Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-17 / 29. szám

Budapest, 1918. Julius 17.

Miért vandeficit ?

A gyümölcs- és a főzelékhiány oka

Idestova két évtizede lesz, hogy néhány zseniális kereskedő: Kiiszler Henrik, Parlagi (Brachfeld), a közben megszűnt Csomagszállító r.-t. korán elhunyt vezérigazgatója, Vég (Weí'sz) Károly, jelenleg az Urikány-Zsilvölgyi igazgatója. dr. Braun Gyula, a New-York biztositó igazgatója megalapították a Magyar élelmiszer- szállító r.-t-ot. A jól megfontolt terv az volt, hogy az őstermelő Magyarország élelmiszerfölöslegeit kiszállítsák külföldre. A vállalatnak Európa nagyvárosaiban: Bécsben, Berlinben, Londonban, Párisban, Drezdában kirendeltségei voltak, amelyek a magyar közgazdaság hasznára elég tekintélyes forgalmat bonyolítottak le. A vállalat azonban a nagy programúi keresztülvitelére nem rendelkezett elegendő tőkével és állandóan financiális zavarokkal küzdött. Mikor pénzügyi helyzete egyre rosszabbodott, mintegy hat évvel ezelőtt a hütőház eladása dolgában tárgyalásokat kezdett a fővárossal, amelyek azonban nem vezettek eredményre. A főváros vezetőinek számtalan baklövése között talán ez volt a legnagyobb, mert 1—2 millió korona befektetéssel tömérdek sok milliót szerezhetett volna a köz javára és a főváros élelmiszerellátása is biztosabb alapokon nyugodnék. Hogy a hütőház elmaradt megváltási tranzakciója milyen horribilis jövedelemtől ütötte: el a fővárost, annak jellemzésére idézzük az Élelrmszerszál- litó r.-t. egyik igazgatójának előttünk tett következő nyilatkozatát:

Ha a főváros annakidején megváltotta volna a fiitőházat, most nem fájna a feje, - nem volna deficitje.

Ebből a kijelentésből körülbelül ki lehet számítani. hogy az Élelmiszerszállitónak a háborús konjunktúra legalább száz millió koronát hajtott, mert ennyi a főváros deficitje és talán ilyen hallatlan nagy pénztől esett el a főváros, mert vezetői nem voltak előrelátóbbak, mint a mucsai kupaktanács bölcsei.

Az Élelmiszerszállitónak a szerencséje különben ott kezdődik, ahol a fővárossal befejezte az eredménytelen tárgyalásokat. A vállalat financiális zavarai ugyanis annyira megnövekedtek, hogy kénytelen volt bankösszeköttetés után nézni. Így jutott el a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz, amely első segítésképpen a vállalat részvénytőkéjére 400.000 korona lom- bard-kölcsönt folyósított. Evvel azonban megszűnt egyúttal az Élelmiszerszállitó függetlensége, teljesen a bank befolyása alá került.

Közben kitört a háború. Az Élelmiszerszállitó, amely most már korlátlan összegek felett rendelkezett, a háborús élelmiszer-konjunktúra minden ágát kihasználta, de főleg a hadseregnek hússal való ellátása körül szerzett megszámlálhatatlan milliókat. Hogy ez mennyire rúghatott, arra jellemző példa a következő:

Kiiszler Henrik vezérigazgatót az Élelmiszerszállitó r.-t.-gal kötött szerződése, értelmében a tiszta nyereség 20 százaléka illette meg. A bank ettől a terhes szerződéstől meg akart szabadulni és egyezség utján1 a szerződést felbontotta, Kiiszler lemondott a vezérigazgatói állásról és helyébe Stern Samut nevezték ki. Mennyire rúgott Küszler Henrik végkielégi- tésc? . . . Tessék kiszámítani: Küszler az Élelmiszerszállitó könyveiből kitűnt összeg alapján1

két millió korona hadinyereségadót fizetett.

