Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-06 / 10. szám

Hetedik évfolyam Budapest, 1918. március 6-án 10. szám faniaiiiDiiiniiiaiHniiiaiiioiiiaiiinnininaiiiDii»miiDiiiPigioniaiiigiiianiPinama»iaiiiaiiiamaniBmPiiic ELŐFIZETÉS! jtnXKt Egész, évr»e .......... 2S K. F* t évre ............... 14 K. Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t OOLCSÓ Emil Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vl. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 A tisztviselők fájdalmas szótlanságban, tűrő, szenvedő áldo­zatai nemcsak ennek a háborúnak, de az egész fennálló világrendnek. Akár háború van, akár béke, a (közgazdasági élet hullámzásának, a konjunktúrák változó szeszélyének mindig ők a legelső agyonsujtottjai, de egyben az utolsó elé­gedetlenjei. Vannak társadalmi osztályok, ame­lyek már akkor nyomort kiálltának, ha a. cipő csak egy kicsit szőrit, a tisztviselő azonban akkor is csendesen marad, ha a lába alól elko­pik a talp és a ruhája cafatokban lóg le róla. Nem tudja az ember, lenézze-e, vagy magasz­talja-e ezt a, jámborságot, de annyi bizonyos, hogy a türelem szobrát a magyar tisztviselő­ről kellene megmintázni. Gyűjtött vagyona nincs, a gazdasági helyzet rosszabbodását rög­tön érzi, de a gyomra korgását előbb meg le­het hallani, mint a panaszos szavát. A tisztalelküség és puritánság e szégyenlős- ségét meg kell becsülni és a társadalomnak kell odaállani a tisztviselő mellé, hogy sorsá­nak elöhaladását egyenes vonalba irányítsa. A főváros tisztviselői is szorgalmas munka köz­ben hangjukat nem hallatva, várják anyagi helyzetük javítását, az előnyöket nyújtó stá­tuszrendezést és éppen ezért jól esett hallani a pénteki pénzügyi bizottsági ülésen Ehrlich G. Gusztáv önzetlen és jószándéku szarvait, ame­lyek fölfelé szálltak a kormány magasságába. Bárha minél jobban meg lehetne szervezni és minél agilisebbé tenni a tisztviselők őszinte ba­rátainak rendjét, amely minél gyakrabban szavakba öntené a tisztviselők hangtalan fáj­dalmát. Akik erre a szerepre hivatottak, ne felejt­sék el, hogy a főváros tisztviselői ma fejenkint három ember dolgát végzik, a háború négy esztendeje alatt idegeiket és minden életerejü­ket harcba vitték, mert nemcsak a munka meny- nyisége növekedett meg, de izgalmasabb, ide­gesebb, sürgősebb, felelősségteljesebb is lett minden tollvonás, minden intézkedés, amit a fő­város tisztviselői megejtettek. Nem lehet a jel­zőket összeválogatni, amelyekkel méltóképpen lehetne dicsérni azt a: háborús tevékenységet, amely Budapest adminisztrációját mintaszerűvé tette az egész országban. Éreznie, tudnia kell ezt a kormánynak is, amelynek módjában van a fővárosi közigazga­tását egybevetni az országéval és ismernie kell, hogy amit a tisztviselők itt a budapesti város­házán produkáltak, az mennyiségben és minő­ségben egyformán mintaszerű. Ez a kormány különben nem egy tanujelét adta annak, hogy méltányolja a főváros nehéz helyzetét. Anyagi előnyöket nyújtott, belátta, hogy a főváros nem viselhet minden terhet, amit a háború rá­rótt. Az uj adókat dicséretes gyorsasággal in­tézték el. A kölcsön elé, amely a béke alapjait véti meg, nem gördít akadályokat. Mindent, mindent elintéznek, csak a tisztviselők ügye késedelmeskedik. Fájdalom, ez igy van és egyet­len reménység az, hogy nincsen célzatosság a késedelemben. A kormány számos tanujelét adta szociális érzésének és nincs okunk felté­telezni, hogy éppen a főváros tisztviselőit te­kintené mostoha-gyerekeknek. Tévedés, hiba történt eddig, amit gyorsan helyrehozni már csak azért is ajánlatos, mert a főváros se adó­nak, se kölcsönnek nem veheti hasznát akkor, ha a háború romjainak eltakarítására nem tud harcba küldeni megelégedett tisztviselő csapa­tokat. « • • Luxus-vendéget csinált belőlünk a bölcs vendéglői áirmeg- állapitó-bizottság és ha egyszer a szakács- nénk véletlenül influenzát kap, s nem tudja megfőzni az ebédünket, akkor rányomhat­juk a névjegyünkre, hogy X. Y. luxus-ven­dég. Sárga foltot kapunk a kabátunkra, uccu vendéglős urak, ez az ember vogei frei, ezt ki szabad rabolni. Ha a munkánk közben nincs érkezésünk arra, hogy félórát villanyosozzunk haza, akkor a korcsmáros- nak joga van bennünket megskalpolni, joga van szíjat hasi tani a hátunkból. Vagy bele- kényszerítenek bennünket, hogy állandó, lassú nyúzással hagyjuk ott a bőrünket, vagy abba, hogy egyetlen könnyelmű lépé­sünkkel szolgáltassuk ki magunkat a ven­déglős urak kénye-kedvének. Ennek a sala­moni ítéletnek a bárgyuságát csak az múlja fölül, hogy ez a kétségbeesett bizottság vé­gighallgatta a vendéglősöknek azt a „pana­széit'4, hogy ők maximális áron fölül vásá­rolnak. Ez a kupaktóli les azt sem tudja, hogy maximális áron fölül nemcsak eladni nem szabad, de venni sem. Mit szóljunk azonban ahhoz a bűnpártoláshoz, amelyet ez a bizottság követ el, amikor megesik a szive a vendéglősökön és megengedi nekik az áremelést azért, mert szegénykék külön­ben nem tudnak maximális árakon fölül vá­sárolni. Bizony, igen tisztelt kupaktanács, ez egyenes uszítás az árdrágításra. A cukrunkból is lecsípnek megint egy kicsit. Egyelőre, ismételjük, hogy egyelőre még otthon nincs baj, de a kávéházban, cukrászdában és a vendéglőben még kevesebb lesz a cukor. A kávénkhoz eddig egy kockáit kaptunk, a vendéglőben nem szolgáltak föl porcukrot, a cukrászáéiban savanyu és keserű volt a sütemény, vájjon mi lesz most. A cukorter­melésünk pedig nem lett kevesebb, ellenben kaptunk egy Nagy Ferencet, aki eddig még semmihez sem tett hozzá semmit, de min­denből elvett valamit. Most onnan próbál elvenni, ahol semmi sincs. Nos, ha ez sike­rül neki, akkor nem hiába hozták el Mis­kolcról. Ha ilyen nagy művész, akkor kár lett volna neki ottmaradni, A dunai központ megint kisért. Ezelőtt két esztendővel elha­tározta a budapesti nevezetes Dunakonfe- rencia, hogy „Dunamenti államok bizottsá­ga44 címen külön szervezetet létesítenek, amelynek feladata lesz a dunai hajózás nemzetközi ügyeinek intézése és lebonyolí­tása. Igen, ezt két esztendő előtt már elha­tározták és igy éppen ideje volt, hogy újra meghozzák ezt a határozatot. Egy egészen bizonytalanul hangzó mondat aztán azt is hírül adja, hogy „a bizottság székhelyéül Budapestet választották." .4 titokzatos kom­münikének ezek a szavai szépek és bizta­tóak, egy kicsit azonban várni kell a görög tű: meggyújtásával, mert Weisskirchner eddig ír ég nem árulta el, hogy nincsen-e ismét hajlandósága beleköpni - persze csupa baráti és testvéri szerétéiből — a tá­nyérunkba. Lakások a padláson és pincékben Berlini tanulmányút. — Kijelölték a főváros uj bérházainak te’keit. — Az iskolák felszabadítása. Krátky tanácsnok nyilatkozata. Ami" 'erződést aláírnak, mindig intenzivi . „„ . .. rabban kell eszünkbe jut­nia, hogy itt Budapesten már ma is lakásínség van, s hogy mi lesz akkor, ha majd mindnyájan haza jön­nek? A megtollasodott menekülteket, a nyugalomba vonult hadimilliomosokat, akik a háború alatt megte- pedtek közöttünk, többé kikergetni nem lehet, akik a háború véres kardjának hivó szavára ki hagyták hűlni családi tűzhelyüket, nagyrészt újra kopogtatnak majd Budapest kapuin. És hely sehol semmi nincs. Megakadályozni legföljebb az újak nagy beözönlését lehet, de itt is szemügyre kell majd venni, hogy azo­kat ki ne rekesszük, akikre a megindulandó nagy. munkában szükségünk lesz. Örömmel látjuk, hogy úgy a kormány, mint a társadalom, de maga a főváros is mindent megtesz, hogy a lakásépítési akció minél élénkebben induljon meg. A kormány anyagról, munkaerőről és pénzről, a LÁB tervekről, a főváros pedig telkekről gondos­kodik. Legújabban Szabó Imre tiszti főügyész ál­lott elő azzal a tervvel, hogy a fővárosnak két-három- szobás barakklakásokat keli építenie addig, amig más lakásokat tud a főváros nyújtani. Megkérdeztük erről a tervről Krátky János tanácsnokot, a középitési ügyosztály vezetőjét, aki a következőket felelte : — Olvastam a tervről, amely szeriint két- háromszobás barakklakásokat kívánnának épí­teni. Mi, az ügyosztály, rnég nem kaptunk meg­bízást arra, hogy a kérdéssel foglalkozzunk, de nem igen merek benne hinni, hogy a barakkok megfelelnének a polgáni lakások céljainak. A lakásépítési akciónak azonban minél előbb meg kell kezdődnie, mert minél közelebb jutunk a békéhez, annál veszedelmesebb lesz a helyzet. Mi állandóan foglalkozunk a kérdéssel és a tel­keket az építendő bérházak számára máris nagy­részt kijelöltük. Az alkalmas telkek felkutatását Kabdebo műszaki tanácsos ur végezte, akinek legfőbb gondja volt az, hogy a telkek ne csak építésre alkalmasak legyenek, de légióként minden közmüvei el legyenek látva és a jó köz­lekedés az eljövendő lakosság számára bizto­sítva legyen. — A lakáshiány veszedelme azonban nem­csak nálunk, de a többi európai nagy városok­ban is beköszöntött. Nem is szólva BécsrőJ, Berlinben már odajutottak, hogy a hajléktala­noknak lakássá átalakított padlásokon és pin­cékben adnak otthont. A terv igy messziről egé­szen kétségbeesettnek tetszik, bár nem lehet megállapítani, hogy a németeknek nincs-e va­lami ügyes és praktikus kitalálásuk, amivel lak­hatóbbakká teszik ezeket a helyiségeket, ame­lyektől béke idején annyira irtóztunk. Mi min­denesetre elhatároztuk, hogy tanulmányozni fogjuk; mit csinálnak a berliniek és e célból már legközelebb az ügyosztály két tagja ki is fog utazni a német fővárosba. Nagyon valószínű, hogy a pincelakások ellen a tiszti főorvos ur erősen fog protestálni, mert bizony alig hihető, hogy ezek bármily preparálással is olyanokká lehetnének, hogy közegészségi szempontból ne lennének aggodalmasak. Békében minden erőnkkel küzdöttünk az ellen, hogy az emberek pincékbe mehessenek lakni, egész különösen festene tehát, ha most meg mi fognánk nekik erre módot nyújtani. Közegészségi szempontból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom