Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-30 / 5. szám

Budapest, 1918. január 30.

3

az, hogy mit cselekszik ezen a téren a magas kormány. A népjóléti minisztérium azonban, amelyet e kérdés korlátlan urává tettek, Batthyány Tivadar gróf távozása folytán, gazdátlan maradt. A Király most csak három tárca- nélküli minisztert nevezett ki, kettőnek megvan a régi reszortja, a harmadik Esterházy Móric gróf, aligha fog reszortot kapni, hanem csak politikai szerepe lesz. Népélelmezési miniszter tehát ezidőszerint nincsen, vájjon lesz-e népélelmezés miniszter nélkül is?

A főváros uj tanácsnoka, Sztankovics Szilárd, a pénzügyi ügyosztály élére jutott, ahol azonnal hozzáfoghatott a főváros legaktuálisabb és legnagyobb problémáinak intézéséhez. Az uj költségvetés, a kölcsön, az uj adók, a háztartás rendbehozatala, olyan nagy Madatok, hogy a legújabb seprűnek is kivételesen jól kell sepernie, hogy minden a legteljesebb mértékben sikerüljön.

De nem lesz irigylésreméltó sorsa Városy tanácsnok-fő jegyzőnek sem a tanügyi ügyosztály élén. Igaz, hogy a tanügyi kérdések teljességgel a kisujjában vannak, igaz, hogy a tanügyi személyzet régi és kivételes ragaszkodással viseltetik Városy személye iránt, de van egy szomorú öröksége, amelyet Wildner tanácsnok hagyott rá. Olyan örökség ez, ami némileg megokolja azt, hogy Wildner könnyű szivvel hagyta el azt az ügyosztályt, amely eddig viszont az alpolgármesteri állás számára volt trambolin. Városy szomorú öröksége

az oktató személyzet illetményeinek emelése.

A tisztviselők státuszrendezéséveil együtt illett volna ezt a kérdést is rendezni, annyira kellett volna, hogy a közgyűlés már a háború kitörése előtt állást is foglalt. A tanszemélyzetnek igy minden reményei meg volt, hogy szegényes fizetésüket meg fogják javítani. Eddig azonban ebben az irányban nem történt semmi egyéb, mint hogy egy tervezetet készített el a Vlí-ik ügyosztály. A tervezet szerint a javítások igen silányak és a tanítóság körében teljes az elégedetlenség. Aligha lehet elképzelni, hogy a fizetésrendezés ellen az oktató-személyzet ne opponáljon és Városy tanácsnok a legkínosabb helyzetbe jutott, amikor neki, az oktató-személy- zeit körében oly népszerű embernek, ezt a reformot kell képviselnie. A tanítók körében különElőterjesztés a buclla.i vízművek kibővítése tárgyában.

Csak néhány kiragadott állomása ez a városházán megindult munka forgatagának, amelynek tökéletes pendenteja tért vissza most, kilenc esztendő után. Ma az akkori jelenségek közül talán csak egyetlenegy, a munkanélküliség hiányzik, ami azonban szintén nem lehetetlen, hogy később fölbukkanik, ha* majd a muni- ciógyárak és hadiüzemek abbahagyják a hatalmas iramú munkát, amelyet most folytatnak.

Az 1909-ik évi nagy élet hatalmas problémái között azonban ott van a la.káskérd'és, az adóügyek, a háztartási mérleg helyreállítása, a beruházó-kölcsön, a beruházó-programm, .a. fővárosi alkalmazottak szociális ügyei, a fővárosi törvény revíziója, vízvezetéki bajok. Egytől-egyig olyan probléma, amelyek még ma is aktuálisak, vagy amelyeknek aktualitása ismét visszatért. I_

II.

A főváros háztartásának egyensúlya akkor is az adók révén való segedelem felé terelte legelsősorban a figyelmet, de a nagyobbik fontosságú kérdés a lakáskérdés volt. Ez a csirája akkor is, ma is a> beruházó- kölcsönnek és a lakáskérdés körül jegecesedik ki mindkét alkalommal a. beruházási Programm is.

Az 1909. évi lakásválság lezajlásáról és annak megoldásáról érdekes néhány futó jegyzetet róni.

Az igazi lökést a megoldás felé va.ló törekvésnek F e 1 e k i Béla dt. bizottsági tagnak a február 17-iki közgyűlésen benyújtott indítványa adta meg. Feleki jelszava volt, hogy sürgősen hozzá kell fogni az építkezésekhez. Évek óta tengeri kígyó ez a dolog, amíg már veszedelmessé kezd válni, ezzel szemben „lesz egy egész csomó indítványunk, lesz lakásügyi irodalom, lesznek lakásügyi szociálpolitikusok és lakásügyi tudósok, de lakásunk nem lesz.“ Maga. a vállalkozás a fővárosra gazdaságos lesz, a főváros fejlesztésétől szóló törvény engedményei révén.

Feleki felszólalására Bárczy polgármester válaszolt, aki kijelentette, hogy a tanács át van hatva a gondolattól, hogy a fővárosnak ennél a kérdésnél

ben most az a reménység éledt, hogy az irántuk jó szivvel viseltető’ uj ügyosztályvezető revízió alá fogja venni a tervet, amely 1Ü0—400 koronás fizetésjavitásokat helyezett kilátásba.

A megüresedett állások között van egy polgármesteri titkári és több tanács- jegyzői állás is.

A polgármesteri titkári állás Sztankovics Szilárdnak tanácsnokká történt megválasztása révén kerül betöltésre. A polgármesteri titkári állást a tanács tölti be és úgy tudjuk, Lamotte Károly dr. fogalmazót fogják megválasztani, aki már régóta teljesít a polgármester mellett titkári szolgálatot. A tanácsjiegyzöi állásokat egyelőre alig fogják betölteni, hanem megvárják, antig a kormány jóváhagyja a státuszrendezést.

Nem fizet adót az állam

Fölmentések a világítási adó alól

Megírtuk, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a világítási adót és a főváros világítási és vízvezetéki ügyosztálya Bazáth János dr. t a- nácsniok vezetésével most az uj adó behajtásának adminisztratív munkálataival van elfoglalva. Az uj adót április, elsejével kezdődőleg akarják behajtani, addig azonban még bőséges munka várakozik az ügyosztályra.

Többek között a szabályrendelet még egyszer a közgyűlés elé is fog kerülni, aminek oka az, hogy a belügyminiszter többrendbeli változást eszközölt rajta. Legnagyobbrészt stiláris módosításokról van szó, akad azonban lényegbevágó korrektúra is. A legfontosabb pedig az, hogy a belügyminiszter az adómentességet ki akarja terjeszteni az állami közigazgatási szervekre és az állami vállalatokra is, ami mindenesetre igen nagy jövedelemtől üti el a fővárost. Ez igen természetes akkor, amikor a töméntelen sok állami hivatal, az állami üzemek, közte a vasút, táviró és posta nem fognak világítási adót fizetni.

Nem fizet adód a belügyminiszter kívánságára a királyi udvar sem, ami tekintve, hogy uj uralkodónk sokat szándékozik udvartartásával Budapesten tartózkodni, szintén jelentékeny károsodása a fővárosnak. Ugyancsak felmentést fog kapni az országgyűlés két háza, a képviselősürgősebb feladata nincsen. Elméletben eddig is folyt a munka,, de a fővárosnak az anyagi eszközei nem voltak meg a kivitelhez. Egész reputációját köti ahhoz, hogy még ebben az esztendőben dűlőre jusson a kérdés. A tárgyhoz szólók között Hock János, Vázsonyi Vilmos és Polónyi Géza is fölvonultak. Hock János megrázó képét adja. a tőke és munka. között felmerülő nagy harcoknak. Két oldalra csapkod' éles szóval, elitéit a tömegsztrájkot és a kartellek iizelmeit. Vázsonyi teljesen kielégítőnek tartja a polgármester válaszát és szerinte fölösleges a kérdés mellékágaira is kitérni. Melegen ajánlja, hogy a számítások rövid ceruzával történjenek, ne pedig a hosz- szu ceruzáknak végnélküli felhasználásával, mint a,z eddig szokásban volt. A polgármetser kijelentései szerint is meg van minden előfeltétele a gyors cselekvésnek és ez az, amit a főváros közönsége a, tanácstól vár. Polónyi Géza a lakásuzsoráról beszélt és kijelentette, hogy a lakásuzsorások között ott van a,z állam és a község is, mert sehol a világon olyan magas adókulcs nincs, mint nálunk Magyarországon és specialiter Budapesten. Sürgeti az építési szabályzat revízióját, nagyot üt a sztrájkokon és kibuggyan beszédéből a háziurak érdeke. Amikor odakiáltja nekj valaki :

— A fő az építkezés ! — ekkor Polónyiból kitör az őszinteség :

— De nem nyakló nélkül és mérhetetlen határokig ! Nem kényelmi lakásokat, hanem szükséglakásokat kell épitenj, mert az a város és állam, mely salját polgárait állami és községi adóval megrója és maga csinál nekik, konkurrenciát, duplán teszi tönkre a polgárokat.

