Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-20 / 47. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19/8. november 20-án 47. szám. briiamái]iaiiimiiDmai«ianiamamoH»o»»on»Piiin»In»iBmpuiniiiamauiamamainntiiaiiimiinmDriS £CdFlZ£ TÉS1 JtjRZiK» Egész. évi*e ........... íO If. fe l évre ................. 20 KEg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Városi9 politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: DdCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal: V/. kér. Sziv-utca •••••• IS. szám Telefon ............... 137-13 Sz abad ország szabad fővárosa lett Budapest azon a gyönyörű, napfényes novemberi napon, amelyen a magyar történelmi álmok legszebbike vált valóra. amikor a nép önmagát koronázta meg és a halott királyság ravatalánál égig zengő szóval százezrek kiáltották ki a magyar köztársaságot. A magyar történelem sok. gazdag drágakövet rakott a szépséges Budapestre, de a legszentebb, a legtisztább igazgyöngygyei maga a nép ékesítette föl november 16-ikán. Ennek a városnak minden polgára és minden lakója büszke, szertelenül és örökre büszke rá, hogy a magyarság megváltásának ez a feledhetetlen történelmi eseménye itt játszódott le Budapesten, amely ezzel az eseménynyel is igazolta és biztosította, hogy mindörökre, az uj időkben, az uj világban is első, vezető városa marad az országnak. Apostola a haladásnak, úttörője a jövendőnek. Ez a város, most találta meg igazi helyét a magyar fejlődés diadalmas országufján. A budai várpalota többé nem foszló agyú vénemberek és tévelygő sihederek bagolyvára, ahonnan néhanapján, amikor inogni kezdett a trón, simogatták. vagy korbácsolták a népet. A népfenség ég- - betörő palotája, szimbóluma a nép-hatalomnak, diadalmas hirdetője a magyar erőnek és magyar kultúrának: ezzé tette a köztársaság piros lobo- J gója a palotát, amelyben lakkcipős lakájok és bogiáros hagyumk dicsőítették valaha a zsarnokságot. fis a népfenség ragyogó talotája körül boldogan. jobb jövőben bízva, az élet fényében tündökölnek a budai és pesti háztetők, amelyek uj parancsot kaptak: megóvni nindentől a boldog, szép, emberi életre jogosult lakókat. Az uj világ, amely most született, rombol és épit. Lerombolja a kiváltságokat, fölépíti az emberi egyenlőséget. Érdemtelen ezrek duskálódásán, érdemes százezrek nyomorán az igazi, a tiszta emberi élet örömei kezdenek elömleni és boldog és ■ nagy lesz az a város, amely nem fog felsikol- tani a szenvedések miatt, amely a megelégedettség csöndes, árnyas paradicsomában dol- gozhatik a maga jóvoltáért. Mert dolgozó város lesz Budapestből, filet, napfény, boldogság és öröm csak annak jut majd ki, aki kezével, vagy agyával dolgozni kész. Megindult a nagy özönvíz, amely elsepri a heréket és bűnösöket és amely galambos bárkájára csak azokat szedi fel, akik a munka evangéliumában hisznek. Ma még a háború rongyosai, a bűnös korszakok, más és más hitén élői vagyunk, a várvavárt holnapon azonban mind- nyájunknbk miatyánkja és hiszekegy gye a munka lesz. Bealkonyult a léhiitésnek, de lejárt a robot.korszaka is. Ennek a Budapestnek fiatalos ereje, rengeteg rejtett energiája, mérhetetlen hi- vatottsága biztató jel arra, hogy mindez boldog dalolás, édes mosolygás, áldott lelkesedés között fog beteljesedni. Ennek az átalakulásnak, amely fenekestül kell, hogy mindent felforgasson, nem lesznek elesettjei, vidáman, nagyszerű életkedvvel kell minden embernek kezébe ragadnia a munka szerszámát, amelyet a sorsa és a tehetsége számára kijelölt. Mert ennek a budapesti népnek lehettek henyélni lehettek hazug, lomha életet élő gazdagjai, de tehetség és munkabírás mindenkibe szorult. A munkakedvet és az akarást pedig meghozza az uj élet, az ni helyzet. A mámorosán szép napok virágos lugasain át diadalát vezet a pállott szalonokból a munka tágas termeibe. 7/Z/ZfZYÁ'ü& • • » Grófok, bárók, hercegek, nemes urak, udvari tanácsosok és más cigánylegények, biztató jó szóval köszöntünk benneteket. Higyjétek el, ma már nincsen sok szégyenleni való azon, hogy apáitok, nagyapáitok, ük ipáitok, vagy épen ti magatok címeket, rangokat könyököltetek vagy verekedtetek ki magatoknak. Mindaz, ami sallang, ami gyerekes semmiség volt ebben az országban, ebben a városban, bele hullott a királyság frissen ácsolt koporsójába, frissen ásott sírjába. Senki sem hullatott utána sós könyeket, :sak néhány játékos, vén gyermek nézi legfölebb egy kicsit szomorkásán. Hogy ez a sok haszontalan csecsebecse egykor volt, az nem baj, a fontos az, hogy ma már nincsen. Az ember csak mosolyogni tud rajta, hogy komoly és felnőtt férfiak csilingelő szerszámokat akasztottak a nyakukba, amikor az utcán jártak és a többiek megemelték előttük a kalapjukat. Azt morn iák, hogy a sok cafat helyett most egyetlenegy kitüntetés, a becsületrend fog jönni. Nem hiszünk benne, nem szabad jönnie ennek sem. A hirt csak pletyka szülhette. Minek ott a becsületrend, ahol