Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-18 / 51. szám
99 4e cSai! katonák'vették fel a leszerelési illetményt több;'(pénztárnál. liancir» civilek,- akik soha sem vol-.tgk katonák, vagy éppen boldog fölmentettek jelentkeztek és hozzájutottak a 90 koronához.; amit eleinte a katonai pénztárak fizettek ki: Ezek egyik bizottságtól a másikhoz mentek és mindenhol zsebrevágták a pénzt. A rekordot egy szélhámos tartja, aki ebben a formában tizenegyszer szerelt le. Megmentett milliók. Rögtön az első napokban tudomására hoztuk a hadügyminiszter urnák, hogy szigorú ellenőrzésre van szükség. Nagy központi irodát szerveztünk és minden igényjogosultat kartoték-rendszer szerint tartottuk nyilván. Itt aztán kiderült, hölgy sokan álnéven akartak és tudtak pénzt felvenni. A lapokat csoportonkint utcák és házak szerint osztottuk be és Böhm államtitkár ur az ellenőrzés megszervezésével a szakszervezeteket bízta meg. Ezek a munkások. természetesen megfelelő díjazással lakáson- kint ellenőrizték a leszerelőkét. Huszonnégy órán belül megejtették a vizsgálatot és megtették jelentéseiket. Bizony sok esetben kiderült, hogy felmentettek és rokkantak is leszereltek. Az ellenőrök instrukcióját is Vita számtanácsos ur végezte rendkívüli munkával és amint az eredmény igazolja, nagy alapossággal. A vizsgálat igen liberális módon ment végbe, de nem is igen volt szükség nagy szigorúságra, mert mihelyt a- szédelgők neszét vették annak, hogy komoly ellenőrzés van, többé nem» jelentkeztek és ma már elmondhatjuk, hogy csak becsületes, jogos jelentkezőkkel van dolgunk. Az ellenőrzésről különben ankét is volt a minisztériumban és a mi módszerünket rendszerré avatva, a budapesti példa szerint ment ki a rendelet a vidékre is. Nem lehet benne kétség. hogy ezen a módon sok-sok milliót sikerült megmenteni az állam pénztár számára, mert nemcsak azt a milliókra menő összeget kell megmentettnek venni, amit a szédelgők kezéről leütöttünk, de számolni kell azzal is, hogy ha sürgős és erélyes ellenőrzést nem teremtünk, ezen a téren teljes anarchia fejlődött volna ki, ami megmérhetetlen károsodást okozott volna. Mindenki inaszakadtáig dolgozott. Mindennek érdeme pedig a katonai ügyosztály derék, kötelességtudó, erején felül dolgozó tisztviselőkaráé. Soha nem felejtem» el, hogyan dolgoztak a mi embereink. Példaképei lehetnek a szorgalmas, önfeláldozó tisztviselőknek. Az ügyosztály többet tett, mint amit a leg- vénnesebb reményekkel várni lehetett, többet tett mint amennyit birt. Mindenki inaszakadtáig dolgozott.. -. (Es itt a torkán akadt a szó a tanácsnoknak, hgyik oldalán Vita Ede számtanácsos, a másikon S c h u b e r t h Ernő tanácsjegyző iilt. Könyes szemekkel hol az egyikre, hol a másikra tekintett hálásan. Aztán leesett szemeiről a evik- kere é,s most már leplezetlenül átadta magát mélységes meghatottságának. Fojtott hangon mondta: — Bocsáson meg uram, nem tudok tovább beszélni ... Percekig ültünk némán, de mélyen érezve annak az embernek nemes jóságát. Majd letörölte a kényeket és folytatta:) Vita tanácsos állapota például egyenesen aggasztó volt. Átvirrasztott és átrobotolt éjszakák után is dolgozott végeszakadatlan, példátlan energiával. Zabuesek ur szenet fuvaroz. El kell nymdanom önnek egy példát, folytatta és boldogan, cmberszerctetct sugározva ragyogtak fel a szemei. A kaszárnyákban sehol sem volt gyertya és szén. Tizenhárom- tizennégy fokos hideg volt, aggódtam, hogy meg fognak: fagyni az embereim a farkasorditónak beillő kaszárnyákban. Kerítettem is szenet, de nem tudtam» hogyan fuvaroztassam el a kaszárnyákba. Végre a fuvartelep szánt meg és adott kocsit, lovat, de kocsis nélkül. Elővettem három szolgát és megmondtam nekik, hogy a súlyos helyzetben nekik kell kisegíteni bennünket. A szolgák kijelentettek, hogy erre a munkára ők nem vállalkoznak. Ekkor magányhoz kértem Zabuesek urat, akinek szorgalma és köfclességtudása ideiglenes hivatalnok létére mindig példás polt. Aztmondtam .neki: „Na Zabuesek, liajtott-e már lovát?