Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-06 / 6. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. február 6-án 6. szám fpmnmDiiTmiiamnmmiiammngiüampiaiPMiPHiomp» ^8«iamngiimHiaiiiomamamBMD8igamHmöinE EEÖFIZE rÉSI TtRTTKt Egésx. évi*e .......... 28 K. Fe l évre ............... 14 K. Eg yes számolt kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emii Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. kér. Sziv-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-13 A holnap dalát énekli ma már ebben az országban mindenki. A ma számára nincs egy dicsérő jelző, sőt nincs egy mentő ötlet sem. Mától a holnapig nem mérjük az utat és Lóth nem őrködhetett úgy a maga elhatározottságán, mint mi, amikor megyünk előre és vissza nem tekintünk. Csak egy fiatal, üde, friss, tetterős város teheti meg azt, amit Budapest példáján látunk és ami azt mutatja, hogy egy-két lenyesett virág helyett száz újnak tud életet adni. A maga erejéből tesz meg mindent, hogy ne csak azt mentse meg, amit a háború lerombolt, hanem azt is, amit a háború elmulasztott, vagy nem engedett fölépíteni. Az áldozatok mérhetetlen aranyhegyei szükségesek ide, hogy minden úgy lehessen, ahogv mi, Budapest rajongó, álmodozó fiai, szeretnénk. Ebben a pillanatban jó elővenni azt a beszédet, amelyet Budapest negyven éves jubileumán mondott Bárczy István. A kép, amelyet ennek a városnak jövőjéről megrajzolt, mindnyájunknak örök vágya. Es mikor a képet elénk tárta, hozzátette: „ez nem álmodozás, hanem átérzése annak, hogy az aggódó kétkedők, pesszimisták, okoskodók, hátráltatók, kicsiny hitüek elöl elsza- tad az élet és hogy ez az a tér, ahol mi fátvehetjük a külfölddel a versenyt, fölvethetjük a küzdelmet a betegségekkel, a nyomorúsággal, a mii- veletlenséggel, az elégedetlenséggel.1' A negyvenéves jubileum óta az átkok átka szakadt ránk és pótolni mindent, belekerülni újra a haladó kor száguldó lokomotívjának régi útjába: megsokszorozták a feladatainkat. A jövőt mégsem lehet másként elképzelni, mint a be tegségekkel, a nyomorúsággal és a müveletlen- séggel fölvett küzdelem diadalát. A magunk eireje azonban kevés, meg kell mozdulnia a magántőkének is, hogy Budapestet gyorsan és biztosan a világ paradicsomává lehessen varázsolni, mert természeti szépségei, múltja és jövendő ereje révén erre a szerepre van predesztinálva. A főváros maga száz és száz milliót kell hogy nagyrészt nem jövedelmező beruházásokra költsön. A jövedelmező beruházásokat nincs módjában egyelőre a maga számára lefoglalni és ez az oka, hogy örömmel látjuk a Magyar Bank vezetőségének azt az előrelátó elhatározását, hogy Budapest felvirágoztatásában keresi a maga boldogulásának egyik legszebb és legbiztosabb alapját. A Svábhegy jövőjének megalapozása, a szállodák építése, terveinek egész tekintélyes komplexuma arra vall, hogy a magyar töke nemcsak soviniszta, de egyenesen lokalpatriota maradt. De jöhetnek ide a vállalkozók százai, még mindig találnak egy hegycsúcsot odaát a budai oldalon, amelynek a modern kényelemmel való berendezése ragyogó üzlet lehet a tőke számára. A főváros közigazgatásának mai vezetőiben meg lenniei az akarat és a stilus, hogy minden csupasz ormot fölcicomázzanak, de szárnyukat szegi a halasztást nem tűrő, életszükségletet képező feladatok rájuk nehezedő tömege és itt kell kedvre hangolni, hivatására sarkantyuzníi a tökét, mely velünk együtt érzi kötelességét, amely nem lehet más, mint épitieini, fejleszteni a mii drága Budapestünket. És mi tudjuk, érezzük, hogy mindez nem fog megállani a svábhegyi villamosnál, nem fog megállani néhány európai kényelmü szállodánál: itt a jövendő Budapestjében minden garas meg fogja találni a maga kötelességét és m/eg fogja találni a maga nagy jövőjét. Egy régi világnak kellett összeomlani, hogy a romokon ui világ épüljön. • •• A szocializmus ma már nem mumus, ma már Magyarországon is jogaiba iktatódon és a sokat hány- torgatöitg^isztviselő urald' is beleélik magukat ábba,'hogy az egy-két szolgálati esztendő által vont válaszfalakat le lehet rombolni, ha „elvtárs"-bak nevezhetik egymást. A ranglétra felsőbb fokéiról eddig szégyen volt lenézni arra, aki egy fokkal lejjebb állott, most azonban kezdik már észrevenni, hogy ott is testvérek állanak, akik nyomukba hivatottak lépni. A háborús esztendők minden keserűségének el kellett jönni, hogy a főváros tisztviselői eljussanak ide és együttes szóval sürgessék a közös kenyeret. A tisztviselők szervezkednek és sürgősen indexre vetik „az örökös jóakarat" -ot, amelyből eddig nem tudtak megélni. Mi azonban meg vagyunk győződve róla, hogy azok, akik az „örökös jóakar at'‘-oi eddig gyakorolták, maguk is szívesen látnak olyan helyzetei; tánelybói ki' fog tét- széni, hogy e tekintetben sem hiába dobták ki a pénzt, hanem azért kellett adniok, mert a kényszerűség vitte rá őket. A tisztviselőknek adni eddig csak mentegetödzve lehetett, a szakszervezet talán majd eléri, hogy kö- nyöradományok helyett egyenesre nyitott tenyérből fogják megkapni azt, amire megélhetésük szempontjából szükségük van. A lakók is ugyanazt mondják, amit az építészek. A héten ülést tartottak, amelyen az építőipar gyökeres újjászervezését, az építőanyagok kiosztásának szabályozását és az építőipari központ felállítását követelik. Az építészeknek ugyanezek a kívánságai, amint azt ezeken a hasábokon már sokszor hírül adtuk. Mindezekhez azonban építőanyag, munkáskéz és beke is kellene. Három olyasmi, amiről ebben a pillanatban sem az építészek, sem a lakók nem tudnak gondoskodni. Egyszóval az összeházasodott erők ma még nem lehetnek elegendők. Várni kell, amíg a harmadik szövetséges, a béke, is mellőjük szegődik. A közélelmezési miniszter okos és gyakorlatias intézkedést léptetett életbe. Vasárnap délután 4 és 7 között bridge-parti helyett a közönség panaszait hallgatja meg. Valóban a régi magyar királyok is igy cselekedtek, ünnepnapokon törvényt ültek a nagy tölgyfa alatt. Azóta azonban megváltoztak egy kicsit az idők és a múltból csak a jó szándék maradt meg. Meg mernénk esküdni rá, hogy az első vasárnapon Budapest minden lakosa tizennégy évtől hetvenig el fogja szánni magéit, hogy elmegy a miniszterhez panaszkodni. Délután háromig készülődik is, félnégykor azonban leül a stamm-kávéhúzában alsózni, ami mé? a miniszterrel való kézszoritásmV is nagyobb gyönyörűség. De jobb is ez igy, mert mi lenne a szegény miniszterrel, ha vasárnan délután mind az esymillióan elmennénk. akiknek Budapesten panaszunk van a közélelmezésre? Gaár Vilmos dr. kúriai biró, fővárosi bizottsági tag a főváros nagy reformjáról A választói jog folyamatban levő demokratikus kiterjesztése, azaz a kormány választójogi törvény- javaslata kell, hogy maga után vonja a fővárosi választói jogosultságnak s ezzel kapcsolatban az egész fővárosi törvénynek revízióját. Megkérdeztük e tárgyban dr. Q a á r Vilmos kúriai biró, fővárosi bizottsági tag urat, aki e kérdés egyik legkiválóbb szakértője és aki a következőket volt szives egy széles alapokon nyugvó, gondosan kiépített revízió tervéről a „Fővárosi Hírlap“ munkatársa előtt kifejteni • A fővárosi törvényhatósági bizottságot választók választójogosultsága az országgyűlési képviselőit választójogosultságon alapszik. Ennek sziikségképeni következménye, hogy a most a törvényhozás előtt fekvő választói törvényjavaslat törvényerőbe emelkedésével a fővárosi törvénynek a választói jogosultságot szabályozó része is reformáltassék. Ezt az alkalmat fel kellene használni, hogy a 46 év előtt két kis városból, s egy mezővárosból alkotott, de azóta vi- árossá fejlődött főváros részére készült szervezeti törvény minden részében átüolgoz- tassék a változott viszonyoknak megfelelően, a szerzett tapasztalatok alapján. — A kiinduló pont az, hogy minél nagyobb számú polgárnak van része az állam és az autonom közigazgatás terén abban, hogy az ö akaratuk legyen az államélet és az önkormányzat megnyilvánulása, annál demokratikusabb ez a megnyilvánulás. Akkor, amikor az államélet terén az1 uj javaslat révén minden dolgozó polgár szavazatával hozzájárul az államakarat megnyilvánulásához, — nem lehet a th. bizottságot választók választói jogát szükebb korlátok közé szorítani. — Községi választó legyen tehát mindenki, aki országgyűlési választójoggal bir, s pedig anélkül, hogy még külön klassziíikációt kellene igazolni, avagy külön jelentkezésre volna kötelezve.- A választásnak kerületenkint keli történnie, de a mai nagy kerületek felosztandók úgy a közigazgatás, mint a választás érdekében. Előbbi szempontból belterjiesebb lehet az elüljáróságok működése, utóbbi szempontból a lehetőleg. egyenlő er ejti kerületek nem fognának a városi életben u. n. domináló szerephez jutni, hanem a kerületközi élet elevenebben kifejlődnék és a kerületi érdekek hangoztatása helyett a főváros egyetemes érdeke lenne a vezérelv. A törvényhatósági bizottság alakításánál a virilizmus eltörlendö, a bizottság taglétszáma leszállítandó 200—250 tagra. Hiszen Bécsben 165. Berlinben 144 tagból áll a képviselőtestület. Az inkompatibilitás és érdekeltség szigorúan meg- határoztatnék a mainál bővebb keretben. A th. bizottság élén a tagjai sorából választott elnök és elnökhelyettes állna. A th. bizottság hatásköréből az apró ügyek kivétetnének és azok a városi választmány hatáskörébe utaltatnának. — A főpolgármesteri állás beolvasztatnék a polgármesteri állásba, olykép, hogy a főpolgármesterség, mint a kormány bizalmi ellenőrző közege, megszűnnék létezni. A polgármester, lenne a városi választmány elnöke;; a választmány felében az alpolgármesterekből és a tanácsnokokból, felében a th. bizottság tagjai sorából, ugyanazon számban választottakból, állna. Ez a választmány végezné a mai tanács hatás-
