Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-27 / 48. szám
Budapest, 1918. november 27. 5 szegeskedéseikröl voltak hiresek, most egyszerre -szerepelni kezdtek, de ezeket az érdemtelen embereket maguk a rendőrök sem választották meg a komoly választáson. Az érdemes rendőrök higgadt beszédére a tömeg nem sokat ad és egy két túlzó akar dirigálni. Májusig különben a hullámok elsimulnak és ekkor majd hozzá lehet fogni a tisztogatáshoz. A detektívek a rendőrtanács alelnökévé Koch Jenő detektívet választották meg. Illetve a vezetőség ajánlotta és ők hozzájárultak. A lapok nem tűrték, hogy egy erkölcsi testület élén álljon ez az ember, akit hamiskártyázás gyanúja miatt felfüggesztettek állásától, de gyorsan visszafogadtak. Kikeltek a választás ellen és erre Koch lemondott. Egyáltalában megindult az invázió a testület ellen. Mindazok, a kiket valami bűn miatt eltávolítottak, sietnek reaktiváltatni magukat. Ez nem mehet tovább! A dolgozó köztársaság becsületes embereket akar ebben a fontos testületben! Egy tisztviselő szintén kérte a visszahelyezését és ennek az embernek a dolgai nyilvánosak voltak. A főkapitány erre megszavaztatta a főtisztviselőket, hogy vegyék-e vissza a bűnöst? Tizenöt „igen“ válasz érkezett, de ezek az emberek nem éppen a testület krémjéhez tartoznak. Tizenhat diplomatikus válasz volt: ha bűnös: nem! Negyvenkét ember azonban nyíltan és nyersen kimondotta: nem! Ez a nagy többség döntötte el, hogy a rendőrtisztikar még megbízható és becsületes emberek sohasem tagadhatják meg tisztességüket. A rendőrségen gyorsan rendet teremtenek. Már készül a szolgálati pragmatika, amely igen szigorú lesz. Aki nem fog parírozni, elbocsájtják vagy nyugdíjazzák. A detektivtestülettel egyelőre kísérleteznek. Ha a detektívek nem bírják önmagukat kormányozni, hamarosan ismét tisztviselő kerül a testület főnöke fölé. A rendőrség mostani vezetősége azon van, hogy a nem kívánatos elem előtt becsukja a kapukat, hiszen a testület megérdemli, hogy kiváló emberek legyenek a soraikban. Szint vall a polgárság A Polgári Radikális Párt térhódítása — Mozgalmas élet a kerületekben Budapest uj életre kelt. Eddig még soha nem látott mozgolódás észlelhető a kerületekben. Mindenki szervezkedik, mindenki tömörül, hogy az uj viszonyok között rnogtalálja a maga helyét és a maga kívánatos szomszédjait. Gyűlés gyűlést ér, agitációtól hangosak a klubok, detroni- zált törzsfőnökök vonulnak nyugalomba, uj alakok jelennek meg a pódiumokon, valami fiatalos tűz nyargal át a társadalmi életen, a politika láza lesöpri a kártyaasztalokat és az emberek törődni kezdenek a Hamupipőke-Budapesttel, amelyért nytst politikai pártok versenye indul. A nagyszerű versenyben szilárdan és hatalmas nyugalommal áll a szociáldemokrata-párt, amely ime, most mutatja meg tisztán és világosan szervezettségének előnyeit. Annál szebb és lázasabb azonban a polgári pártok friss, fiatalos szervezkedése. Budapestien szinte kétségen felül áll, hogy az elvek népvándorlásából a polgári pártok közül az Országos Polgári Radikális Párt fog győztesen kikerülni, rr^rt a budapesti polgári elem itt találja meg a maga otthonát. A Károlyi-párt inkább a vidékre számíthat, bár Budapesten is nagy tömegekben csatlakoznak hozzájuk. Az országos politika mellett mindegyik párt igen nagy súlyt helyez a várospolitikára is és ez az egyik legkiválóbb különbség a régi és ,atz uj politikai viszonyok között, amikor a városi ügyeket az országos politika szereplői a kupaktanácsok akcióinak nívójára akarták lesülyeszteni. A budapesti polgári szervezkedések zászlaján szinte elsősorban szerepel a községi politika. Ezért fokozott figyelemmel kell lennünk arra, arrí ma a kerületiekben fejlődik ki. Az elmúlt napokban néhány személyhez fűződő jelenségnek kellett a figyelmünket megragadnia. Ezek a jelenségek azonban nem állanak meg a személyeknél, hanem rendszerek bukását és átalakulását szemléltetik. Ilyen események elsősorban a VII-ik Kerületben Ehrlich G. Gusztáv visszavonulása, a VIII. kerületben a Hűvös-dinasztia végleges bukása és az V. kerületben Sándor Pálnak és Glücksthal Sanyinak a Radikális Párthoz való csatlakozása. Végigtekintve a kerületeken, az I. kerület egészen sötét képet mutat. Itt, úgy látszik, mindenáron Platthy György szeretné, immár Károlyi-párti alapon, kezébe kapni újból az uralmat. Vele osztoznak a függetlenségi vezérség- hen Becsey Antal és Perczel Béla, aki azonban nagyon sok hívét el fogja veszteni a tisztviselők közül, akik felszabadulva a felső nyomás alól, radikális gondolkozásuknak megfelelően, a Radikális Párthoz csatlakoznak. Az első kerületben különben is erős gyökeret vert már a Radikális Párt a legutóbbi választáskor, amikor Sapka Géza jelentős pártot hódított. Úgy tudjuk egyébként, hogy Ripka Ferenc, a gázmüvek vezér- igazgatója is hajlik a Radikális Párt felé. A Il-ik kerületben valószínűleg váratlanul nagy győzelmük lesz a radikálisoknak, akik a volt munkapárti kerületben az egész Lateiner osztályt meg fogják hódítani. Itt a jövő embereiként Haypál Jenőt és Lendl Adolfot emlegetik. A III-ik kerületben Stern József dr. igyekszik átbalanszirozni a radikális táborba. A kerület volt képviselője, Pető Sándor, belépteti a Károlyi-pártba. A IV-ik kerületben a Károlyi-párt a sujtásos és klerikális konzervatív elemieket kapja. A Halioti Sándorok törekszenek vezérségre, mig a volt munkapártiak pedig ki a radikális pártba, ki pedig a Károlyi-pártba próbál bejutni. A Károlyi-párthoz szegődött Vertes Emil és pártja is. A Belváros azonban még nagy meglepetésre fog ébredni. A radikálisok eddig is nagy erővel szervezkednek és ennek a szervezkedésük élén Székely Imre dr. áll. Nagyon valószínű azonban, hogy a Radikális Párthoz már legközelebb Bárczy István főpolgármester is csatlakozni fog, aki ebben a kerületben mindenesetre hatalmasan fog hódítani a radikálisok számára. Az V-ik kerület diadalmas győzelemmel kecsegteti a Radikális Pártot. Itt Sándor Pál, Szende Pál, Glücksthal Samu és Oláh DezVi dr. lesznek a radikális vezérek. Mellettük Gál Jenő a vezére, egy reménytelen Károyli-párti próbálkozásnak és életre szeretne kelni — egyelőre még bizonytalan programmal — Karsai Ferenc is. A Vl-ik kerületben a volt demokraták nagy- részben a Károlyi-párthoz csatlakoznak, egy részük azonban a radikálosokhoz pártol. A Károlyi-pártiak vezére itt Sümegi Vilmos és Bródy Ernő lesz. A kerületben azonban aránytalanul sokan vannak a; szociáldemokraták. A VII-ik kerületben eltűnik az egykor teljhatalmú vezér: Ehrich G. Gusztáv. Vezéri örökébe Márkus Jenő lép, aki a radikális párt hive. Ugyancsak a radikálisok számára toboroz Jtinker Pál is. A Vlll-ik kerület egyelőre forrongó állapotban van. Kibuktatták ugyan Hűvösé két, de uj uralom még nem jegecesedett1 ki. A radikálisok itt is erősen szervezkednek. A Károlyi-párt csak úgy számíthat komolyabb sikerre, ha maga Hock János veszi kezébe a zászlót. A IX-ik kerületben Károlyiék törekszenek uralomra, de a radikálisok sem maradnak tétlenül. A függetlenségi vezér itt a reakciós Ballagi Aladár, akinek személye egymaga elegendő arra, hogy a lateinerek zöme egy fiatal, friss párthoz csatlakozzék. A X-ik kerületben leginkább a munkások do- rrfnálnak, .aminthogy a többi kerületben is mindenütt erősen számolni kell a szociáldemokrácia már meglévő erőivel és térhódításával. NEW-YORK KÁVÉHAZ Esténként symphonikus zenekar hangversenyez. Elsőrangú étterem Bar A kávéházban nvnden délelőtt :: leveskülönlegességek :: Vízvezetéki javítások PflRÁNY Budapest. vili.,Rökk Szilárd-u. 30 rUUHIll Telefon: József i_48. szám. Polónyi nem akar eltűnni. Polónyi Géza, akinek a közmunkatanács elnöki székében egyetlen eredményes munkája az elnöki autónak 50000 K-ért való beszerzése volt, bravúros szinészke- déssel úgy tünteti fel a dolgot, mintha neki soha szebb álma nem lett volna