Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-04 / 49. szám

Hetedik évfolyam Budapest, 19/8. december 4-én 49. szám. SBi8faiimiiiaiiimHHniaiiiaiiiamaniainPiiminniiiatiiPmaiiiaii8BinpínDmaninuiaiiicniiamaniHmDritg EEÖF1ZE TÉS1 7ÍJRJlKi Égési. évi*e ............ 40 K. Fe l évre .................. 20 K. Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban. Városi9 politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő i DaCSÖ Emil Meg jelenik minden szon­dán. Szerkesztősig óm kiadóhivatal: V/. kér. Szív-utca ........ IS. szám Te lefon ............... 137-13 Az átfestett cégér nem, használ többet, az átfestett cégéreknek mindörökre bealkonyodott - - messze hallhatón és megalkuvást nem tűrő módon jelentette ki ezt Szende Pál pénzügyminiszter a belvárosi radi­kális polgárság vasárnapi nagygyűlésén. Mert eddig a;z volt a divat és Budapest polgársága évtizedeken át undorodhatott azoknak alantas játékaival, öntápláló, hitvány érdekhajhászásá- val, akiket a budapesti nép klikkeknek és törzs­főnököknek nevezett el. Ezeknek az uraiknak be­fellegzett, a forradalom utilapot kötött a talpuk alá, önző gyámok, a maguk hasznává zsebelő vakvezetők korszaka lejárt. A pénzügyminiszter kevés szóban, de pom­pásan jellemezte azt a társaságot, amely eddig Budapest ügyeit vezette, ük, a: törzsfőnökök, voltak azok, akik minden kormányváltozásnál át­festették a címert és mindenben, mindenkor és mindenhol csak őket lehetett látni. De történnek még csodák. Most megnyílt a föld és elnyelte őket. Ezúttal nincs olyan festék, amelylyel uj szint lehetné adni a cégérnek. Az uj világ, az automobilversenyekeu szokásos No stop trial jut eszünkbe, amelyen a versenyzőnek egy pil­lanatra1 sem szabad megáll an i. Mehetnek olyan lassan, amint akarnák, de aki csak egy pilla­natra is megáll, azí kiesett a versenyből. A törzs­főnökök automobilja beleragadt a sárba, nincs segítség többé. És ebben a pillanatban hevesen és ellentmon­dást nem ttirő hangon kell tiltakoznunk az ellen a póz ellen, amelyben ezjek a törzsfőnök urak állandóan tetszelegtek. Polgároknak vallották magukat, a polgári erkölcsökre hivatkoztak, a polgárság nevében cselekedtek. Hát ehhez soha sem volt joguk, ők csak szállították a minden­kori kormányoknak a' bárgyú, gerinc és erköl­csök hlijján szűkölködő polgárságot, amelynek jámbor tömegére hivatkozva, hatalmukat és va­gyonukat szaporították. És a polgárság odaadta a bőrét ezeknek a kalmároknak, hogy húzzák le és adják el annak, akinek akarják, ürömmel kell látnunk, hogy Budapest polgársága fölsza­badította magát ez alól a becstelen járom alól, amelyet tulajdonképpen egyetlen pillanatig sem lett volna szabad tűrnie. De ugyanakkor, amikor megszabadult a régi rend uzsorásaitól, talpon kell lennie a polgárságnak akkor is, amikor Bu­dapesten megindul a verseny a hegemóniáért. A dolgozó polgárságnak itt is meg kell találnia a maga helyét, mert a jövő az övé, amint hogy a múltnak is az övének kellett volna lennie s igy joggal alkalmazhatja magára a napóleoni mondást: a saját magam őse vagyok. A polgári önérzetnek most kell az égig lán­golnia, a polgárságnak most kell kiélnie igazi életét. A polgárság jelentkezik, hogy át akarja venni a hatalmat, amelyet eddig is az ő nevében bitoroltak. Furcsa helyzet volt ez: itt nem a szamár vette föl az oroszlánbőrt, hanem az ál­latok királya kénytelen volt a csacsi irháját vi­selni. A polgárság helyett — ahogy Szende mondta — mindig a törzsfőnököket láttuk, ü miattuk vetéltek el a talentumok, tettek, tervek, izmok t'izedeltettek meg általuk, állásokat adtak vagy tagadtak meg, üzleteket kötöttek és Lohen- i grin-sisakban szavaltak, a tisztviselők ajtaját a szemük nézésével pattantották fel és kézcsókra engedték magukhoz a hivatalnokot és polgárt egyaránt. Aki ezt nem cselekedte, az nem szá­mított, az nem élt, az halott volt. Most feltá­madtak a halottak és a borestélyek temetésére gyülekeznek. A három nyolcas, amely a magyar szociáldemokrata munkás­ságnak háromévtizedes szimbolikus követe­lése, eljutott a megvalósulás stádiumába. A május elsejéről oly emlékezetes három veres nyolcas, a 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás valósággá lesz az össz- kormány akaratából, mihelyt a szénkérdés megoldást nyer, mihelyt a kérdés technikai akadályai elháríthatok lesznek. A polgárság örömmel veszi tudomásul, hogy munkás- testvérei eljutottak ehhez a hatalmas szo­ciálpolitikai vívmányhoz, amely tulajdon­képpen a kultúra, és a civilizáció térhódítá­sát jelenti. A budapesti munkás családjá­nak élhet, művelődhetik és részt vehet a ma minden haladó mozgalmában. Ismétel­jük azonban, hogy a minisztertanács ebben a pillanatban csak elvi jelentőségű határo­zatot hozhatott, mert a