mindenki becsületes akar lenni. Legiö lebb — ha már mindenáron meg kell különböztetni az embereket, -- a becsteleneknek akasszanak valamit a nyakukba. A spanyol járvány megint erősebben pusztít, megint nagyobb számmal szedi áldozatait, aminek okát azonban nagyon nehéz lenne megállapítani. A gáncsoló szó hillánkjait hiába szúrjuk az orvostudomány tehetetlen gyakorlóiba, be kell látni, hogy az emberi tehetség nem nő az égig és az emberi ész is véges. És mégis vádat kell emelni azok ellen, akik hivatottak lennének a tudományos kutatásra. Amikor a halálozások száma csökkenőben volt és remélni lehetett a járvány megszűnését, az orvosi aggódás és gondoskodás aktái mintha lezárultak volna. Elnémultak a viták és csönd lett, mintha Szent Györgyként örökre leszúrták volna a sárkányt. A sárkány vére azonban nem f oly ott el, sőt inkább ásítva ébredezik a szörnyeteg. Orvos uraimék ne terheltessenek újból meg kezdeni a gondoskodást. Az obsitosok a városházán is jelentkeznek. A lövészúr ok hősei, akik békében a városházéin körmölték a betűket, akik a város szomorú rabszolgái voltak, hazajöttek, hogy újból megkezdjék a munkát. Persze a lövészárokban szépeket álmodtak. Hogy majd tárt karokkal fogadják itthon. Nagyszerű előmenetelt biztosító, nak számukra. Azt hitték, az uj élet levegője beférkőzik már a varosházára is. És csalódtak, a Károly-kaszárnya falai vastagok és a régi rendszer embereinek fülei vattával vannak' bélelve. A ma már szétkergetett közgyűlés nem gondolt azokra, akik értük küzdöttek, akik a virilisták vagyonát szu- ronynyal védték. A katonai szolgálatot teljesítők nem mondhatták Székely Ferencnek és méltó társainak, hogy „méltöságos uram, szavazzon rám . Idegen katonatisztek magyar honosságot kérnek Roham a katonai ügyosztály ellen A fegyverszünetek megkötése óta, a főváros katonai ügyosztályának hivatalai az ostromlott várhoz hasonlatosak. A támadók, horvát, boszniai .és hercegovinak ausztriai katonatisztek és (fegyverük a rosz- szul felszerelt kérvényeik, melyekben a magyar állampolgárságot folyamodják meg. A katonai ügyosztály amellett, hogy fizikailag képtelen az ügyeket lebonyolítani, amugysem segíthet a folyamodókon, minthogy, az uj államalakulásokkal, mint például a délszláv köztársaság országairól, Horvátországról és Bosznia-Hercegovináról a magyar honosítási törvény még nem tud és az igy felmerült közjogi kérdések törvényszakasz nélkül elintézést nem nyerhetnek, a folyamodók pedig türelmetlenül várják kérvényeikre, a magyar honosság felvételére szóló engedélyt. Mindezekre vonatkozólag megkérdeztük B u- kovszky Viktor tanácsnokot, a katonai ügyosztály vezetőjét, aki munkatársunknak a következőket válaszolta:- Tény az, hogy rengeteg ember ostromol bennünket, .a- magyar állampolgárságért, illetőleg a honosítási engedélyekért. Különösen sok ausztriai, boszniai és horvát-szlavoniai katonatiszt, akikkel szemben a katonai ügyosztály a legnagyobb zavarban van. Az 1879. év 50. t.-cikk, vagyis a honosítási törvény nem ismerte például a külön horvát államot. A hadügyminiszter rendelete értelmében az idegen államhoz tartozó katonatisztek kötelesek az országot elhagyni és ezért az itt maradó tisztek honosításért folyamodtak. Minthogy azonban a honosítási törvényben előirt elbocsájtási oklevelet ma sem Ausztriának részekre bomlott államaiból nem lehet beszerezni, Boszniáról, sem Horvátországról nincs még rendelkezés, a kérvényeket függőben! kellett tartanunk. A katonai ügyosztály a függő kérdésekről november 5-én fel- terjesztést küldött a belügyminisztériumba, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy a dolgot a hadügy- és igazságügymiiBszterek megfogják tárgyalni és határozatukat minisztertanács elé viszik.- Az idegen katonatisztek honosságánál különben is- nagyon elővigyázatosaknak kell lennünk, minthogy a nyugdíjas tisztek honosságával a magyar kincstárt erősen érdeklő anyagi kérdések is számbaj önnek. — Más elbírálás alá esnek a német birodalmi állampolgárok honosítási kérvényei, amelyek szintén tömegével érkeztek az ügyosztályba. Ezeknél ugyanis nem kivár, a törvény elbocsájtási oklevelet és igy a honosításuk,, akadály nélkül megtörténhetett. Különösen sok mérnök, gyárvezető és általában műszaki emberek kérték a honosságot. Ezek és más hasonló kérvények már elintézést nyertek és többen már letették az állampolgári esküt.- Ami azt a hirt illeti, hogy orosz foglyok is kértek volna honosítási engedélyt, ez nem felel meg a valóságnak. Még az ukránjai fegyverszünet idején benyújtottak hozzánk letelepülési engedélyre szóló kérvényeket, de ezeket még most sem intézhettük el. Honosítási kérvény egyáltalában nem jött hozzánk. A katonai ügyosztály most ebben a tárgyban újabb sürgős felterjesztéssel fordult a belügyminiszterhez. A sok száz türelmetlen kérvényezőnek eminens érdeke, hogy a belügyminiszter minél gyorsabban döntsön és megfelelő utasítást adjon a katonai ügyosztálynak.
