Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-30 / 44. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19/8. október 30-án 44. szám. fciinaniiamamaniaiiiniiiaiiiaTiiaiiiaiHCiiiaiíiPiiiniiiBiüBiiiainaiiiaiiinniaiiiampiiiaaiiaiiiniiigmpiifiS 1EEÖEíZETÉSl AffrrHt Egész évt*e ........... K. Eti l éiS7’G .................. 20 K. Eg yes szántóh hajthatók a kiadóhivatalban» Városi, politikai és közgazdasági hetilap Eetelös szerkesztő t QllCSÓ Emii Megjelenik minden szt dán» Szerkesztőség óm kiadóhivatal t VI» kér. Szív-utca ...... 18» szám Telefon ............... 137-13 Ha gy napolt virradtak ránk. Valahol távol, bizonytalanul, félénken a béke galambjának szárnya suhog, idebent közöttünk egy független, önálló Magyarország gyönyörű reménye él. A szivünk tele van a legszebb sejtésekkel és az eszünk félve gondol rá, mi lesz az ára az uj, a nagy vívmányoknak, amelyeknek törvényszerűen el kell jönniük. Izgalmas történeti napokat élünk és mint minden nagy, megváltó áramlat születésének, úgy a magyar függetlenségnek, a magyar önállóságnak, az uj Magyarországnak is Budapest a bölcsője. A borzalmas háború megtépte, lerongyolta ezt a várost és vágyó lélekkel nyitunk meg minden ablakot, hogy beszállhasson rajta a béke galambja. Millió és millió nyitott ablak várja: majd csak betalál valamelyiken. És amig a békét várjuk, szent hittel hiszünk abban, hogy ez a béke magyar béke lesz;, amely megvédi, megtartja határaink épségét és Budapest ugyanannak a Magyarországnak lesz fővárosa, amelyet Árpád apánktól kezdve őseink hősiesség© szerzett meg és tartott meg. A háborúban megtépett, lerongyolt város, amelynek feje talól a párnát is kiszedték, kőre hajtja fáradt fejét és ott is gyönyörüket álmodik. A nagyságában épen maradt, sebeiből felgyógyuló, a demokrácia szent vizében uj életre kelő Magyarország a legszebb álma ennek a városnak. Hangosan, követelve, lealkudhatatlan hévvel és szilárdsággal jelentette ki ezt a főváros törvényhatósági bizottsága és a főváros szavát meghallotta a király, meghallotta aiz ország. Millió és millió sziv dobogása visszhangozza a szent fogadalmat, hogy ebből nem engedhetünk. Vihar nélkül nagy események nem születhetnek. Itt zug a zivatar a fejünk fölött és ebben a pillanatban, amikor e sorokat írjuk, feszült, izgatott a város. Az utcán izzik a levegő és a szivekben kalapál a vér. Fáj látni, ha a vihar csak égy falevelet is elsodor, de mégis úgy szép a város, ha törődik önmagával, ha törődik minden talpalatnyi földdel, ahol magyarok laknak. Az élet, az igazi, tiszta emberi élet vihara szánt el felettünk, dei nem félünk, nem ijedünk meg -tőle, mert a viharos élet is többet, nagyobbat jelent, mint az a néma megadás, az a szófián melancholia, amelyből még a győzelmek mámora sem tudta kiemelni a háborús esztendők alatt. És most ime vesztett háború után, mégis élet pezsdül az utcasorokon, az emeleteken élő, gondolkozó és érző emberek raja lakik és boldogan, büszkén állapítjuk meg, hogy nincs elveszve ez az ország, ez a város, ahol az uj élet hullámai ilyen magasan csapkodnak. Reszketve nézünk ki a békegalambot váró nyitott.ablakon mégis, nehogy az érzelmek, szenvedélyek áradata tulmagasra csapjon. Isten védje, Isten óvja tők) szegény hazánkat és szegény, szép, sokat szenvedett városunkat! A politika szép is, fontos is, különösen ma, amikor a politika kertjében a történelem hosszuéletii virágai nyílnak. És mégis azt kell mondanunk, hogy se a politika, se a történeteni nem jogosít fel egyetlen egy kormányt sem arra, hogy a\ tisztviselők szájából megvonja a jobb falatot. A főváros tisztviselőinek fizetésrendezését egyelőre minden külön meg- okolás nélkül nem hagyta jóvá a kormány. Aztán jött a spanyol mWia és a belügyminisztériumban fertőtleníteni kellett. A spanyol náthát is a főváros-tisztviselőinek kellett megszenvedni. Most^pedig ránk szakadt a politika, vagy talán ü‘történelem: ebben a pillanatban még tudni nem lehet. Valami azonban ránk szakadt, olyan valami, ami alól ember legyen az, -aki a főváros tisztviselőinek jobb kenyerét kikaparja. Meddig tart még ez az állapot, hogy mindig közbejön valami. Megérjük még, hogy a béke is közbejön és akkor azt fogják mondani a tisztviselőknek, hogy mii is akartok tulajdonképpen, hiszen itt a béke, majd csak leszálltnak egyszer az árak és akkor, valamikor eieg lesz a mai fizet es is. A város éléskamráját gondosan töltögetik. A polgármesternek nincsen más és nagyobb gondja, minthogy tele legyen a spájz a télre, vagy ki tudja milyen nehéz időkre. Ez az előrelátás soha el nem éviilhetetlen érdeme lesz Budapest tanácsúnak, amely a háború egész ideje alatt legalább ezen a téren tökéletes műnkéit végzett. Most megint bölcsen cselekszenek. Legyen itthon minden. De bajok tornyosulnak. Nincs ember, aki a vonatról a\ város éléskamrájába szállítsa a sok drága, megfizethetetlen holmit. Vonat-számra jön a krumpli és százötven katona helyett ötven féllábu, félkezü katonát kap a főváros. Temetni sem lehet, mert kifogyott a sir ásó. Pedig sohasem lehetett arról panaszkodni, hogy a főváros nem fizette volna meg becsületesen a munkáskezet. A lakosság száma is felülemelkedett a háború előtti számon. Többen vagyunk az egy milliónál. Vájjon ez az egy millió ember mind csupa hadimilliomos, hogy nincsen aki dolgozzék, ha dolgozni kell? A liszthivatalokban dolgozó tanítók és tanítónők memorandum mai járultak a közélelmezési tanácsnok elé és díjazásuk emelését és a liszthivatali elnökök jobb belátásra való bírását kérik. A háború, az anyaghiány, a szétosztás nehézségei tényleg rengeteg munkát zúdítottak a főváros nyakába. A főváros azonban nem kap tisztviselőt, a legkényelmesebb módszerhez folyamodott tehát. Minden munkát — kivétel nélkül — a tanszemélyzet nyakába sózott. Persze fizet is érte, de szegényesen és a tanítók inkább éhesen ülnének otthon, semhogy ezt a borzalmas, idegfeszit q munkát végezzék. Tulajdonképpen pedig ez is a közönséget sújtja, mert az ideges, elégedetlen tanító kin tölti ki a buszúját? Azon a szegény, rongyos asszonyon, aki három óráig állt sorban, hogy kapjon egy jegyet, amit felesleges újabb á csór gás után nem fognak beváltani. A főuáros nem Kapja meg az uiadót A kormány elutasította a főváros kérését — Továbbra is a Közmunkatanács szedi az útadót Sztankovics tanácsnok nyilatkozata A főváros, amikor háztartási viszonyai veszedelmes helyzetbe jutottak, minden lehető és lehetetlen pénzforrást figyelembe vett, nem lehetne-e valahogy újabb jövedelemhez jutnia. A segítőeszközök, amelyeket igénybe vett, vagy igénybe venni próbált, nagyobbára ismeretesek. Egész sora az uj adóknak nyomja a főváros lakosságának vállát, az üzemek jövedelmének fokozását is a közönség fizeti meg. Volt aztán nehány olyan adóterv és jövedelemfokozó törekvés, amelyekhez nem járult hozzá a kormány. Ma már körülbelül le lehet zárni azt a fejezetet, amelyet a jövedelemfokozó törekvéseknek lehet szentelni a főváros történetében. Pótlólag még csak egy tételről kell beszélnünk, amelynek beállítása a főváros bevételeinek sorozatába nem sikerült. Ez a tétel pedig az útadó. Útadót ugyan fizetünk, de azt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa teszi zsebre. Ennek az adónak a jövedelméről az 1914. közepétől 1915. közepéig beszedett adó összege tesz tanúságot, amely 748,946 korona 96 fillér volt és amely mint a fővárosi pénzalap jövedelme szerepel. A főváros ezelőtt egy esztendővel azt kérte, hogy ezt az adót a főváros kezelhesse é s a n .n a. k j n y e 4 e ! m..é. t a m a ;r a c é ' i •< ' r.-a fordíthassa. Most érkezett le a kormány döntése, amelynek értelmében a főváros nem kapja meg az útadó jövedelmét. Erről az eseményről érdeklődtünk Sztankovics Szilárd tanácsnoknál, a pénzügyi ügyosztály vezetőjénél, aki a következőket mondta el a Fővárosi Hírlap munkatársának:- Amikor a főváros pénzügyeinek rendezéséről volt szó és amikor többek között az eredeti, kisebb arányú, két ülléres közlekedési adót is megszavazta a főváros közgyűlése, akkor merült föl a jogügyi bizottságban az a gondolat, hogy miután a budapesti utakat a főváros tartja fenn, tulajdonképpen a fővárost illeti meg az útadó is, amit ezidő szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa szed. A jogügyi bizottság határozata alapján körülbelül egy év előtt a tanács felirt a kormányhoz), hogy engedje át a fővárosnak az útadó jövedelmét. — Az útadót azi 1890. évi I. t.-c. állapítja meg és pedig. az. állami adó tiz százalékában, esetleg kivételes esetben 13 százalékban. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezidőszerint másfél százalékot szed, amelyet a fővárosi pénzalap keretében kezel. A kormány nem járult hozzá a fővárosnak ehhez a kéréséhez. Most kaptuk meg a belügyminiszternek erre vonatkozó döntését, amelynek meghozatala előtt a pénzügyminisztérium és a kereskedelmi minisztérium is véleményüket nyilvánították. — A kormány nem zárkózik el ridegen az adó átengedésétől, de ezidő szerint megengedhetetlennek tartja az útadó emelését, amely tulajdonképpen nem volna más, mint adópótlék. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy tulajdonképpen a községi pótadó maga is igazságtalan és egészségtelen adózási rendszer, amelynek megtartása a jövőre nézve nem is kívánatos. A főváros adópolitikája! általában arra irányul, hogy igazságos adózásra térjen át és amikor csak lehetséges, mellőzi is a községi pótadó emelését, amely nem egyformán és nem igazságosan sújtja a polgárságot.