szénhiány miatt a munkásság ma nyolc óráit sem dől gőz hátik és ezért szénsegélyben részesül. De ha hol­nap lesz is már szén, akkor is várni kell még és polgárnak, munkásnak egyaránt ha­tárokat nem ismerő munkával kell eltávolí­tani a múlt bűneit és a háború romjait. Előmásznak az élelmiszerek és az elrejtett csemegék. Éreznek valamit, hogy valahol a távolban megnyitnak a határok és a megtömött pin­cék uralma megszűnt. Mazsola, kakaó és minden, amit eddig kávéházban susogó emberek adtak-vettek, most visszatért a rendes kereskedelembe, ahol igyekszik el­fogadható áron megjelenni, mert érzi, hogy a múlt dédelgetett kedvencével, az uzsorá­val többé nem bánnak kezfyiis kézzel. Sze­gény pesti polgár ime — szomorú és késő vigasztalásként kiderül most, hogy ne­ked mindig igazad volt, amikor azt hajto­gattad: van minden, csak eldugják és a hadimilliomosoknak adják el. Igy volt, de most nyiladoznak a rejtett pincék és pad­lások és nem fog soká tartani, hogy a béke feltünedező napja az árakat is lassan leol­vassza. Feld urnák a városligetbe üzenetet küldött a tárnics. Azt üzente neki, hogy az ö csillaga is leáldozott, többé nem lehet Budapestet csepiirágással ámítani és nem lehet neki, a szent és sért­hetetlen kirchfeldi papnak sem olyan meg­állapodásokat kötni, amelyek a fővárossal kötött szerződésbe ütköznek. Ma még csak üzenetek mennek, de holnap tahin már tel­jes joggal szétrobbantják a Feld-fíródy- féle szent szövetséget. Valóiban erre várunk már valamennyien. A városligeti színház­épületet végre fel lehet majd valami ko­moly, tiszteletreméltó célra használni. Pél­dául igazi színházat lehetne belőle csinálni, vagy kén-házat, vagy iskoláit. Igaz is keld igazgató ur: mi van a fővárosi szubven­cióval? Káo* a városházi uj rend körül Wildner tanácsnok tervét nem valósítják meg — A polgári pártok és a szociáldemok­raták harca — A tavasszal meglesznek a községi választások Csütörtökre a Nemzeti Tanács azzal a meg­lepetéssel szolgált, hogy magáévá tette Wild­ner Ödön dr. tanácsnok tervét, amely a város­ház uj rendjét állapítja meg és amely úgy ideig­lenes, mint végleges megoldást is tartalmaz. Kü­lönösen az ideiglenes megoldás azonban olyan volt, hogy azt sem a Károlyi, sem pedig a radi­kális párt nem, akceptálhatta. Így történt, hogy a Wildner-íéje terv, amely a Nemzeti Tanács­ban keresztül ment, a kormány által aligha lesz megvalósítható. Ami a Wiídner-féle tervet illeti, az a következő kérdésekre terjed ki: 1. az eddigi törvényhatósági bizottság helyét mielőbb az 1918. 1. néptörvénynek (általános, titkos, egyenlő választói jog) megíelelőleg választott uj tör­vényhatósági bizottság foglalja el: 2. az 1872. XXXVI. t.-c. (a mai fővárosi törvény) helyébe a népuralom és a modern kor követelmé­nyeinek megfelelő uj fővárosi szervezeti törvény al­kottassák; 3. az átmeneti időre a legsürgősebben ideiglenes képviseleti szervezet alkottassák, az ideiglenes tör­vényhatósági bizottság tagjainak száma 264 lenne, akiket az 1914-ik évi Tisza-féle választói reform alapján 22 kerület és 104 szavazókor választana és minden választókerület 12 bizottsági és 12 pótbizott­sági tagot választana; 4. a választás előkészítésére a Nemzeti Tanács minden választókerületre 3—3 tagot számítva, 66 tagú központi választmányt küldene ki; 5. Az uj tisztujitást már az ideiglenes képviselő- testület végrehajtaná: 6. ainig az ideiglenes törvényhatósági bizottság munkáját megkezdené a közgyűlés hatáskörét a ta­nács gyakorolná azzal a kiegészítéssel, hogy a ta­nácsba meghívandó a Nemzeti Tanács, a Munkás­tanács és a Fővárosi Alkalmazottak Tanácsának egy- egy kiküldöttje, 7. a népkormány felfüggeszti a közigazgatási bi­zottság hatáskörét és azt a főpolgármesterre ruházza; 8 A népkormány felfüggeszti a közmunkatanács működését és intézkedik annak végleges megszünte­téséről és a fővárosi pénzalap összes vagyonának, jogainak és kötelességeinek a főváros közönségére való átruházása iránt. Ez volt a Wildner-fóle javaslat, amely tet­szett a Nemzeti Tanácsnak, meg volt vele elé­gedve a szociáldleinokrata-párt, de a polgári pártok súlyos kifogásokkal éltek vele szemben, mindössze a köz munkát andres megszüntetése az egyetlen, pont, amely tetszik mindenkinek és amelyet a kormány remélhetőleg mindent meg­előzve teljesíteni is fog és Polónyi Gézát végre- v.ailahára kilöki abból a Székből, amelyből Bu­dapestnek parancsokat szeretne osztogatni. A polgári pártoknak mindenek előtt nem kell hosszú interregnum. A választásokat a tavasz- szal akadálytalanul meg lehet ejteni. Semmi szükség nincsen tehát ideiglenes törvényható­sági bizottságra. A fővárosi törvény revízióját hetek alatt meg lehet csinálni, a községi válasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom