Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-06 / 45. szám
Hetedik évfolyam 45. szám. ' Budapest, 1918. november 6-án fafifn»i»anTcniiB»iiniiia»iiqniaHiniitaHiaiiiDiimiiinHiPiiiQiiiaü8niiiniiiaiiiaiiiagHaiiiaHiaHiaina»iiqnfiÍ ElCÖFIZE TÉSí Af*7*Ki Egész évre ............ K. Fe l évre —............ 20 K. Eg yes számok kap ft a- tők a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazda* ági ke ti lap Felelős szerkesztő t í$O.CSÓ E>1Slí.l Megjelenik minden szt dán. Szerkesztőség éa kiadóhivatal i VI. kar. Szív-utca ......... 18. zzdwn Te lefon 137-13 Történelem a városházán Forradalom szántott végig a városon, nem romboló, de építő forradalom, amely magasztos, eddig lenyűgözött, börtönre vetett, levegőtől elzárt szent eszméket juttatott diadalra. A forradalmi rendetlenség nem tartott egészen huszonnégy óráig és. a forradalomnak nem volt a tragikus sorsú Tiszával több halottja tizenötnél. Az emlékezetünkben ezekből a diesö napokból nem marad meg más, csak a töméntelen fehér virág, amit az élet rek- virált a halottaktól, a kipirult, lázas, lelkes arcok, és maga a nagyszerű átalakulás, amely forradalom nélkül hosszu-hosszu évtizedek keserves, harcos munkája lett volna. A lázas, szépséges órák után bölcs nyugalom köszöntött ránk, az öröm zászlói lengnek végig a városon, a magyar nemzeti hadsereg zenekarai járják be az utcákat és a boldog arcok a testvériesülés magasztos pillanataiban reményeket sugárzanak. Szörnyű nyűgöktől, veszedelmektől szabadult föl az ország és főváros. Mindörökre elmúlt fejünk fölül a háború borzalmainak fenyegetése és a közelből az örök béke mosolyog ránk. Az önálló Magyarország hadügyminisztere feledhetetlen mondatban hirdette ki a pacifista kormányprogrammot: nem akarok többé katonát látni! Béke mindenkivel és azonnal. A magyar katonák letették a fegyvert, barátunk lett egyszerre mindenki belül az országon és túl az egykori frontokon. Nincsenek ma politikai ellentétek, nincs ellenség és nincs ellenfél. Boldog lakodalmát éljük az emberi ideáloknak, a magyar függetlenségnek, a pacifizmusnak és a szociális igazságoknak. Feledhetetlen napokat éltünk, amelyeknek ninden mozziaaiata örök emlékünk lesz és minden szó, amit kimondták, minden cselekedet, amit véghcZvittek, egy reménybeli jobb jövőnek alapjait veti meg. Budapest székesfőváros szerepe ebben a nagy átalakulásban rendkívüli fontosságú. Alig virradt meg a forradalom reggele, Budapest székesfőváros tanácsai az elsők között volt amaz intézmények között, amelyek a Magyar Nemzeti Tánacs előtt meghajoltak. A főváros törvényhatósági bizottsága, amely fölött régen megkondult már a halálharang, még legutóbb is, amikor már minden forrott és minden lángolt, óvatos és kicirkalmazott deklarációkkal jelentkezett. Budapest népe azonban, mint a következmények megmutatták, többet akart, mint az elaggott közgyűlés ki mert mondani. Budapest népének akaratát a tanács, ezek a lelkes és a néppel érző hivatalnokemberek, fejezték ki a maga tisztaságában. fis a tanácsnak a hatalomra jutott nép előtt való meghódolásával igazsággá lett a régi frázis. hogy a városháza a nép házává lett. Az ország szive itt dobog ma, itt.fut össze minden, az ország kormányzóságának, a forradalom sikerei biztosításának, a jövő megalapozásának nüIldim gondja a Károly-kaszárnya öreg falai között él és intéződik cl. A városháza maga az eleven történelem és mi abban a boldog tudatban szemléljük a városháza viharosan munkás életét, hogy Magyarország históriájának nem volt még olyan eseményei, mint ami ma itt végbemegy, mert ez az ország még soha olyan példátlan, ragyogó átalakuláson keresztül nem ment, mint most. Vágyunk és kívánságunk, óhajunk és imádságunk pedig az, hogy minden, ami még ezután történni fog olyan simán, olyan sikerrel menjen végbe, mint amilyennel az ország újjászületése megindult. Sem maga Budapest székesfőváros, sem az öreg Károly-kaszárnya, amely most városházából népházává lett, nem élt még meg olyan nagy időket, mint ma. Mi volt a történelmi idők zugó áradata, ahhoz a sima, csaknem vértelen, virágos forradalomhoz, ahhoz a nemcsak intézményekben, de a lelkekben való átalakuláshoz képest, amely egy soha sem akart, de csúfos, kudarcos végű borzalmas világháború magyar vérrel áztatott talajából fakadt? A forradalom tulajdonképpen addig tartott, amig a> Nemzeti Tanács az Astoria-szálló szűk 107. számú szobájából a főváros tanácsának meghívására eljutott Déri Ferenc alpolgármester szobájáig. Ami ettől a pillanattól kezdődött, az már az újjáépítés munkája. Az uj Magyarországot itt formálták, itt alakították ki az uj eszmék hivatott hirdetői. Uj arcok, uj emberek, uj idők és egy uj világ az, ami csütörtökön beköltözött a városháza’ izmos falai közé! Nincsenek az irótollnak színei ahhoz, hogy ezt a nagyszerű, diadalmas munkát, ezt a hullámzó, pompás uj életet kellőképpen lo tudja rajzolni. A pergő, szinte szemmel sem utolérhető események itt zajlottak le körülöttünk és minden félóra' más és más szenzációt hozott. Szerdáról csütörtökre virradó éjszakán történt, hogy a megkínzott nép legendás erővel és legendás körülmények között megrázkódott és egyetlen szakítással eltépte a láncokat, amelyek bilincsekben tartották. Ezen az éjszakán a Nemzeti Tanács átvette á hatalmat, az egész helyőrség csatlakozott a forradalomhoz, a térparancsnokság megadta magát. A város csütörtökön reggel arra' ébredt fel, hogy ünnep, a győzelmes forradalom ünnepe van az utcákon. Az utcák képe feledhetetlen. A sápadt, renyhe város meg- íürdött a felszabadulás füzében, ismeretlen erők robbantak ki belőle, fis alig robbantak ki ezek az erők, máris önkéntelenül az uj rendhez igazodtak. Gyerekek dalos serege, diákok zengő menete, munkások hatalmas csoportjai, katonák tüzes robogása, láz, dal, zászló, virág, szónoklatok, éljenzések: ez volt ez a nagyszerű ünnep. Ami ezután történt, annak mindnek a városháza volt már a színhelye, innen indult el a nagyszerű hadjárat az ország meghódítására és idejöttek a hódoló seregek lerakni virágaikat; a népfenség előtt. Innen adták ki az utasítást, hogy tegyék le a fegyvert a magyar katonák, itt jelentette be Károlyi Mihály, hogy a király felmentette a kormányt esküje alól, itt mondta Kun fi Zsigmond történelmi be^ szédét Magyarország államformájáról, itt esküdött fel a kormány a Nemzeti Tanácsnak és itt láttuk azt a történelmi jelenetet, amikor Habs- burgi József, az egykori József főherceg, a magyar katonák rajongott vezére, szent eskiivéssel fogadott hűséget a magyar nemzetnek. Amikor a történelem dolgozni kezd, akkor nincs megállás. A krónikásnak csak a legnagyobb eseményeket van módjában papírral vetni. Dönt a Tanács Harrer és Vita az Astoriában. — Szende Fái a polgármesternél. — Megérkezik Károlyi. A városházán ott kezdődőit a történetem, amikor a tanácsteremben fölkelt Harrer Ferenc dr. alpolgármester és Vita Emil dr. tanácsnok és átmentek az A s t o r i a-szállóba bejelenteni a Nemzeti Tanácsnak a főváros csatlakozását. Talán még sohasem volt ilyen korán tanácsülés, aminthogy a forradalom óta valósággal felbomlott a tanácsülések rendje. Milyen.szép nyugodt idők voltak még akkor, amikor minden kedden pontban fiz órakor összeült a tanács és nyugodt, csöndes szíva rozás mellek, megbeszélgették a város dolgait, bajait, gondjait. Most, ha bemegy az ember az egyik tanácsnok előszobájába, hajnalban vagy késő este, a iitkárkis,asszony már messziről jelenti: a tanácsnok úr tanácsülésen van. A csütörtöki tanácsülés már reggel kilenckor megkezdődött és nem is tartott sokáig. A tanácsterem ablakai alatt hatalmas katonai teherautók robogtak zsúfolva kokárdás, fehérvirágos, élieuző katonákkal. vidám hadfiak a puskáikat sütögetik a levegőbe. A tanácskozás csöndben és gyorsan folyik. Negyedóra alatt vége is van az ülésnek és B ó d y polgármester, amikor kijön, komoly, iinnepies arccal jelenti ki: — A főváros/ tanácsa elhatározta, hogy csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz és már el is küldtük Harrer alpolgármestert és Vita tanácsnokot, hogy ezt ünnepélyesen bejelentsék. Harrer alpolgármester azonkívül! kérni fogjai a Nemzeti Tanácsot, hogy a rend fenntartásáról azonnali intézkedésekkel gondoskodjék. Harrer alpolgármester és Vita tanácsnok automobilba ülnek és az Astoriába mennek, ahol a tömeg lelkesen éljenzi őket. A 107-es számú szobában járulnak a Nemzed Tanács elé, ahol Harrer alpolgármester egyszerű szavakkal mondja el, hogy a főváros aláveti magát a Nemzeti Tanács határozatainak, a városházát átengedi a Nemzeti Tanács helyiségeiül és bejelenti, hogy az ünnep alkalmából a tanács kit űzette a zászlót a városházára és íellobo- góztatta a fővárost. A távozó deputációval most Szende Pál dr., a Nemzeti Tanács tagja is autóba szállt és együtt mennek a városházára. Bódy polgármiester fogadja őket. Szende Pál szól először:- A magyar katonák kivívták a magyar szabadság megteremtését —■ mondja lelkesen. Aztán arra kérte a polgármestert, hasson oda, hogy az összes hivatalok és üzemek zavartalanul',folytassák munkájukat. Ezután a Nemzeti Tanács üdvözletét adta át azzal, hogy a Tanács mindent el fog követni, hogy a főváros tovább fejlődjék. Lelkes éljenzésben törtek ki most a jelenlévők, majd pedig Body polgármester kezdett szólani. Megköszönte a Nemzeti Tanács üzenetét, majd folytatta: A tanács már mai ülésén kimondotta, hogy a Nemzeti Tanáccsal, a szabadság, függetlenség és a demokratikus uralom hivatott tényezőjével karöltve, mindent el akar követni, hogy a lakosság ellátása semmi szükséget ne szenvedjen. Ehhez azonban feltétlenül szükségünk vau a Nemzeti Tanács erélyes támogatására', mert ehhez a nagy munkához a főváros ereje ebben a pillanatban kevés. Szende Pál szólt még röviden és annak a reményének adott kifejezést, hogy a főváros adminisztrációját is az uj idők szelleme fogj a á t h a t n i. Szende Pál távozása után a tanács ismét összeült, hogy a. legsürgősebb intézkedéseket megtegye, különösen azokat, amelyek a lakosság éleimezésének- zavar‘alanságát biztosítják. Ezalatt a folyosón különös izgalom támadt. A Nemzeti Tanács ugyanis kommünikét adott ki, amely-
