Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-21 / 34. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. augusztus 21-én 34. szám. ■famnnin.iimiipiiigriimiiniiiniiiniiioiiiOiimiiiDiimiiiPinniiinuioiiioiiiaiitaiiiniiiaiiiPUiPuiauiHiiiqiHe ELŐFIZETÉSI TtFLUKt Égési, évre ........... 2® K* Fe l évre —.............. M JfEg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t O OLCSÓ Kiflii Megjelenik minden szondán. Szerkesztőség éa kiadóhivatal t VI. her. Szív-utca ••••«• 18. szóm Telefon ............... 137-13 A pesti bolt levetkőzött előttünk, hogy feltárja féltve őrzött titkait. Szterényi büvészmester varázsvesszejének ütésére hullott le a titkokat őrző fátyol, amely eddig: sok kétséget ébresztett, sok gyanúra adott alkalmat. Egy pillanatig sem kételkedünk, hogy a tisztességes kereskedelem kárát látná annak, hogy a kereskedelmi miniszter elrendelte az árak kiírását, mi azt hisszük, hogy' a tisztességes kereskedő, bár nem hivalkodik vele, de a martiromság egy nemével hozza napfényre a szörnyeteg árakat, amelyeket nem ő, hanem a háború igazi hiénái teremtettek. A miniszteri rendelet mögött azonban valószínűleg megint ott leselkedik a derék Erfc'd- mann tanár ur, akinek talán legjellemzőbb tulajdonsága a rövidlátás. Ha nem igy lenne, akkor nem keresné, nem kutatná mindig a lánc végét és nem akarná mindig azt felköttetni, aki a fogyasztóhoz, van legközelebb és így két oldalról szenved legtöbbet. Hogy még jobban üldözni lehessen a szegény kereskedőt, csak természetes, hogy az árvizsgálás magántudósa is rajta gyakorolja detektív-tehetségét így történt ez előbb a trafikosoknál, akiket a gyufa kérdésében egészen a lecsukásig sanyargattak, majd a szabóknál, akiknek ugyanez a sors jutott. Valami különös mánia üldözi azokat, akik az árdrágítást megtorolni hivatottak, abban a hitben tévelyegnek, hogy csak a kis ember nyúzza a közönséget, csak a kereskedő zsarolja meg a fogyasztót. A tapasztalat pedig egészen mást mutat. Eddig még mindig úgy volt, hogy az utolsó láncszemet addig sanyargatták, addig brutalizálták, amig végre rájöttek, hogy több szeme is van a láncnak. Nem hisszük el, hogy a kereskedő pirulás nélkül merné kiírni egy hitvány női télikabát mellé az ötezer koronát, a legolcsóbb női kalap mellé a 100—200 koronát, a férfikalap mellé a 70—100 koronát, egy nyakkendő mellé 50—60 koronát és egy pogácsa-szakgatóra az öt koronát. Abban az őszinteségben azonban, amivel ezt teszik, van valami bocsánatkérés és van egy csomó vád. Bocsánatkérés a közönségtől, hogy ne vegye rossz nevén, de a kereskedő nem tehet semmit, a kereskedőt is nyúzzák, kizsarolják. De minden egyes szám eleven vád is és Budapest kirakataiban elhelyezett számtömeg óriási kiáltó tömege a vádaknak, amelyek azoknak a fejére szállnak, akik az árdrágítást tényleg elkövették, akik azt elnézték és akik min- denekfiefett idáig jutni engedték az állapotokat. Sötét vádak erdején vezet keresztül az utunk, ha végigmegyünk a forgalmasabb utcákon, lázi tó számok vonulnak föl előttünk és belül a lelkűnkben keserűen érezzük, hogy itt nincs segedelem. Íme, nem történt semmi más, csak az, hogy a nyilvánosság lelőtt való kérkedéssel polgárjogokat nyert az árdrágítás. Tudjátok meg polgárok, hogy a rendőrség és az