Ez volt az 1909. évi nagy lakásakció érdekes és sok pikantériát tartalmazó prelúdiuma. Ez adta meg különben a módöt arra is, hogy elkészüljön Bárczy polgármesternek az a nagyszabású tanulmánya, amelynek fölelevenitését visszaemlékezésünk legközelebbi részében tervezzük.

ház és a főrendiház is, továbbá az állami iskolák és állatni kórházak is.

„Viszonosság esetén“ fölmentést kapnak a világítási adó alól az idegen államok Budapesten székelő képviselői. Nehogy azonban Tiller Samu, Grossmann Simon, meg ti többi függőben levő konzul urak hiú reményekben ringathassák magukat, máris elárulhatjuk, hogy csak azokra a diplomáciai képviselőkre vonatkozik az adómentesség, akik nem magyar alattvalók.

A főváros maga nem vonta ki a maga üzemeit az adózás alól, mert hiszem a főváros a pénzt tulajdonképeu az egyik zsebéből a másikba rakja, de az eredmény tisztaságának szempontjából az ügyosztály szükségesnek tartja az adózást, aminthogy a világítást sem adja ingyen az egyéb üzemeknek, mert az ilyen intézkedés tulajdonképpen a világítási üzemek rentabilitását helyezné hamis világításba.

Van azonban még egy igen fontos kérdés, amit gyorsan meg kell oldani. Ez az, hogy április elsejéig az elektromos áramot saját céljukra termelők számára a mai viszonyok között árammérő órákat beszerezni és felszerelni a főváros nem tud. Ilyenformán az ügyosztály azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a hatóság, amíg a mérőkészülékeket felállítja, a gáz vagy elektromos áram adója az adózó feleknél felszerelt mérőeszközök jelzése, a termeléshez felhasznált fűtőanyagok, a bekapcsolt fogyasztási tárgyak és a megtett vasúti kocsikilométerek száma alapján állapíttassák meg.

Közgyűlés és nyomda-sztrájk

A 300 milliós kölcsön, a kórházi költségvetés és a villamos balesetek

A szerdai közgyűlésen mielőtt a főváros uj 30Ü milliós kölcsönének tárgyalására került volna a sor, kint a pipázóban arról beszélgetett Waigand József dr., hogy a közgyűlés tárgy- sorozatát csak reggel tizórakor kapta kézhez és valószínűleg a többi bizottsági tagok sem kaphatták meg előbb, ilyen körülmények között - mondta — merő képtelenség, hogy az ember a tárgyakat lelkiismeretesen áttanulmányozhassa. Pedig fontos és életbevágó kérdések szerepelnek a tárgysorozaton. Ott van a 300 milliós kölcsön, meg a beruházási Programm. Elismeri, hogy a pénzre szükség van, azt is tudja, hogy annál, jobb, minél előbb biztosítani lehet, de hozzászólás nélkül még sem lehet ilyen nagy esemény fölött napirendre térni.

Valaki megemlítette, hogy az általános sztrájk miatt nem lehetett kinyomatni a tárgysorozatot, amire Waigand megint azt válaszolta, hogy akkor el kell halasztani a tárgyalást. Aztán egészen bizonytalanul teltté hozzá:- Tudom, hogy hiába való halasztó indítványt tenni, de én mégis bemegyek és felszólalok. Könnyitek a lelkiismeretemen.

A jelenet tanúi is úgy gondolták, miért ne könnyítene Waigand a lelkiismeretén. Ez igazán a legkisebb, amit tehet.

Ezzel napirendre is tértek a dolog fölött, de két perc múlva hírnök jő és pihegve szól:

A kölcsönt és a kórházi költségvetést levették a napirendről . . .

Az emberek nagyot néztek, mi történhetett? Semmi más, minthogy Waigand egészen ártatlanul, de szép logikusan, amint már ő szokta, elmondta kis beszédét, mire fölállt a többség és megszavazta a halasztó indítványt.

Ez a története annak, hogy szerdán, január 30-ikán rendkívüli közgyűlése lesz a fővárosnak.

Újabban azonban úgy látszik a közgyűlés és a nyomdasztrájk szoros összefüggésbe kerültek egymással. A hét végén ugyanis a rendkívüli közgyűlés tiszteletére újból kitört a házinyomdában a sztrájk. Ezúttal azonban nem politikai természetéi sztrájkról van szó, hanem egyszerű bérmozgalomról. Sztrájkolt a könyvkötészet is, ott azonban hamarosan sikerült megállapodást létrehozni. A nyomda-sztrájk azonban tovább tartott és igy a hivatalos lap szombati száma sem jelenhetett meg, a törvényhatósági bizottság tagjai pedig litografált meghívód kaptak a szerdai rendkívüli közgyűlésre.

Ezúttal azonban komoly kifogásokat mégsem lehet emelni, mert a társgysorozat már ismeretes. Különben is mindössze három pontból áll: