tud összeadni és kivonni és ilyenformán a csalhatatlanság jegyében megállapította, hogy a főváros több lisztet vesz igénybe, mint ameny- nyire a lakosság ellátására szükség van.

Végre Marker tanácsnok azt proponálta, tessék a Közélelmezési Hivatalnak a liszthivatalok utján meggyőződni a való helyzetről. Es nieg kezdődött a nagy revízió. Hónapokig tartó munka volt, amíg most már elvitathatatlanul megállapították, hogy Budapest székesfővárosnak nem kevesebb, mint 996,000 kenyérfogyasztója van és ebben a számban nincsen benne egyetlen katona sem. Benne foglaltatnak azonban a számban az úgynevezett ellátottak, akiknek odahaza van már a nyár óta a lisztjük és akik természetesen nem is kapnak kenyérjegyet. A liszthivatalok az ellátottakat a legpontosabban nyilvántartják és igy a visszaélésnek nyomára sem lehet találni.

A Közélelmezési Hivatal azonban tovább tűnődhetik a dilemmán, vájjon a statisztikában nem szerepelnek-e a katonák, vagy Budapest lakossága már hatalmasan tulhaladja-e az egymillió főt? A választ mi hamarosan nem tudjuk megadni, de ha Nagy Ferenc államtitkár ur különösképpen érdeklődnék, forduljon bizalommal Tkirring Gusztáv úrhoz, a statisztikai hivatal igazgatójához, aki ezt a rejtélyt is föl fogja fedni előtte.

Az utcaseprők járjanak mezítláb!

Mutatványszám a Népruházati Bizottság piszmogásaiból.

Azt talán a Népruházati Bizottságban is tudják, hogy az utcaseprők garderobjában nem állanak tucatjával a különböző fajta lábbeliek. Az egyik lemállik az utca vizében, sarában és piszkában és a fővárosnak sürgősen gondoskodnia kell, hogy ott legyen a friss bakkancs. Mert az utcaseprőnél majdnem fontosabb a bakkancs, mint maga a seprő. Ha nincs bakkancs, megszűnik a munka és ha nincs tiszta utca, nincs egészség és a Népruházati Bizottság jóindulatából olyan járványok szakadhatnak a nyakunkhely kevés van a Várnál, de középületet is. csak olyan helyen és stílusban volna szabad építeni, hogy egyetlen egy, a Vár képéhez jellegzetesen hozzátartozó kis házacska se essék áldozatul vagy eredeti hatásában ne zavartassák.

A Vár „vár“-karakterével függött össze az utcák meglehetősen szűk volta, amin talán helyenkint segíteni is kellene. A tervezett szabályozásban persze azt látjuk, hogy a meglevő egy-két szélesebb utca szélességét redukálni akarják; a Fortuna-utcát is meg akarják szűkíteni s az Uri-utcának a Szentháromság-utca előtti kis levegő: nvu.itó kiszélesedését is be akarják építeni, ahelyett, hogy inkább néhány fát és bokrot ültetnének oda.

Nagyon csínján kellene bánni az uj éni'Főzésekkel, mert amit eddig ezen a téren láttunk, az több, mint siralmas. A Vörös Kereszt disztéri háza, a vele szemközt levő bérház, az Uri-utca és 1 árnok-utca uj épületei, nem tekintve, hogy felhőkarcoló magasságukkal kirínak a környezetből; gipszes, kietlen bérkaszárnya formáinkkal nagyon-nagyon rontják az egész Vár képét, hangulatát.

Rá kell mutatnunk arra is, hogy a régi házak rendbehozatala, restaurálása, átépítése is igen sok kívánni valót hagy. Es sajnos, megint ki kell emelnünk, hogy a rossz példával itt is a község megy elül! Példaképpen hozom föl az eliiljárósági célokra megvett, s a Szentháromság-tér sarkún álló két kis házat, melyet úgy állítottak helyre, hogy az utolsó kis városban is több a müizlés. De látunk másutt is gipszet, műkövet stb. úgy, hogy az ember azt óhajtja, bár maradt volna meg inkább minden a régi állapotában.

Nem akarom a szomorú fölsorolást folytatni; inkább arra térek át, milyen eszközökre volna szükség a Vár jövendőjének érdekében. Ehhez a ponthoz érkezve azt óhajtom legjobban hangsúlyozni, hogy legfontosabb és legsürgősebb volna tervp á 1 y á z a-