a népköztársaság megvalósításánál és soha más iránt nem gerjedt volna olthatlan szerelemre, mint Károlyi Mihály iránt. Egyszóval az öreg koma nagyon jól érzi magát a Döbrentei-téren, a világ minden kincséért nem akar onnan kiköltözködni, amig ki nem dobják onnan. Ez azonban aligha fog megtörténni, elnéznek az öreg fölött addig, amig végleg ki niem húzzák alóla a gyékényt azzal, hogy megszüntetik a közmunkatanácsot, amit1 az m»ár régen megérdemelt. Ennek a hitvány át- vedlésnek undorító jelensége volt az, amikor a közmunkatanács legutóbbi ülésén — megbontva; azt az elvet, hogy Budapesten élő emberről nem neveznek el utcát, vagy teret, — körömsza- kadtig forszírozta Géza bácsi, hogy a Gizella- térből csináljanak Károlyi Mihály-teret. Ha valaki ezt megérdemli, az tényleg Károlyi Mihály, de azt igazán nem érdemli rr^g, hogy Polónyi protezsálja. Szóvá is tette ezt Eorbath Imre dr., aki Polónyi viselkedését bizantinizmusnak mer- vezte és kijelentette, hogy Károlyi nem szorult rá, hogy I^olónyi protekciójával most kapjon egy pesti teret. — Károlyinak sokkal többel adósa a nemzet, — mondta Forbáth dr. — minthogy a Gizella- teret róla keresztelje el. A történelem fog majd neki méltó emléket állítani. Azt hiszem, nem is esik jól Károlyinak, ha ez az elavult, régi testület utcákat nevez el róla. Itt következik aztán Polónyinak a legperfi- debb, a legvakmerőbb kijelentése. Azt mondja, hogy ö előzőleg bejelentette tervét Károlyinak és a miniszterelnök beleegyezését adta. Ebben az országban mindenki nagyon jól tudja, hogy Károlyi nem is áll szóba Polónyival és az egész manőver csak arra való volt, hogy Polónyi tovább is felszínen maradhasson. És hogy ezt komolyan hiszi is Géza bácsi, azt látni lehet az intézkedéseiből is, amelyek úgy hangzanak, mintha ezer évig akarna a Döbrentei-téren trónolni. Szegény Polónyi, sohasem csalódott olyan kegyetlenül, mint most fog. Drágább lesz a vízmüvek szene. A Budapest- vidéki kőszén bánya r.-t. beadvánnyal fordult a tanácshoz, amely beadványban a szénárak felemelését kéri. A bánya, amely egy belga bank tulajdona, azzal okolja meg az áremelést, hogy a munkabérek rendkívüli módon emelkedtek és a háború alatt rendkívüli összegeket fizetett rá üzemére. A régi egységár a bányában négy korona volt métermázsánkint, most ennek nyolc koronára való felemelését kérik. Tekintettel arra, hogy a Budapestvidéki kőszénbánya r.-t. naponkint mintegy harminc vaggon szenet szállított a vízmüveknek, ez az áremelés óriási összeget jelent a főváros, illetve a vízmüvek budgetjében. A Haditerrnény hatemeletes háza. A Közmunka- tanács legutóbbi ülésén foglalkozott a Haditermény r.-t.-nak azzal a kérésével, hogy az V. kér. elöljárósággal szemben levő telken hatemeletes házat építhessen. Az épitőszabályzat értelmében 25 méternél magasabb házat építeni nem szabad, ettől azonban a Közmunkatanács ezúttal eltekintett, mert a H. T. a hatodik emeletre hivatali helyiségeket tervez. Nagy átkeresztelések. Aki hat esztendeje nem látta Budapestet, annak lenne ma min csodálkoznia. Micsoda keresztelőkön ment át itt minden a háború ötödfélesztendeje alatt, igazán nem lehet mind felje- gvezni. Amikor kitört a háború, eltűntek az angol, francia, szerb feliratok a dining r o o m-tól felfelé és lejtelé. Átkeresztelték a kávéházakat, orfeumokat. Az olasz hadjárat, az amerikai háború mind újabb rombolásokat hoztak. És megjelentek az uj nevek. Jöttek a H^bsburg-kávéház, a Vilmos császár,-ut, a Mehemed szultán-ut, a Ferdinánd cár-ut, meg a többiek. Most azonban jövünk a legnagyobb, de most már végleges átkeresztelésekkel. Visszajönnek az en- tentebarát nevek, eltűnik a háborús uszitók neve, ellenben lesz Károlyi Mihály-tér, Béke-tér, Békepince, Béke-kávéhoz. A Király-kávéházból Nemzeti- kávéház lett- és még a Szabadság-térnek sem kegyelmeztek meg, Köztársaság-teret csináltak belőle. Ellenben megmarad a három Váci-ut elnevezés. Hiába
