Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-06 / 10. szám

4

díjazható, de a félóránál több munkaidőt teljes órának kell tekinteni. Az esti 8 órán túl teljesített külön munkáért az óradij 30 százaléka, mint pótdij esedékes. ffavidij engedélyezhető a hivatal vezetésével összekötött rendkívüli munkákért, továbbá minden olyan esetben, mikor a külön munka a hivatalos helyiségen kívül, vagy oly körülmények között te'l- jesittetik, hogy időtartamának ellenőrzése nem lehetséges. A havidijakat havonta utólagosan kell folyósítani, s azokat a polgármester a hivatali főnöknek, illetőleg a csoportvezető alpolgármesternek egyenkint előterjesztett, s a teljesítendő munka pontos és részletes köriilirárását, továbbá a havidij ösz- szegére vonatkozó előterjesztését tartalmazó javaslatára havonta, vagy egyszerre több hóra, de egyszerre egy évnél nem hosszabb időre előzetesen engedélyezi. Egy összegben megállapított külön díjazás engedélyezhető minden oly esetben, amidőn valaki különös előismereteket, vagy szaktudást, vagy esetleg tudományos kutatást igénylő meghatározott szakmunkára nyer megbízást, továbbá, ha a végzett rendkívüli munka értékét az őradijjal, vagy havi- dijjal nem lehet kellőképpen jutalmazni. A kiilöndija- zás összegét a polgármester engedélyezi és az engedélyezett külön dij a polgármester által megállapított részletekben is folyósítható.

Hosszú vajúdás, amit a tisztviselők fizetnek meg.

A szabályzat életbeléptetésének időpontjául a tanács december 27-iki ülésén az 1918. évi január hó 1. n apj á t állapította meg. Ugyanakkor történt, hogy — miután az 1917. évre felvett összesen 164,000 korona a munkadijakra előreláthatóan nem lesz elegendő — a tanács felhívta a pénzügyi ügyosztályt, hogy az 1918. évi költségelőirányzatba az eddigi hitelösszegek helyett nagyobb hitelösszeget vegyen föl. Felhívta a tanács egyben az ügyosztályok vezetőit is, ahol a különmunkákra vonatkozólag tegyék meg előterjesztéseiket.

Itt azután megakadt minden. A tanács határozatát, amelynek január elsején életbe kellett volna lépni, ma sem hajtották végre. Rendkívül szomorú és fájalmas dolog ez a főváros tisztviselői karára nézve, amely most ezen a késedelmességen ismét két hónapot vesztett, amit bizony a mai megélhetési viszonyok között keservesen nélkülöznek. Az óradíjasok vesztesége eszerint havonkint havi fizetésüknek 1 százaléka szorozva napi három órával és szorozva havi huszonöt munkanappal. A havidijjal honorálandó külön-munkát végzők vesztesége havonkint körülbelül igy alakulna:

tanácsjegyzöknél 300—400 K

fogalmazóknál 160—250 K

segédfogalmazóknál 100—160K

Egy tanácsjegyző budgetjében 600—800 korona veszteség bizonyára igen jelentékeny és a legvigasztalanabb a dologban az, hogy még ma sem látjuk semmi jelét annak, hogy a tanács decemberi határozatát végre akarnák hajtani.

Amitől a tanács megriadt.

Rá kell Világítani azonban arra is, hogy írni az oka ennek a hosszú vajúdásnak, amire a tisztviselők fizetnek rá? Az emlékezetes december 27-iki tanácsi határozat után ugyanis az ügyosztályok vezetői a tanács utasítására megkezdték a végzendő különmunkák összeírását. Az alpolgármesterhez azonban csak az ügyosztályok egy harmadának előterjesztess jutott el és már ez is túlhaladta a másfélmillió koronát. Az ösz- szes különmunkák honorálása tehát olyan hatalmas összeget emésztene föl, hogy a kiadások ilyen arányú megnövekedésétől maga a tanács is megriadt. A budget szomorú állapotán ismét hatalmasan rontana az, ha a főváros a különmunkákat tisztességesen honorálná, a tanács tehát igen kínos helyzetbe jutott, amikor a saját határozatát nem tudja anyagi okokból végrehajtani. Mindenesetre jogosak azok az aggodalmak. amelyek a pénzügyi bajok fokozódását tn11jcl szem előtt, de másrészt képtelenség, hogy a főváros különmunkát kívánjon amúgy is szerényen, szegényesen honorált tisztviselőitől, anélkül, hogy azt elfogadható módon díjazná. Különmunka nélkül a főváros háborús adminisztrációját pedig ellátni merő képtelenség és igy ■aligha lesz más mód, mint hogy mégis csak érvényt kell szerezni az ideiglenesen elsüllyesztett tanácsi határozatnak. A fontos csak az, hogy ez minél előbb megtörténjék, mert éppenséggel nem illik, hogy a fővárost ebben a tekintetben még a magánvállalatok is megszégyenítsék.

A főváros burgonyaellátása

Az uj termésrendelet hatásai. — A városi fogyasztók érdekeinek mellőzése. — Miklós Jenő vezérigazgató nyilatkozata.

A városi fogyasztóközönség — mint emlékezetes — Mezőssy Béla volt földművelésügyi miniszter tavalyi termésrendelete ellen is tiltakozott és joggal. A magyar kormánytényezők kevés jóindulattal kezelik a városi fogyasztóközönség érdekeit és úgy látszik, hogy ez az antagonizmus szinte rendszerré nőtte ki magát. Mezőssy távozott és a fogyasztóközönség az ő utódjától, Wekerle Sándortól várta az elkövetett súlyos hibák reparálását. Sajnos, a fogyasztóközönségnek most is csalódni kellett, mert a múlt héten közzétett uj termésrendelet ismét csak a gazdáknak nyújt milliárdos nyereségeket és figyelmen kívül hagyták a. városi lakosság méltányos követelményeinek teljesítését és a városok ellátásának nagyfontosságu kérdését teljesen illuzóriussá tették.

A most közzétett termésren deleiben tudvalévőén az egész vonalon felemelték a gabonaárakat. Így többek között a szemes gabona maximális árát 60 koronára emelték fel, de ugyanakkor felemelték a borsóféléknek és egyéb magvaknak árát is és csupán csak egy mezőgazdasági terménynél történt árleszállítás és ez a burgonyái. Ezek után önként felvetődik a kérdés, hogy a kormány miért éppen a burgonya maximális árát szállította le, holott tudvalevő dolog, hogy' a burgonya termesztési viszonyai a háború tartama alatt ugyanabban áz arányban su- lyosbbodtak, amely arányban ez a szemes gabonafélékben bekövetkezett. Hangsúlyozzuk, a burgonya maximális árának leszállítását a többi mezőgazdasági cikk legmagasabb árának felemelése mellett nem lehet kellőképpen indokolni, már azért sem, mert — mint alant kiderül, — a termésrendeletnek ezen intézkedése katasztrofális hatással jár.

A helyzet ugyanis az, hogy a gazdák burgonyát egyáltalán nem fognak termeszteni, mert hisz azok számításukat jobban megtalálják, ha burgonya helyett búzát, vagy cukorrépát termelnek. Az uj termésrendelet katasztrofális hatása ebben fog jelentkezni és ha a burgonya forgalombahozatalával megbízott szervezetek a városi lakosságot nagy erőfeszítéssel tavaly még el tudták látni, bizonyos, hogy az uj termésrendelet a városok ezidei burgonyaellátását teljesen lehetetlenné fogja tenni.

Hogy az idei burgonyatermiesztés ezidén minő arányokban fog csökkenni, azt legjobban az a most kapott értesülésünk igazolja, mely/ szerint már eddig is több mint tizenegy/ez er hold tavalyi burgonyatermelő jelentette be, hogy a neki visszahagyott vetőmagot részben felhasználja, részben pedig közcélokra ajánlja fel. mert ezidén cukorrépát akar termelni.

Ebben a nagyfontosságu élelmezési kérdésben a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste: M i k- lós Jenő urat, az Országos b u r g o n y a közve t i t ő iroda vezérigazgatóját, aki a felmerült kérdésben igy nyilatkozott:

A Fővárosi Hírlap értesülése — mondotta Miklós Jenő vezérigazgató — fedi a tényeket és nem tagadhatom el, hogy az uj termésren- dek't a városi lakosság burgonyaszükségletének fedezését nagyban meg fogja nehezíteni. Tény és való, hogy az önök által említett akció megkezdődött és el keli készülnöm arra, hogy a gazdák mozgatnia nagyobb arányokat fog ölteni. Kétségtelen, hogy a burgonyatermesztés mellőzésében nagy veszedelem rejlik, mert ha csak az önök által említett 11,000 holdat számítom, akkor ezen a földterületein gyenge terméseredmény mellett 5000—5500 kocsirakomány burgonyát veszítünk el. Ezt a súlyos veszteséget kellőképen csak akkor tudjuk értékelni, ha tudjuk azt, hogy 11,000 hold burgonyatermése a főváros szükségletének 70 százalékát alkotja. Az idei tórmésr end elet azt is megérteti velünk, h°gy a gazdák ezidén nem burgonyát, hanem cukorrépát fognak termeszteni, mer ldsz egy hold cukorrépa bruttójövedelme azonos termelési viszonyok mellett 1500 korona, mig burgonyából, nyúlván az uj ár mellett csak 900 korona érhető el. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a gazda cukorrépánál takarmányra is szert tesz, mert visszakapja a répaszeleteket. Tehát nagyon is érthető, hogy a gazdák ezidén inkább cukorrépát, mint burgonyát termelnek, de ha :.\z utóbb emlitett fogyasztási cikk termesztésével foglalkoznak is.

