Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-23 / 43. szám

4

Budapest, 1918. október 23.

felejtsük el, hogy ezzel nemcsak Budapest közbiztonságát lehetne javítani, hanem a vasúti t o 1 vaj- iá s o k is jórészt megszűnnének. A detektívek ugyanis időnként végig járják az egyes útvonalakat és a veszedelmes embereket összeszedik. A háborúban erre sem kerül sor.

Annyira elfajultak a viszonyok, hogy egyik e 1 é1 g nagy v á r o s u n> k b a n egy ismert zsebmetsző mint detektív működik, egy másik társát pedig váro.si piacfelügyelőnek hozta be. A zsebtolvajok elmondották a főkapitányságon, hogy a régi zsebtolvaj uj minőségében végig járja a piacot és ha meglátja régi kollégáit, hátrateszi a kezét és úgy sétál. A zsebtolvajok aztán a hátratett kézbe pénzt tesznek be és i g y váltják meg az o 11- tartózkodási engedélyt. A budapesti rendőrség értesítette tapasztalatairól a szóban forgó várost és onnan azt a választ kapták, hogy a volt zsebtolvaj nagyon tisztességesen viselkedik, a felsorolt rágalmakat csak a régi társai hiresztelik, akiket kíméletlenül üldöz. Ilyen körülmények között minden maradt a régiben.

A másik megtérítek a zsebtolvaj-piacfelügyelővel is volt baj. Álnévvel mutatkozott be egy gazdag községbeli embernek, felcsalta Budapestié és a városban addig kószált vele, amig hirtelen elmaradt tőle. A gazdag ur nem sajnálhatta eléggé társát, mert észrevette, hogy a pénztárcája is búcsút mondott neki. A leírásból 'a rendőrség ráakadt a tolvajra, aki azonban tagadott. Azt beismerte, hogy együtt volt a panaszossal, de a pénzről semmit sem akart tudni. A rendőrség isméi értesítette a történtekről a város főkapitányát, de onnan ismét megnyugtató válasz érkezett. A zsebtolvaj megjavult, csak fatális körülmények közé került, a legszebb erkölcsi bizonyítványt hajlandó a rendőrség róla kiállítani.

Ezek az operettbe illő dolgok nem maradhatná nak meg, ha illetékes kezekben volna a zsebtolvajok üldözése. Egy-két detektív leutazna a környék nagyobb városába és a „detektív urat‘‘, a „felügyelő urat“ megcsípné, amikor egy ki.s zsebmetszéssel volna elfoglalva.

Budapesten is lejátszódott egy hihetetlen eset. Zsúfolt villamoson utazott egy királyi ügyész, amikor közvetlenül mellette kiabálni kezdett egy szegény asszony:

— Fogják meg! Zsebtolvaj!

Az ügyész körülnézett é,s erre rákiabált:

— Ne forogjon olyan nagyon, hiszen maga lopta ki a pénztárcámat!

Az ügyész tiltakozott:

— Ne beszéljen bolondokat, é'n ügyész vagyok, nekem nincs szükségem a maga pénzére! — harsogott a villáimio'sban.

Az asszony .azonban nem engedte, előkerült a rendőr is, aki megértőén kacagott:

— Igen, királyi ügyész! — fogta karon az ügyészt — minden tolvaj hasonló trükkel áll elő, majd a kapitányságon elintézzük ezt a kis ügyet.

Es a királyi ügyész bekerült a tolvajok közé. Az asszony még a kellő igazolás után is fenntartotta a vádját és a herce-hurca olyan sokáig tartott, hogy a szerencsétlen ember beleőszült.

A rendőrségen nagyon ' rosszul teszik, hogy a zsebtolvajokra nem fordit-amak nagyobb gondot. Már valóságos tolvajgeneráció nő tel. Vannak valóságos tolvajnemze ségek, ahol már a nagyapa is tolvaj volt. Ezek félő szeretettel nevelik a csemetéket, akik aztán nyugodtan fosztják ki az utasokat és a járókelőket. A rendőrséget megtéveszti az a körülmény, hogy a pályaudvaron őrködő polgári rendőrök is sok tolvajt íogdosnak össze. De ezek csak alkalmi, ügyetlen tolvajok, legnagyobbrészt katonák, akiket nem nehéz ártalmatlanná terűi. Addig nem lesz javulás ezen a téren, amig nagyon sok detektív nem lát hozzá a tisztításhoz.

Érdekes, hogy a háború mennyire jövedelmező foglalkozássá változtatta a zsebtolvajlást, hogy a1 zsebtolvajok közül nagyon sokan nyugalomba vonultak. Leginkább Gyöngyösön., Miskolcon és Budapest környékén vettek házat maguknak, letelepedtek és a pénzükből" fényesen élnek.

A rendőrség mega .sem tagadja az állapotok elfajulását és jelentésében igy panaszkodik:

— „A zsebtolvajlások száma az elmúlt esztendőben ugyancsak feltűnő módon e m e 1 k e - dett. 1916. évben csak 8375 feljelentés érkezett hozzánk, 1917-ben már 10.124. Na visszapillantunk a háború előtti évekre, akkor azt látjuk, hogy négy

esztendő alatt a zsebtolvajlások száma meghárotaszorozódot t. 1913-ban. például, tehát közvetlenül a háború előtt, mindössze csak 3564 zsebtolvajlás történt. Ezzel arányban állott az elfogott és letartóztatott zsebtolvajok száma is. (1913-ban 187 letartóztatás volt, 1917-ben pedig 436.) Az elfogott zsebtolvajok közül (436) katona volt 235, polgári csak 201. Fiatalkorú 49, nő 46. A sok lézengő, szökött, bujdosó katona nagy gyorsasággal tévedt a bűn útjára, amelyben nagy segítségükre volt a katonás z. O'hgálatot teljesítő köz- veszélyes, szokásos tolvajok társasága, fegyverbarátsága. A még eddig el nem romlott lelkek nagyon könnyen szédültek be a notórius csirkefogók karjaiba, az együttélés, s az együttlcgás veszedelemhozó állapotában. A működésnél nagy segítségül szolgált éppen az egyenruha, amely bizonyos fölényt s elsőbbséget biztosított gazdájának a szürke polgárok előtt. A respektus sokszor Annyira ment, hogy a közönség a detektivnek támadt, aki tumultusokban nyakon csípett egy-egy csukaszürke mezt viselő, általa ismert közveszélyes zsebtolvajt, vagy olyant, akit éppen cselekvés közben ért tetten. Nagy segítségre volt továbbá a működésüknél a vonatok, villamosok s egyéb közlekedési eszközök tultömöttsége s az idegeivel kiizködő embertömeg vigyázatlansága, önfeledt könnyelműsége.

— A zsebtolvajok munkája jövedelmezőség tekintetében messze felülmúlta a régebbi idők eredményeit. A pénznek olcsó az ára. az emberek nagy összegeket rejtő tárcákkal, gondtalanul vegyülnek az idegesen futkosó tömegbe. Így magyarázható meg, hogy az, elmúlt esztendőben például volt egy 100.000

koronás zsebtolvajlás, egy 30.000 koronás és vagy tizenhat 10.000 koronán felüli. Megüti a 600.000 k o- ronát a zsebtolvajok okozta kár, amelyből a nyomozás körülbelül 12.000 koronát szerzett meg.

A zsebtolvaj nyomozása a legnehezebb feladat, ha csak tetten nem érik a tolvajt a lopáson. A kiindulás alig több, mint a káros által adott homályos és hiányos személyleirás, amely maga is alig-alLg megbízható. Es ha hozzávesszük ehhez, hogy a bűnügyi osztályban egyetlen referens irányította ezeket a nyomozásokat, végezte pedig 8—10 detektív, akkor éppen nem lehet gáncsolni azt az eredményt, hogy 10.124 feljelentés alapján csupán 436 tolvajt fogott el a rendőrség. A preven- tiónak a rendőri közegek csekély számánál fogva alig-alig jutott szerepe. Pedig éppen ezeknél a bűncselekményeknél igazán nagy szerepe volna a megelőzésnek, mert tapasztalás szerint a rendőr, de főleg a detektív jelenléte magában elriasztó hatást szokott gyakorolni az. e fajta bűnözőkre.“

Ennyit ismer be a rendőrség és ehhez a jelentéshez még hozzá kell tenni azt, hogy azóta meghalt Hegedűs detektív, aki minden hivatásos zsebmetszőt személyesen ismert és a rendőrtisztviselők közül e g y e d ti 1 P i n tér Ernő r end őrfogalma z ó ismeri a tolvajvilágot. Mindenekelőtt a pályaudvarokon kell a detektív felügyeletet visszaállítani é,s aztán ügyes detektiveket nevelni. A zsebtolvajok üldözése most csak humbug, egy zsebtolvaj most csak akkor kerülhet kézre, ha maga jelenti fel magát.

Miért haragszik Hetes Antal a Keleti Vásárra

Hetés Antal, |mint a magyar ipar őre

Irta: Kármán Aladár.

Hetés Antal ügyvéd, fővárosi bizottsági tag, a közgazdasági bizottság egyik legutóbbi ülésén ismét szóbahozta a Budapesti Keleti Vásár ügyét, neheztelvén azt, hogy a Keleti Vásár vezetősége; nem tett eleget annak az óhajnak, hogy öt a Keleti Vásár, azaz a Budapesti Kereskedelmi es Iparkamara árumintává- sár-osztályába beválassza. A Fővárosi Közlöny 50-ik száma közölte Hetés Antalnak a közgazdasági bizottságban történt felszólalását, s miután felszólalásában olyan invekti- vák vannak, melyek egyrészt a vásár intézményére, másrészt a vásár ügyvezető elnökére és személyemre vonatkozólag tendenciózus beállítást tartalmaznak, kénytelen vagyok megvilágítani, hogy tulajdonképpen miért is haragszik Hetés Antal az Áruminta-vásár intézményére általában és főleg miért haragszik a lefolyt Keleti Vásárra?

Már régóta tudom, hogy Hetés Antal kis hörcsög módjára öltögeti nyelvét felém, de miután teljes jelentéktelenségénél fogva e nyelv- öltögetés elé készséggel odatartottam magamat, nem szándékoztam foglalkozni Hetés Antal kisded szereplési viszketegségével, minthogy azonban ebbe az ügyben már bele vitte Budapest Székesfőváros Tanácsát, nemkülönben beugratta a közgazdasági bizottság tagjait:, tisztán ezekre való tekintettel leszek bátor egy kicsit meztelenre vetkeztetni‘ezt a galgóci Hetés Antalt. Hogy Hetés Antal haragszik a Keleti Vásárra, azaz az Áruminta-vásár intézményére, ez igazán lényegtelen dolog, ki törődik ezzel, főleg ki törődik ezekkel a mostani súlyos gondterhes napokban, de érdekes az, hogy miért haragszik ez a Hetés Antal és ezt megfogjuk látni az alábbiakból:

Tudvalevő, hogy az Áruminta-vásárok intézményének az egyik rendeltetése és hivatása, hogy a kis- és középkereskedő közvetlen kapcsolatot találhasson az iparossal, vele tárgyalhasson szükségleteiről és a Vásárra hozott minták alapján közvetlenül tehesse meg rendeléseit, tehát az iparos közvetlenül ériníkezhessék a kereskedővel, a nagykereskedők közvetítésének mellőzésével. A nagykereskedőnek ez a mellőzése fájt mindig Hetésnek, aki ügyvédi minőségén kívül a Bettelheim Miksa és Társa no- rinbergi- és díszműáru nagykereskedő céghez nagyon közeli viszonyban, áll. Távol áll — természetesen — a, kamarától, hogy Vásárjaival a nagykereskedőket a forgalomból kikapcsolja, csak uj feladatok elé állítja ezzel a versennyel

a különben túlságosan kényelmes üzletvitelre berendezkedhető nagykereskedőt. A lipcsei vásár is csak a konzervatív nagykereskedőnek árt, .a helyzet magaslatára emelkedni képes nagykereskedelem a Vásárok ellenére is megtalálja a számadását és egyre újabb feladatok vállalásával meg tudja őrizni a maga pozícióját az áruforgalom lebonyolításában.

Áskálódás az Áruminta-vásárok ellen.

Mikor a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara az Áruminta-vásárok intézményét 1913- ban átvette és amikor az 1913. évi Tavaszi Vásárt rendezni készült, He.tés Antal a lapokban cikkeket helyezett el az Áruminta-vásár ellen. A magyar ipar maszkjába burkolódzva, hol itt, hol ott jelentek meg Írásművei, amelyekből mindenkor az volt kiolvasható, hogy az Áruminta-vásár sérelmes a magyar iparra, hogy az Áruminta-vásárok tönkreteszik a magyar ipart és ha beeresztjük a külföldi ipart, akkor a magyar ipar nem fog fejlődni tudni, stb., stb. Az összes cikkek egy sablonra gyártattak, hol név nélkül jelentek meg, hol pedig tieteés Mór aláírással. Mindazok, akik Iieteés Mór puritán üzleti múltját és derék kereskedői tisztességét ismerik, azok előtt az első percben is nyilvánvaló volt, hogy nem Heteés Mór irja ezeket a cikkeket, mert hiszen Heteés Mór ur nem is bírja a magyar nyelvet úgy, hogy cikkeket is Írhasson. De különben is ezek a cikkek az igazi célt még burkolni sem tudták, minden sorából kilátszott a lóláb és kilátszott az, hogy itt egy rendszeres hazabeszélés folyik a konzervatív nagykereskedők, nem pedig az újabbnál újabb iparvállalatok érdekében. Én meguntam ezeket a fércmíivieket és ki akartam ugratni a nyalat a bokorból, meg akartam tudni ki irja ezeket a cikkeket és a A Pénzvilág 1914. évi április 4-iki számában „tieteés Mám, mint a magyar ipar őre“ címmel egy hosszabb cikket irtain. Ebben az volt megírva, hogy:

Csodálatosképpen azok mögött a támadások mögött, amelyeket hónapokkal szelő.t a Tavaszi Vásár ellen intéztek, mikor ismét aktuális lett a Budapest Kereskedelmi és Iparkamara s a Tavaszi Vásár végrehajtó-bizottsága előtt a kérdés, minő keretben, hazai vagy nemzetközi alapon tartsák-e meg az idén rendezendő Tavaszi Vásárt, ezek mögött a támadások mögött csodálatosképpen olyanok állanak, akik magukat mindig o kereskedői érdekek szószólóinak szeretik feltüntetni. A Magyar K°reske- delmi Csarnok egyik ülésén Heteés Mór. a Csarnok- válasz: Imányi tagja nzt indítványozta, Írjon át la Csarnok a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához.