Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-18 / 38. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. szeptember 18-án 38. szám. fetii?oiísosIíömMjíBimoiimt8ianiaiHninaiiioniDmaiHP»8iQmau»miiania8»»Hgi8aiiiaiiiia8aEOi88ai8BH»iiDmc előfizetési rtnxKt Városi, poéiíikai és közgazdasági hetilap 1Egész. évr>e .......... 28 K. Fé lévié ......... 14 K. Felelős szerkesztő t IZűLCSÓ KmU Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Megjelenik minden szén- dán. Szenkesztöség és kiadóhivatal: 1?1. her*. Szív-utca ....... 18. szám Te lefon ........... 137-13 •V%ww»‘ • • • sejii, a szerény megjelenésű falat kenyér a karmester. A drágaság gascognei legényeinek pedig a pékek a kapitányai. A szerény kenyérke fölmegy a pulpitusra, egyet int és varázsszavára úgy emelkednek az árak, hogy Friedmann tanár urnák kell közbelépnie és visszapofozni a szerénytelenebbjeit. A mi sorsunk hatalmas intézői azonban úgy látszik még mindig nem vették észre, vagy ami még valószínűbb, nem akarják észrevenni a kenyérnek azt a rossz szokását, hogy nem elégszik meg a saját áremelkedésével, hanem óriási árdrágítást csinál az egész piacon. Kzért mondjuk, hogy a kenyér rosszul viseli magát a háborúban és ha olyan igen nagy ur nem lenne, ha olyan végtelen hatalommal nem uralkodnék az emberiségen, kétségkívül régen kizárási indítványt adtunk volna be ellene a Miatyánknál. De hát ezt nem lehet, annyira nem lehet, hogy bizonyára vannak már szegény, szerencsétlen embertestvéreink, akik csak azért imádkozzék a Miatyánkot, hogy hangosan, bánatosan elmondhassák: és add meg minékünk a mindennapi kenyerünket! Vájjon érzik-e, tudják-e, ismerik-e a hivatalos szobákban a papirosok Íródeákjai és számtantanárjai a kenyérnek ezt az irgalmatlan hatalmát fölöttünk? Hihetetlen, hogy ismernék, lehetetlen, hogy egy közélelmezési hivatalban, egy közélelmezési ügyosztályban valaha egyetlenegy poéta ült volna, mert akkor szegénynek és gazdagnak régen ingyen osztogatnák az Isten áldását, a háborúban szükreszabott kenyérkét. Ehelyett a kenyér ára folyton emelkedik, a pékek offenzivája mindig sikerül. Régi tapasztalat pedig már, hogy a szegény ember türelemmel és szótlanul viseli sorsát, nem siránkozik, nem jajgat, nem rekriminálnak, krokodilus kö-, nyei csak a gazdagoknak vannak. A pékek pél- dául kiállnak körúti palotájuk kapujába, telerakják magukat drága ékszereikkel, a zsebjei- ket értékpapírokkal tömik meg és úgy zokognak, hogy tönkremennek. Lehetséges-e, hogy meg ne essék a szive a tanácsnak, a tizes bizottságnak, a mezítlábas budapesti polgárnak ezeken a páriákon, ezeken a proletárokon, akik ráfizetnek minden falat kenyérre, amit a pesti ember megeszik? fi Es mégis, nem a pékeknek teszünk szemrehányást. Amint mindenki, aki a háborúban vesz és elad, aki a vérfergetegben a töke hangtalan gépfegyvereivel dolgozik, neki sem lehet megtiltani, hogy fölkapjon a konjunktúra gyorsan száguldó paripájára. Miért csak ö ne, amikor mindenki ugyanezt teszi? A pékekkel nem törődünk tehát, de annál inkább a kenfyér árával, amely most, hogy felemelték, örült iramban fogja felverni mindennek az árát. Es itt van az a pont, ahol valahogy, de változtatni kellene a helyzeten. A kenyér árának mozdulattalannak I kellene lenni, mint a sziklának a tenger hullámverésében. A drágaság e tengerén nem szabadna a sziklára világitó tornyot állítaná, hogy a többi kalózok is ahhoz igazodjanak. Ha olyan kegyes jóindulattal vannak a pékek iránt, tömjék meg a zsebjüket állami, vagy városi pénzzel, adják meg nekik suba alatt, titokban az étvágyuk kielégítéséhez szükséges milliókat; de ne emeljék egy fillérrel se a kenyér árát. A kenyér nem a pékeké, nem az államé, nem a városé. A kenyér a népé, azt nem szabad tőle elvenni. Az árdrágító kalózoknak nem szabad világítótornyot állítani és a Miatyánkot nem szabad megcsufolni azáltal, hogy arannyal fizettetik a mindennapi kenyeret. , Operett már az, amit Géza bélést,.a Köztmiinkatamícs külön Géza bácsija véghez visz, dp nem ke- vésbbé komikum az, ahogyan a főváros tanácsa engedelmeskedik és nem veszi észre, hogy tulajdonképpen egy köpeniki polgár- mesterrel van dolguk. Tulajdonképpen az történt itt, hogy Polónyi megkerülte azt a budapesti népet, amely még a bizottsági tagságra sem tartotta öt alkalmasnak és kerülő utón a polgármester gyámjává neveztette ki magéit. Igazán nem tudjuk, hogy mi köze van példának okáért a vízvezetékhez a közmunkatanács önökének, aki minden lében kanál akar lenni és akinek ezt a polgármesteréi játékát végtelen nyugalommal, csendes béketüréssel nézi az igazi polgármester. Külön hámora aztán ennek a szereplési viszketegv.ek. hogy őexcellenciája, a döbrentei-téri alpolgármester mindent megállapít, amit mi, budapestiek, régen tudunk és amiről valószínűleg csak a köröskényi csukák nein értesültek eddig. Megállapít ja példáink okáért, hogy kevés a viz, hogy a házi vízvezetéki csapok elromlottak és hogy :i főváros vezetőségét semmiféle mulasztás lem terheli. Csak azt az egyet nem állapítja meg, hogy mi joga van őneki mindebbe beleavatkozni és mi jogon tűri el a polgármester a saját állásának ilyen lealacsonyít ását? A haljegyekkel is megfenyegettek hát bennünket. Ha nem viseljük jól magunkat, mi, vásott pestiek, akkor haljegyet is kapunk. És ha sokat visítunk, rakoncátlankodnnk, akkor megteszik velünk azt a szégyent, hogy olcsó halat fognak a nyakunkba sózni. Külön büntetésben részesülnek azok, akiknek vörös élelmiszerjegyeik vannak, mert ezek fognak kapni elsősorban a hat koronás halból, amelyet már az eddig lezajlott olcsósági akcióikból a szaga után van szerencsénk ismerni. Eddig ugyan nem hívták halnak. de eddig is büdös volt. Végeredményben pedig valamit a vörös élelmiszer jegyekre is kell mondani. A vörös igazolvány azoknak jár, akiknek jövedelme nem haladja meg a négyszáz koronát. Nos hát mi tisztelettel felvilágositjuk az illetékeseket, hogy aki azt mondja, hogy nincs több jövedelme négyszáz koronánál, az hazudik, mert akkor régen éhen halt volna olcsó baromfi és olcsó hal dacára is. Ellenhatásra azonban szerintünk csak azoknak van kilátása, akiket kék igazolvány nyal, a jómódnak erkölcsi bizonyítványával láttak el. HáztUznéző a Gellért-fiMen Verniszázs előtt Nyolc esztendei nehéz, viszontagságos és sokszor a katasztrófa körül táncoló munka után a hét folyamán megnyílik a nagyközönség számára a Gellért-fürdő szállodástul, fürdőstül, minden szépségével, az ezeregyéjszaka tüneményes szenzációival. Aki be fogja tenni a lábát ebbe a sokat gúnyolt, számtalan Írott és elmondott filippikával áztatott fürdőbe, annak el kell kábulnia a szépségek terhe alatt, a technika csodáinak mérhetetlen sikerei láttán. A Gellért-fürdőt egyébként már is megnyitódnak lehet tekinteni annál is inkább, mert az ünnepélyes és szónoklatos átadástól az idén valószínűleg a háborúra való tekintettél el fognak tekinteni. Az étteremben már hónapok óta száguldanak Frenreisz mester legényei, a szállodában már szállást találtak a német újságírók, most pedig a kényelmes szobák a szövetséges orvosokat várják. A fürdő sajtóverniszázsa különben szerdán, e hó 18-án lesz, 19-én a fővárosi bizottsági tagoknak és a notabilitásoknak mutatják be a főváros uj büszkeségét, 24-ike táján pedig átadják a közforgalomnak. Vájjon ki lesz az első, aki szabályszerűen megváltott jeggyel először fog megfürödn'i a csodapalota gyógyító vizében? A főpolgármester látogatása. A múlt hét csütörtökjén előkelő vendége volt a fürdőnek. Bárczy István dr. főpolgármester látogatta meg a Gellért-fürdőt nagyobb társaság kíséretében. A főpolgármesternek Bérezel Jenő tanácsnok mutatta be az immár teljesen készenálló fürdőt, amelynek legkisebb zugát is megtekintette a főpolgármester. Végigjárta a szállodát, a fürdőket, az étkezőhelyiségeket, leszállt a pincébe, ahol a gépeket és huzalokat tekintette meg. A szükséges felvilágosításokat és magyarázatokat Benedek Dezső fővárosi bizottsági tag, az építés ellenőrzője, B á n l a k y Géza főmérnök, a fürdő gazdasági igazgatója, Hegedűs Ármin és Zboray János műszaki tanácsosok adták meg. A főpolgármester az elragadtatás hangján nyilatkozott a látottakról és teljes megelégedésének adott kifejezést. Az első vendégek. A Gellért-fürdő első vendégei a német újságírók voltak. Azaz. hogy nem is újságírók, chefredakteurok és direktorok jelentek meg a német sajtó nevében, akiket — nyilván a nagy szállodahiányban — az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy a még meg sem nyjtott Gellért-fürdőben kaptak éjszakai nyugodalmat. A főszerkesztő urak a legkülönbözőbb politikai hitvalláson voltak. A legradikálisabbaktól a legkon- zervacivabbakig képviselve volt itt minden árnyalat, itt voltak a centrum-pártiak, a haladó néppártiak, a legendás alldeutschok, akik egyenesen Kinizsi Pál babérjaira szoktak pályázni, egyben azonban valameny- nyien megegyeztek, Budapest dicséretében, a budapestiek vendégszeretetén való elragadtatásukban és a Gellért-fürdő csodáinak bámulatában. Az egyik derék német, Goldstein dr. ur, a Königsber g-H artungsehe Zeitung fő- szerkesztője például szónoklatot tartott a háláról, amelylyel Budapest székesfőváros iránt el vannak telve. Az ezeregy éjszaka meséjének mondotta azt, amit az uj Gellért-fürdőben láttak: — Soha sem fogjuk elfelejteni a megtiszteltetésnek azt a válogatott, finom és előkelő fajtáját, amelyben akkor részesített bennünket Budapest székesfőváros, amikor a még meg sem nyílt Gellért-fürdőben, ebben a csodapalotában, amelyhez hasonlót még soha sem láttunk, fogadott bennünket vendégül.