Budapest, 1918. március 6.

ez csak abban az arányban fog történni, amel\r arányban ezt az állattartó gazda saját szükséglete megkövetJi. Kétségtelen, hogy 18 koronás egységár mellett a gazdák a legolcsóbb takarmányhoz jutnak és a burgonyát ezidén nem az emberek, hanem az állatok fogják megenni. Az uj termésirendelet igy tette az állatot az ember konkurrensévé.

Hogy a főváros burgonyaszíikséglééét miként és hóimét fogjuk fedezni, azt még magunk sem tudjuk. A fővárosnak nyolc-tizezer vaggon burgonyára van szüksége, de honnét vegyük ezt, ha az ország március havi négyezer vaggon burgonyaszükségletének fedezése is gondot okoz.

így szól Miklós Jenő vezérigazgató nyilatkozata és mi reméljük, hogy/' kormánytényezőink számolnak az adott helyzettel és a Burgonya-Központnak lehetővé teszik azt, hogy a. főváros lakosságának ellátásáról gondoskodhassál^: és ne kelljen ennél a legelsöbbrangu közélelmezési cikknél szükséget szenvedni. A kellő orvoslás" ideje sürgős. Ezt kötelessége tudomásul venni a főváros tanácsának is, hogy illetékes helyen való közbelépésével a burgonyatenyésztés nehézségeinek katasztrófája meg- akadály/oztassék.

Lobau, az uj Prater

Az uralkodó ajándéka Bécs városának

Bécs városa hatalmas, fejedelmi ajándékban részesült. Megkapta a császártól a Lobaut, amely a jövőben részben a Prátert lesz hivatva pótolni, részben pedig veteményes-kertje lesz a császárvárosnak, de a sporttelepek nagy/ része is ide kerül.

A szenzációs eseményt W e i s s k i r c h n e r polgármester az Obmánner-Konferenzen jelentette be és ismertette a Lobau történetét is. Lobaut tulajdonképpen annak idején még Mária Terézia adományozta a bécsi szegényalapnak, majd később az általános jótékonysági alap kapta. Mária Terézia ajándéka azonban tulajdonképpen ■ csak névleges volt, mert igen súlyos feltétele volt az adománynak az, hogy a mindenkori császár és trónörökös számára fenntartották a Lobauban a vadászati jogot. Császári vadászterület volt tehát, amelynek sok hasznát venni nem lehetett. Végre Weisskirchner 1914. júniusában Stürgkh gróf miniszterelnök és Montenuovo herceg utján azzal a kéréssel or- dult I. Ferenc József császárhoz, hogy törölje a vadászati jogot és engedje át Lobaut egészen Bécs városának. Az öreg császár mindent meg is ígért, de ekkor kitört a háború és a császár úgy gondolta, nem volna a nagy időkhöz méltó ilyen kicsiségekkel foglalkozni.

— A háború alatt — mondta Weisskirchner — ismét a kezembe vettem a dolgot, mert többet é r, ha Lobauban zöldséget termelünk és mező- gazdaságot rendezünk be, m i n t, h a ott pár ezer szarvas szabadon fickándozik.

A szarvasok szabadsága ellen tört hát Weisskirchner, aki letárgyalta az ügyet a íő-fövadászi hivatallal és K á r o ly császár is megadta a szükséges beleegyezést, hogy/ Lobauból kilakoltassanak a szarvasok. Azaz hogy nem egészen igy, mert a szarvasok csak sziikebb területet kapnak, beleszorit- ják őket a Lobau alsó részébe, mig Bécs városa az északi, jobb fekvésű részt kapja.

— Ez azt jelenti — mondta büszkén Weisskirchner — hogy Bécs városa korlátlan ura lesz sok millió négyzetméternek és ott csinálhat, amit akar. A város közélelmezése érdekében már a legközelebbi időben nagyarányú beruházásokat fognak eszközölni. Hogy/ Lobauval mi fog történni a jövőben, azt ma még nem tudom, de az bizonyos, hogy a bécsieknek egy hatalmas természetes parkot teremtünk itt, amely a nagyvárosnak valóságos 1 e- vegő-rezervoárja lesz.

Az Obmünner-Kohferenz fölhatalmazta a tanácsot, hogy a szerződést megkötvén a fövadászi hivatallal, megejtse az előmunkálatokat a Lobauban tervezett mezőgazdasági és konyhakertészeti berendezkedések létrehozására. Utasította továbbá a tanácsot, hogy Lobau egy részében a bécsi nép üdülésére természetes parkot, az ifjúság számára pedig játéktereket és sporttelepeket létesítsen. Mindez bőségesen telik a császári ajándékból, mert a Lobauból Bécs városára jutó terület nem kevesebb, mint 2609 h o 1- d a t tesz ki.

A gazdálkodást a Lobauban azonnal megkezdik. Legelsősorban is krumpliföldeket jelölnek ki és föze-