Az Élelmiszerszállitónak a husszállitáson kívül van számtalan egyéb konjunkturális üzlete is. A főváros közönségét most leginkább a gyümölcs- és főzelékhiány oka érdekli. Mindenki tudja, hogy az idén jó közepes gyümölcs- és főzej^termés van. Mi az oka tehát, hogy iire- • sek-a vásárcsarnokok? Tévedés azt. hinni, hogy a kivitel. Ennél sokkal többet vonnak el. a konzervgyárak. Ezeknek az élén az Élelmiszerszállitó konzervgyárai és a Kecskeméti konzervgyár r.-t. halaidnak. Az Élelmiszerszállitó tulajdonában van a Rimaszombati konzervgyár r.-t. és azonkívül még három gyár. Ez a két csoport vezeti a magyarországi összes kisebb konzervgyárakat, ők a hangadók a Gyosz. égisze alatt tömörült Konzervgyárak .központjának. A magyarországi gyümölcscsel és főzelékkel pedig az történik, amit Leicht Zsigmondék a Konzervgyárak központjában, — ahol most Mátyás Gyosz. titkár előadása mellett naponkint üléseznek — elhatároznak. És itt minden jószándék kárbavész. Hiába kapott a főváros dr. Bérezel Jenő tanácsnok sürgetésére rekvirálási jogot, mire a főváros a termelési helyeken megjelenik, a konzervgyárak már mindent összevásároltak és beszállított a k a gyártelepükre. Persze itt azt az ellenvetést is fel lehet használni, hogy a konzervgyárak is a közönség részére termelnek és a télen majd áruba bocsátják gyártmányaikat. Ez az érvelés azonban nem helytálló. Egyrészt, mert a fővárosi piacokon most nincs friss termény, másrészt miért kell a háziasszonyoknak a horribilis gyártási hasznot fizetni, amikor ők is tudnak befőzni és konzerválni. Azt is lehet kérdezni, hogy mivel konzerváljanak a háziasszonyok, ha nem kapnak befőzési cukrot? Ez irányban meg a Közélelmezési Hivatal a felelős. Miért engedi meg, hogy a Cukorközpont a konzervgyáraknak, de főleg a két veze- tő-konzervcsoportnak korlátozás nélkül bocsát cukrot rendelkezésre? Miért tűri, hogy például málnaszörpöt csak a konzervgyárak állíthatnak elő? Ha a herceg Közélelmezésch folytonos külföldi utazásai miatt nem foglalkozhatik evvel a fontos kérdéssel, itt van a helyettese, Nagy Ferenc államtitkár, a miskolci közélelmezési zseni, neki módjában volna a konzervgyárak visszaéléseit megrendszabályozni és a Cukorközpont kedvezéseit korlátozni. Mert megelégeltük már, hogy a sok adó mellé a konzervgyáraknak még külön is adózzunk.

Záporpróba

Még két közgyűlés

Még két közgyűlés lesz. Záporpróbák a nehéz szezon után. Miután pedig az egész esztendőben a legsikeresebb darabok a Deficit, meg az Uj adók voltak, ez a két közgyűlés is kizárólag ezeket a darabokat eLveniti föl. A július 17-iki közgyűlés a költségvetés napja, a Julius 31-iki pedig a zárószámadásé lesz. A polgár- mester szerette volna, mind a kettőt egyszerre kihozni, de a főváros nyomdája megkésett a zárószámadások kinyomásával. A polgármester éjszakai munkával és külön prémiumokkal igyekezett a bajon segíteni, de a munkások nem voltak hajlandók éjszaka dolgozni. Végre is nem baj, hadd érdemeljék ki a városatyák is a — fizetésüket.

A szerdai közgyűlésen a költségvetésnél nagyobb vitát várnak, ám az is lehet, hogy a nagy meleg még az obiigát szónokoknak a száját is be fogja ragasztani. A költségvetés tárgyalása tulajdonképpen egyértelmű lesz a főváros pénzügyeinek szanálásával és éppen ezért a közgyűlés ki fogja mondani, hogy

1. a székesfőváros bevételeinek fokozására irányuló közgyűlési határozatok jóváhagyására a belügyminisztert újból felkéri;

2. kéri a belügyminisztert, hogy a községadózás rendezése tárgyában a pénzügy- miniszterrel egyetértőén és a székesfőváros törvényhatóságának meghallgatásával terjesszen sürgősen törvényjavaslatot a törvényhozás elé;

3. hogy a hadiállapot beállta óta annak következéseképpen fölgyült és a bevételek fejlesztése utján nem fedezhető háztartási hiányoknak kilátásba helyezett megtérítése iránt sürgősen intézkedjék.

A másik legfontosabb tárgy a közlekedési adó felemelése, itt szinte elkerülhetetlen a vita és vannak, akik azt állítják, hogy a: tanács e tekintetben nem ül valami biztosan a nyeregben. A tanács maga viszont nagyon bízik benne, hogy simán átcsúszik a javaslat, amely harminc millió uj jövedelmet juttat a fővárosnak. Sokkal fölösebbnek tartják a helyzetet a minisztériumban, ahol már a Közúti is mindent meg fog tenni a közlekedési adó felemelése ellen.

Letárgyalja a közgyűlés a kórházi alapok és a Müszerüzem zárószámadásait, valamint az Állatkert és a: Fertőtlenítő-intézet költségelőirányzatát. Ami ezután következik, az a segélyek és jutalmak zápora. Hogy kik és mik és milyen címeken kapnak segélyt a fővárostól, azt érdemes végignézni a szerdai közgyűlés tárgy- sorozatán. Felekezetek, jótékony egyletek, tudományos és kulturális intézmények, magániskolák, gazdasági természetű akciók, sportegyletek, természetesen köztük elsősorban a Lovar- egylet és az Ügető Egyesület. A közgyűlésnek

jó lenne megfontolnia, nem kelkne-e a segélyeket megrostálni én nem lenne-e természetesebb, ha Feldék, meg a Lovaregylet helyett inkább a szolgáknak és altiszteknek, meg a tisztviselőknek adna tisztességesebb megélhetést.

