Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-13 / 7. szám

2

Budapest, 1918. február 13.

ben a pénzpiac mai és várható helyzete. Ma könnyű szerrel biztosíthatjuk a háromszáz milliót, kérdés azonban, hogy háború után hozzá tudtunk volna-e jutni és ha igen, olyan áron-e, mint ma. A háború után ugyanis nemcsak a fővárosnak lesz szüksége pénzre, hanem a tőkének annyi alkalma nyílik a befektetésekre, hogy a pénz iránt feltétlenül igent nagy lesz a kereslet.

— A beruházásokat különben nem is akarja és nem is tudja a főváros egyszerre eszközölni. A célszerűség és a szükségesség fogja irányítani a tanácsot abban, hogy milyen részletekben és milyen sorrendben fogja megvalósítani a beruházó programmot. Ez a Programm, amelyet előterjesztésünkben adtunk, különben is tulajdonképpen csak annak illusztrálására szolgált, hogy a háromszáz milliós kölcsönre milyen szükség van akkor, amikor ötszázmilliót meghaladja ez a legszükségesebb dolgokat magába foglaló Programm. Maga ez a Programm ezek után természetesen semmire sem kötelez, mert a tanács, amikor a pénznek egy-egy részletét fel akarja használni, külön fogja megjelölni a célokat, külön beruházó programmot ad, mely fölött ismét alkalma lesz a bizottságoknak és a közgyűlésnek dönteni.

— Végül ami a kormányjóváhagyást és az interkaláris kamatveszteség kérdését illeti, erre vonatkozó'lag a polgármester ur már amikor a kölcsön felvételének szükségessége előállott, kifejtette azt, amit különben Feleki Béla dr. bizottsági tag ur a rendkívüli közgyűlésen is megismételt, hogy a kormány nemcsak előzetesen hozzájárulását adta a kölcsön felvételéhez, de hajlandó azt át is vállalni és amikor és amilyen összegre szüksége van a fővárosnak, azt és akkor rendelkezésére bocsátani. Az állam a főváros kölcsönéért ugyanazt fogja fizetni, amit a főváros magára vállalt és igy ki van zárva az is, hogy a fővárosnak interkaláris kamatveszteségekkel kelljen számolnia.

Az ui adók.

A főváros uj adói közül a legtöbb már vagy életbelépett, vaky a közel jövőben életbe lép. A közlekedési adót már fizeti a közönség, úgyszintén életbelépett már a pezsgőbor-ádó is. A világítási adóra vonatkozó miniszteri leiratot most tárgyalta a pénzügyi bizottság, a vigalmi adó pedig már e hó tizenötödikével életbe is lép.

A telekértékádó behozatalához külön hivatalt kell felállítani, amelynek teljes kataszterrel kell rendelkeznie és igy jó, ha ennek az adónak a behajtása 1919. január elsejével megkezdődhetik. Hiányzik még a miniszteri jóváhagyás a piaci árak és a vágódijak felemeléséhez, de nem igen lehet kétség abban, hogy ezt is megkapjuk, annál is inkább, mert azok az aggodalmak, amelyek a vágódijak felemeléséhez közélelmezési szempontokból fűződtek, teljesen megdőltek. A mai 10—20 koronás húsárak mellett igazán nem jelentős, ha a vágódijak kilogrammonkint pár fillért tesznek ki.

—, A világítási adót jóváhagyó miniszteri döntés mindössze nehány jelentéktelen változtatást tett és igy nem lesz akadálya annak, hogy ennek az adónak behajtása április elsejével megkezdődik. Ezt az adót különben célszerűségi szempontokból nem a pénzügyi, hanem a világítási ügyosztály fogja kezelni, olyan formán, hogy a világítási üzemek a számlákkal együtt az adót is behajtják.- A vigalmi adó tekintetében az egyes vállalatokkal és egyesületekkel most folynak a tárgyalások abban az irányban, hogy pausál-össze- gekben kapjuk meg az adót, ami mindenesetre kényelmesebb eljárás lenne. Színházakkal, mozikkal és orfeumokkal tárgyalunk, megállapítjuk az iilető mulatóhelyek átlagos látogatottságát és ennek az arányában határozzuk meg a pausál- összeget, amelyet az illető vállalat vagy elfogad, vagy nem. Az a meggyőződésünk, hogy legna- gyobbrészben lehetséges lesz a békés megállapodás, amennyiben azonban ez nem sikerülne, akkor mi fogjuk kiadni a jegyeket, vagy az illető mulatóhely jegyeit le fogjuk bélyegezni. Adót fognak fizetni a kávéházakban a kártyajáték és a billiárd után is, abban a nehány egyesületben, klubban és kaszinóban pedig, ahol hazárdjátékot is játszanak, adó alá esik a pinka- pénz is. Ezeknek a kluboknak a legfőbb jövedelme a pinkapénz és igy remélhető, hogy a megállapítandó pausálösszeg itt is jelentős számot tesz ki. A lóversenyen csak a belépődíjak esnek a vigalmi adó alá, a totalizator nem.

