Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-11 / 37. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19/8. szeptember 11-én 37. szám. jbiimiifariiaii»a»nainmiiamaKiniiiniiininBii»aiiiamEmBinnmaniPniőinamauiaiiiBiitamaiiiHiimiiic ELŐFIZETÉSI TÍR UK i Egész évvé .......... 28 Jf. Eél évre ............... W K. Eg yes szämofr kapható ft a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő s OűLCSÓ Kiflii Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca ....... 18. szóm Te lefon .............. 137-13 Me ghalt egy asszony a héten a Gül-Baba:-uícában. Olyan körülmények között halt mos újszülött gyermekével együtt, hogy Budapest egész közegészségügyi katasztrófáját benne látjuk ebben az esetben, mint egy vizcseppben. Ez a vízcsepp azonban a szivünkből, a lelkűnkből való fájdalom köny- cs,eppje. Az asszony halála sok vádat emel. Vádat emel a szülésznő elten, aki gazdagabb paciensre várt és nem ment. Vádat emel a tisztiorvos ellen, aki a mai orvoshiányban éjszakai kirándulásokat rendez és nem gondoskodik helyettesről. A mentők talán már más beszámítás alá esnek, ük tapasztalatból beszélnek: hiába viszik az asszonyt és születendő gyermekét kórházról - kórházra, nem tudják sehol sem elhelyezni. A kérdés csak az, hogy joguk van-e ezt igy lát- tatlanban megállapítani? De nem időzünk a könnyen orvosolható hibáknál, mert a Giil-Baba- utcui szidgény asszony és gyermeke nem emiatt pusztult el. Elpusztította a háborús nyomoi uság és az a rettenetes baj, ami ellen a főváros évek óta küzd és az, hogy a budapesti közkórházak, amelyekkel eddig nagyon mostohán bánt el a kormány, végre elsősorban a budapestieké legyenek. Ma mindenkit, aki kórházban jelentkezik, minden okmány nélkül, hamis névvel is felveszik a pesti kórházakban, ha időrendben elég korán jön. Úgy tudjuk, a főváros közegészség- ügyi osztálya éppen mostan dolgozik a javaslaton, amely ezeken a bajokon segíteni kíván. Meg kell azonban minden áldozat árán egyébként is oldani a kórházhiányt. Ez a szegény Budapest a csontja velejéig beteg ma és fájdalmasan kell leírnunk, a legnagyobb életszükséglete: a kórház. Nem kell sokat keresgélnünk az adatok után, most jelent meg a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztár múlt évi jelentése;, amely elmondja, hogy a háborús életviszonyok és a szüntelen lelki izgalmak mindinkább aláássák a dolgozó néposztály egészségét és ez a magyarázata, hogy az 1917. évben, az előző évekhez képest, a Munkásbiztositó Pénztár kiadásai már 31.7 százalékkal emelkedtek. Elrémitő számadat ez és Budapest szomorú közegészségügyi viszonyaira fájdalmas világot vet. Íme ez az oka annak, hogy el kell pusztul- níok azoknak, akikre a társadalomnak, az emberiségnek a jövő szempontjából a legnagyobb szükségük van: a szülőanyáknak és a születendő gyermekeknek. Vigasztaló csak az, hogy Bódy polgármestertől kezdve Budapest minden polgára tisztában van vele, hogy itt, ezen a ponton van szükség a legnagyobb és a legradikálisabb segedelemre. Szerencsére — mint a Fővárosi Hírlapnak épen mai száma hírül adja - a kormányban, a belügyminiszterben is felébredt a hosszú ideig szunnyadóit jobb belátás és rászánta magát annak keresztülvitelére, hogy az Országos betleigápolási alap annyira, amennyire megtegye a maga kötelességét a fővárossal szemben. Ezek vigasztaló tünetek, de még mindig nem maga a megoldás. A megoldás valóban az lesz, amikor a kőmives az első téglát leteszi és épülni kezdenek Budapest uj, nélkülözhetetlen kórházai. Budapest barátai megint jelentkeznek. Ezúttal Polőnyi Géza a vezérük. Ezek a pesti legények és Poló- nyi a kapitány. Mennykőcsapásként jelentkezett ez a hir egy szép hajnalon az ujsái- gokban és különös, mi mégsem voltunk vele valami nagyon meglepve. Mintha ezt az ötletet hallottuk volna már. Mintha évekkel ezelőtt lelkes újságírók dolgoztak volna már ennek érdekében. Minden megtört azonban a pesti közönség nemtörődömségén és őszintén szólva akkor sem bízunk benne jobban, ha most Polőnyi, a nagy gondolat-kisajátító, a mások ötleteinek élet- rekeltöje, veszi viharos múltú kezébe. Akkor, évek előtt a cég neve „Budapest barátai“ volt, ma odaát a Döbrentei-téri ellen-városházán a „Főváros barátai“-ra változtatták a nevét. És ezzel a névvel szemben egy kis aggodalmunk van. El hisz- sziik ugyan, hogy Polőnyi Budapest barátja, hiszen itt virágoztak legszebb üzletei, itt élt a legendás Beke Erzsébet, itt állt az "Üllöi-ut sarkán a tiszteiéi fernéttó Gschwimlt- gyár, a Duna parton a Dgt. palotája, itt virult Luft Rézi\ és Wallenstein Róza. De hogy Polőnyi a „főváros" barátja lenne, nem, uraim, ezen mégis nevetni muszáj ... A Hungária, a büszke, a fényűző Hungária, az ínyencek Fldorádója is belekerült hát a fekete könyvbe, ahol az árdrágítók biinei vannak feljegyezve. A szálloda igazgatójára a játékos ezer koromín kívül tiz kis napot is kirótt a rendőrbiró és a szmokkingos előkelő ur kofák és csirizes suszterek társaságában lesz kénytelen ezt az időt tölteni. És mindez a szennyes kis söntés miatt, ahol a hotvolé ételmaradékait nem lehet az éhes polgároknak többé tizenkét koronájával eladni. Hát nincs igazuk azoknak az előkelő kőszívű embereknek, akik foglalkozásuknál fogva lobban utálják a polgárt, mint maguk a grófok? Papiros bőségesen van ma is a zsebünkben. Rétkor óriás, egykoronás, katonai igazolvány, kenyérjegy és más mindenféle jegy, ami biztosítja a pesti embert az éhenhalástól és följogosítja a szabadon való járás-kelésre. Nehéz sors ez és a főváros mégis arra szánta el magát — és el kell ismerni, nem minden ok nélkül, — hogy újabb papirosokkal terheli meg zsebeinket, amelyek a háború terhei alatt bizony kilyukadtak és a szabó „hozzávaló)“ hijján nem is tudja meg- fold ózni. Az uj papirosok értéke nem lesz nagy, húsz, harminc és ötven fittért fognak képviselni a főváros apró váltói, amelyekkel majd minden pesti polgár dicsekedhetik, ime, a székesfőváros nekem harminc fillérrel tartozik. Az aprópénzhiány azonban valószínűleg megszűnik és a főváros jó lesz arra a\ harminc millió darab apró vádtóra, 1 amely össze-vissza tízmillió koronáit fog képviselni. És mi várjuk az uj banknótát, amely végre teljesen visszavezet a középkorba, csak aztán a középkor könnyű és jó életviszonyai is visszajönnének a pesti bankáikkal. Budapest vármegye Beszélgetés Bódy polgármesterrel a környékbeli községek helyzetéről írtak róla a lapok, hogy a vármegyék újjáalakításával kapcsolatosan fölmerült a gondolat, hogy a Budapestet környező községeknek a fővárosba való becsatolásának mellőzésével, tizennyolc községből Budapest vármegyét csinálnak, amely Budapest vármegyének természetszerűen Budapest lenne a székhelye, Budapest polgármesterének pedig alispáni hatásköre lenne. Olyan fontos és olyan közelfekvő probléma ez, hogy tekintettel a belügyminisztériumban most folyó munkálatokra, állandóan napirenden kell tartani. A Fővárosi Hírlap m mhatársának alkalma volt e kérdésben kikérni Bódy Tivadar dr. polgármester véleményét, aki a következőkben volt szives nézeteit kifejteni:- Budapesi-vármegyére vonatkozólag eddig természietszerüen semmiféle elhatározó lépés nem történt. A kormány most foglalkozik a vármegyék uj kikerekitésével és ez apropót ad nekünk arra, hogy mi is foglalkozzunk a Budapestet környező községek helyzetével. Régi terv az, hogy ezek a községek becsatolhassanak Budapest közigazgatási területébe es igy megalakuljon Nagy Budapest, amit azonban leginkább csak presztízs-kérdésnek keli tekinteni. Újabb aktualitást ad ennek a kérdésnek Pestmegyének az az átirata, amely Újpestnek Budapesthez való csatolását sürgeti? Hogy tegyük azonban meg mi ezt, amikor ezek a községek a legelmaradottabb állapotban vannak? Város- rendezési szempontból minden kritikán alul állanak. Közbiztonsági szempontból ide gyillemük mind az a sok csirkefogó és kétes elem, amely Budapestinél akar beszivárogni és a nagy város bűnöző vadászterületét akarja kihasználni. Közegészség! szempontból kész veszedelmek ezek a helyek, ahol kórházak nincsenek, de a betegségek valóságos gyűjtő telepei. Innen töltjük meg kórházainkat és innen hurcolják be a betegségeket a fővárosba. Iskolájuk sincs elegendő, százával érkeznek a kérések, hogy a környékből is a mi túlzsúfolt iskoláinkat tömjük. Újpest például állandóan azzal a kéréssel fordul hozzánk, hogy vízvezetékét belekapcsolhassa a mienkbe, amely történetesen az ő területükön megy keresztül. így akarják a maguk mulasztását kárpótolni ai mi amúgy sem elegendő vizünkkel. A helyzet tehát ma már az, hogy a Budapest környéki községek helyzetének rendezése többé nem presztízs kérdése, hanem a védekezés parancsa. Ma már védekeznünk kell közegészségi, köz- biztonsági. rendészeti, tűzbiztonsági és számtalan más szempontból. A környékbeli községek bekapcsolása azonban a mai viszonyok között, különösen pedig az ő teljesen elhanyagolt állapotukban, teljes lehetetlenség, hacsak az állam rendelkezésünkre nem bocsátja azt a megmérhetetlen ősz- szeget, ami ehhez szükséges lenne. A becsatolás azt jelentené, hogy ezek a községek Budapest részeivé válnának és mai helyzetükben is úgy kellene róluk gondoskodnunk, mint a főváros bármely belső részéről. Igazin elképzelhetetlennek tartom azt, hogy mi erre vállalkozhatnánk, hacsak a főváros teljes anyagi összeomlását nem akarnánk előidézni.
