Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-25 / 52. szám
A Simor-utcaiiskola botránya 5 Budapest, 1918. december 25. a felhozatal minden csökkentesét meg fogjuk érezni, s én tárgyalásokat is folytatok Vűzsonyi államtitkár úrral ebben a kérdésben, azonban a széninség kényszerítő parancsa elöl kitelni nem lehetséges. Egyebekben annyit mondhatok, hogy eddigi munkánkat folytatjuk. Igyekszünk az igazságos elosztásra, hogy mindenki megkaphassa azt, ami megilleti. Sajnos, máról-holnapra kell élnünk és ha beáll esetleg a szükség, leszállítjuk az adagokat. Hangsúlyozom azonban, hogy ma még egyelőre erről nines szó és az adagok kisebbítéséhez csak a végső esetben fogunk hozzá nyúlni. Bódy Cluodor polgármester a főváros pénzügyi helyzetérői, a lerongyolt Budapestről és a közmunkatanács megszüntetéséről A főváros tanácsának ajtai hetek óta megnyíltak árok számára, akiket az elnyűtt, bűneiben és ercny- tclenségeiben meggyűlök közgyűlés helyére a magyar népkormány, a főváros népének igazabb képviselőiként kiküldött. Az nj emberek a megértés szavával jöttek, de tagadhatatlan, hogy friss széliemet hoztak te a városi tanácsba, amely (friss szellem nem törhetett elő a tanács tagjainak munkájában még akkor sem, ha azt belülről érezték volna, mert kerékkötőnek ott ült a vénhedt, ósdi felfogású közgyűlés, amely vak meggyőződéssel vánszorgott a korrupció régi utjain, de amely megriadt mindentől, ami friss szellemre engedett következtetni. Nem keltett szemünkben meglepetést, mégis külön meg kell állapítani, hogy B ó d y Tivadar polgár- mester az nj idők változásával találta meg tulajdonlapén a maga igazi területét, a.zt a területet, ahol szociális alkotásokkal lehet szolgálatára a köznek. Már polgármesteri programmja, de további nyilatkozatai is kikivánkoztak az azóta eltemetett vénhedt közgyűlésből. Bódy büszkén mutathat rá ezekre a programmadásaira, amelyek mutatják, hogy előbb értette meg az idők szavát, minthogy azt rá kellett volna kényszeríteni. Ez az oka annak, hogy a főváros tanácsában zökkenő nélkül megy ma minden és tulajdonlapén nem történt más, minthogy a főváros tanácsának ma alakul ki igazi karaktere. A bajokat azonban nem lehet lekicsinyelni. A F ö- v á rosi Hírlap munkatársa, aki előtt B ó d y polgármester volt szives a főváros aktuális kérdéseiről nyilatkozni, reményekben nem túlságosan gazdag képet adott a jövendőről. Egy lerongyolt, a háború pusztításaiban agyonsanyargatott várost kell újból talpra állítani és a mégszabdalt ország tényleges fejévé tenni. Amikor erről volt szó, a polgármester egész lényét hazafias fájdalom töltötte el, a meggyötört, az ebek harmincadjára vetett magyarság keserűsége csendült meg szavaiban. Sok milliós íuikiadások és uj adók. A polgármesternél mindenekelőtt a főváros pénzügyi helyzete iránt érdeklődtünk, amely soha sem volt még olyan reménytelen, mint ma. Bódy Tivadar dr. igy válaszolt: Pénzügyi helyzetünk kétségkívül súlyos gondokat okoz. Nem voltak pénzügyeink a hosszn háború alatt sem valami rózsásak, de a megváltozott idők elmaradhatatlan követelményei még több és nyög: súlyosabb terheket rónak ránk. A munkabérek olyan nagyarányú 'emelései van még ebben a pillanatban is folyanyitban, hoigy kidásaink ezáltal sok-sok millióval fognak megnövekedni. Miután, mint említettem, ezek a munkabéremelések még mindig folyamatban vannak, rr<ég áttekintésem sem lehet arra nézve, hogy milyen újabb megtorheltetést jelenteinek. Lehet, hogy tíz, hogy lntsz, harminc, talán negyven milliót tesz ki az összeg, amit err;e a célra adnunk kell. Ma még percen- tuálisan sem tudom meghatározni kiadásaink megnövekedésének mértékét. — És miből reméli a főváros a megnövekedett terhek számára fedezetet találni? Nincs más; ut, mint az, hogy uj adókat vetünk ki. Ezeknek az uj adóknak pedig olyanoknak kell lenni, amelyek a szélesebb népréteseket nem sújtja, hanem amelyek igazságos, progresszív módon osztják meg a terheket. Nem lehet szó a fogyasztási adók emeléséről, hanem amint azt mi már régen kértük, az államnak kell átengednie a számunkra a jövedelmi adót. Megpótlékoíjuk a jövedelmi és az ingatlanadói, ebből kell előteremteni azt az összeget, amely a; főváros háztartását rendbehozza. Természetesen nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a főváros háborús kiadásainak tíz állam által való megtérítését kértük és ez az össze 80—90 milliót tesz ki. A háborít számláját nem fizetheti a főváros. Súlyos kárunk az is, hogy a közúti közlekedés városi kezelésébe való vételétől és a közlekedési adótól remélt összeget item kapjuk meg, sőt a területhasználati dijak elmaradásával a főváros milliókat fizet rá az átalakulásra'. Mert az kétségtelen, hogy a mai tarifák mellett az egyesitett villamosok semmi jövedelmet hozni nem fognak. Nem Javulhat a villamos-közlekedés. — A villamösvasutakról szólván, milyennek látja a polgármester ur a helyzetet, várható-e a közeljövőben a közúti közlekedés megjavulása? Semmi esetre sem. A villamosok a háború alatt annyira lerongyolódtak, annyira tönkrementek, hogy nincs olyan reform, amely momentán megtudná javítani a közlekedést. Olyan gépekre és géprészekre vau a’ vállalatnak szüksége, amelyeket még jó ideig nem lehet kapni, pedig amig ezek rendelkezésre nem állanak, addig a közlekedés megjavításáról sem lehet beszélni. Hasonlóképen állunk az úttesteinkkel is, amelyeket szintén teljesen tönkretett a háború. De mit csináljunk. Kövünk nincs, aszfalthoz való anyagunk nincs és az An.'drássy-ut faburkolatát sem lehet kijavítani, amely pedig szerintem. egyenesen botrányos már, mert nincs fánk. Pestmegyéböl nem tudunk fát hozni, egyebiinnen pedig — fájdalom — nem lehet. Természetes,en mihelyt rákerül a sor, hozzáfogunk a munkához, aminthogy a csatornázási munkákat is rögtön elkezdjük, mihelyt anyag adódik, már csak azért is, hogy a munkanélküliséget ezáltal! enyhíteni tudjuk. Csatornázási terveink készen vannak, csak legyen építőanyag, amellyel dolgozhatunk. A Közmunkatanács halálára. — Úgy tudjuk — mondottuk — a Közmunka- tanács megszüntetése befejezett dolog. Mi a véleménye erről a polgármester urnák? A-főváros már régen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közmunkatanácsot felesleges intézménynek tartja. A Közmunkatanácsnak addig volt missziója, amig Buda és Pest két különálló város volt és igy az egységes fejlődést egy ilyen összekötő szervnek kellett biztosítania. A két város egyesülése óta azonban minderre semmi szükség nincs, ugyanezt a munkát pedig, amelyet ma a Közmunkatanács végez, elvégzi ,a városi hivatal is. Igazán elpazarolt ha két hivatal ugyanazt a munkát végzi. A polgármster ezután hosszan elbeszélgetett az uj rendről, amelybe a főváros tanácsa, zökkenő nélkül tudott belehelyezkedni. A tanácsba delegáltak megértéssel, szeretettel és nagy munkakédvve! végzik feladatukat és minden remény megvan arra, hogy az együttműködés a legjobban sikerül. Azután ez ország katasztrófájáról szólott a polgármester, amely Budapestet is mélyen lesújtja. A szép, hatalmasan fejlődött Budapesthez egy kicsire szabott, szétmarcangolt ország, milyen fájdalmas, szomorú képét! Az országszélekröl menekülők elárasztják a fővárost, amely — ma még valóságos talány — hogyan fog megélni tudni. A polgármester itt fájdalmasat, mélyet sóhajtoT: — Szegény, szerencsétlen ország .... Szomorú látvány volt Budapest polgármesterének gondterhelt, mélyen meghatott arcát látni az adventi reményteljes napokban. Szocialisták a művészetért A főváros istenben boldogult közgyűlésének ostobaságából és leikiisnieretlenségéböl olyan kellemetlenség származott most, hogy szinte csodálni kell, ha az ilyképpeu berendezett tanács nem tudja majd módját ejteni a régi közgyűlés tagjainak egyénenként és anyagilag való fele lösségre vonásával. Nem érdemelne mást ez a társaság, amely ostoba kapzsiságából és kultura- undorából egy iskola befejező munkálatait 600.000 korona helyett négy és fél millió koronába keríti a fővárosnak. Az iskolát — mint Várnsy Gyula tanácsm1 az egyik legutóbbi közgyűlésen elmondta a háború előtt megkezdték épitenli a Simou- utcában. Az iskola már 1914-ben tető alatt volt. Amikor a háborít kitört, a kormány minden építkezést betiltott, amikor azonban 1916-ban igen nagy volt a szükség az iskolákra, a tanács proponálta, hogy a Simor-utcai iskola értést fejezzék be. Miután azonban ez az építkezés 600.000 korona többköltséget igényelt volna, a lelkiismeretlen és rövidlátó közgyűlés a tanács el öterjesztését elvetette. Azóta rohamosan felment mindennek az ára. Az építőanyagé csak úgy, mint a munkáé. Egyszóval ez az építkezés, ami 1914-ben 600.000 korona lett volna, most négy és fél millóba fog kertilni. Vdrosy tanácsnok úgy látszik inkább bízott a mai tanácsban, amely az egykori közgyűlésnél nagyobb megértéssel viseltetik, előkereste az ügyet. És nem hiába. Az uj tanács olyan szükségesnek találta az iskolaépítés befejezését, hogy hozzájárult a megnövekedett költségek rendelkezésre bocsátásához is. Az ügy körül azonban érdekes vita fejlődött ki. Bokányi Dezső annak a véleménynek adót' kifejezést, hogy talán jó lenne aiz; iskolát egyszerűen berendezni, az építkezés diszességét korlátozni, hogy ezen az utón valamit meg lehessen takarítani. Bokányival azonban szocialista elvtársa Kondor Bernit fejtette ki véleményét. A takarékosságot ő is fontosnak tartja és ahol lehet, ott nem is ellenzi. A Simor-utcai iskoláról azonban úgy tud’a, hogy az lóriim Ödönnek egyik legszebb alkotása. Ha pedig ezt tudjuk, akkor nem szabad a művészet rovására spórolni. Figyelmébe ajánlja a tanácsnak a szemléltető képek és szobrok oktató hatását é kéri, hogy aiz; esztétika ro zására ne akarjon a, tanács spórolni. A kultúra úgyis olyan alacsony Magyarországon, hogy nem szabad akkor garasokra nézni, amikor művészetről van szó. A tanács is méltányolta ezeket a szempontokat és végeredményben úgy állapodtak meg. hogy a. művésziségben nem redukálják a költségeket, ellenben elejtik a köznonti fűtés tervét, ami a mai viszonyok között igen sokba került volna és a padlót is primitívebb módon csináltatják. Ekkor Becsey Antal azt az életrevaló öt,et - vetette föl, hogy kérjen a tanács ennek az iskolának és több még építendő iskolának és kórháznak az építéséhez kormán vtámoea tó ni ban a formában, hogy a kormány amúgy is segélyezi a munkanélkülieket, a főváros az építkezéseknél való alkalmaztatással ezeket a munkanélküli segélyeket megtakarítja az állam részére, adják hát ezt az összeget a fővárosnak az építkezések céljaira. Ezáltal egyfelől a főváros terheihez járul hozzá az állam, másfelől megindul a munka, végül pedig az; állam számára sem. jelent a dolog külön, uj kiadást. Vámos Jenő (radikális) bejelentette erre. hogy a Vili. kerületi kisiparosok deputációja járt nála, amely azt kérte, kéovische az ő ArAp keiket a tanácsban. Ö már az iparosoknak is megmondta, hogy helyteleníti kívánságukat, most is ez a felfogása, de kötelessékszerüen elmondja, hogy miről van sző. A kisiparosok azt kívánják, hogy a tanács szólítsa fel a kormányt, adja meg a munkanélküli segélyt a kisiparosoknak is. Ezt a kérést ő nem helyesli, ellenben igen helyesnek és kívánatosnak találná, ha a Kismunkák kiadásánál a tanács a kisipart minél több munkában részesítené. Ezt a kívánságot honorálni is kívánja a tanács és ezzel el is lenne intézve a Simor-utcai