Az uj adók kezelése természetesen igen megnöveli a pénzügyi ügyosztály munkáját és igy nem lehetetlen, hogy e tekintetben majd alosztályok képzéséhez kell folyamodnunk. Arra vonatkozólag, hogy az uj adók hozzávetőleg miü pesti nyerés Kalandja Budán.

Pest felöl Budának indulva egy ember lépegetett a dunai repiilőhidon tempósan, meggondoltan. Szép meleg nyári nap volt és a kalendárium-csinálók 1715-öt írtak. Az ember ünneplő ruhát húzott, mivelhogy akkoriban még úgy számították, hogy Buda a pesti népség számára inkább külföld, mint belföld. Nemcsak a háztartását vezette külön, egymástól függetlenül ez a két város, de egyben valósággal külön világ is volt a kettő.

Az utcai járókelők megálltak egy pillanatra, megnézték az idegent, megbillentették egymás előtt a kalapokat és tovább mentek. A gyerekek pedig súgva mondták egymásnak:

—• Pestről jött az idegen.

Bedig az még gyakoribb eset volt, hogy pestiek jöttek Budára, mint hogy budaiak mentek volna Pestre. Budán volt a kamaraigazgatóság, ott pedig a pesti nagyíejiieknek sokszor akadt elintézni valója. Ezúttal azonban a pesti látogató nem tartozott az előkelőségek közé, mindössze Guss Fiilöp nyergesmester volt, társadalmi rendjére nézve pedig pesti polgár. Jó nevű iparos volt, akinek hire-neve Budára is átterjedt és a budai mágnások gyakran rendeltek nála nyerget. Most is ilyen járatban volt és hogy üzleti ügyeit elintézte, betért egy kisebbfajta korcsmába egy messzely boritalra. A korcsma nevét nem jegyezte föl a történelem, ez azonban nem akadályozta meg (Juss uramat abban, hogy az utókor előtt ismeretlen nevű korcsmárossal szóba ne elegyedjék.

Élénken és frissen kezdett beszélni a pesti dolgokról, de a másik asztalnál egy budai polgár legyintett a kezével:

— Eh, messziről jött ember azt mond, amit akar.

Később azonban kezdettek mégis figyelni rá, mert a jövevény érdekes dolgokat mondott. Közelebb húzódtak és a pohár is mind sűrűbben ürült.

Guss mester már-már igen közlékeny volt és Isten bocsáss, merészkedett szigorú kritikával illetni Pes: varos tanácsát. Hogy nem jól mennek a dolgok odaát, lrogv még nagy bajok lehetnek abból, amit a

| Tanács csirái. Aztán sorra szedte a tanácsosokat, mindegyikről tudott mondani valamit, amit igazán nem illik egy városi tanácsosról elmondani.

Egy szigorú budai polgár azonban itt az asztalra vágott:

— Hát nem tudja kelnred, hogy csúnya madár az, amely a saját fészkébe piszkit.- Hogyne tudnám, — mondta Guss — de vájjon nekik szabad-e ezt tenniök és nekem csak beszélni sem szabadna róla?

— Nem tett-e kend polgári esküt? — firtatta most már tovább a másik. •—• Nem esküdött-e meg, hogy a tanácsbeli dolgokat bírálni nem fogja, a parancsoknak ellentmondás nélkül engedelmeskedik, a tanács tagjait nem becsméreli? Kelmed is letette ezt az esküt, mégis sárba tiporja elöljárói becsületét.

Ezzel a marcona ember fölkelt és otthagyta Gussot és hallgatóit. A nyergesmester — bár sejtette már, hogy bajbajutott — mégsem tudott most már a szájának parancsolni.

— Vagy ott van az uj bíró, az idén tették meg bírónak. Az ám csak a förtelmes ember. Hogy) rcpiilő- hiciat emelt Pest és Buda között, az már csak nem érdem, ács a mestersége, értenie kell hozzá. Én is tudok nyerget csinálni, ő meg tudjon hidat építeni. Lennessbergi Leaner Jánosnak nem lesz jó vége. Máris kezdik firtatni, hogy. mi az a „lennessbergi“? Honnan vette ezt a nevet, ki adta neki, ki engedte, hogy viselje? Chenu Anathol, a korcsmáros, a külső tanács szószólója nyíltan megmondta róla: „Én karddal és bottal jöttem Pestre, de Leaner csak szekercé- vel.“ Hát ez csak elég értelmes beszéd és Chenunak hinni kell, mert ő csakugyan Orsethyl generális Hof- meisterje volt.

Haragosan, befelé mormogva ment haza aznap a budai kirándulásból Guss Fiilöp, a nyergesmester és úgy érezte, hogy a lennessbergi Lenner János repiilő- hidja túlságosan hánytorog alatta.

*

A marcona budai polgár, aki olyan idén felháborodott Guss Fiilöp beszédjén, egyenesen a. budai városházára tartott. A tanács nagy fölháborod-ással fogadta, amiket előadott és augusztus 26-ikán törvényt'

lyen mértékben fogják javítani a főváros háztartását, ma még nem adhatok felvilágosítást. Számítások ugyan természetesen történtek ebben az irányban, de mindenesetre meg kell várnunk az első eredményeket.

Az 1918. évi költségvetés.

— Az uj adók behozatalának kérdése az különben, ami az 1918-ik évi költségelőirányzat elkészítését késlelteti. Számolnunk kell az uj jövedelmekkel és számolnunk kell bizonyos megnövekedett kiadásokkal. A költségvetés különben erős munkában van és remélhetőleg mihamar elkészülünk vele. Az uj adók révén, azt hisszük, enyhülni fog a háztartási hiány, de természetesen még ma nem lehet arra számítani, hogy az idén normál-költségvetéssel léphessünk a közgyűlés elé.

Fizet a hadügyminisztérium

3,770.000 korona visszatérítés

Csupor tanácsnok nyilatkozata

A F ő v á r o s i H i r 1 a. p legutóbbi számában megemlékezett Csupor József dr. tanácsnoknak, a közegészségügyi ügyosztály vezetőjének és Szabó Imre dr. tiszti főügyésznek bécsi útjáról, amely a katonai fertőtlenítések költségeinek visszatérítésével állott összefüggésbe!'. A fővárosnak ez lesz a<z első háborús kiadása, amit az állam és pedig a hadügyminisztérium, visszatérít. Lényeges összeget tesz ki ez a vissza.té- rités, miért a főváros ezen a réven legközelebb 3,770.000 koronát fog kapni.

Miután a háborús költségek közül ez az első, amit a főváros visszakap, érdekesnek tartottuk felkeresni Csupor József dr. tanácsnokot, aki a bécsi tárgyalásokról a következőket volt szives a Fővárosi Hírlap munkatársa, előtt elmondani :

A hadügyminisztérium a múlt héten szóbeli tárgyalásra hivott meg bennünket, hogy a fővárosnak a katonai fertőtlenitések körül felmerült költségei kérdésében megállapodás jöhessen létre. A hadügyminisztérium tapintatosságára vall, hogy a tárgyalásokon való elnökléssel magyar embert, Dámi vezérőrnagyot, bízott meg, aki igen tapintatosan vezette a tanácskozásokat. Részt vett, mint szakértő, Bécs város

is ülték pesti nyergesmester fölött. A budai tanács ugyanis kollégiális szeretettel és együttérzéssel értesítette a pesti tanácsot, hogy mi történt a budai korcsmában. A pesti tanácsban természetesen igen nagy volt a fölháborodás és ennek köszönhető, hogy Guss uram drákói ítéletben részesült.

Guss Fiilöp a tanács elől polgárjogától megfosztva és Pest városából örökre kiutasítva távozott, de előbb azt is megmagyarázták, hogy csak gyermekeinek köszönheti ezt az „enyhe“ ítéletet, mert a, tanács kegyelmes jó szive nem akarta az ártatlan gyermekek jövőjét megrontani.

Mielőtt azonban eltávozott Pestről, még egy kötelességének eleget kellett tenni. Ki kellett fizetni az adósságait. A tanács kihirdette, hogy Guss Fiilöp hitelezői hat nap alatt jelentkezzenek, mert hat nap múltával hiába, siratják a pénzüket.

Az adósságok kifizetésére kitűzött hat napot a szerencsétlen nyergesmester a pesti kalodában töltői te. Ott fogadta hitelezőit, aztán pedig nyoma veszeti. Fölszedte a sátorfáját és elment valahova, Isten tudja hova, ahol, véleménye szerint, biztosan becsületesebb emberek ültek a bírói székben, mint lenness- beigi lenner János...

*

Néni tudjuk, értesült-e róla, de ha értesült volna, igen nagy öröme lett volna benne Guss Fiilöpnek, hogy négy esztendővel a budai kirándulás után, Beniczky Pest vármegye alispánja fölállott iái megyei kongregáción és keserűen kifakadt Pestvárosa elRn. A megye meg a város akkoron kutya-macska barátságban éltek, nem igen nyilatkoztak hízelgőién egymásról, ha másért nem is, mert a megye magyar volt, a város meg német.

Ezúttal azonban Beniczkynek jogos volt a Panasza. Arról volt szó ugyanis, hogy Pestvárosa törvényellenes eljárást tanúsított, amikor a Pestre jövő vidékieket a pesti kapuknál vám fizetésére szorítják.

A megyegyiilés természetesen egetverő felháborodással fogadta az alispán bejelentését, amely később a kamaraigazgatósághoz került. Onnan aztán utasították a tanácsot, tegyen jelentést, mi jogon me-