Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-13 / 46. szám

Budapest, 1918. november 13. talnokok, az altisztek és szolgák illetőleg a tűzoltók, tehát éppen az erre legjobban rászoruló hátrányára a határozatok különbséget tesznek. A közigazgatási tisztviselők illetményeinek rendezése ugyanis 1917. évi jülius hó 1-én lépne életbe, az ideiglenes hivatal­nokoké csak 1918. évi július hó 1-ével. az altiszti és szolgáké csak 1918. évi február 1-ével és a tűzoltó- legénységé csak 191S. évi szeptember hó 1-ével. A magam részéröl ezúttal abból a célból, hogy a fő­városi alkalmazottak mielőbb a magasabb javadal­mazás élvezetéhez hozzájuthassanak, mellőztem úgy a fizetések, mint a státuszviszonyok javítására irá­nyuló határozatoknak az arányosság szempontjából való részletes felülbírálását. Ezt azonban minden­esetre fentartom magamnak arra az időre, amikor a székesfőváros köziigazgatási szervezetének mielőbb szükségessé váló átalakításával kapcsolatban ezeket a kérdéseket véglegesen meg kell oldani. Ezeknek előrebocsátása után, figyelemmel a közalkalmazottak a kormány által is a legmesszebbmenőleg méltatott jelenlegi anyagi helyzetére, az előbbemlitett határo­zatokat jóváhagyom, azzal a kikötéssel azonban, hogy az összes fizetésrendezéseket ugyanattól az időponttól, azaz 1917. évi július hó I-től kezdödöleg és egyszerre kell életbeléptéim. Egyúttal reá kell mutatnom arra, hogy a most jóváhagyott fizetés­rendezés és státuszszervezet, eltekintve attól, hogy végleges rendezést ezidöszerint az életviszonyok kellő stabilizálódásának hiánya miatt sem lehet meg­állapítani, csak átmeneti jellegűnek tekinthető, an­nál is inkább, mert az nem felel meg mindenben a demokratikus fejlődés azoknak a követelményeinek, amelyeket a változott viszonyok és a sajnálatosan hosszantartó háború következményei az ország né­pében s lelkében kiirthatatlanul megérlelte. A ma­gam részéről, meg vagyok győződve, hogy a székes- főváros közönsége, mihamarabb a saját elhatározá­sából is igyekezni fog szervezetét a szociális és de­mokratikus követelményeknek megfelelően átalakí­tani. Ebből a szempontból ezuttal csak azt hangsú­lyozom, hogy a kisebb alkalmazottak létminimumát és existenciáját elsősorban kell biztosítani. Az alkal­mazottak munkaerejét a legnagyobb mértékben ki kell használni, mert az a székesfőváros háztartási érdekeire való tekintettel is elengedhetetlenül szük­séges. Ezzel szemben azonban mindenesetre bizto­sítani kell azt, hogy az alkalmazottak az elvégzett munka arányában megfelelő javadalmazásban része­süljenek. A iizetésrendezésre vonatkozó 620. számú közgyűlési határozat egyes rendelkezéseire egyéb­iránt a következőket jegyzem meg. 1. A 2. §. második bekezdését figyelemmel a 7. §. utolsó két bekezdésében foglaltakra, szabatosab­ban kellene megszövegezni. Úgyszintén szabatosabb szövegezést igényel a 7. §. b) pontjának második mondata is. 2. A 8. §-ban intézkedni kell pótlólag azon al­kalmazottak illetményeinek utalványozása tekinte­tében is. akik az eltöltött várakozói idő alapján ma­gasabb fizetésű osztállyal egybekötött illetmények élvezetébe jutottak és alacsonyabb fizetésű osz­tályba tartozó állásra választattak meg. illetőleg ne­veztettek ki. 3. A 8. §. utolsó bekezdésében, valamint a ha­tározat harmadik részének 2. pontjában szabatosan ki kell jelenteni, hogy az ott említett „ideiglenes mi­nőségben eltöltött szolgálati idő alatt“, ideiglenes hi­vatalnoki minőségben eltöltött szolgálati időt kell érteni. A státuszrendezésre vonatkozó 625. »számú köz­gyűlési határozatnak azt a részét, amelynek értei­mében a jelenleg alkalmazásban ievő II. oszt. tiszti alügyószek esetleg III. oszt. tiszti alügyészekkel válná­nak, pótlólag annyiban helyesbíteni kell, hogy ezek jelenlegi fizetési osztályukban való megmaradásuk esetére is személyükre nézve a már meglevő állásuk elnevezését megtarthassák. Egyu'ttal pótlólag a hatá­rozatban az állások létszámait is pontosan fel kell tüntetni. A beadott íelebbezések érdemi felülvizsgá­latába ezuttal nem bocsátkoztam, mert egyrészt, amint már említettem, úgy a fizetésrendezés, mint a közigazgatási állások jelenlegi szervezete csak át­menetinek tekinthető és erészben a főváros köz- igazgatási szervezetének szükségessé váló átalakítá­sával kapcsolatban kell majd a különböző státuszok­ban azokat az arányosításokat keresztülvinni, ame­lyek az osztó igazság és a személyzet jogos igényei­nek megfelel. Ezekután felhívom a székesfőváros közönségét, hogy úgy a közigazgatási tiszti személy­zet. mint az ideiglenes hivatalnokokra, a tiizoltóle- génységre és az altiszti é»s szolgai létszámhoz tar­tozó fővárosi alkalmazottak illetményeire vonatkozó szabályrendeleteket, az imént közlőiteknek megfele­lően módosítva, a jóváhagyási záradék rávezetése végett hozzám mielőbb terjessze 'fel. Végül, mikor a fővárosi alkalmazottak anyagi helyzetének a javí­tása érdekében a szóbanlevö és a fővárosra oly nagy teherrel járó határozatokat jóváhagytam, nem mulaszthatom el egyúttal annak a várakozásomnak kifejezést adni, hogy a fővárosi közigazgatási sze­mélyzet minden erejével és tudásával igyekezni fog kötelmeinek megfelelni és ezzel is ki fogja venni ré­szét abban a nagy munkában, amely hivatva lesz az uj Magyarország jövőjét a nép jóléte és boldogulása érdekében a legmegfelelőbben kiépíteni. ■ Budapest. 1918. évi november hó 6-án. gróf Batthyány Tivadar. Kemény tanácsnok-fő.iegyzö nyilatkozata. A Fővárosi Hírlap munkatársának al­kalma volt kikérni Kemény Géza dr. tanácsnok-fő­jegyző, az elnöki ügyosztály vezetőjének vélemé­nyét. A tanácsnok-főjegyző a következő felvilágosí­tásokat adta: A fizetésrendezés és státuszrendezés kérdésében meg van a megoldás. A belügy­miniszter jóváhagyta a véglegesen alkalma­zott tisztviselők fizetésrendezését és státusz­rendezését, valamint az ideiglenes hivatal­nokok, altisztek, szolgák és a tüzoltólegény- ség fizetésrendezését. Az elnöki ügyosztály most sürgősen végre fogja hajtjani a köz­gyűlés határozatait. Ebben az irányban már a miniszteri jóváhagyás megérkezése előtt megindult a munka és meg van a kilátás arra, hogy december hó közepéig mindenki megkapja az őt megillető összeget és pedig 1917. évi július elsejéig visszamenőleg.- Párhuzamosan az uj fizetési osztályok­ba és fokozatokba való besorozással folya­matban van az uj állásokra való pályázatok előkészítése is. A Kemény dr. tanácsnok-főjegyző által adott információból azonban hiányzik valami. Es pedig az, hogy mi lesz a választások utján betöltendő állásokkal, ha a kormány, amint azt már befejezett ténynek lehet tekinteni, szétker­geti ezt az elavult, Budapest népe akaratát ki nem fejező törvényhatósági bizottságot? A státuszrendezés következtében huszonkét uj tanácsjegyzői és két tisztiorvosi állást a, köz­gyűlésnek kellene betölteni. A státuszrendezés által megvalósított többi uj állásra való válasz­tás a tanács hatáskörébe tartozik. A kérdés most az, hogy a 22 tanácsjiegyzőt és a 2 uj tisztiorvost a tanács fogja-e megválasztani, amely ideiglenesen a közgyűlés egész hatalmát megkapja, vagy meg fogják-e várni, amig az uj községi választói jog alapján összeül az uj tör­vényhatósági bizottság? Ebben a kérdésben mindenesetre a kormány fog dönteni, az azon­ban máris valószínű, hogy ezuttal a jegyzői ál­lásokat is a tanács fogja betölteni, annál is in­kább, mert a frontról visszaérkező tisztviselő­ket sürgősen kell kárpótolni a háborúban töl­tött hosszú esztendőikért: Uj szellem a rendőrségen Rend a fővárosban — A szervezett munkás­ság akciója a főkapitányságon — Lefegy- verzik az illetéktelen őrségeket — A pog­rom meséje A rendőrségen győztek a fiatalok. A forradalom a régi székeket feldöntötte és az újra felállított pozí­ciókba már az uj emberek kerültek. Sándor László, a volt főkapitány, amikor az egész rendőrség a Nem­zeti Tanács mellé állott, öszehivta a vének tanácsát, akik hosszú nyilatkozatban jelentették ki, hogy ők nem politizálnak, de ezentúl politikai célokra nem hagyják magukat felhasználni. A vének tanácsában az a hangulat alakult ki, hogy a Nemzeti Tanács vegye át a kormányzó hatalmat és akkor velük is rendelkezhetik. Ez másnap megtörtént, de akkor már nem akartak rendelkezni velük, illetve a vének be­látták, hogy súlyos baklövést követtek el és félre- állottak. A fiatalság betilt a fontos pozíciókba és vállalkozott arra, hogy rendet teremt. A rendőrségen hamarosan megjelent a szer­vezett munkásság és a rend helyreállítása ér­dekében felajánlotta szolgálatát. Ez a (felajánlkozás egy napról a másikra megváltoztatta a helyzetet. Biró Dez*ső vezetésével megkezdődött a Népőrség szervezése, amely rögtön akcióba is lépett. Erre a gyors munkára azért volt szükség, hogy a rendőr­ség időt nyerjen a maga megszervezésére. A szerve­zett munkásság a nagyobb gyárakat azonnal őrize­tébe vette és a külső perifériákra őrjáratokat küldött. A Népőrség főleg a katonákat szerelte le és rengeteg fegyvert szedett össze. És e munkájában cseppet sem volt skrupulózus. A szem bér levő Tudományos Akadémiának is meg kellett fiatalodnia és másnap már fegyvertára lett a forradalomnak. Hamarosan fölverték a főrendek házát is és oda telepedtek át. Ekkor azonban már rend volt a rendőrségen. Dietz Károly ekkor már ura volt a helyzetnek és a kis Páll Gyurka, a forradalom rendőri Napóleonja min­denkit a maga helyére állított. Erre a gyors átalakulásra nagy szükség volt, mert borzasztó munka várt a rendőrségre. A forrada­lom mámorában szerte engedték a betörőket és a fe- gyenceket, akik a régi mesterségeiket folytatni kezd­ték. Találkoztunk egy betörő katonával, aki gyanút­lanul elmesélte, hogy 280 társával szabadították ki és nehányan az első felfordulásban autót rekviráltak. Az 5 autót nemzeti-sziliü zászlóval ékítették és kivonultak vele a Hűvösvölgyije, ahol nehány villát feltörtek. A rablott holmit az autó fenekére hányták és vissza­tértek. Lövöldöztek a puskával néhányat és nagyot kurjongattak. Erre virágeső fogadta őket. Virágesö- ben vitték biztos helyre a rablott holmit. Ezeknek a veszedelmes embereknek az összeszedésére min­denki összefogott. A detektívek újra hozzáláttak a munkához és hamarosan szép sikereket mutathattak fel. Eddig a legérdekesebb elfogott fegyenc K o h u Lajos, a szeszcsaló. Átöltözködött, megboro'tválko- zott, megváltoztatta külsejét és hamis néven jelent­kezett a Nemzeti Tanácsnál. Felesküdött és erről azonnal írást is kért. Egyik körúti vendéglőben va­csorázott, amikor melléje ült az egyik defektiv. A csaló egyideig (feszengett, aztán fizetett és elakart illanni. A detektív rászólt: —■ Lajos, már nem ismersz? A íegyenc játszani kezdte a meglepettet. — De kérem, tévedni méltóztatik. Én önt soha­sem láttam! — hebegte. Egy óra múlva már lakat alatt volt. Közben a polgárság is felajánlotta a közreműkö­dését. A volt főkapitány vezetésével megalakult a polgárőrség, amely azonban beolvadt a Népőrségre. Éz lesz a sorsa a többi gombamódra szaporodó őrsé­geknek is. Ezek között még legtöbbet szerepelt a diákőrség, amelyben azonban csak úgy lehet tartani a fegyelmet, ha szintén beolvasztják. A Népörség kü­lönben nehány nagyon radikális eljárásra szánta ma­gát. Egyszerűen elfogja és bekíséri a különféle őrség tagjait. Érdekes, hogy az absztinensek is őrséget akar­tak szervezni és 400.000 korona szervezési költséget kértek. Már-már megkapták, de a Népőrség idejében közbelépett. Az egyes házakban megalakult a Házőrség és a sok őrség bizony elzavarta Budapestről a megbízha­tatlan elemet. Ezek leginkább a perifériákba szorul­nak. A külső részeken történtek apró fosztogatások, de ezek nem jelentékenyek. Egy hírlapírót a Margit-hidon elsejém elfogott két szuronyojs katona. Igazoltatta és igazolás közben 800 koronát elvettek tőle. Humor még volt bennük, mert távozóban vissza­szóltak: — Itt van 30 korona, vacsorázzon meg az egész­ségünkre! Az orosz foglyok éhesen megérkeznek a fővá­rosba és élelemért könyörögnek. Érre másnap már fosztogató mesékről hallunk. Pogrom is csak egy volt Budapesten. A Dalnok­utcából jelentették, hogy ott az egyik házban pogrom készül. A Népőrség azonnal a helyszínen termett. A sötét udvarban valóban fegyveres emberek tanács­koztak. A Népőrség emberei körülfogták őket, de ha­marosan kiderült, hogy a tömeg csupán a házőrséget akarta megalakítani. Erre felkeresték azt a lakást, ahonnan a vészhirt kapták. Az ágyak alatt megtalálták a ház zsidó tagjait, akik elmondották, hogy egy bor­bélymester a pogrom vezetője. Felhajszolták a vér­szomjas Figarót, akiről kiderült, hogy csupán t r é- fí á 11. Ezekután elvonult a fegyveres készenlét, de még előbb személyében tették felelőssé a borbély­mestert és kijelentették, ha bárkinek valami baja lesz, őt fogják felelősségre vonni. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a milíciát is szervezik. A milíciának egyelőre Védőrség lesz a neve és hatezer fegyveres katona fog Budapest vé­delmére állani. Ennek a megszervezése jó kezekben van. Ferenczi volt vezérkari százados intézkedik, aki négy világrészt járt be és mint fogoly végigélte az orosz forradalmat. Tudja, hogy milyen hibákat kö­vettek el a vörösgárda felállításánál, igyekezni fog ezeket a hibákat kiküszöbölni. Érdekes, hogy ezek az intézkedések és az újsá­gok folytonos közleményei annyira megijesztették a bűn világának embereit, hogy a mai napon — amikor e sorokat írjuk — mindössze két betörés volt. Ez az állapot sokkal kedvezőbb a háborús felfordulásnál és ez a szám a békestatisztikába illik. jNEW-YORK KÁVÉHAZ ■ Esténként symphonikus zenekar hangversenyez. ® Elsőrangú étterem Bar A kávéházban minden délelőtt :: leveskülonlegességek :: m a MRIIIBIBHIIBIfl RBBaBBIiaaiaaililHB

Next

/
Oldalképek
Tartalom