árvizsgáló szaktanárok nem védenek meg benneteket, nem tudják fülönfogiii a gazembereket, akik miatt a kereskedő kénytelen kiírni a kirakatába, hogy egy pár hitvány harisnya hatvan korona. Mert ne felejtsétek el, hogy az árak kiírásával jogossá, büntiefhetetlenekké lettek ezek a horribilis összegek, amit most már jogosan szednek el tőlünk, hiszen a rendőrség nyitott szemekkel tűri, hogy ordító betűkkel díszítsék a szegényes kirakatokat. • « • Az illemtanárokról, akiket a főkapitány a nyakunkba zúdított, külön kell szólalniuk. Addig elmélkedik ugyanis az ember az u.i vilamos rend lehetetlen, sületlen és veszedelmes voltáról, hogy szinte elfelejtkezik arról, hogy a nyakunkra engedtük nőni a rendőröket, polgári hatósággá tettük a katonai rendőrséget és budapesti honossá a zsandárt. És ezeket az embereket hatalmazták föl arra, hogy Hiedelemre és a villamos-kocsik belsejében járt francia négyesre tanítsanak meg bennünket. Sándor László a pesti közönséget, amely kétségkívül neveletlen és minden rendszertől irtózó, ezzel az oktató testülettel kívánja szabadon idomítani. A pesti rendőr világszerte ismert durvaságáról, goromba modortalanságáról, a, katonai rendőrt igazán nem a tapintat terén mutatott kiváló kvalitásai révén tüntették ki azzal, hogy szuronyt viselhet a puskáján, a kakastollas zsandár pedig az udvariasságot valószínű leg az országúton tanulta, ahol csavargókat kisért. Vájjon hol késik a főváros tanácsa, amely ez ellen tiltakozik és amely megvédi a pesti polgárt a budapesti utcán idegen hatóság inzultusaitól? A lóverseny megrendszabályozásánál ismét halogatnak. Még mindig nem volt elegendő a fosztogatás, még mindig nem csaltak eleget az uj mágnások, a hadimilliomosok, akiknek az istállókban való megjelenésével hallatlanul magasra emelkedett a turf erkölcstelensége. Amig a lóverseny kizárólag a mágnások kezében volt, addig legalább csak a közönség tette tönkre önmagát, csak a bukmékerek szívták tele magukat, de mióta megnépesedett a turf a hadmilliomosokkal, azóta a botrányok megsokasodtak. A főváros be nem tilthatja ezt a botrány-tanyád, de azt mégis megteheti, hogy a városkiépi- tésre módfelett alkalmas területén, a Kerepesi -ut, Aréna-ut és Hermina-ul által határolt telekkomplexumon ne tűrje tovább. Éppen most van lejáróban az újabb türelmi idő, intézkedni kell, hogy ez a botrányfészek, ha Budapest határában marad is, legalább messzebb kerüljön a város szivétől. Hejehuja báró beköltözik a Budapesti Színházba és a Chi- kágó miíértö közönsége gyönyörködhetik abban a művészetben, amelyet Bródy István eddig részben a Sziklay-féle Kis Színházban, részben a Margitszigeti hejehuja szin- házbati kifejtett. Feld Zsigmond alighanem hamarosan rá fog jönni arra, hogy még azt a nívót is le lehet siilyeszteni, amit ö produkált. Mit törődik azonban ezzel keld Zsigmond, ciki ime egy év alatt a második főnyereményt csinálta. Tavaly az osztály- sorsjátékon, az idén a színháza bérbeadásán, Őszintén csak arra vagyunk most már kiváncsiak, hogy a városházán .még mindig szánják-e a szegény Feld papát, vagy hogy még azt is művészetnek nézik-e, amit ez a Hejehuja báró produkálni szándékozik? Baromfi-szüret a fővárosban Letörték a kiskereskedők nagyzási hóbortját — Felére szorítják le a baromfi-árakat Budapestet kétségkívül a télre hús dolgában komoly bajok fenyegették. Sem a hús elegendő mennyiségét nem tudták biztosítani, az árak pedig horribilis magasra szöktek volna fel, ha a közélelmezési minisztérium egy rendkívül életrevaló ötlettel nem jön, amely egy csapásra megoldja a husinséget és amellett olyan olcsó baromfit juttat a főváros lakosságának, amelyet az legszebb álmaiban sem mert remélni. Az olcsó baromfi-akcióról már eddig is jelentek meg zavaros híradások és kommünikék, a Fővár o s i H i r I a p-nak azonban módjában van a kérdést a leginformáltabb forrás közlései alapján ismertetni. Ha a gyönyörű terv sikerül, akkor már ma bizakodva mondhatjuk, hogy a főváros lakossága nagymennyiségű és igen olcsó baromfihoz jut, ami mindenesetre a mészárosokat is arra fogja kényszeríteni, hogy mai, az égig emelkedett árakat mérsékeljék. firdekes adatainkat a kővetkezőkben mondjuk el; Megbukott a kiskereskedők exportüzlete Az olcsó baromfi-akció kezdő napját augusztus 7-ikében állapították meg. Dacára azonban annak, hogy akció-baromfi már érkezett is kellő mennyiségben. Budapestre, innak kiárusítását nem lehetett megkezdeni. Ennek pedig egyetlen oka a baromfikereskieidők különböző szervezetei között kitört harc, amelyet végre aztán pénteken, Nagy Ferenc államtitkár elnöklésével megmegtartott értekezleten sikerült leszerelni. A torzsalkodás középpontjában a Budapesti Baromíikiskereskedök Egyesülete és a Baromíi- kiskertelskedők Országos Bevásárló és Értékesítő Szövetkezete állott. Velük szemben állott a Budapesti Baromfinagykereskedők és Bizományosok Egyesülete, valamint a vidéki baromfinagykereskedők, akik egyesületbe nincsenek tömör riilve. Az akció lebonyolításának legtermészetesebb útja nyilván az, hogy a vidéki nagykereskedő összevásárolja a baromfit, a budapesti nagykereskedő az exportot intézi, a kiskereskedőnek pedig marad a budapesti szétosztás. A. kiskereskedők azonban úgy látszik, megfordítva is.el tudták képzelni a dolgot, úgy tudniillik, hogy a nagykereskedő adjon el fél libát X-nieik és Y-nak, ők, a kiskereskedők, majd az exportot intézik. A közélelmezési minisztériumban tartott ankéten azonban láthatták a kiskereskedők, hogy az áilamttkár nem hajlandó exportőri ambícióikat honorálni. Nagy Ferenc ugyanis kijelentette, hogy ha a szétosztás munkáját a kiskereskedők nem hajlandók vállalni, akkor azt teljes egészében a főváros élelmiszeriizemáre fogják bízni és a kiskereskedők egyáltalán mm kapnak akcióbaromfit. Ettől a kijelentéstől megriadtak és el- állóttak lehetetlen követelésüktől. Szent István- napjára már nagygyűlést is hívtak egybe, ahol az oppoziciót akarták megszervezni. Ennek a nagygyűlésnek a tervét ugyan nem ejtették el. de azt most már csak formalitásképpen tartják meg. Búsulnak az osztrákok Az akció megkezdésének ma már ilyenformán sieimmi akadálya nincs. Az akció, alapgondolata az, hogy amilyen mennyiséget a magyar baromfiból külföldre visznek ki, ugyanolyan mennyiséget olcsó áron a magyar főváros számára is biztosítsanak. A szállítási igazolványokat a Baromfi forgalmi bizottság fogja adni, amely nyilvántartja, hogy ki mit szállított Budapestre és csak annyi baromfi exportálására ad ki szállítási igazolványt, amennyit az illető
