Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-11 / 50. szám
ff 3 Budapest, 1918. december 11. 1870. évi X. t.-c. oly intézmény alkotásában kereste és találta men', amely a főváros fejlesztésének feladatát úgy az állami, mint a községi érdekek szem előtt tartásával láthassa el. Ez az intézmény a fővárosi közmunkák tanácsa, mely a kezelésébe adott fővárosi pénzalappal egyetemben az idézett törvény lényege szerint nem egyébb, mint szövetkezése az államnak a k o m in u n i f á s s a 1 n a g y és v i- r á g z ó országos központ tere m t é- s é r e. A szövetkezés eszméjétől áthatva, képződik az alap és felhasználására a szervezet és pedig mindkettő amennyire gyakorlatilag kivihetőnek látszott — a paritás szellemében. Mi nem kívánunk egyebet, mint a nyugodt megfontolásra alkalmas időpont bevárását és azt, hogy annak idején a döntés előtt benünnket, a közmunkatanács tisztikarát is meghallgassák. A védőbeszéd szépen hangzik, de a közműn zik a dolgokat. Amelyik kormány alatt több vagon áru fut be, az a jobb, az az igazságosabb. Minap a Nádor kávéházban volt nagy értekezletük és többen azt követelték, hogy egy kiküldöttjük legyen bent a Nemzeti Tanácsban, vagy legalább a, képvi- selöházban. — Ha a megyék elég. fontosak ahhoz, hogy valakit képviselőnek válasszanak, aki az ügyüket érti és védi, hát akkor Budapest gyomra is van olyan nagy érdek a mai viszonyok között, — mondta az egyik fülig kivörösödve az izgalomtól, mialatt elbeszélte. Nincs idő, se hely, hogy minden osztálybeli asz- szony helyzetét és véleményét megbeszéljük. De, ha. valaki azt kérdezné mi kellene ahhoz, hogy a magyar asszony elhelyezkedjék és biztosan és komolyan elhelyezkedhessék a mai viszonyok között és a mostani'politikába, azt mondanám: — A német asszony fanatikus kitartása, a francia asszony könnyed szellemessége, az olasz számító ka- cérsága és az angol mindig hideg, tisztán látó flegmája. Az asszony ma a politikában nem tud elhelyezkedni, legfeljebb egy-két exponense hirdetheti ott akarásait, mert a tömeg nem érett hozzá és mert komolyan politikai szempontból véve, nem is arra való. Az asszonynak teremteni kell. Az asszony nem lehet a közérdeké, csak az életé. Akármilyen pártéletet végignézünk ma és beleképzeljük az asszonyt, csak az lehet józan észszel az érzésünk: vagy a párt nem olyan, vagy az asszony más, de nem ide való. Nem találná meg a hivatásos, komoly helyét. Csevegésre most meg igazán nincs idő. Hogy mi kellene? Rákényszeríteni és minden módot megadni arra, hogy tanulhasson, haladhasson, művelődhessék az asszony. Be kell láttatni vele, hogy az ö célja nem kulminálhat holmi apró nyilvános szereplésben, se az nem lehet hivatása, hogy egyes eszmének hős?:, vagy mártírja legyen. Az asszonynak teremteni kell. Az asszonynak folytatni kell az életet. Ha erre rámutatnak, lehetetlen, hogy be ne lássa, hogy ez a legnakatanács múltja és jelene mégis azt mutatja, hogy az intézmény legalább is fölösleges, az a becsületes és becses munka pedig, amelyet a tisztviselői kar mindenkor végzett az ország érdekében. más területen sokkal jobban fölhasználható. Mindenesetre megli itottau vesz tudomást róla a közvélemény, hogy a tisztviselőknek régi munkájukhoz való hűsege ilyen impozánsan nyilatko'Ziik meg, de mi tudjuk azt is, hogy ebben a döbrentei-téri kriptában sok tehetség sinylett, nem tudta igazi erejét kibontani a sekélyes alkotásokban és a fölösleges, hiábavaló, negativ munkában. A népuralom ki fogja szabadítani őket az igazi talentumoknak ebből a fegyintézetéből és a munka termékeny mezejére küldi. Ne fázzanak a szabadság levegőiétől és ne mondjanak védőbeszédet egy olyan intézmény mellett, amely fölött legközelebb halotti beszédet kell majd mondani. gyobb kötelesség, mert ebben benne van, mert ehhez kell szocializmus, radikalizmus, köztársaság, kommunizmus, talán még bolsevizmus is, mert a teremtésben benne van minden. Elv, cél, akarás, jövő, jelen, , élet és halál, meg az asszony. . Igenis. A ma asszonyának rettenetes nagy a kötelessége. Munkára kell buzdítani a férfit, segíteni le-: mondani azokról a szerzésekről, amit az ö hiúságának a kielégítésére harácsolt össze. Iparkodni, hogy amit az ember becsületes munkával megkeres, azt összetartsa és a gyereket, a jövőt, józanul és okosan nevelni tudja. Ehhez nem lehet és nem is szabad pártokra szakadni és nem lehet kiilömbségeket akarni és: keresni egymás között. A ruha rongy, az nem kiilömböztet meg; a pénz papír és értéktelen; a rang nem cim és címer többé, csak becsület lehet, hát mit akarnak? Mit akarhatnának egyebet? Az asszonyt nem keresem osztályokban és pártok között, mert csak a teremtésben tudom komolyan elképzelni és minél nagyobb lendülettel éli az életét, minél több akarást visz kulturigényeibe. annál szebb és annál tökéletesebb lesz az az élet, amit teremt. Mindmáig'nem igy nézték és nem is keresték igy az asszonyt, azért nem is tudták olyannak megtalálni, ahogy azt a mai viszonyok, amelyek haladást és kölcsönös megelégedést akarnak előkészíteni, megkövetelik. Erős hitem, hogy ha a szocialisták nem anyag- atómot, ha a radikálisok nem párt-embert és a többi mind nem érdekeinek harcosát keresi és akarja majd, hanem ezeket a nagyobb értékeket keresi az asz- szónybari, nem kell gyülésezni, nem kell korteskedni és nem kell maszlagokkal agyonbeszélni, hogy nagy legyen, hogy egységes legyen a pártja. És ha ezt . elérik, akkor az asszonyok fogják ledönteni azokat a válaszfalakat, amik még ma is meg vannak és amik még ma ps kasztokba osztják a férfiakat. Ringer Lili. városi Hírlap szerkesztősegéhez intézett kővetkező levele, amely az eszmék tisztázásában is komoly részt követel magának: Igen tiszteli Szerkesztő ur! B. lapja december 14-iki számában „Káosz a városházi uj rend körül“ személyemmel kapcsolatban egy cikk jelent meg, melynek egy-egy részletére szives engedelmévcl szeretnék reflektálni, hogy a. helyzetet jobban megvilágítsam : annyival is inkább, mert egves napilapok is tévesen magyarázták ez ügyben kifejtett igénytelen ténykedésemet. Amidőn ismert javaslatomat a közgyűlési választás megtartása iránt megtettem a Nemzeti Tanácsban, minden pártpolitikától mentesem csupán a következő meggondolások vezéreltek: A régi alapon szervezett közgyűlést a forradalom nem ugyan jogilag, de tényleg megszüntette, mert azt összehívni, működtetni senki sem kívánta s nem kívánja. Hetek óta van a főváros a legnagyobb bizonytalanságban amiatt, hogy a főváros alkotmányos főszerve és legfőbb irányítója: a. közgyűlés nem működik. Nem kell sokat magyarázni, hogy ez az állapot mit jelent. Jelenti: 1. hogy a népuralom és a demokratikus átalakulás uj kurzusa a községi életben nem juthatott kétségtelen és hatályos, - hogy úgy mondjam: a legilletékesebb szerv utján való kifejezésre; hogy még mindig hiányzik a fővárosi közigazgatásnak az az erős iránytűje. amelyhez az uj kurzusnak a végrehajtásban b- alkotmányos hűséggel igazodnia kell; 2. hogy a tanács javaslatai, amennyiben közgyűlés elé viendők - természetesen ezek a legfontosabb ügyek — a nem létező közgyűlés zsilipje előtt egyre jobban torlódnak; sőt egyes javaslatokkal a tanács nem is hozakodott elő, mert tudta, hogy az ügyek igy megrekednek. Ez közérdekből áldatlan állapot, de áldatlan és bénító a tanács és tisztikar működésére is, ez utóbbira nézve még azért is hat bénitólag. mert saját külön jogos érdekei is (pl. a választások megejtése) halasztást szenvedtek. Mindnyájan éreztük, hogy itt tenni kell valamit. s jól tudtuk, hogy a teendő tulajdonkép kettős irányú: egyrészt a legsürgősebben meg kellene alkotni a népuralom és a modern kor követelményeinek megfelelő uj fővárosi szervezeti törvényt, másrészt megejteni az 1918. évi I. néptörvénynek megfelelő uj községi választásokat. Az azonban kétségtelen volt, hogy mindkét feladat aránylag hosszabb iáöt vesz igénybe; hisz fővárosi törvényt megalkotni, anélkül, hogy a fővárosnak képviselete a legfőbb elvekhez, ne foglaljon valamilyen állást, a magam részéről nem tartanám valami helyesnek, másrészt az uj nóptörvénynek formálisan is mindenben megfelelő, s a minden rendes választási eljárásnál betartandó rendelkezéseket (összeirási eljárás, választási szervek megalakítása, jogorvoslatok határideje, a végleges jegyzék elkészülte stb. stb.) teljesen respektáló választás hónapokig tart. Ezért, néhány elvbarátommal való megegyezés folytán egy oly eljárás iránt tettem indítványt, mely egy, a formákat talán nem mindenben betartó, gyorsított és egyszerűsített módon de mégis képviselethez juttatná a főváros közönségét. Ezt a képviseletet mindenesetre alkotmányosabbnak kellett tartanom mint a politikai pártok szerinti 80 vagy 120 tagú kiküldöttek (kinevezettek) tervét. Alkotmányosabbnak azért, mert mégis az általános szavazati jog alapján történő választás utján jött volna létre, mégha az a kockázat merül is föl, hogy ily módon néhány száz jogosulatlan szavazat is adatott volna le. (Mert mi ez Budapest jóval több mint egy fél millió választójával szemben?) Az eljárásra nézve igyekeztem törvények alapján állami, természetesen akkoriban rendelkezésre álló törvények alapján. Fő alapul vettem az 1918. évi első néptörvényt ■ tehát koránt sem a Tiszti-féle korcs választási .törvényt, mint ti lapok Írták. Az 1Q14. évi XV. törvénycikkből ugyanis estik ti főváros 22 választóWildner tanácsnok nyilatkozik a Nemzeti Tanácsban elfogadott javaslatáról A fó'városi torvény revíziója és az általános választói jog alapján megejtendő választások — Népuralom a városházán — Az intézkedés joga és feladata a népkormányé A Fővárosi H i r 1 a p legutóbbi számában foglalkoztunk Wildner Ödön dr. tanácsnoknak, a Nemzeti Tanács tagjának azzal a javaslatával, amelyet a Nemzeti Tanácsban a közgyűlési választás megtartása iránt tett. A sok tekintetben méltánylást érdemlő tervvel szemben a mi kritikánk főként az ellen emelt kifogást, hogy a Wildner-féle terv idei g- le n e s e n törvényhatósági bizottsággal kísérletezik, holott — véleményünk szerint — a választásokat még a tavasz előtt meg lehet ejteni. Ezt a hitünket megerősíti Károlyi Mihály miniszterelnöknek az a szombaton tett nyilatkozata, amely januárra kontenplálja az országos választásokat. Ennyi időt (öt hét) a Wildner-féle ideiglenes képviseleti szervezet megválasztása is igénybe vesz. Bár teljességgel osztozunk minden aggodalomban, a.me,- lyet az interregnumnak direktoriumos áthidalásához sok oldalról táplálnak, mégis azt kellett mondanunk, hogy az ideiglenes után következő másik ideiglenes megoldást, ha lehet, el keli kerülni és az első ideiglenessel bevárni a véglegest. Ezek az aggodalmak nem egyedül a mieink voltak. A napilapokban is fel-fel hangzottak azóta és a politikai pártokban is megnyilvánultak. Hangsúlyoznunk kell, hogy egy pillanatig sem helyeseltük a Károlyi-pártból kiinduló azt az akciót, amely a politikai pártok által kinevezett 80—120 delegátussal kivánta pótolni a közgyűlést és mi nem képviseltünk más álláspontot, mint — s ez úgy látjuk Wildner dr. álláspontja is — hogy v á g y v a-v á g y unk a z uj fővárosi törvényre és az 1918-ik évi 1. néptörvény alapján való községi választások megejtésére. Ez az egyetlen mód, amely rendet és bizonyosságot teremt a városi igazgatásban, az átmeneti intézkedések közül pedig ki kell választani a legjobbat, legokosabbat, legcélszerűbbet és azt, amely legközelebb áll az alkotmányosság követelményeihez. Wildner Ödön dr. a Fővárosi Hírlap fejtegetéseire nagybecsű nyilatkozatban válaszol. Ez a nyilatkozat azonban felelte mindazokra a magyarázatokra és kritikákra, amelyek részben a sajtóban, részben politikusok körében a tanácsnoknak a Nemzeti Tanács által elfogadott javaslatával szemben megnyilatkoztak. Epen ezért a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot Wildner tanácsnoknak a Fő-
