Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-04 / 36. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. szeptember 4-én 36. szám. feHia»>iZ3»íöTno»miHQ»iiö8iiaiHaii»aiiiB3»iPiimHiDiiiiP»«iQmEJaigiüaiiiPi»BaiiiaHig»»a»gagggHBHBiiiaiitg BzönzBTÉsi Annvci Városi, politikai és közgazdasági hetilap Egész. évr*e .......... 2S K. Fé lévre ........ 14 K. 'fetales szerkesztő t JD&LC5Ó Emil Eg yes számolt kaphatóit a kiadóhivatalban. JKagßelcnih mindenszent dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal i VI. her. Szív-utca ....... IS. szám Te lefon ........... 137-13 Szociálpolitikáról beszélt a héten a polgármester és ezt a program- mot — úgy vettük észre — megelégedéssel, szinte örömmel veszi tudomásul a szociáldemokrácia, amely nemcsak mint a budapesti munkásság legnagyobb rezervoárja, de mint politikai tényező is nagy figyelmet érdemel. Jíódy Tivadar nevét soha sem láttuk elméleti taposómalmokban szerepelni, mégis meglep bennünket most, amikor a gyakorlati gondolatok mellett egy kis elméletet is. ad, hogy a hivatásos elmélet-fejlesztők is frapirozva állanak meg egy mondata előtt, amely merészen uj és amely vakmerőén egyszerű és természetes. Bődy szerint ugyanis az egész fővárosi politika mindenestül szociálpolitika. Régebben a szociálpolitika a szegény ember politikája volt, amely a kis ember istápolásában merült ki, ma már az egész társadalom politikája1 lett, amely az egész társadalom minden rendjének és minden osztályának boldogulását célozza. Lehet, sőt valószínű, hogy ez a definíció eltér a szocialisták felfogásától, de el kell ismerni, hogy Budapest polgármesterének szájában igen jól hangzik ez a meghatározás. De az üres definíciót tartalommal is meg tucija Body Tivadar tölteni. A szociális' feladatok alfájának a lakáskérdés megoldását tekinti, mindenekelőtt építtetni kell és pedig a kis embereik számára. Nem paloták, csak barakkok építéséről van szó, a modern építkezés úgy sem akar az örökkévalóság számára teremteni, hiszen a folyton fejlődő emberi igények számára az elavult építkezés hamarosan alkalmatlanná válik. íme, a háború kényszere, amely megint okos, racionális dologba töri heile a derekunkat, az olcsó, rövidéletű építkezésbe, amely nem állhatja bástyaként útját az egészségügy fejlődésének és a modern vívmányoknak. Fölkészül a polgármester a népbetegségek ellen indjtandó nagyszabású hadjáratra is és kimondja, hogy a lakásépítés kiegészítői az olcsó fürdők, az olcsó orvos és az elegendő kórházi ellátás. A budai hegyvidéket tele kell szórni a népegészség őrszemeivel, a népszanatóriumokkal. A kultúra terén az állami segítésnek legalább annyira kell terjedni, hogy az oktatás bizonyos alsó fokon teljesen ingyenes legyen, sőt az ingyenességben benne foglaltassák a gyermekeknek a tanítási idő alatt való ellátása is. Szorosan belekapcsolódik a munkásság istápolásá- nak kérdésébe a közlekedés tervszerű fejlesztése is és itt a polgármester imponáló önérzettel mondja: „talán polgármesteri első ténykedéseim is megmutatták, hogy e téren nem ismerek sem tréfát, sem csüggedést, sem lankadást.“ Végső kerete azonban minden szociálpolitikának a terhek igazságos megosztása és itt a polgármesternek megint egészséges elmélete van: a terheket a teherbíróknak kell viselniök. A városnak a jövedelmet nemcsak azoktól kell vennie, akiknek az élet nem biztosit többet a megélhetésnél, de főként azoktól, akiknek számára az élet nyereséget és vagyonosodást jelent. Fs itt a fővárosnak „meg kell vívnia a maga fináncpolitikai szabadságharcát.“ Fs ime, ahogy a polgármester gondolatain végigszaladtunk, kiderül mégis, hogy a szociálpolitika mégis csak a kisember politikája, aminthogy az egész társadalom, osztályok és rendek a kisember politikáján, a kis ember boldogulásán, a kisember munkáján épülhet fel. Örömmel látjuk, hogy a polgármester ezen az utón akar elindulni, mert a nagy és boldog Budapesthez csak ezen a'z ösvényen lehet eljutni. '//mríWÁéOJZ • a a A vendéglőkkel annyit kísérleteznek már és annyi kísérlet mondott már csődöt, hogy az elmés közélelmezési minisztérium most már reprizekei akar tartani a saját] ötleteiből. Természetesen a bukott és elvetett ötletekből, amelyeknek nem tudtak és valószínűleg soha sem fognak érvényt szerezni hűlni. .4 föleleve- nitett műsoron ott szerepel a menü kiszolgálás kötelezettsége, amelyet már hónapok óta hirdetnek, de a korcsmárosok csak im- mel-ámmal hajtanak’ végre. Ha adnak is mentit, az olyan, hogy ki lehet kergetni vele a vendéget. A közélelmezési minisztérium nem tud érvényt szerezni akaratának és a menü igazi meghonosítása helyett föl melegített programúinkat ad. Nem újdonság az ételek pontos súlyának megszabása sem. Teóriában ez’ is meg i olt, csak a gyakorlatban fütyültek rá. Végezetül ami uj, az egyedül az étlapi árak havonkint való revíziója, no meg Friedmann tanár ur, aki áldásos munkálkodását a vendéglőkre is kiterjeszti. * Oszeres ur — jöjjön be, hiszen ma már ön is hivatalos faktor lett. Jöjjön be, mutassa föl a cipő- hivatali elismervény ét, vegye át a cipőmet, amelyből kinéz a lábam, mint a rózsa bimbójából. Adjon okmányt az átvételről és én mezítláb mehetek cipőt venni, miután ócska cipő beszolgáltatása nélkül az uj rend szerint nincs uj cipő. Az eset ilyenformán egy kicsit komplikált lett. Az ószerest még szívesebben látjuk a hivatalos pódiumon, mert van érzéke a gyakorlat inint, mindenesetre több, mint a számtantanároknak, akik kigon dőltük, hogy mezítláb is el lehet menni cipőt vásárolni. * Nincs szabály kivétel nélkül, a közélelmezési minisztérium azonban kivételeket csinál szabályokkal. A hústalan napok dolgát például úgy összekeverték, hogy talán ki sem lehet belőle okosodni. Amit szabad a vendéglőben, azt nem szabad otthon, amit nem szabad otthon, azt szabad a vendéglőben. A háztartások számára lehet akciöbaromfít venni pénteken is, kedden is, de a. vendéglősnek nem szabad. Otthon tehát azért fogják hústalan napnak hívni ezt a két napot, mert libapecsenyét lehet enni. A vendéglőben pedig az agglegények pájsli mellett álmodhatnak egy rántottcsirkés kis otthonra. És ha ebből következtetni szabad, a közélelmezési miniszter nem a baromfiakció miatt csinál kivételeket, hanem valószínűleg így akar gondoskodni a természetes utánpótlásról . . . Tervek az uj víilnmoirendről A bécsi Stadtbahn mintájára megreformálják a villamos közlekedést — Sándor László főkapitány nyilatkozata Ah átültei, elől le villamos rend, amelytől a rendőrség olyan sokat várt, mint előre megjósoltuk: megbukott. Az illetékes tényezők azonban tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi villamos rendet, vagy inkább rendetlenséget sem lehet fenntartani és ezért uj megoldásról tanakodnak. A rendőrségen egyelőre még szomorkodnak kedvenc ideájuk gyors kimúlásán, de azért már az uj terveken is dolgoznak. Sándor László dr. főkapitány erősen hangoztatja, hogy a lecsepült uj rendnek sok olyan előnye is volt, amelyet nem akartak méltányolni: — Mindenki elítélte az életbeléptetctt rendszabályokat, — mondotta a főkapitány a Fővárosi Hírlap munkatársának — arról azonban '.elfelejtkeztek, hogy az uj rend tartama alatt egyetlenegy villamosbaleset sem történt. Nem mondom, sok kényelmetlensége volt a publikum- tunkrol, még a ruhánknak is baja lehet, de sem tünkről, még a ruhánknak is baja lehet de sem a lábunkat nem metszette le a kerék, se a bordánkat nem törte össze a villamos. Természetesen több kocsi kellene, de egyelőre nem lehetett többet forgalomba hozni. Minket a kudarc nem áliit meg munkánkban, tovább dolgozunk és reméljük, hogy fáradozásunkat siker fogja koronázni. Annyi már nyilvánosságra került, hogy a jegykezelés egyszerűsítésével, az egységes jegyrendszer behozatalával akarják a személyzetet tehermentesíteni, továbbá pedig a megállóhelyek m e g- ritkításával kísérleteznek. Beszéltünk a rendőrség egyik szakértőjével, aki az uj reformról a következőket mondta:- Most már csak radikális megoldás segíthet rajtunk. Ezen a téren is úgy kell eljárnunk, mint ahogyan a legszükségesebb élelmicikkek korlátozását keresztülvittük. A szükséges élelmiszereket valósággal kivontuk a forgalomból és csak azoknak juttatjuk, akiknek erre okvetlenül szükségük van. Az élelmiszereknek kiutalását jegyrendszerrel lehetett megvalósítani, ami természetesen a villamosnál csődöt mondana és nevetséges lenne. A korlátozásnak azonban más módja van. Azzal tisztában kell lennünk, hogy egy világváros forgalmához hozzátartozik a villamos közlekedés. Ha nem lehetne gyorsan a város egyik feléről a másikra eljutni, akkor ebből a körülményből a városra! kiszámíthatatlan károk háramlanának. Minden nagyobb világvárosnak kétféle közlekedési eszköze van. Az egyik a város legkülönböző pontjait köti össze, de csak nagy távolságra lelhettünk megállóhelyet. Ilyen például a bécsi Stadtbahn és a berlini Unterbahn. A másik villamos rövidebb túrákra szól és minden sarkon megáll. Ez tulajdonképpen tökéletesített omnibusz, ilyen a bécsi villamos és Berlin ismert villamosai. Nálunk e kétfajta villamost egyesíti magában a mi villamosunk. Ez jó volt a békében, de a háborúban csődöt mondott. Nálunk úgy a hosszú úti közlekedést, mint a rövid távra szók> utazást a villamosnak kellene lebonyolítani. Erire képtelen. Most tehát csak úgy lehet ideiglenesen segíteni.a dolgon, hogy egyelőre a villamos forgalmat egyszerűsítjük. Végeredményképpen az a fontos, hogy a messzire utazók jussanak villamoshoz és ezért a bécsi Stadtbahn mintájára fogunk berendezkedni. Az a forgalom, amelyet a bécsi villamos bonyolít le,
