Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-18 / 51. szám

6 Boka n y i Dezső szólott liozzá. Hozzájárult a száz­ezer korona kiutalásához, azonban kifejtette, hogy tudni kell, kik azok, akiket a Lakáshivatal alkalmaz. Most a Károlyi-pártiak, Becsey Antal és Aigner Adolf ragadták meg a szót és azt hangoztatták, hogy „a mi pénzünkről nélkülünk ne intézkedjenek.“ Ezért Aigner azt indítványozta, hogy a tanács küldje ki Bokányi Dezsőt és Wildner Ödönt, lépjenek érintkezésbe Garb ai Sándor kormánybiztossal és adják tudtára, hogy a főváros tanácsa bei o- 1 y ás t k ivón a maga számára a Lakás h i- v a t a 1 ügyei b e. Az újabb százezer koronás elő­leget pedig azzal a feltétellel (folyósították, hogy az azon végzendő munkák Budapest érdekeit szolgál­ják. Bokányi és Wildner elvállalták a Garbai ellenőrzésére szóló megbízatást. Fizetés és státusrendezés. Ismeretes, hogy a bel­ügyminiszter a fizetés és státusrendezésre vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyta. Ennek folytán az elnöki ügyosztály a rendelkezés értelmében a mun­kákat sürgősen végrehajtotta, sőt a főváros pénz­tára a rendezés folytán felmerült fizetési különböze­teket, visszamenőleg 1917. junius 1-től hétfőn már ki is fizette. A dr. Kemény Géza tanácsnok-főjegy­ző vezetése alatt működő elnöki ügyosztály külön­ben a betöltendő tisztviselői állásokra vonatkozó előmunkálatokat is befejezte, úgy hogy a választá­sok még újév előtt megtörténnek. Vértes Emil és a Népruházati Bizottság. Méltó feltűnést keltett az a hir, hogy Vértes Emil, a fő­városi kereskedővilágnak ez az agilis, kitűnő vezető tagja, lemondott az Országos Népruházati Bizottság­nál viselt vezérigazgatói állásáról. A hir igaz volt, de a lemondás ténye és oka is kitünően jellemző V é r te s Emilre, aki, amikor a kormány elhatározta a központok feloszlatását, lemondott azzal a meg- okolással, hogy ő a szabadkereskedelem lelkes hive, örömmel üdvözli a kormány állásfoglalását. Vágó József kormánybiztos azonban egy levélben, amely­ben kivételes érdemeit elismerte, arra kérte Vértes Emilt, hogy közérdekből maradjon meg állásában az akció végéig. Ennek a megtisztelő felkérésnek termé­szetesen nem mondhatott-' ellent a vezérigazgató., akinek kezében mindenki teljes biztonságban látja a hatalmas akciót. Uj főjegyzők. A státüsrendezésíe vonatkozó köz­gyűlési határozatot, mint ismeretes, még B a. t- t h y á n y Tivadar belügyminiszter jóváhagyta. An­nak végrehajtása máris megkezdődött és az előlép­tetések során legelőször egy csoport derék, érdemes tanáosjeigyzőből lett főjegyző. Az uj főjegyzők közül Hamvasy István a VIII. kerületi elöljáróságnál dolgozik, Lob'll ay er Jenő, aki nagyon képzett ember, a jog- és államtudományok doktora, franciául és angolul beszél és jelenleg a IX-ik keriilc i elöl­járóságnak hasznos munkása. A sorban három igen értékes erő következik, L i b e r Endre, Borven­dég Ferenc és Till Antal, akik mindhárman telje­sen önálló működést fejtenek ki tanácsnokuk mellett egy-e.gy tanácsi ügyosztály élén. Liber Endre hosszú ideig az elnöki ügyosztálynak volt jelentős munkása, majd a nyugdíj felé gravitáló Piperkovics ta­nácsnok mellé került a közjótékonysági ügyosztályba, amelynek pangó munkájába uj é:s alkotó szellemet vitt. A román betörés alkalmával a menekültek el­látását oly kitünően szervezte meg, hogy a köztár­sasági kormány keresve sem találhatott volna jobb kormánybiztos, a menekülők ügyeinek ellátására. Borvendé g Ferenc nélkülözhetetlen és pótolha­tatlan munkása a vízvezetéki és világítási ügyosz­tálynak. B u z á t h tanácsnoknak a jobb keze. Ök ketten jártak az egész háború alatt és járnak ma is a városházán a Ieggondterheltebb arccal, mert a szénhiány fenyegető módon nehezedik évek óta a kormányzásuk alatt álló üzemekre. Ebben a nincs- telcnségbe:: is mindig megőrizték mindaketten alkotó erejüket és nemcsakhogy megküzdőitek eddig a gáz­gyár szénhiányával, de a háború alatt megváltották a Budapesti Általános Villamossági Rt.-ot és igy a budapesti világítás komrnunizálását befejezték, tel­jesbe tették. 11a elmondjuk mé.g, hogy Borvendégnek rendkívüli része volt tanácsnoka mellett még a viz- hiánynya! folytatott példátlan küzdelemben is, akkor kialakul az uj főjegyző ritka munkás portréja. Till Árral a közlekedési ügyosztály helyettes vezetője, ahol sok és értékes munkát végez. Span n b e r g e r Alajosról elég annyit mondani, hogy Harrer al­polgármester nevelése, aki mellett hosszú ideig dol­gozott a városépítési ügyosztályban, majd a Vili. kér. elöljáróságra került. B ucsánszky Bertalan újabban a XVÍ. ügyosztályban dolgozik, de nem sokat hallat magáról. A közgazdasági ügyosztály egyik erőssége P u r e b 1 Győző dr. főjegyző lett, amivel a tanács ismét sok .sikeres és becses munkát jutalma­Budapest, 191%; decembév M zott. Az uj főjegyzők sorát K i t i c s á k Miklós, aki előbb a IV—IX. kerületi anyakönyvi hivatal vezetője volt, most pedig a IX. kerületi elöljáróságon műkö­dik és Káról y i József, a X. ügyosztály betegápo- lási-dij behajtó osztályának élén áll, fejezik be. A városnak csupa régi szolgája, törekvő, lelkiismeretes tisztviselője lett főjegyzővé, kiviilök az árvaszéken is főjegyzővé léptek efő hárman, még pedig: Fen y- ves Béla, Mosdós«y Emil és Novák Andor. Előadások Budapest szabályozásáról. Budapest belső szervezetének modem átalakulásával párhuza­mosan kell hogy a város eddig elhanyagolt tervszerű kiépítése is céltudatos cls radikális reformok kapcsán biztosíttassák. Ennek útját és helyes irányelveit óhajtják kijelölni ama előadások, melyeket minden hétfő,n este órakor a Magyar Mérnök és Épi.ész Egyletben (Reáltanoda-utca 13) Budapest városren­dezéséről hivatott szakemberek tartanak, mely elő­adások az összes idevágó kérdéseket felölelik. Az első előadást december 16-án Palóczf Antal és Király Kálmán tartották. A következő előadások sorrendje: December 23-án: Becsey Antal: A városrendezés feladata a vizi forgalom szempontjá­ból. December 30-án: Kelemen Móric: A főváros közlekedési feladatai a városrendezéssel kapcsolat­ban. Január 13-án: Vidor Emil; Budapest város­képeiről. Január 20-án: Lux Kálmán dr.: Budapest műemlékeiről, tekintettel a városrendezésre. Január 27-én; R e r r i c h Béla: Budapst sétányairól és ker­tészeti feladatairól a városépi.és terén. Február 3-án: Nagy Virgil: Középületek és kulturális épületek elhelyezéséről. Február 10-én: Sándy Gyula: Gyárépületek és magánépületek elhelyezése és cso- portosi.ása. Február 17-én: S t r ó k a y István: Buda­pest .gyorsvasutairól. Február 24-én: Pirovits Aladár: Nagy-Budapest létesiilésének közigazgatási problémájáról. Március 3-án: Bauer Henrik: A városterv megalkotásának főbb elvei. (Az épi.észi szakosztály ülésén.) Leszlauer Gyula ünneplése. Abból az alkalomból, hogy a Mészárosok ipartestiilete Leszlauer Gyu­lát elnökévé választotta, a Kereskedő- és I p a- rosszö vétség, amelynek alelnöke, csütörtökön este a népszerű férfiút társasvacsorán ünnepelte. A körtagokon kívül Leszlauer ismerősei és tiszte­lői, valamint pályatársai nagy számban jelentek meg. A baráti vacsora kereteit messze túlszárnyalta az este azon a réven, hogy Hock János, a Nemzeti Ta­nács elnöke cs B ó d y Tivadar polgármester nagy beszédet mondtak, amelyeknek elhangzása után Leszlauer meghatottan köszönte meg a kivételes megtiszteltetést, amelyben része volt. Herczeg Ferenc „TiHá“-jának sikere a 25. előadá­son túl semmit sem vesztett intenzitásából. A Bel­városi Színházat szinültjg megtöltő előkelő közönség fel-felharsanó tapsa kiséri továbbra is Paulay Erzsi, Petheö, Harsányi, Körmendy, Zilahy, Boyda, Juci és Szilágyi Rózsi pompás iátékát. Maharadzsa-láz. E héten két darabot mutatott be az U r á n i a. Az egyik a Maharadzsa-lá z, amely hamar kedveltté vált a pesti közönség előtt, mert egyik hires miisordarabjának: a Maharadzsa gyöngyének paródiája. A másik film Kétszivü ember cimmel érdekes regényt nyújt az életből. Az előadások 4.15 és 8 órakor kezdődnek. A Kristálypalotában Szász Ilonéi. Sarkadi és Berta Valero uj műsorral lépnek fel. Minden este zajos sikert arat a kis Bella, aki a legkiválóbb cso­da,gyermekek közé tartozik. Gorilovits nővérek bal- Ietkarral lejtett táncukkal, Eiedler az ö csintalan cse­metéjével, a 3 Kristensen csodálatos nyujtómutatvá- nyaikkal, Tom és partnere a hires asztalakrobaták, a legjobb varietészámok, amelyek valaha pesti szín­padon felléptek. Szőke Szakáll „Egy link bohém“ c. operettjét végig mulatja a közönség, mely esténként zsúfolásig megtölti a színházat. Mit vegyünk karácsónyra? Ezt a fogas kérdést vetettük fel s megoldásra törekedvén: először is felkerestük a Karácsonyi Hargszerkiállitá.st, mely a R á k ó c z i - ti t 60. s z. z e me palotába n most nyílt meg. A kiállítással kapcsolatos hang,szervásár­ban vettünk mteáinknak egy zenélő karácsonyfa- forgatót, a kis fiunknak egy verklit, a kislánykánk- nak egy olcsó gyermekzongorát. a nagymamának cgv zenélő fényképalbumot, a jóbarátunknak pedig égy kis önműködő zeneiszekrényt. Lgy egy helyben sikerült beszereznünk az,-, összes karácsonyi aján­dékokat. PÜGÄN. Budapest. VIII., Rökk Szilárd»u. 30 Telefon: József 1—48. szám. Emésztést alásecjilö „ÄILk MATTONl GIESSHÜB LE R TISZTA TERMÉSZETES ALKALI AS SAVANYU VIZE­fi T Ő K E • •• Szemle Mert nem szűnik a drágaság — A jövedel­mező demokrácia — A milliomosok fehér- gárdája A munkásság, amely a forradtlmat megcsi­nálta, egészen természetesen le akarja szedni munkája gyümölcseit. És most nem a politikai, hanem a gazdasági gyümölcsökről beszélünk. A munkásság a háborúban nem nyomorgott, vag\ legföljebb kevésbbé rnyomargott, mint á latei- ner-osztály, ha tehát most lényegbevágó bér­emeléseket kiván, az megint a középösztáb vállaira nehezedik. Éppen ezért nem az lenne ma a tulajdonképen fontos, hogy a munkás több pénzhez jusson, hanem, hogy az árakat le lehes­sen szorítani. Az árak leszorítása és a munka­bérek emelkedése két ellentétes dolog. Kettő együtt meg nem állhat. A főváros elektromos­müveinél felemelték 100 százalékkal a munka­béreket, tehát a villany egységára ll fillérről Is fillérre szökik. A munkás tehát, amit megkeres a réven, visszafizeti a vámon. Nem más ez, mint fájdalmas számítás, amelynek csak a drágaság szökkentése vethetne véget. Az legalább min­denkinek használna, nemcsak a munkásnak, de a közpolgárnak. A gazdag úgy sem törődött az árakkal: az mindent megfizetett, amit tőle kér­tek. A kistrafikosok a jövőben szintén bizalmi- férfiakat állitkjainak, hogy ellenőrizhessék azt. ami a nagytrafikban történik. Pedig, hogy a nagy trafikokban furcsa dolgok történnek, azt már régen kiderítette a rendőrség. És ebben a kérdésben nemcsak az a fontos, hogy ilyenfor­mán talán mégis becsületesebben fogják maid ellátni a fogyasztókat, hanem az is, hogy a sze­gény kistrafikos is valamellyes jövedelemfor­ráshoz jut. Szende miniszter legalább, úgy lát­szik, szivén viseli ezeknek az embereknek a sorsát, akiket eddig mindig kikergették u mi­nisztériumból. Kikergette pedig egy Tömöry nevű miniszteri tanácsos, aki most a dohány­jövedék igazgatója akar lenni. A dohányjöve­déki igazgatóság pedig olyan állás, hogy most már nemcsak hogy maga elé bocsátja a kis- traíikosokat Tömöry miniszteri tanácsos ur, ha­nem ö maga is elmegy saját fölkent lábaival a plebs gyűléseire. Istenem szép is az a demo­krácia, ha azon a réven dohányjövedéki igaz­gató lehet az ember. A vagyonadó clleníorradahnárjai u:,uc..v- kább elcsendesednek. A milliomosok íehérgár- dáfa mintha lemondófélben lenne a reményről, hogy egyszer kezébe kaparintja a hatalmat és a harmincötmilllárdot a néptanítókon, az állami tisztviselőkön és az utcaseprőkön hajtja be. Mert ezt ugy-e nem lehet? Amióta nemcsak a pénzügyminiszter mondja., de Károlyi is meg­erősíti és mindenki önmagában is érzi, hogy n cechct valakinek meg kel! fizetni, azóta valami kijózanodásféle vesz erőt az embereken és kez­dik elismerni, hogy a harmineötmilliárdot a mil­liomosok fogják összerakni. Az ember nem szí­vesen hall ilyesmiket, de a végén mégis bele­törődik, mert belátja, hogy tulajdonképer nem Szende Pál, hanem a kényszerűség akarja a vagyonokat megcsonkitani. A Wiener Bankverein és a Központi jelzá­logbank. A Központi Jelzálogbanknál küszöbön álló tranzakció, amelyről a tóvárosi liiriüp számolt be elsőnek nagy meglepetést okozott mindenütt, de legkivált a Bunkvereiunél. amely a végső pillanatig titokban szerette volna tar­tani az egész tranzakciót. Hogy idő előtt kiput- tantottuk a hirt, Schwartz Alfréd, a. Wiener Bankverein igazgatója, nagy ügybuzgalmat fej­tett ki, hogy legalább a Wiener Bankver einre kedvezőbb beállításban kerüljön a dolog a la pókba. Terve azonban visszafelé sült ek A sajtó nem tudja elfelejteni a Wiener Bankverein önzíi üzleti politikáját, amelyre most már semmi s/ijk- iség nincs. El tudunk lenni a Bankverein nélkül és úgy látszik, az intézet maga is érzi, hogy fiókját iracionalizáhvi kell, vagy pedig vissza kell vonni-

Next

/
Oldalképek
Tartalom