Városházi kabaré

€ * »

A rituális százhúsz év.

Az újságíró nem tudja befogni — a tollút. Akárhogy kérte őket Szekula bácsi, mégis csak kiírták az újságba, a rituális százhúsz esztendőt. Tessék elhinni azonban egyik félnek sem ártott az egész. A szegény, akinek a neve szerepel, kétségbe esik ilyenkor: istenem, mi lesz most? Az újságíró azonban tisztában van vele, hogy senkinek sem lesz kára a dologból, Szekula bácsit senki sem fogja kárhoztatni. Feld papa pedig nem tizet rá, mert a bódéja számára mégis csak meg fogja kapni a szubvenciót.

Különben is harcos szellem mind a kettő. Ha Szekula valaha szobrot kap a Rózsadombon, a mii- vész biztosan rá fog ruházni egy haragos gesztust. A harcban azonban Feld papa volt a boldogabb: istenem, van-e az ő számára szebb valami, mint szerkesztőségről szerkesztőségbe járni, szidni valakit és elmondani, hogy mit tett ő Budapest megntágyárusításáért. Az ember csaknem hajlandó elhinni, hogy mégis csak kiváló férfiú az öreg Feld.

A rituális vitát Feld papa zárta le. Az övé volt az utolsó szó. Boldogan robogott föl ebéd után az Otthonba és ismerősnek, ismeretlennek a markába nyomta a kefelenyomatott.

— Itt a’ cikkem, olvasson.

Áz áldozat elolvasta:

— Na megáldottam, mint kiichfsldi pap. a Szekulát.

Az újságíró elnevette magát:

— Direktor ur, a maga színházát, mégis csak s z e k u r a 1 i z á 1 n i fogják.

Feld papa nem értette, de ióiziit nevetett.

(Megjegyzés: Ez ügyben nyilatkozatokat sem fenyegetésre, sem a szabadkőművesség hatalmára való hivatkozással nem adunk ki. A szer k.)

Oszkár bácsi meséi.

Oszkár bácsi nem tartozik a legelőkelőbb magyar Írók közé. Sőt ellenkezőleg. Egyáltalán nem is iró. A nevét is csak igen izzadságosan tudja leírni. De a szerkesztőségekben többet jelenik meg, mint a belső munkatársak.

Nagynevű Írónk megjelent tehát Lendl urnái az állatkertben. Az igazgató azonnal előnyös szerződést kívánt neki felajánlani az égjük megüresedett ketrecben, Oszkár azonban elszántan mondta:

— Én mesélni akarok. Basa bácsi jelentéktelen senki én hozzám képest.

Lendl egy pillanatig komolyan vette Oszkár bácsi meséit, felterjesztette a kívánságot a városgazdasági iigjmsztályhoz, ahol akta akta lévén, egészen komolyan letárgyalták az ügyet. Határozatot is hoztak, amely szerint, miután egyelőre több előkelő mesemondó van szerződtetve, Oszkár bácsira december hó elsején fog sor k er ii I n i.

Valószínűleg a farkas-ketrec előtt.

Lendl dr. atyai gondjai.

Ha, már az állatkertről van szó, ezt sem lehet kihagyni. Pedig nem vicc. színtiszta valóság. Az egyik hetilap irta a múltkoriéban:

— Az állatkert sorsa szomorú. Pusztulnak, vesznek az állatok, dacára annak, hogy az igazgatóság mindent 'elkövet, hogy lekiizdje a háborús nehézségeket. Maga Lendl Adolf dr. igazgató atyai gondossággal óvja a<z állatokat . . .

Szegény Lendl, igazán megérdemli a legnagyobb dicséretet is, de ez-talán már mégis több, mint gorombaság.

Sebestyén Géza tapasztalatai.

Budapest polgármesterét csak azok szokták irigyelni, akik távolról látják. Mert ö a legelfoglaJtabb ember. A legközönségesebb hétköznap délelőtt is harminc-negyven ember tolong az előszobájában és csak a múltkor esett meg B ó d y Tivadarral, hogy múlhatatlanul fontos megbeszélése lévén (i 1 ii c k s- tha I Samuval, kit óra, hosszait rejtegette a belső szobájában, amíg végre időt szakíthatott a beszélge- ;ésre.

Szomoruam tapasztalta ezt a múltkor Sebes* t y é n Géza, a budai színkör kitűnő direktora is. Már