Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-16 / 42. szám

6 Budapest, 1918. október 16. SJm'/waviiíjzmjp len pillanatig- nem férhet hozzá kétség, hogy ezek a szorgalmas, munkás emberek a háború alatt a banktrezorok előtt a nemzeti védelem szánzációs és hősi szolgálatát teljesítették. Nagy részük volt hangya-munkájukkal a: ma­gyar jövendő megalapozásában és most, ami­kor a gazdasági önállóság szivárványa kezd felénk mosolyogni, nem lehet kétség benne, hogy a béke hadseregének is hasznos, fontos oszta­gai fognak a pénzintézeti tisztviselőkből ala­kulni. Jutalom a múltért és előleg a jövőre: le- he't-e szerényebb, mint ha a tisztességes, a gondtalan felé közeledő megélhetést biztosítják számukra? Ez az oka annak, hogy a pénzinté­zeti tisztviselők mozgalma felé különös érdek­lődéssel fordul mindenki, aki a magyar gazda­sági élet jövőjét féltő gondolattal őrzi. A bornak nincsen maximális ára. A kor­mánynak, amikor a borral manipulálóknak sza­bad prédájává tette a közönség zsebét, az le­begett a szeme előtt, hogy a bor egyrészt nem közszükségleti cikk, másrészt viszont a borki­vitel révén a külföldi aranyfolyamnak a magyar föld felé való áradását vélték elindítani. Ez az oka annak, hogy az árvizsgáló-bizottság és a rendőrség nem tudja lecsukatni a borral uzso- ráskodó vendéglősöket. Ha igy van is azon­ban ez. mégis arra kell hivatkoznunk, hogy a maximális árak mellett volt valaha még egy másik intézmény is, amelynek meg kellene akadályozni ezt a tűrhetetlen és szemérmetlen üzérkedést. Ezt az intézményt valaha: üzleti tisztességnek hívták. Vájjon a jó öreg üzleti tisztesség is hősi halált halt ebben a szörnyű­séges háborúban? Mert ha az üzleti tisztesség­nek ma is számottevő szerepe lenne a vendég­lősiparban, akkor a borárakon meg kellene lát­szania annak az irgalmatlan zuhanásnak, amely beállott ott, ahol nem a vendéglős, hanem a termelő adja el a bort. A vendéglősnél ma is 12—30 koronába kerül egy liter bor és a ven­déglős urak pirulás nélkül azt hozzák fel védel­mükre, hogy ők nem az olcsó borból, hanem a régi drága borból vásároltak. Még ha ez igaz is, kihagyják a számításból, hogy akkor, ami­kor a termelői árak emelkedtek, akkor ők már felemelt árakon adták el azt a bort, amit potom pénzen szereztek be. A vendéglős urak minden­esetre igen kényelmes és veszedelem nélkül való gazdasági elveket vallanak: olyanokat, amelyek csak a termelőkre és a fogyasztókra nézve lehetnek súlyos következményekkel: az ő bőrük, az ő üzleti hasznuk azonban minden­képpen érintetlen marad. A kereskedelmi miniszter szakbizottságot küldött ki annak tanulmányozására, hogyan leli ;etne Budapest alatt olyan hidakat emelni, amelyek által lehetséges lenne tengeri hajók­nak is áthaladniok. Budapesten áthaladó ten­geri hajók!... milyen1 perspektívája a jövő­nek! Es fel kell jegyeznünk, hogy a gondolat nem uj, mert az Atlantién Tengerhajózási R.