“ ...Nem én“ ~ fölelte röviden. „Étát) fiam, akkor ma megpróbálja.“ Zabucseknek nem kellett sokat magyarázni, megértette .á dolgot és rohant, felült a bakra'és hajtotta a lovakat. Vele ment két derék szolga is, Bariul és Kovács is, akik a szenet lapátolták. Este fülig piszkosan, összeszakadt ruhában, agyoníáradva, lecsigázva állt elém szegény jó Zabuesek. Végigjárta a kaszárnyákat. mindenütt leadta a szükséges szenet és jött vissza. A két derék szolgának pedig a húron* másik előtt száZ-száz korona jutalmat adtam. A tanácsnok befejezte előadását. Még S c li u- b e r t h tanácsjegyző tette .csak hozzá: A Mária Terézia laktanyában nem találtunk egyetlen asztalt sem. Gyorsan ki kellett három asztalt szállítani, hogy a bizottságok elkezdhessék munkájukat. Igen ant, de nem volt kocsi. Végre Vita számtanácsos , ur végső kétségbeesésében itt a Ká- roly-köruton fogott le egy stráíkocsit és miután már segedelem nem volt, ő maga hordta le a kocsissal az asztalokat a kocsira. Mindezt éjjel-nappali id'egíeszitő munka után. A tanácsban most azoknak igazi képviselői ülnek, akikért a Bukovszkyak, Viták, Schubertek és Zabuc.sekek ilyen odaadó munkával dolgoztak. Nekik majd akkor, amikor jutalmazásra kerül a sor, tudniok kell, kik manikűrözik a körmüket és kik dolgoznak éjjel-nappal, ► ik cipelnek asztalokat és fuvaroznak szenet, ha a nép és város érdeke úgy kívánja. (p. b.) Iníernátus — öltöztetéssel Botrányos állapotok ar. Óhegy-utcai ház.ipari iskolában A fővárosnak van egy hágfipari iskolája Kőbányán, az Öhegy-utcában, amely internátus- sal van egybekapcsolva. Az internátusbán hatvan-nyolcvan növendék van, csupa szegény leány, akiket különböző háziipari munkáikra képeznek ki, amelyek ugyan nem nyújtanak nekik megélhetést, de arra iók, hogy az internátusbán, mint olcsó munkaerők dolgoznak a protekciósok számára. A régi rend valóságos kedvteléssel pártolta aiz ilyen akciókat, amelyeknek az volt a látszatuk, mintha az iskolában komoly munkát végeznének s biztos megélhetést szereznének azoknak, akik az iskolát elvégezték, pedig nem neveltek . mást, mint .örökké elégedetlen proletárokat. Most azonban nem erről akarunk beszélni. Az uj rendszer, amely a .városházán is uralkodik, bizonyára el fog bánni ezekkel a látszatra dolgozó iskolákkal és tanfolyamokkal . s n>ig fogja vizsgálni, vájjon »van-e létjogosultságuk vagy sem? I).e tegyük föl jgyekbe, hogy az iskola is, a vele egybekapcsolt internátus is csak azért van, hogy — a régi rendszer módja szerint. humanitárius célt szolgáljon. Ebben az esetben joggal elvárhatja mindenki, hogy a nő- vendégeket tisztességes elbánásban részesítsek s ha már nem fizetik meg a munkájukat, amelyért az iskola pénzt kap, legalább az ellátásuk legyen emberhez méltó. Az Ohegy-utcai internátusbán nem igy van. A szerencsétlen bentlakó növendékek valósággal éheznek s még csak panaszra sem mernek menni, mert valamennyien tudják, hogy az intézet igazgatónője ellen hiába emelnének panaszt nem nekik lenne igazuk. Az igazgatónő, Benycik Rezsőné nyilvánosan kérkedik is ezzel s minthogy a tanítótestület is folyton azt tapasztalja, hogy a főváros közoktatásügyi osztályában állandóan Banyáiménak adnak igazat, ők sem tehetnek semmit a szerencsétlen növendékek érdekében. Pedig a növendékek nem kívánnak inas egyebet, minthogy legalább kenyérből adjanak nekik annyit, 'amennyiből jóllakhatnak. Kétségtelen, hogy sem a tanácsnak, sem a közoktatásügyi osztálynak nem az a szándéka, hogy a növendékek éhezzenek, tessék tehát szigorú vizsgálatot indítani, hogy mért éheznek mégis az óhegy-utca'i internátus növendékei? A másik panaszuk agy növendékeknek, hogy az internátusbán rettenetes szenny uralkodik. Minthogy az iskolában soha sincsen szünet, i állítólag a tanügyi osztály beleegyezésével fvan Budapest* 1918.december j 8ez, igy - sohasem takarítanak, rendesen.-.Npni csoda tehát, ha az internátus tele van \ ppíosy kával s hogy a. szegény bentlakók még aludni sem tudnak zavartalanul. Annyi a poloska, hogy átmásznak a tanterembe is, de eddig még semmiféle intézkedés sem történt, hogy az iskolát alaposan kitisztítsák. Azt hisszük, még a'régi rendnek, a legvadabb reakciónak sem lehetett szándéka, hogy az Ohegy-utcai internátus növendékei sohase lakjanak jól s hogy állandóan undorító piszokban éljenek. Szégyen, hogy ez Budapesten egyáltalában megtörténhetik s éppen ezért vagy meg kell szüntetni ezt a botrányos internátust, vagy pedig olyan vezetőre kell bízni, aki nem az iskola folytonos reklámozásával törődik, hanem a növendékeivel. Az önállósított Míiszerüzem Ezentúl sem szabad magánosoknak árut eladni — Jóléti intézmények az alkalmazottaknak A főváros megboldogult közgyűlése ez év júliusában elhatározta, hogy a községi müszeriizeiirjt kihasítja a községi alapból és ö n á 1 1 ó v agy p n- kezeléssel rendelkező kereskedelmi ü z e m m é a 1 a k i t j a. Ez azt jelenti, hogy a. jövőben az üzem esetleges megtakarítása nem a községi alapnak a zárszámadási fölöslegébe fog beolvadni, vagy annak hiányát csökkenteni, hanem azt, mint az üzem önálló, vagyonát a közgyűlés által meghatározandó üzemi célokra fogják fordítani. Létesit pe!: dim 1 az üzem tartalékalapot az esetleges veszteségek üldözésére, leírási alapot a fölszerelések és berendezések leírására, fejlesztési alapot az üzem fejlesztésére, amelynek feladata lesz többek között az üzem jelenlegi épületének megvásárlására is, vagy nyugdíjalapot az üzemi alkalmazottak nyugdij-ellá- tására. Emellett az uj rend az üzemet bizonyos kereskedelmi önállósággal ruházza fel; vagyis azoknak a teendőknek nagy részét, amelyek ma a tanácsnak és az ügyosztálynak a hatáskörébe tartoznak, más fővárosi üzemekhez hasonlóan az üzem igazgatósága és az üzem igazgatója fogja ellátni, mely szervek sokkal gyorsabban és szakszerűbben intézkednek, mint ahogy az a mai hosszadalmas . adminisztráció mellett lehetséges. Az üzem igazgatásának a jövőben az igazgatóság lenne a közvetlen és döntő szerve, mig a felügyelet és ellenőrzés szerve továbbra is ■ ív főszámvevő. a tanács és a közgyűlés lenné, mely utóbbi ellenőrzési jogát a kebeléből kiküldendő szak- bizottság utján gyakorolná. Az üzem igazgató'ságá intézné tehát mindazon ügyek nagy részét, amelyek ma a, tanács és az ügyosztály hatáskörébe vannak utalva és amelyeket a törvény kifejezetten nem a közgyűlés és a tanács hatáskörébe utalt. Az igazgatóság elnöke a köz-egészségi (tanácsi X.) ügyosztály vezetője lenne, tagjai az üzemi szak- bizottságnak közgyűlés által kikiildendö szaktudással rendelkező négy tagja, a közkórházak központi igazgatója, a központi kórházi gazdasági hivatal vezetője, a műszaki alosztály vezetője, az üzem igazgatója és főkönyvelője. Az igazgatóság hetenként, tartana ülést, amelyen az említett ügyeket intézné. Az igazgatóság határozatait az üzem igazgatója hajtaná végre, akinek hatásköre a mainál tágabb kell hogy legyen. Az üzem hatásköre és munkaköre, valamint rendeltetése ugyanaz maradna, mint ma. vagyis a fővárosi közintézmények szükségleteit közvetlenül a gyárakból beszerezni, a beszerzett cikkeket, stb. raktáron tartani s igy az intézményéivé t öles ó ii é s jól c 11 á t ii i. Az üzem tehát nem lesz ezentúl sem nyerészkedésre alapított vállalat és n e in v á 1 1 a 1 k o z háti k a j ö v ö b en s e m ma g á n i n t é z m é n ye k és ma gá u f e1e k kiszolgálására. (Mint emlékezetes, a Dénesiéit perben a vádpontok között szerepelt a műszer- üzem cikkeinek magáncégek számára való eladása is ) Az említett közgyűlési határozatnak a végrehajtására, s az idő előrehaladottságára való tekintette! a helyszínen való közvetlen és gyors intézkedések megtételére Véssei Ede tanácsjegyzö nyert megbízatást ugyanolyan jogokkal és hatáskör- fel, mint amilyen a közegészségügyi ügyosztály : vezetőiének van. Sürgős intézkedéseket kell tennie a
