Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-24 / 30. szám

4­Becsapták-e a lóverseny közönségét ? A Magyar Lovaregylet szerepe — Milyen volt az eddigi ellenőrzés ? Lóversenybotrányoktól hangos az egész fővá­ros. Érthető is az izgalom, hiszen eddig a rendőrség még sohasem avatkozott be ilyen agresszíven a térf­élét titkaiba, ami a gyepem történt, az a Magyar Lo- varegylet házi ügyé volt és abba senkinek sbm volt beleszólása. A gyepen a Lovaregylet tartotta fenn a rendét és a neki nem tetsző embereket egyszerűen eltávolította a lóverseny területéről. A közönség most tole-g arra kiváncsi, hogy a Szendrő-félie turfcsalá- sok napirenden voltak-e a túrion, vágy pedig csupán egyetlenegy visszaélésről van szó? Az igazságot a rendőri vizsgálat fogja megállapítani, de mindenesetre érdekes megvizsgálni, hogy eddig, milyen módon vigyáztak a turf tisztaságára, annál is inkább, mert erről a témáról nem igen beszéltek az arra illeté­kesek. A Magyar Lovaregylet törvényben biztosított joga és kötelessége, hogy a ló verseny élet tisztasá­gát mindig szem előtt tartja. A lovaregylet állandó rendőri ellenőrzést tartott fenn. Rendőrök figyelték a játékosokat, a zsokékar, az istállótulajdonosokat, a bukmékereket, szóval mindenkit, akinek a lóversenynyel bármi nexusa volt. Ha ismeretlen alak feltűnt a lóversenyen és nagyban játszott, azonnal detektívek néztek utána és megtudakolták, hogy a saját pénzével dobálódzik-e? Szükség esetén úgy baráti, mint energikusaim közbe­lépéstől nem riadtak vissza. Nagyobb fontosságú a zsokék és az istíilótiilajdonosok megfigyelése. Nemcsak a lóversenytéren voltak szem előtt, hanem még magánéletüket is kikutatták. Tudták, hogy hová járnak fürödni, követtek kávéházaikat, sőt intim dolgaikat is ügyelték. Mindig akadt besúgó, aki aztán a nyomozók segítségére sietett. Hegy megvilágítsuk a nyomozás módjait, elmon­dunk egy esetet, amely ezelőtt húsz évvel játszódott le. Akkor a zsokék rendszeresen űzték a csalásit, egy­szer azonban rajtuk ütöttek és világraszóló botrány kerletében Coates zsokét néhány társával együtt eltávolították a túriról. Serkisem tudta meg, hogy a csalás miképpen derült ki. A rendőrség egyik bizal­mas embere rendesen eljárt a Rudas-fürdőbe, ahol akkoriban a zsokék találkoztak, gőzölték magukat, hogy súlyúkból veszítsenek. A zsokék maguk között angolul beszéltek és azt hitték, hogy senkisem érti meg őket. Beszélgetésük minden esetben másnap már a Lovaregylet elnökének asztalán feküdt hit másolat­ban. A csalásba magas állású emberek voltak bele­keverve, akik ellen azonban büntető utón bírósági tárgyalás nem indult meg, hanem csak kitiltották a lóversenyről őket. Ezeket a kitiltásokat még most se vonták vissza. A kitiltott e rn berek között! van egy milliomos, aki közéleti' tér err még ma is szerepet játszik. A Lovaregylet a kitiltásokat mindenkor hivata­los lapjában hozza nyilvánosságra, de a névsort közli a rendőrséggel is és a kitiltottakat a Var g h a de­lek! ivesoport tartja távol a lóversenyről. Minden kapunál valamennyi versenynapon egy detektív őr­ködik é's a kitiltott embereket nem engedi be a turf- pálya ‘területére. A lóversenyen sok visszaélésnek jönnek a nyo­mára, de a megtorlás sohasem késik. Évenként harminc-negyven embert tiltanak ki a ló­versenyről Az tény, hogy a legkisebb visszaélést erősen ül­dözik és kegyelem soha sincsen. A rendőrség most azonban mí:g energikusabban fog tisztogatni. Azokat, akik csak a lóverseny körül lézengenek, csavargóbiróság utján eltávolítják a fő­város területéről. A külföldiekkel sem fognak kivételt tenni. Mire ezek a sorok megjelennek, Csekonics gróf, a Magyar Lovaregylet elnöke már megjelent a rendőrség előtt és mint tanút kihallgatták. A gróf ur nagyszerűen ismeri a lóverseny életet, a visszaélésekről is jobban van informálva, mint bárki és igy kitűnő felvilágosítást adhat. Most csak az a kérdés, hogy a botrányokat suba alatt akarják-e elintézni, vagy pedig az egyetlen helyes útra, a bírói útra terelik a visszaéléseket. A közönség megkíván­hatja, hogy tiszta képet kapjon, hiszen elég sok pénzt áldoz a „lóverscnytenyéjsztés“ nemes szenvedé­lyének. (p. ö.) Tarlózás a zárszámodásban 1917: - 40,164,483 Budapest deficitje a múlttal és reméljük a jövő­vel szLmben is elérte maximumát. Budapest törté­netében -eddig nem fordulhatott elő 40,164.483 ko­ronás deficit, amit az 1917. évi zárószámiadás felmu­tat. Ezzel az összeggel együtt százegy millió a z, a m i uj e k pótlásár ó 1 a í ő v á r o s n a k sürgősen gondos k odúi a k e 1 1. Az eddig megjelölt utjai a gondoskodásnak alig lesznek ele­gendők. Számításba venni ennek a múlt deficitjeinek elhárítása körül tulajdonképen azt a pénzösszeget lehet, amit a főváros az államitól kap. Hogy ez mi­lyen összeg lesz, tudni nem lehet. E tekintetben min­den a kormány jóindulatától és az állam vagyoni ál­lapotától függ. A polgármester ugyan 60—70 milliót remél, a pesszimistábbak viszont azt hangoztatják, hogy Wekerle nem fogja megerőltetni magát és l'eg- föllebb húszmilliót ad. A jövő titka még, hogy mi fog történni. Sokkal reálisabbak a remények, amelyek arra vonatkoznak, hogy a jövőben hárítsa el a főváros a deficit rémét. Ennek legfőbb eszközeként a polgármester a közlekedési adót jelöli meg. E mellett minden vonalon újra emelni fogják az üzemek jövedelmezőségét, emelni fogják az adó­kat. Uj adók kitalálása mar meddő terület, de még mindig nincs kizárva, hogy a pótadót is magasabban fogják megszabni. A főváros tiszta vagyona 271,917.6% K 96 fillér. Lohnend a kérdés ezek után. hogy a mai .nehéz vi­szonyok között mennyi a főváros vágyó u a? Erre a kérdésre a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt á számvevőségen a következőkben adták meg a felvilágosításokat: A főváros ingatlanai az 1887. évi szabály- rendelet értelmében 1914. január 1 -tői 1918. dec. 31-ig terjedő öt évre szóló érvénnyel uj becslés érték volna. Tekintettel a rendkívüli vi­szonyokra, amelyek között a reális becslés le­hetetlen volt, 1915-ben úgy intézkedett a köz­gyűlés, hogy az 1909—1913-ra megállapított becsértékeknek az érvényét egy évvel, azaz 1914. végéig meghosszabbítja. 1916-ban a becs­lésnek ezt a kitolását egészen a háború végéig meghosszabbították és kimondták, hogy az uj becslés a békekötést követő év első napjától kezdődő érvénnyel történjék. — Ezért a főszámvevő a vagyonleltárt, ugy- szintén a székesfőváros felügyelete alatt álló intézetek és alapok vagyonleltárait azzal a megjegyzéssel terjesztette az idén elő, hogy az épületek és telkek .segédleltárai a jelzett becs- értékek alapulvétele mellett, az egyéb vagyon­részek összege pedig az illetékes tanácsi ügy­osztályok által az 1917. évről kimutatott, nem­különben a zárószámadás szerint beállott vál­tozások figyelembevételével állapíttatott meg. A vagyonleltár különben megállapítja, hogy a községi alap vagyona 875,024.126 kor. 84 fillér, terhe 590,739.826 korona 02 fillér, tiszta vagyona tehát 244,284.300 kor. 82 fillér. Tiszta teher csak két tétiéinél mutatkozik és pe­dig a húszmillió koronás burkolókölcsön-alapnál, ahol ötmillió vagyonnal szemben 9.5 millió a teher, a tiszta teher tehát 4.5 millió korona. Ugyancsak^ 31.000 korona tiszta teher mutatkozik a székesfővá­rosi ásván,yviziizemnél., A végső számadat szerint a főváros vagyona a következő képet mutatja: Vagyon: 1.033,766.758 K 92 fillér Teher: 761,849.061 ■„ 96 „ ________ ti szta vagyon: 276,504.691 ,, 04 ,, levonva a tiszta teher 4,586.994 „ 08 „ tiszta vagyon 271,917.696 ,, 96 Ezt a tiszta vagyont összehasonlítva az 1916. év­végével megállapított tiszta vagyon összegével a z e g y é v i v a g y o n a p a d á s 7,780.124 K 76 fillér. Nem érdektelen felsorolni néhány számot, hogy a számvevőség által való értékmegállapitás szerint mi mennyit ér? A közigazgatási épületek értéke 19.79 millip, a jövedelmező épületeké 35.55 millió. Mit érnek a für­dők? Az öreg Rudas értéke 1.49 mlillió, az Artézi für­dőé csak 912.000 korona, a Gellért-fürdőé 10.76 mil­lió. A házinyomda 101,000 koronát, a közraktárak 12.68 milliót, a marhavágóhid 12.38 milliót, a sertés- és lóvágóhid 5.18 milliót, a vásárcsarnokok 12.43 mil­Budapest, 1918. juliuc-24. liót.-a tüzoltóépiUetek 1.18 milliót, a közjótékonysági épületek 1.17 milliót, a közegészségügyi, épületek 3.45 milliót, a temetőkhöz, tartozó épületek 14.37 milliót, a vallásügyi épületek 1.2 milliót képviselnek. Az is­kolák értéké egy összegben 68.61 mil­liót tesz ki. Az iskolák után legnagyobb értékűek a vízmüvek 32.72 millióval, majd a népjóléti intézmények követ­keznek 29.97 millióval, a kórházak 22.83 millióval és a katonai laktanyák 16.87 millióval. A Duna kőpart­jainak értéke mindössze 4.37 millió. A telkek, legelők, szántóföldek, rétek és erdősé­gek értéke 190.31 milliót tesz ki. Ebben a nemben legnagyobb vagyona a fővárosnak a tizedik kerület­ben van, a legkisebb pedig a Belvárosban. A főváros bútorai, fölszerelési tárgyai és tanítási eszközéi 20.78 milliót érnek. A terhekről érdekes ez a végső összesítés: Adósság: 517,371.886 K 31 f. Folyó tartozások: 28,455.347 „ 51 „ Kétes követelések: 3,743.862 „ 08 „ Fenntartott hitelösszeg: 41.168.730 „ 12 „ 590,739.826 K 02 f. Az üzemek forgalma. Érdekes a kép, amit a zárószámadásból az üzemek forgalmára vonatkozólag kapunk. Az 1916. évivel szemben minden üzem forgalma megnövekedett és pedig a következő mértékben: a fuvartelepé 12.72 millióval, az állatkerté 543,000 koronával. a löhusüzemé 47.26 millióval, a kenyérgyáré 379,000 koronával, a Tattersalé 121,000 koronával, a gázmüveké 9.2 millióval, az elektromosmüveké 4.99 millióval, a hirdető-vállalatoké 511,000 koronával, a községi élelmiszerüzemé 61.85 millióval, a konyhakerté 374.000 koronával, a Széchenyi-fürdőé 1.82 millióval, a Városi Színházé 282,000 koronával, äz idegenforgalmi hivatalé 116,000 koronával, a Népjóléti Központé 24.87 millióval, a népélelmezési kirendeltségé 1.12 millióval. Lesz meg Budán kutya vásár Föivirul a háziállaioknak Nem tudom, igaz-e, de az a meggyőződésem, hogy ez a háború közelebb hozta egymáshoz az embereket. A háború előtt nem ismertem a szom­szédomat, most nincs nap, hogy jó tanácsot ne ad­nánk egymásnak leginkább arról, hol és' mit lehet jegy nélkül maximális áron fölül vásárolni. A kör­nyékbeli kereskedőkkel jó viszonyba, sőt bízvást mondhatnám, cinkostársi viszonylatba kerültünk. Az emberiek közelebb jutottak egymáshoz és még mindig több és több élőlényt akarunk a közelünkben tudni. Soha annyi macskát, mint most, még nem láttam a pesti házakban. Nyilván arra gondolnak az emberek, hogy ha már nem lesz mit enni, legyen macska, amely patkányt fog nekünk és ha már patkány sincs, akkor rn'élg mindig hírneves pecsenye lesz a macska. Hiába, senki sem tudhatja, meddig tart a háború. De tréfán kiviil is igaz az, hogy módfelett fel­virrad mostanában a háziállatoknak. Mindenkinek szüksége van egy kutyára, vagy egy macskára, ha arra nem, egy sárga kanárira. Kutyavásár pedig egy­előre Pesten van csak'a városház udvarán. A kutya­vásáron pedig egész vegyes a társaság. Árulnak itt sunyi macskát, fürge stiglicet, pitypalatyos fürjet, ,ostoba tengeri malacot, fehér egeret, sőt kutyát is. Az előkelő fajta ebek .azonban hiányoznak. Egy-két takarosaid) spitz-kutyán kiviil leginkább apró elfaj­zott foxterier-kölykök nyivákolnak. Egy-ogy büszke dogg, egy szép dobermann, skot és német juhász­kutya csak mindéi: esztendőben ha előfordul egy­szer. Az irigy Buda .azonban keserűen nézte mégis ezt a szedett-vedett kutyavásárt és egészen tragikusnak találta a közmondást, amely fenyegetve mondta, hegy egyszer volt Budán kutyavásár. Hát a kutya- iáját! a budaiak most elhatározták, hogy iesz még Budán kutya vásár. Az ö szemüket nem lehet egy közmondással kitörölni, ök igenis megfogják mutatni annak a közmondásnak, hogy nincs igaza. Már meg is indult a kerületközi mozgalom, hogy budai kutyavásár is legyen., ami annál is megokol­tál)!) — mondják — mert a szétszórt házakból álló, hegyek közé nyúló Budának nagy szüksége van a

Next

/
Oldalképek
Tartalom