Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-06 / 6. szám

4 Budapest, 1918. február 6. Ötven millió idegenforgalmi célokra A Meneíjegyiroda és a MÁV. szerződése. — A svábhegyi fogaskerekű áíalakitása és uj koncessziója. — Szállodák építése Budapesten és a vidéken. — Márkus Jenő dr. szerepe. — A Magyar Bank nagy akciója. — Bécs irigy szentekkel tekint Budapest felé és a bécsi Rat'iliausban nincs egyetlen ülés, amelyen vagy az irigység, vagy az óvatosság szavai el ne hangtanának. Áz idegenforgalmi bizottság ülései pedig a megdöbbentség, a meg- riadtság érzetét látszanak feltüntetni. Budapest most lett igazi riválisa a császárvárosnak és a külföld úgy látszik — nemcsak a magyar katonát, de a magyar fővárost is fölfedezte. Budapest fejlődésének minden mozzanatát fe­szült figyelemmel figyeli Becs, amely attól fél hogy a háború után elég esze és tehetsége lesz Budapestnek ahhoz, hogy természeti szépsé­geit kiaknázza, az idegent elbájolja és elfoglalja a világvárosok között azt a helyet, amelyet megérdemel. Sajnos, ezen a téren sem a magyar állam, sem a magyar főváros nem készülnek vezető­szerepet elfoglalni. Az államnak ezer más gondja van, semhogy komolyan törődnék az idegenforgalom fejlesztésé vei, a fővárosnak pedig annyi alkotnivalója van, hogy a hatalmas kölcsön, amit most szándékozik fölvenni, beru­házó programmjánaik legszükségesebb kiadásait sem lesz képes fedezni. Szerencsére azonban akadt magántőke, amely íagyszabásu és oly stílusos módon kíván foglalkozni Budapest és Magyarország idegenforgalmának hatalmas fel­lendítésén, amely mindenesetre nagyszerűen jövedelmező üzletnek készül. A Magyar Bank, amely ezt a horribilis feladatot magáévá tette, nemcsak óriási magánhasznára tarthat számot, de bizonyos lehet abban is, hogy Magyarország és a főváros egész gazdasági életébe uj frissesé­get önt és olyan jövedelmi forrásokat nyit meg az ország előtt, amelyeknek zsilipjeit eddig a szükkeblü.ség és a kis látókörükig zárták le. A Magyar Bank íagyszabásu tervei olya­nok, hogy maguknak ezeknek a terveknek a mé­retei imponálni fognak a külföldnek és maga az akció-egyszersmind reklám az országnak, mely­ben ilyen arányú üzleti vállalkozás létesülhet. A tervek egész komplexuma, a készülő szerződé­sek és létesítmények sorozata a maga teljessé­gében még ismeretlen, de egymásután napvilágot kezdenek látni az egyes részletek, amelyekből azután immár kezd kialakulni a hatalmas kép égisze. Legelőbb a Menetjegyirodát váltotta ma­gához a Magyar Bank, aztán következett az ál­lami fürdők bérbevételi;, megvette a svábhegyi fogaskerekűt, összevásárolta a fogaskerekű mel­lett levő telkeket, legújabban a fővárossal tár­gyal a fogaskerekű koncessziójának ötven évre való mvghosszabbitásáról, m ist pedig arról érte­sülünk, hogy a Magyar Bank tulajdonát képező Menet­jegyiroda uj szerződést kötött a MÁV.-va!, amely szerződés értelmében a Magyar Bank arra !<öte!ezte magát, hogy megha ározoít idegenforgalmi célok érdekében ötven millió koronát hajlandó beruházni. A Meuetjegyiroda és a Magyar Államvasutak szerződése természetesen szintén csak egy lánc­szeme magának a nagy tervnek, de iüz a szerzö- dés nagy mértékben érinti Budapestet és szerve­sen belekapcsolódik azokba a tárgyalásokba is, amelyeket viszont a fővárossal folytat a Ma­gyar Bank. Ticírinészetssen a Máv. és Menetjegy­iroda uj szerződésének részletei még nem kerül­hetnek a nyilvánosság elé, az alapelv azonban az, hogy a Máv. a Menetjegyiroda számára új­ból megadott koncessziók fejében a Menetjegy­iroda tulajdonosaként szereplő Magyar Banktól garanciát kapott arra, hogy ötven milliót hóle­fektet olyan beruházásokba, amelyek a Máv. bé­kebeli forgalmát emelik, a magyarországi ide­genüli galmat megélénkíteni és az ország gazda­sági életét fölfrissitani hivatottak. A beruházáso­kat mi mind olyanoknak látjuk, amelyeket a Ma- gvai Bank saját kitűzött céljai érdekében is meg- valósitandóknak tart, de a bank szándékainak megerősítése az, hogy a beruházások eszközlé­sére szerződésesen is hajlandó volt magát kö­telezni. Ami most már a Magyar Bank által elvállalt és összesen ötven milliót reprezentáló beruházá­sok minemüségét illeti, azok három csoportra oszlanak és pedig a Újvárosi Hírlap értesülése szerint a következők: 1. a Magyar Bank villamos üzemiire kiépíti és a város beiső részéig meghosszabbít ja a svábhegyi fogaskerekű vasutat, 2. Budapesten a szükségnek megfelelő idő­ben és mennyiségben szállodákat épit, 3. a vidék forgalmasabb városaiban szintén épit szállodákat. Mint ebből is látható, az idegenforgalom eme­lésének eme három szerződésileg biztosított esz­köze közül az első keltő speciálisan Budapest székesfőváros érdekeit fogja szolgálta. A fogaskerekű, mint ismeretes, úgy jutott a Magyar Bank birtokába, hogy a Magyar Vasút- forgalmi r.-t. részvény többségét megvette és már azóta is olyan javításokat eszközölt a ro­zoga alkotmányon, hogy többé a régebben állan­dóvá lett életveszedelmektől félni nem kell A fogaskerekű 1926-ban a főváros tulajdonába menne át, amikor is a főváros sem zárkózhatnék el annak villamosüzemre való átalakulása elől. Nyolc esztendő múlva azonban a főváros még mindenesetre javában el lesz foglalva a háború utáni beruházásokkal, minden pénzt erre kell for­dítani; teljesen kapóra jött tehát a főváros szá­mára a Magyar Bank ajánlata, amely ötvenéves koncessziót kér és ennek .Lenében még annál is messzebbmenő beruházásokat eszközöl, mint amilyeneket a fővárosnak szándékában volt. Ér­tesülésünk szerint a Magyar Bank e tekintetben már megkapta a főváros vez: tő köreinek bizto­sítását , hogy az üzlet létre fog jönni. A közleke­dési ügyosztály már cl is készült előterjesztésé­vel, ami természetes is akkor, amikor a Máv. e tekintetben már szerződést kötött. A Svábhegy­re tehát a jövőben a város belsejéből kényelmes, egyenes utón fogunk kirándulni és ha még ebbe a tervbe belekapcsolódik a Magyar Bank sváb­hegyi szálloda és nyaraló-épitő terve is, akkor ez a svábhegyi villamos igen fontos tényezője lesz Budapest jövendőbeli idegenforgalmi fejlő­désének. De megmenti a fővárost a Magyar Bank még egy igen nagy gondtól. Ha ugyanis magántőke nem lett volna hajlandó a Budapesten való szál­lodák építésére, akkor ezt a kérdést is hatósági utón kellett volna megoldani. É t ekintetben a fő­város idegenforgalmi bizottságában már komoly tevékenység is* indult meg, mert ma mór nem­csak a haldokló szállodásipar megmentéséről van szó, hanem arról is, hogy miután a közel­múltban nem kevesebb, mint négy nagy szállo­dánk szűnt meg, nemcsak a jövő, de a jelen ide­genforgalma is megbénul a szállodákban beállott óriási hiány miatt. Ezekhez az uj fejleményekhez még csak azt kell hozzátennünk, hogy a tárgyalásokat agy a Máv.-val, mint a fővárossal Márkus Jenő ár., volt fővárosi tanácsnok, a Magyar Bank aj igaz­gatója, folytatta. Márkus Jenő dr.-nak rövid mű­ködése alatt is sikerült olyan alkotásokat ma­gáéinak vallani, amelyeknek leginkább az ö ked­ves Budapestje fogja hasznát látni. Az Ígérete­ket, amelyeket pályáján megnyilvánult munkás­ságából merítettünk, ira. kezdi szorgalmasan be­váltani. ___________ I3S URÁNIA !i owaDnDnaaiimBBBHnHiniaMBBEZBBinsaHrasiraBBasBaBfBa^naoBaattBa Anyaság w Ezenkívül : Elve eltemetve izga’mas filmtörténet 3 részben. Előadások: Hétköznapokon 5, V..7, 8 és '/.>t0 ójakor. I Vasár- cs ünnepnap 3, 7,5, ö" 7,8 és 9* órakor. Ij t enztári órák : d. e. 10 —1 ,1-ig, d. u 3 órától kezdve. I Az elhaíyotí sytrmektöl a kékfestőit — Közgyűlési mozaik — Szerda, január 30. Ez az a rendkívüli közgyűlés, amely.t azért kel­lett összehívni, mert a politikai sztrájk miatt nem lehetett idejekorán kinyomatni a kölcsönre vonatkozó tanácsi előterjesztést cs igy Waigand József dr. nem tudta azt kellőképpen áttanulmányozni. Ezért aztán el is névezte valaki röviden Waigand-közgyii- lésiiek. A külső kép egyébként több érdekes jelenséget mutat. Az előadói emelvény mellett óeg\ pótszéken megjelent A c s főszámtanácsos is, aki mindig csak akkor vonul itt meg szerényen, amikor nagy pénz­ügyekről van szó. Az elnöki emelvényen is uj arc tűnik föl, S'allay: Árpád szakállas feje hajol az Írá­sok fölé, a bizottsági tagok sorában pedig ott ül az uj tanácsnok, Sztankovics Szilárd, aki egyéb- kert ma debütálni is fog. Háromszáz milliós kölcsön­nel kezdi pályafutását, vájjon ha igy kezdi, hogy fogja végezni? Háromszáz millió egy kicsit sok az első intr? dara. íjj ’ ... • Az urak azonban nehezen szállingóznak be. Kint vannak a pipázóban, az ülésterem üresen kong. Az elnöklő polgármester nem akarja zavarni őket beszél­getésükben, azt indítványozza, hogy fordítsuk meg a sorrendet. Előbb beszéljünk a villamos balesetekről, azokat elintézhetjük igy szűk körben is,, a kölcsönnél szavazni kell, azzal várhatunk. És már süvölt is S z a 1 a i Mihály hangja, ami természetes is, mert azt szokták mondani, hogy kis ember nagy hanggal jár. A véres filippikában arról beszél, hogy mig a Pia ve- mellett az olaszok, fran­ciák és angolok viselnek ellenünk háborút, addig itt­hon a hinterlandban a villamos balesetekkel kell csatákat vívnunk. R é n y i tanácsnok föL-fölriad egy- egy éles fejhangra, szegény Ács főtanácsos pedig, akinek pótszékét a sors éppen Száléi Mihály padja elé vetette, csodálkozó arccal nézi, hogy miért porol­nék igy vele. B á r c z y; polgármestert azonban semmi sem hozza ki a nyugalmából. Csöndesen felel a keserű ki- fakadásokra és már simán el is van intézve a ne­héz ügy. Az előadói széket Sztankovics Szilárd fog­lalja el és okosan, argumentumokkal bőven felszerelve, teszi az asztalra a háromszáz milliós kis árvát, ame­lyet elődiétöl, Csup o r tanácsnoktól kapott öröksé­gül. Csupor tanácsnok pedig el sem jött, hogy jelen legyen elhagyott gyermeke keresztelőjén. Ez tény azt mutatja, hogy keményszívű apának bizonyult. Sztankovicso t, aki az árvát szeretetébe fogadta., ezért is, meg debiije alkalmából is, lelkesen megtapsolták. B á rczy polgármester pedig leszállt trónusából és odaállt az uj tanácsnok mellé, hadd haltja jobban, hogyian kezdi működését. Látszott °.z arcán, hogy meg van vele elégedve. Köröskörül azon­ban már seregestül várták, akiknek valami mondani valőju1'>- volt. Előbb Have.ss Rezső súgott valamit, amire a rossz nyelvek szt mondták, hogy Dalmácia ügyét intézte1 el -most már véglegesen. Maid Biró Henr'k, a miniszter nélkül maradt népkonyha főintézője tanácskozott a polgármesterrel, amiből többen igen messzemenő következtetéseket vontak le. Végül pe­dig egyj belvárosi korifeussal vonult el Bárczy a jobb felé eső hegyoldal legzorconabb magaslataiba, aztán pedig a város több oszlopával a főpolgármesteri szo­bába rejtőzött cl tanácskozásra. No hiszen meg is indult a pletykák áradata, amiből a különböző és élénk fantáziákban olyan káosz keveredett, hogy em­ber legyen a talpán a polgármester, ha mindezeket a kombinációkat ki akarja elégíteni. — Annyi bizonyos, hogy valami van a levegőben — mondták még azok is, akiknek az idők folyamán leginkább kiszikkadt a fantáziájuk. * Ekkor már Waigand József beszélt, aki imo, ha akart, ha nem, kénytelen volt valóságos expozét tartani, ha már az ő kedvéért egy egész rendkívüli közgyűlést hiv ak össze. Eleget is akart tenni ebbeli kötelességének, nemcsak beszédének kvalitása, de hosszúsága tekintetében is. A kritikát Róza völgyi Öméltósága mondta e! ról a: — Okosan, szépen, finoman beszél. Csak kár. hogy olyan hosszújára tu szónok. Sokkal frappánsabb lenne, ha rövidebben beszélne. Az án a .múltba tévedt Rózsavölgyi és mim mindig-, most is kedves, érdekes élményeket mondott el:

Next

/
Oldalképek
Tartalom