Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-18 / 38. szám
Budapest, 1918. szeptember 18. 3 Lejáró bérletek A Beketow-cirkusz — tvváék és a Vigadó — A lóversenytér — A ligeti mutatványosok területhasználati engedélye Egész sora van azoknagk a bérleményeknek, amelyeknek bérlete ennek az esztendőnek a végével lejár. A most megnyíló közgyűlési szezon lesz hivatva mindezeknek kérdésében dönteni. Legérdekesebbek a döntés alá kerülő bérletek közül mindenesetre a Beketow- cirkusz, a lóversenytér és a ligeti mutatványosok területhasználati engedélye. Ezek mellett a kedélyeket; leginkább a Vigadó bérlete körül létrejött albérlet izgatja legjobban. Ezekről a kérdésekről az alábbiakban mondja el a Fővárosi Hírlap szerzett értesüléseit. A Beketow-cirkusz. Biüketow Mátyás cirkuszigazgató — mint ismeretes — az állatkort területéhez tartozó cirkuszépületért ötvenezer korona évi bért fizet. A bérlet becember 31-ével lejár. A városgazda- sági ügyosztály még nem döntött a cirkusz bérlete dolgában, annyi azonban kétségtelen, hogy akár nyilvános árverésre kerül a sor, akár Beketow Mátyás régi és jeles érdemeire hivatkozva, szabadkézből fogják neki újból bérbeadni, ez az ötvenezer koronás bér mindenesetre emelkedni fog. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint azonban a városgazdasági ügyosztály a cirkuszban nagy át alakit ásókat tervez, amelyeknek minemiiségére vonatkozólag eddig semmi sem szivárgott ki. Evváék albérlője. Evváék bérlete körül az idén egyszer már vöd nagy kavarodás. A közgyűlés a nyár elején tárgyalta a Vigadó bérletének ügyét és akkor hevesen támadták a tanácsnak jótékonykodó politikáját, amelylyel Evva Lajos emléke iránt való „ke,gyelet“-ből az amugy is dúsgazdag családot rendkívül előnyös feltételek mellett megtartotta a Vigadó bérletében, dacára annak, hogy más komoly és nagy anyagi különbözeteket fölajánlott pályázók is lettek volna. Amikor aztán Evváék a közgyűlés kegyes jóindulatának birtokában biztonságban érezték magukat, egyszerre kimutatták a foguk fehérét. Bebizonyosodott, hogy nem is szerény megélhetésre és munkával való pénzkeresetre van szükségük, hanem üzletet akarnak csinálni a bérlettel, nyilván Evva Lajos emléke iránt való kegyeletből. Jobbról-balról hallani lehetett, hogy Evváék bérbeadják a Hangli kioszkot, á Kavéházat és a vendég- löt. Hosszú ideig egy Ungár Mór nevű ügynök szerepelt, mint eljövendő albérlő. Egyszer azután letűnt a neve, aminek a magyarázata igen egyszerű: Evváék megszimatolták, hogy a tanács semmi szin alatt nem járulna hozzá ahhoz, hogy a bérletet erre az Ungárra ruházzák át, illetve neki adják albérletbe a kávéházat és vendéglőt. Evváék erre uj bérlőt kerestek és ezt meg is találták German Ferenc személyében. Az ő albérlőségé- hez aztán már a tanács is hozzájárult és igy ő lesz a Vigadó kávéházának és vendéglőjének bérlője. A bonyolult és semmiképen sem épületes bérlet- seftelésre vonatkozólag megkérdeztük Bérezel Jenő dr. tanácsnokot, a városgazdasági ügyosztály vezetőjét, aki a Fővárosi Hírlap tudósítójának kérdésére a következőket volt szives felelni: — Ki kell korrigálnom mindenekelőtt egy tévedést, amely az Evva-féle bérlet körül a sajtóban és 'általában a köztudatban jelentkezett. Ez pedig az, hogy a Vigadót nem az idén adjuk bérbe, az idén mindössze a fölött döntött a, közgyűlés, hogy akar-e élni a szerződésben biztosított felmondási jogával. Ezzel kapcsolatban azonban felemeltük a Vigadó és a vele kapcsolatos objektumok haszonbérét. Maga a szerződés azonban egyéb részeiben maradt a régi, amelyet a főváros a bérlőkkel tizenhárom esztendővel ezelőtt kötött. Ebben a szerződésben jogot adott a főváros a bérlőnek arra, hogy a kávéházat és a vendéglőt albérletbe adhatja. A többi bérleti objektumot nem szabad albérletbe adni. A kávéház és vendéglő albérletbe! adásának azonban, az a feltétele, hogy a tanács a bérlőt, akivel Evváék szerződésre lépnek, alkalmasnak találja és elfogadja. Most tehát mindössze az történt, hogy Evváék éltek ezzel