-T. egyizben már felvetette az ötletet egy a ke­reskedelmi kormányhoz intézett memorandum alakjában. Akkor a kereskedelmi minisztérium­ban időszerűtlennek tartották a tervet és tulaj­donképpen csak most kezdenek annak igazi je­lentőségére eszmélni. Most tudjuk már, hogy mit kell és mit fog jelenteni Magyarország szá­mára annak megvalósítása, hogy közvetlen át­rakodás nélküli hajóforgalmat létesítsünk Bu­dapest és a Fekete tenger kikötői, illetve a ke­leti nagy piacok között. Amikor mind bizonyo­sabb, hogy Magyarország nemcsak akar, de kénytelen is lesz gazdaságilag teljesen a maga lábain járni, rendkívül fontossá lett a folyam- hajózás kérdése. Tenger, minél több tenger kell ahhoz, hogy gazdasági létünket biztosítsuk, fejlődésének alapot nyújtsunk. Ki tudja még, mit, szomorút, vagy örvendetesei hoz a béke: annyit azonban meg kell tennünk, hogy azt, amink megvan és ami biztosan a mienk marad, mindenképpen fejlesztenünk és kihasználnunk Kell. Íme itt a Duna, amelyről a háború évei­ben sok szó esett, de olyan követelő, paran­csoló erővel még soha, mint éppen ezekben a napokban, amikor eljutottunk a béke küszöbére. Két uj magyar báró. A magyar hadiipar, úgy lát­szik, befejezte nagyszerű feladatát. Az ország védel­mének tökéletes végrehajtásában azonban a frontok hősi harcosai mellett igazi nagy tényezői voltak ők, < akik a hadsereget mintaszerűen látták el mindennel, amire a haza védelmében szüksége volt. A hadiipar két legkimagaslóbb alakja, W e i s z Maníréd és W o 1 í- ■íer Tivadar magyar báróságot kaptak. A király» kegye hervadhatatlan érdemeket jutalmazott. A nem­zet hálája és az ország elismerése teljes mértékben csatlakozik a magas kitüntetéshez. Két olyan nagy­iparosunk kapta meg ezúttal a magyar bárói méltó­ságot, akik hatalmas gyártelepeikkel tegnap még a hazát védték, holnap pedig nyilván a béke nagyszerű müvét fogják előkészíteni. Magyarország közgazdasága l')17-ben. Katona Béla évkönyve, melyben a lefolyt év közgazdasági és politikai eseményeit foglalta össze, most jelent meg s kétségkívül ugyanaz a fokozódó érdeklődés fo­gadja, mély eddig évről-évre tapasztalható volt. Ka­tona évkönyveinek nemcsak az szerzett igen széles­körű népszerűséget, hogy az év eseményeinek biztos ítélettel feldolgozott hatalmas anyaga a gyors tájé­kozódást és közgazdasági viszonyaink helyes áttekin­tését megkönnyíti, hanem az is, hogy ma már bár­mely hivatali vagy üzleti organizációnak alig nélkü­lözhető lexikonja. Az előbbire nézve elég arra utalni, hogy az általános részen kivid tizenöt fejezetben rész­letesen feldolgozza az állam háborús gazdasági védő- intézkedéseit, a háborús törvényeket és rendeleteket, a nemzetközi- és Ausztriával közös érdekű ügyeket, külkereskedelmünk fontosabb eseményeit, az állami pénzügyek alakulását, a jegybankok és pénzpiac helyzetét, a pénz- és hitelügy, az értéktőzsde és a biztosításügy terén felmerült minden jelentősebb moz­zanatot. Majdnem 10 évre terjed egyedül az iparról szóló, iparcsoportonként és iparáganként is részle­tezett fejezet, de hasonló részletességgel tárgyalja Katona a kereskedelem, mezőgazdaság, közlekedés és szociális ügyek terén előfordult eseményeket is. Eh­hez az óriási anyaghoz képest duzzadt meg az év­könyv is, mely most majd 700 oldalon két kötetben jelent meg Benkö udvari könyvkereskedés kiadásá­ban. A két vaskos kötet ára 40 korona. A ruházati rendelet módosítása. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, amellyel módosítja a ru­házati cikkek felhasználásáról és iorgalombahozata- láról szóló előző rendeletét. A rendelet szerint a kész­letben lévő textiláruk november 15-ig jelentendők be és a vásárlási engedély kötelezettség csak decem­ber 1-étöl áll fenn. Vásárlási engedély munkában lévő ruhadarab kiszolgáltatásához csak dcember 31-ike után kell. A juhsajt maximális ára. A közélelmezési minisz­ter módosította a juhsajt maximális árának megálla­pítására vonatkozó- rendeletét akként, hogy a maxi­mális árak a kereskedők és fogyasztók közötti vi­szonylatban 12.40 if., illetve 16.40 fillér lesznek. Mit keresnek a cukorgyárak. ANagysurányi Cukorgyár és Finomító r.-t., amely a Hat- vany-család érdekkörébe tartozik, október 24-én fogja rendes közgyűlését megtartani. A mérleg szerint a nyereség a 12 milliós alaptőke után több mint 1,300.000 koronát tesz ki, a tartalékok pedig közel ötödfél mil­lióra rúgnak. A Magyar Aszfalt mérlege. A Mag y a r Asz­falt R.-T. rendes közgyűlését október 24-én tartja meg. A közgyűlésen tárgyalni fogják a december 29- iki rendkívüli közgyűlés tőkeemelési határozatát, még pedig oly irányban, hogy a határozattal ellentét­ben az újonnan kibocsátandó részvények csak az 1919. évtől kezdve osztalékjogosultak. Tudvalevő, hogy a Magyar Aszfalt R.-T. rendkívüli közgyűlésé­nek határozatait a törvényszék megsemmisítette, de a legfelsőbb fórum jóváhagyta és az ezzel járó el­tolódás folytán kívánja az igazgatóság az uj részvé­nyeket nem a folyó, hanem csak a jövő évtől kezdve osztalékra jogosítani. Az egyidejűleg közzétett mérleg szerint a vállalat tavaly 46.000 korona nyereséggel dolgozott, holott az 1916-os évről másfél milliós vesz­teséget hozott át, vagjds a vállalat ma már teljesen szanáltnak tekinthető. Az Ehrlich iütönyag és kereskedelmi rtg.-nak 1918. junius 30-ikán lezárt mérlege alapján a 17.607 (+ 11.864) K kamattal együtt 292.734 (+ 28.267) K volt a társaság bru’ttojövedelme. Ebből 202.858 (— 13.233) K kellett költségre, úgy hogy az előző esztendőről áthozott 1727 ( + 512) K-val együtt 91.603 (+ 40.797) K a nyeresége a 100.000 K-ról 500.000 K-ra fölemelt részvénytőke és 50.000 K tartaléktőke mel­lett. A társaságnak összes befektetése 3000 K lő és kocsi, árukészlete semmi sincs, mig értékpapírja 116.853 ( + 70.525) K-val, bankbetéte 649.371 (+ 559.751) K- val, óvadékja 32.740 K-val, egyéb követelése 99.523 ( + 60.358) K-val, tartozása 262.264 ( + 211.466) K-val szerepel a mérlegben. A tégla- és cserépszövetség bizottsága. A hivata­los lap a kereskedelmi miniszter 84.000 számú rende­letét közli, amely a Tégla- és Cserépszövei- s é g előkészítő-bizottságának kinevezését tartal­mazza. A bizottságot a következő szakerökböl ne­vezte ki a miniszter: elnökévé Lukács Józsefet, a ..Kőszénbánya s téglagyár-társulat“ (Budapest, VII.. Király-utca 67.) vezérigazgatóját; a bizottság tagjaivá pedig Nemes Jenőt, az „Egyesült tégla- és cement­gyár r.-t.“ vezérigazgatóját, Müller Józsefet, az „Újlaki tégla- és mészégető r.-t. vezérigazgatóját, ifj. Musch ong Jakabot, a „Budapesti tégla- és mész­égető r.-t.“ igazgatóját, Szécsi Illést, a „Magyar kerámiai gyár r.-t.“ igazgatóját, Bohn Mihályt, a „Bohn A4, és társai gőztéglagyára Nagykik inda" tu­lajdonosát, S c h w a r t z Viktort, a Schwartz Viktor és. társai téglagyár igazgatóját, Serly Gusztávot, a „Debreceni gőztéglagyár r.-t.“ igazgatóját és T h u r y Józsefet, a „Miskolci gőztéglagyár r.-t.“ igaz­gatóját. / _________;_________ Kia dja: a .FŐVÁROSI HÍRLAP- lapkiadó-vállalat A szerkesztésért és kiadásért felelős: Dacsó EraiL RÉVA1-NYOMDA, BUDAPEST, V„ ÜGYNÖK-UTCA 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom