Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-23 / 43. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19/8. október 23-án 43. szám. b»iiainamaiiiaiiidfniniiigínal»iaiiipn»niiiPiiiPHiaHrpiiiamnuinniaiiiniuainaiHaiiiaHiaiHai»»g>»»pyn^ EEÖF1EETÉS1 TÍJRTtKi Egész. évr*e .......... 40 K. Fe l évw*e ............... 20 K. Eg yes számolt kaphatóit a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági ketiíap Felelős szenhesztö t ZJOLCSÓ Kiflii Megjelenik minden szén- dán. Szerkesztő ség ém kiadóhivatal t VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ........... 137-13 A szörnyeiéi, amely órák alatt letöri az emberi élet legszebb virágait, amely w, senyezik borzalmakban a háborúval és amely a háborúval szemben jogutódnak tekinti magát a gyilkolásban: a spanyol nátha rémséges áldozatokat követel. Okos-e, nem okos-e rémképeket fölidézni, ezt a kérdést nem kell sokat firtatni: lépten-nyo- mon a fertőtlenítő kocsi riaszt meg utunkon, és minden huszadik lépésünknél a halottas kocsi bóbiskoló lovaival találkozunk. Kell-e, lehet-e ezek után riasztani ujságbetüvel? A titokzatos, de rémitő nyavalya itt garázdálkodik fölöttünk és játszik mindnyájunk életével, felelőtlen zsarnoksággal. Hangyának érzi magát az ember, aki nem számit egymagában, mert ezrével tiporja el valami felsőbb gonosz hatalom. Valahogy úgy képzeljük el a rémet, mint egy tüsz- szenő óriást, akinek mérgezett nyála záporként hullott ránk és ezrével dönti sírba azokat, akiket a sors a védekezés lehetőségétől elzárt. Mintha valami borzalmas átok nehezedett volna ránk, mintha az emberpuszfitó ágyuknak segítségére sietne a természet is. A harctéren elhullottak a vőlegények, itthon elpusztulnak a menyasszonyok. A borzalmak közepette is emelkedett szívvel, mélységes hálával kell azokra az embertársainkra gondolni, akik nagyszerű feladatukat az önfeláldozás extázisában teljesitik velünk szomorú sorsra Ítélt: emberek között. Az orvosokra gondolunk, akiknek rna nincs éjjelük, nincs nappaluk, akik ma megmérhetetlen munkát végeznek. Kék karikás szemekkel, sápadt, megnyúlt arccal loholnak közöttünk, az éjszakázás, az őrületig fokozott munka tönkretette őket. Szabad-e engedni ilyenkor, hogy minden kényelmük ne legyen meg? Szabad-e eltűrni, hogy a malombárók, a bankdirektorok és a központok igazgatói fényes automobilokon szá- guldjanak végig a városon, amikor az orvosok gyalog rohannak egyik betegtől a másikig? Borzalmas kép ez, az orvos tiz annyi beteget volna képes meglátogatni, ha gyors iramban tudna száguldani a bankdirektorok automobiljain, amelyek ezidő alatt nyugalmasan,, here módon vesztegelnek a malmok, a bankok, és a központok palotái előtt. A polgármesternek ma kivételes hatalma van, módjában lenne egyetlen tollvonással megszüntetni ezt az anomáliát: rekvir áltassa a hadimilliomosok, a bankdirektorok, a malmok és a központok luxusautóit és állítsa be az életmentés szolgálatába, bocsássa az orvosok rendelkezésére. Kérve kéri a város lakossága a polgármestert, hogy sok okos és radikális intézkedése mellett tegye meg ezt is. Ha úgy érzi, hogy nincs hozzá kellő hatalma, egyetlen telefon-beszélgetésébe kerül, hogy a belügyminisztertől azt is megszerezze. Tudja meg végre mindenki, hogy mindennél nagyobb és szentebb parancs a betegeinket megmenteni. • OS El kell ismerni, hogy a temetkezési vállalkozók hossza ideig és hősiesen védték a frontjukat, a spanyol betegségnek azonban ők sem tudtak ellent áll ani. Őket is az átkozott spanyol verte le a lábukról, mert ez adta meg az aktualitást arra, hogy a megváltás és a kötelező felravatalozás ismét és ezúttal győzedelmesen napirendre kerüljön. A járvány - bizottság ülésén kijelentette Bódy polgár- mester, hogy végre-valahára tekintet nélkül bármely magánérdekre, a temetkezést a fővárosnak kezébe kell venni. A legkisebb német városkában is a hatóság gondoskodik a halottak olcsó és tisztességes eltakarító - sáiról és mérhetetlen foka a kulturátlanság- nak az, ha valahol a halállal uzsorát engednek ázni. Sajnos, egy oly borzalmasan pusztító járványnak kellett jönnie, hogy ezt megtanuljuk, de reméljük, hogy ez a kaszával járó' argumentum most már minden néven nevezendő ellenvéleményt le fog küzdeni. Nagy események, vílágiölforduiás, uj térképek rajzolása van folyamatban. Olyan események előtt állunk, amelyek az élet minden vonatkozásában meg fogják teremteni a maguk következményeit. Soha több gondot nem vállaltunk a nyakunkba, mint ma. Mindenből, ami történik, messze, nagyon messze menő következtetéseket kell levonni Annak a ténynek például, hogy Ausztriáién elszakadunk, egyenes következése, hogy Budapestre végtére mégis el kell vezetni innen a szomszédivá, Kecskemétről vagy Debrecenből a földgázt. Most ütköznek ki a kormánybiinök, amelyek német kézre juttatták a sármási földgázt és a magyar élhetetlenség, amely a tőszomszédságban levő kincseket sem aknázza ki. Most, hogy a magunk lábán járni kényszerítenek majd az események, eszeveszett kapkodással meg kell csinálnunk azt, amit kényelmesen és zavartalanul elvégezhettünk volna. A tanítóknak újból konfliktusuk van. Kaptak ugyan valami szerény fizetés javítást, amibe nehezen bár, de belenyugodtak, mert nem volt más menekvés és megoldás. A fizetésrendezési felterjesztés ugyanis kimondta, hogy az ideiglenes minőségben eltöltött évek beszámítása teljesen jogos és szükséges. Most azonban meglepetés érte a tanítókat, akik közül vagy ezeren estek el jogosan várt előnyeiktől. Mindez pedig azért, mert - Várossy tanácsnok szerint — a számvevőség a javaslatban egy régi, elavult nyug- dijszabályzatban megjelölt és nagyon korlátozott ideiglenes szolgálatot vett alapul. Egyszóval valaki tévedett. Vagy a számvevőség, vagy a tanügyi ügyosztály. De nem a tanítók, akik bíztak a tanácsban. A tévedés levét is mindenki megihat ja tehát, csak a tanítók nem. Nekik nem szabad a rövidet huzni. A polgárság megmentése Vázsonyi Vilmos riadója A központi demokratakörnek szombaton estei fontos szerepe volt. Vázsonyi Vilmos nyilatkozott és olyan dolgokat mondott, amelyeknek kihatással kell lenni a jövőre nézve is. Azzal a helyzettel foglalkozott!, amelynek valószínűleg el kell következnie Magyarországra nézve. Elsősorban igen fontos kijelentéseket tett a breiszt-litovszki békeszerződés megkötéseinek feltételeiről, ezek azonban olyan kijelentések voltak, amelyek ma még nem tartozhatnak a nyilvánosság elé. Sokkal fontosabb volt ennél a reminiszcenciánál az, hogy az eljövendő helyzetről is képet adott. Es itt különösen a városi polgárság szerepéről szólott. Kifejtette, hogy frontot kell alakítania a polgárságnak a felénk közeledő bolsevikizmussal szemben. A szociáldemokrácia jövendő szerepéről is szólott, amelyre azt mondta igen plasztikusan: Testvérei vagyunk a szociáldemokratáknak, de rabszolgái nem akarunk lenni nekik. Mindebből pedig levonta Vázsonyi Vilmos azt a konzekvenciát, hogy a polgárságnak minden erejéből szervezkednie kell, mert a jövőben megeshetik, hogy a szervezetlen polgárságot nemcsak a nyeregből üti ki a szervezett munkásság, de egyenesen létalapját huzza ki lábai alól. Kétséget nem szenved, hogy igen jókor jött Vázsonyi figyelmeztetése. A Fővárosi Hírlap már hosszú ideje, hogy felismerte ennek szükségességét. Kísérletek is történtek már ebben az irányban, Bárczy István tehát még ezeknek az idők szülte figyelmeztető jeleknek ismerete nélkül meg akarta alapítani a városi pártot. Glücksthal Samu is figyelmeztetett erre agy beszédben, amely éppen a Fővárosi Hírlap hasábjain jelent meg. De ma mindennél fontosabb jelentősége van annak, hogy Vázsonyi kibontja a lobogót. A polgárság szomorú nemtörődömsége eddig meghiúsított minden, szervezkedést. Összefont karokkal fogadott minden figyelmeztetést . De ma más idők következtek el: a polgárság hegemóniája veszedelemben van. Nincs más mód, mint a szervezkedés és éppen ezért örömmel 'kell fogadnunk, hogy Vázsonyi Vilmos előáll ezzel a gondolattal. Mi egy zártkörű társaságban mondott beszédet nem tekinthetünk igazi zászlóbontásnak, de maga a gondolat követelő szükségességet fejez ki. A polgárságnak igenis gyorsan és acélos erővel kell szervezkednie, hogy a nagy küzdelemben megállhassa helyét. A polgárság soha sem kívánt uralkodni más társadalmi rendeken, de joggal megkövetelheti, hogy évszázadokon át kifejtett munkáját megbecsüljék és társadalmi pozíciójában megmaradhasson. A polgárságban, meg van az akarat, hogy saját érdekeiért síkra szálljon, ha kell, harcra keljen, de a polgárság bátorszavu, odaadó, munkás, lelkes, tekintélyes vezéreket követel. Mi ismerjük a történelmet és tudjuk, hogy a veszedelem pillanatában mindig születtek vezérek. Itt a pillanat, amikor újra meg kell születniük. És mi hiszünk benne, hogy nem fogunk elhagyatott nyájként bolyongni akkor, amikor az egész világ szervezkedik és a béke harcára készül.