a szerződésben biztosított jogukkal. Hallottam arról, hogy a bérletet előbb Ungár Mórra akarták átruházni. Hogy ezt a bérlőt elfogadjuk-e hivatalosan, meg sem kérdeztek bennünket. A bérlet azonban meghiúsult és most már German Jenőt jelentették be albérlőnek. German' személye ellen semmi kifogás sem eshetett, hiszen ismert szakember, aki előbb a Baross, majd a Muzeum kávéháznak volt tulajdonosa. Így a tanács a kávéháznak és vendéglőnek albérletbe adásához hozzájárult, de természetszerűen úgy a bérlő, mint az albérlő egyetemleges anyagi felelőssége a jövőre nézve fennáll. El kell fogadnunk Bérezel tanácsnoknak ezt a magyarázatát, ami azonban nem cáfolja meg azt, hogy a közgyűlésnek még sem lett volna szabad Ev- váékkal szemben kegyelmet gyakorolni és igenis élni kellett volna a felmondás jogával. Hogy mennyire igy van ez, bizonyítja az a kapzsi seftelés, amely a Vigadó bérlete körül folyik. Azt a pénzt, vagy még többet, amit most Evváék m i n d e n munkáméi- k ii 1 zsebrevágnak, a főváros számára lehetett volna biztosítani, ha Evváéknak felmondanak és annak rendje és módja szerint nyilvános versenytárgyalást Írnak ki. Feld Zsigmond is zsebrevágta a szubvenciót és bérbeadta a színházát, épp úgy semmivel sem előkelőbb módon Evváék is kicsiklandozták a tanács szánalmát és most az ajándékot G e r m a n Jenövei számitoltatják le maguknak. Feldék és Evváék: nobile par fratrum. A Lóversenytér és a vurstli. Dönteni kell a lóverseny tér és a vurstli ügyében is. És amily szimpatikus a mutatványosok kérése, olyan ellenszenves a pénzben térdig gázoló Lovaregylet amerikázása és csökönyös ragaszkodása a mai területhez. Az értelme azonban a dolognak teljesen tiszta. A mai nehéz közlekedési viszonyok között nem akarnak Lovaregyleték tovább költözködni és inkább fizetik az Aréna-úti és a Ligettelki dűlőben levő két lóversenytér bérét, de nem akarnak kimenni a város tövéből, dacára annak, hogy ezt a területet a főváros nagyszerűen tudná most értékesíteni. A kifogás igen egyszerű: nem tudnak építem. Pedig kétségtelen, hogy a Lovaregylet hatalmas urai mindent ki tudnak járni, ha akarnak. De azt, hogy a Ligettelki dűlőben, építhessenek, nem akarják kijárni. Eszükben sincs. A tanács naivságára vall, hogy mindezt szentirás- nak veszi és ha az előjelek nem csalnak, az év végén, amikor dönteni kell arra vonatkozólag, hogy mikorra mondja fel a főváros az Aréna- ut, Kerepesi-ut és Hermina-ut között levő telek- koplexum bérletét, legalább a háború végéig étetmeghosszabbitást adnak a Lo var egyletnek;, A ligeti mutatványosok ügye ismeretes a Fővárosi Hírlap olvasói előtt. Amikor a Széchenyi-fürdő felépült, elvben már akkor elhatározta a tanács, hogy a mutatványosokat kitelepíti és pedig a Népligetben adnak területet. A mutatványosok ősi jogaikra hivatkoztak, Grassaíkovich herceg végrendeleteivel érveltek, amely a ligetet örök időkre a nép mulatságai számára rendelte. Egyelőre nyertek a mutatványosok, a kés azonban állandóan a torkukon van. Ez év december 31-én lejár a területhaszonbérleti engedélyük. Kétségtelen, hogy ha a városházi demokrácia több jogot nem is ad a mutatványosoknak, mint a dúsgazdag Lovar- egyletnek, annyit semmiesetre sem tagadhat meg a derék mutatványosoktól, hogy a háború végezetéig mai helyükön maradhassanak annyival is inkább, mert ma az áthurcolkodás a szó szoros értelmében vagyoni tönkremenésíikkel lenne azonos. • Budapesti Főzelék-, Zöldség és | • Gyümölcs Nagykereskedők Egyesülése f • IX, kerület, Csarnok-tér 6. szám. • 0 Telefon: József 48—20, 35—42. Sürgönyeim Forum-Budapest. S 0 Nagykereskedői maximális árban szállít bármily S q mennyiségben hatóságoknak, beszerzési csopor- 5» 0 toknak, iparvállalatoknak, konzervgyáraknak és S 4j) főzelékszáritóknak is vöröshagymát, fokhagy át, 2 0 f je káposztát, gyári és asztali almát, tarlórépát, 0 halványszinü és sötétsároa sárgarépát, cékla- S 0 répát' pasztinákat, petrezsel met, tormát stb. 2 E§y bis bolt 10,009 vevővel Ahol a főváros alkalmazottait fölruházzák Budapest székesfőváros tanácsa 1915. évi októberében igen fontos határozatot hozott. Megtette az első lépést a tisztviselőknek természetben való ellátása felé. Ez az első lépés meglehetősen kezdetleges volt, dacára annak, hogy Márkus Jenő dr. volt tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály akkori vezetője Gallner Ferenc dr. fogalmazóval sokat és lassankint kialakuló eredménnyel fáradoztak. A városi alkalmazottak óriási tömegét azonban hetek alatt nagyszerű intézménnyel különösen ebben az esztendőben ellátni a lehetetlenségek közé tartozott. Másfél esztendős kínlódás volt ez az intézmény, amikor aztán a fejlődésben lendület állott be és ma már két kitűnő intézménye is van a fővárosnak, amelyek minden lehetővel kiszolgálják a főváros alkalmazottait, akik ilyenformán nemcsak kényelmesen jutnak szükségleteikhez, de egyben olyan cikkeket is kapnak olcsó árban, amit egyébként a kereskedelemben vagy egyáltalán nem lehet megszerezni, vagy horribilis árakat kell adni értük. Az alkalmazottakat ellátó intézményt mindenekelőtt ketté választották. Az egyik részt, amely az élelmiszerekről gondoskodik, természetszerűen a Vlll-ik, a közélelmezési ügyosztályhoz csatolták, ahol Battlay Imre fogalmazó vezeti azt. A másik rész, amelynek Gallner Ferenc dr. fogalmazó maradt az üzemvezetője, ruházati és háztartási cikkekkel látja el az alkalmazottakat. Mind a két intézmény hatalmas üzemmé fejlődött és miután ezeket az üzemeket a főváros alkalmazottain kívül nem igen ismerik érdemesnek tartottnak ellátogatni Gallner dr. boltjába, amelyhez hasonló raktára ma igazán alig van Budapesten kereskedőnek. Nem Is szólva arról, hogy ilyen olcsón való vásárlásról többé álmodni sem lehet. 42.000 korona napi bevétel. Gallner Ferenc dr. egészen fiatal, de feltétlenül széles látókörű, iigyeskezü, gyors elhatározása ember. Olyan, amilyen kereskedelmi vállalat élére kell. A városatyáknak nem igen van módjukban az ő munkásságát megfigyelni, mert az ő ajtaján nem városházi potentátok, hanem a háború nyomorúságával csatázó kollégák kopogtatnak. Lerongyolódott nyugdíjasok és szegény özvegyek bucsujáróhelye az a kis szoba, ahol egyedül és nagy ambícióval dolgozik. Az érdemek, amelyeket itt szerez, nem csillognak a városatyák előtt, de munkájának annál szebb és jelentősebb jutalma a kollégák elismerése. Az üzem fölött a felügyeletet egy intézőbizottság gyakorolja, amelynek tagjait a tanács küldi ki és miután az üzem tulajdonképen a TX-ik- ügyosztályhoz tartozik, az intézőbizottság elnöke P i p e r k o- vics Bátor tanácsnok, Gadlner dr. üzemvezető mellett László Sándor működik,aki. igen ügyes kereskedő és az üzlethelyiségben - mintaszerű rendet tart fenn, a bevásárlásokat nagy hozzáértéssel végzi, a kiszolgálás munkáját fegyelmezetten, rendszeresen vezeti. ‘ Hogy milyen munkát végez ez a két ember, annak jellemzésére csak egy-két adatot mondunk. Mindenekelőtt azt, hogy tízezer körül jár azoknak az alkalmazottaknak a száma, akiknek ruhájáról és háziszereirőí gondoskodnak. Az üzem forgalma természetesen óriási. Az árak olcsósága természetesen mindenkit idevonz, rengeteg vevőt kell kiszolgálni és igy az áruk korlátolt volta miatt az egyes cikkekből csak meghatározott mennyiséget lehet egy-egy alkalmazottnak kiszolgáltatni. Az alkalmazottak könyvecskére vásárolnak, amelyben azután az illető hónapra járó mennyiséget kiszolgáltatás után lebélyegzik. A korlátolt árukiszolgáltatás mellett is óriási a forgalom, igy például azon a napon. amelyen véletlenül betoppantunk az alkalmazottak ruhásboltjába, nem kevesebb mint 42.000 k o- r o n a volt a bevétel. Igaz, hogy ez rekordbevétel volt, de mégis erősen jellemző a munkára, amely itt folyik. Érdemes feljegyezni, hogy a Budapesti Újságírók Egyesületének ellátási szövetkezete innen vette a mintát és ez a szövetkezet is nagyszerűen működik. A népruha. A fontosabbik üzletág természetesen a ruhanemű. Az ellátás kétféle módon történik. Vannak ru- hanemüek, amelyekkel esetenkint látják el az alkal-
